Vándorló nép

By: kowi121

5. fejezet: Búcsú-Üdvözlés

-Sesshomaru Nagyúr! Merre keressük tovább a sírt?

-Hm!

-Nagyuram!

-Fogd be Yaken! Apám jól kifundálta, hogy hova rejtse el a sírját.

-Igaza van Nagyuramnak!

BUMMM!!!

-Nagyuram! Minden rendben? Szabad megtudnom miért ütötte meg a kezével a fát?

-…”Mory! Miért nem mondod meg!? Miért vagy ilyen! Tudod, hogy nagyobb hatalmat akarok! Kell nekem az Agyar! Kell nekem!”

„-Mi baja lehet a Nagyuramnak? Sosem láttam ilyennek.” -7 év telt el, hogy apám meghalt és én eljöttem otthonról. Azóta csak egyszer találkoztam Moryval. Egyik este betört az ellenség és megölték Apámat. Reggelre az egész palotát elfoglalták. Engem kimenekített Mory. Felültetett Hópehelyre és mondta, hogy ne jöjjek, vissze egyhamar. Ő visszament a palotába. Valószínű, hogy ő temette el az Apámat. Rá 1 évvel találkoztam vele. Sok mindent elmesélt, hogy a Falu még meg van és, hogy ő kormányoz, míg a trónra nem lépek. De megmondtam neki, hogy nem.

-Gondoltam, hogy egyszer olyan leszel, mint az Anyád! Öntelt! Makacs! És hatalomra éhes! Csak azért ígértem meg Renga-nak, hogy vigyázni fogok rá! Hogy ezt ne következzen be! Az Apád hitt benned! És te elárulod? Fogadjunk, hogy keresed a sírját, mert kell neked az Agyar! Hogy még erősebb legyél! –én erre csak annyi válaszoltam:

-Búcsút intünk!

-Halál kapujáig. –így váltunk el egymástól. Inuyasha öcsémről sokat nem hallottam.

-Nagyuram! Azt beszélik a faluban. Hogy egy közeli faluban egy félig démon, félig ember személy meg akarta szerezni a Szent ékkövet. De a papnő ki őrizte felszögelte egy fára és ő utána meg meghalt.

-Nicsak! Az öcsém lenne az a Hanyou? Látogassunk el oda. –a hírek igaznak bizonyult. Az öcsém oda volt szegezve a fához. Mikor odamentünk egy lányt láttam ott kinek kék volt a haja. Észrevett engem, de nem láttam tisztán az arcát, felpattant és elszaladt.

-Nagyuram! Igaz volt a hír! Most mit csinálunk?

-Keresünk tovább a sírt.

***

-Inuyasha! Hányszor mondjam, hogy ne kezdj magán akciókba!

-Feh!

-Inuyasha! Jól vagy? „Mi lehet a baja?”

-Induljunk tovább!

-Inuyasha! Mi baj?

-Nincs semmi baj! Mi lennek Kagome? –Inuyasha és csapata Narakut kereste és a Szent ékkövet.

-Nicsak! A korcs öcsém!

-Sesshomaru! Mit akarsz?!

-Ha felbukkan! Kövessed! –mondtam és elmentem.

-Mi akar ez jelenteni???

-Nem tudom Sango! Nem tudom! „Miért kellene követnem??? Miért pont ő mondja, meg nekem mit tegyek???? Bár ha jobban belegondolok, jót játszottunk akkoriban!^^ ” –elindultak ismét, 2-3 napja, hogy már mennek az erdőből kiértve egy lányt, láttak futni, mögötte meg egy Démont.

-Inuyasha! Segítenünk kell neki!

-Várj! (Miroku)

-Nézzétek csak! Megfordult! –Sangonak igaza volt. A lány megfordult és elővett egy botot. A szellem közeledett a lány várta a megfelelő pillantott. Mikor bekövetkezett egy teljesen ismeretlen harci technikával megölte a szellemet. Inuyasháék csak tátott szájjal tudták bámulni. A lány észrevette őket. Meghajolt felegyenesedett és elkezdett futni. Pár lépést tett megfordult és egy rövid táncot járt. Mikor befejezte megint meghajolt és elfutott.

-Ez meg mi volt?

-Nem mondom! De tetszett ez a tánc!^^

-Miroku!!!!! Mikre gondolsz????

-Én?! Semmire sem!

-Persze! És higgyem is el???

-Herceg! Herceg! Megtalál! Vigyázz, mert pórul jársz!

-MI?!

-Egy Holló! Mit keres itt???

-Kagome! Most ne ezen gondolkodj! Inkább rohanj!

-Miért?

-Ne kérdez! Tegyed, amit mondott! –mindenki Inuyasha után kezed el futni. Pár percen belül pár ezer szellem jelent meg mögöttük.

-ÁÁÁÁ!!!

-Kagome! –elesett egy köven és a földre került. Inuyasha gyorsan odarohant és megállította a szellemet mi megtámadta volna. Megjelentem Inuyasha mellet. Kagome felállt és hátrálni kezdett. Nem hitte el, hogy ennyi szellem van a hátuk mögött.

-Kagome! Menjetek innen!

-De…

-Nem hallottad!

-De…

-Menjél innen haladó! Ez nem a te Klánod dolga! Menjetek a nagy hegy felé! Arrafelé vár rátok Rin és Yaken!

-DE…

-MENJÉL! –kiáltotta Inuyasha. Inuyasha én egymásra néztek. Bólintottunk. Én elővettem a kardomat és elkezdtük a szellemeket kaszabolni. Kagome és a többiek meg mentek arra amerre mondtam. Mentek és nem néztek vissza.

-Hol van a Király és a Herceg?

-Mi?! Ki maga? (Kagome)

-Hol van a Király és a Herceg?

-Kik? (Shippou)

-Hol van Sesshomaru és Inuyasha?

-Arra! –mutatta Miroku. Az illető arra kezdett vágtatni és a mögötte lévő 10 katona. Kagome kétségbeesetten nézett vissza. Hirtelen egy nagy robbanás hallatszott.

-Inuyasha!

-Kagome! –Miroku utánakapott de nem tudta elkapni a kezét. Mikor Kagome visszaért meglepődött és a többek is. Inuyasha és Én egy teljesen másik kardal harcoltunk mit szoktuk. És az még furcsább volt, hogy a jött katonák segítettek nekünk és együtt harcoltunk. DE! SZINKRONBAN! Ugyanazt a mozdulatot csináltuk. Jobbkar felemelése, csapás, fordulás, felemelés vágás. Mindenki egyszerre csinálta. Ki elvétette az ütemet az meghalt. Kezdtek fogyni az ellenség. Mire végeztünk mindenki elfáradt.

-Botok és kövek eltörhetik a csontvázokat! De ti nem bánthatjátok őket! –csettintett egyet a vezér és az ellenség újra talpon volt. A katonák kik jöttek segíteni, azok elrakták a kardjukat.

-Mit csináltok? Segítsetek nekik! –kiáltott oda Kagome. Inu és Én felemeltük a kardunkat vízszintes pozitcióba engedtük, bal kezünkkel, megfogtuk a végét és elhúztuk onnan a kardot. Mindkét kart véres lett a gazdája vérétől. Egymásra néztünk, kardunkat összeérintettük és egy hatalmas nagy fényáradat lett. Mire eltűnt egy nagy Kutya áll előttünk. A két kard még mindig egymáshoz volt érintve.

-Lehet, hogy mi nem tudjunk megölni! De a Nagy vezérünk igen! Ő Inutashio! –mi kinyitottuk a szemünket és a Kutya támadásba lendült. Szétmarcangolta az összes szellemet. A vezérük becsukta a szemét, vett egy mély levegőt és kinyitotta a szemét.

-Ezt megnyertétek Kutyák! De a háború most folytatjuk! –megfordult és a Hollóval egyetemben elment.

-Inuyasha!

-Felség! Herceg! –Inuyasha és Én hirtelen összeestünk és evvel egy időben a Kutya is eltűnt. Mikor felébredtünk akkor már mindenki körülöttünk volt. Rin és Yaken is biztonságosan ideértek.

-Sesshomaru Nagyuram! Jól van?

-Igen.

-Inuyasha! Jól vagy?

-Igen. –felálltunk és egymásra néztünk.

-Sokat fejlődtél!

-Te tanítottad ezt! Én csak fejlesztettem!

-De jó! Annyi év után titeket így látni!

-MORY?! –kiáltottunk. –MI A JÓ FÉSZKES FEÉNT KERESEL ITT?!

-Nem hasonlítok rá! (Inu, Sessy)

-Óh! Megfogtalak titeket! Mindketten ugyanazt mondtátok! –Kagome és a többiek érthetetlenül néztek a két veszekedő testvérre és az úgy nevetett „Mory” alakra.

-Semmit sem változtatok az óta mióta az idő szólított. –ahol a harc folyt ott most egy lány állt. Az a lány volt ki legyőzte a szellemet. Szoknyája jobb lábánál combja közepéig fel volt vágva. A felsője a köldökéig ért, és a vállánál voltak a pántok. Jobb kezében meg egy bottal támaszkodott. Mögötte szekerek jöttek elő az erdőből. Rajtuk gyerekek, asszonyok. A férfiak többsége lovon ült, akiknek nem volt lova az vagy a szerkereket vezette, vagy gyalogolt.

-Mit jelentsen ez? –a katonái körbefogtak mindenkit.

-Az én feladatom megvédeni a népemet! És nem az, hogy nézzem tétlenül miközben a szellemek szabadon, garázdálkodnak a Kutyák földjén! Vissza emberek! –a katonái visszamentek mögéje. –Inuyasha! Mi húz ki mentséged alól?

-Feh! 50 évig egy fához voltam szegelve!

-Sesshomaru?

-Eljöttem otthonról, mert úgy akartam!

-Szóval vállalod a felelősséget! Hogy elhagytad a trónt!

-Igen.

-Én meg felmentem, mert a trónra én vigyázok, míg vissza nem jössz. –szólalt meg Mory.

-Ne is álmodozz róla.

-De Király uram!

-Inuyasha!

-Igen Kagome?

-Kik ezek a katonák és az a lány??? –Inuyasha bemutatta a barátainak a katonákat és a lány és a népét. Én nem figyeltem oda. A hegyek felé néztem.

-Öcsém!

-Hm?

-Haza megyünk!

-MI?! –akadt ki Mory.

-Rendben! Szuezi! Megtisztelsz minket?

-Sajnálom Inuyasha! De nem tehetem! Vigyáznom kell a népemre. De egyszer meglátogatlak titeket! De az nem most lesz, mert az időm rövid és sok mindent kell megtennem amióta az idő szólított.

-A szertartás meg volt?!

-Persze! Mégis mit hittél? Apám halála csak késztetett, hogy megtegyem, mint utolsó kérését. Viszlát Hercegek! Jó szelet életedbe!

-Vidámsággal, élettel! (Sessy)

-Jó szeles évszakot! Tánccal laktatott! (Inu)

-Köszönöm! –amilyen gyorsan jöttek olyan gyorsan mentek el.

-Felség! Amit mondott! Igaz?????

-Mory! Hazudtam neked valamikor is azokban az időben?

-Miféle időkben? (Sango)

-Mikor még Sesshomaru emberi években 14 éves volt és én voltam a testőre!

-Mi?! Hahahaha!!!!!! (Miroku)

-Szerzetes! Fogd be, mert még kijövök a béketűrésemből! –így hát kissé nagyra nőtt csapatunk elindult valahová. Egyedül csak a testvérpár és a katonák tudták hova mennek.

***

Folytatjuk!!!