Vándorló nép

By: kowi121

6. fejezet: Harcok folytatása

Eléggé lassan haladtunk az emberek miatt. 2 napunkba telt elérni a Nagy szirtet.

-Egyre ritkább a levegő.

-Ne nyavalyogjatok annyit emberek! Izayoi képes volt kibírni ezt! És Inuyasha is!

-Gyertek! Ha felérünk jobb lesz a levegő! Sajnos ez egy védekezés.

-Mire Mory?

-Szerzetes! Ahova megyünk oda előtettek csak egy ember és egy Hanyou lépett be. Senki más ember vagy Hanyou odáig belépést nem kaphatott. A nagytörvény ezt írta!

-Miféle nagytörvény?

-4 nagy klán létezik, ahova megyünk! És ezek közül az egyik a Kutyák klánja. A többit nem tudom, ha tudnám, már nem lennék az élők sorában! Hahahaha!

-Állj! Ki vagytok? Sesshomaru!!!!

-Jó újra látni téged Zeux!!

-Inuyasha! Látom, megint ki vagytok békülve…

-MI?! SOHA! (Inu, Sessy)

-Emberek?! Ismeritek a törvényt fiúk! Egyetlen ember sem mehet be!

-Kivéve, ha én hívtam meg őket!

-Az az egyetlen!

-Rint én hívtam meg!

-Én meg a többi ember!

-Látom, mindig van kifogásotok!^^ Gyertek! Átvezetlek benneteket. –elindultunk a barlang belseje felé. Fél óra múlva már a túloldalon voltunk. Az emberek elcsodálkoztak milyen gyönyörű a táj.

-Ez meg mi?

-Ha a hegyet kerüljük meg akkor nincsen itt ez a szép táj.

-Igaz szerzetes! Ezt a helyet egy láthatatlan fal, veszi körül, ott van de, az ember ki nem tudja, hogy fal van az, az egész földünket végigutazza egy perc alatt, és észre sem, veszi semmit sem. És a démonok kik itt élnek azok nem látják őket.

-Mory! Pontosan mi ez a hely?

-Az otthonom! Itt születtem, itt halt meg Anyám, és itt halt meg az Apám!

-Felség! Nézzen csak le! –én lenézem és egy régi barátot, láttam meg. Elindultunk lefelé.

-Szia barátom! –hűséges barátom volt az, Hópehely.

-Megint kiszökött!

-Nem baj! –felszálltam rá és elvágtattam vele.

-De jó! Rám hagyja a vendéglátást!

-Herceg! Majd én azt elintézem! –évek óta nem voltam itthon és most megint eljött azaz idő, hogy 14 évesnek (emberi években!) éreztem magam. Vágtattam a pusztán a palota felé. A falu előtt megálltam és bevártam a többieket.

-Felség! –szólalt meg az egyik polgár ki meglátott engem. –Hazajött a Felséges Nagyúr! HAZAJÖTT A FELSÉGES NAGYÚR!!!!! –eldobta a kosarat mi a kezében volt és futott a faluba. És ezt kiabálta, erre mindenki kijött a házból, abbahagyta a munkát. Én elindultam és a többiek követtek. Előttem meghajoltak én meg a fejemmel bólogattam, Inuyasha is ezt csinálta. Mikor a kapuhoz értünk a jó öreg kapunyitó ezt kiáltotta:

-A Felség visszajött! A Herceg visszatért! A HERCEGI TESTVÉREK VISSZAJÖTTEK!!!! KAPUT KINYITNI! KAPUT KINYITNI!!!!!! AZONNAL KINYITNI A KAPUKAT!!!!!!! –régen hallottam az ordibálását. Átmentünk a kapun és mögöttünk bezárták. Leszálltam lovamról és kit láttam meg.

-Mit képzel magáról??? Az egész nép maga miatt aggódott!!!!!

-Tata! Fogd be! Már nem vagyok az, aki voltam!

-MI?! Az Apád nem engedte volna meg, hogy így beszélj velem!

-Az Apám tisztelt téged! De nem kedvelt!

-Elég a vitából! Inkább a vendégeinkkel kellene törődnünk! (Mory)

-MI?! Haladókat hoztál ide? Izayoi volt az első ki ide bemerte tenni a lábát!

-Én csak egyet hoztam! –mellém bújt Rin én meg ránéztem.

-A többi ember velem van Tanácsnok úr!

-Á! Inuyasha Herceg!

-Pisszt! Sango! Te értesz valamit?

-Nem, egyáltalán semmit sem értek! Te Kagome?

-Halvány lila gőzöm sincsen! Shippou?

-Passzolok! Kirara? Jaj! Bocsi! –láttam, hogy Inuyasha barátai nem nagyon értik a dolgokat.

-Most az egyszer kivételt teszek és eltekintek a törvénytől. Üdvözlett a 4 világ földjén! A szobáitokat megmutatja Mory! A palotából nem lehet, kimenni csak Királyi engedéllyel vagy az én engedélyemmel. Mindent értenek? Igen! Akkor menjünk beljebb. –utálom a vén Tatát. Na de mindegy most. Bementünk a trónterembe. –Királyom! Neked kell átvenned a helyét, mint a Felség utódja! Nem tehet ellene semmit sem!

-Felfogtam akkor is mikor Apám meghalt!

-Rendben van! Mory! A hálok készen, vannak?

-Igen! Saspostán már ideszóltam előre! Sesshomaru! Teneked a szobád ugyanott van! Melletted lévő szobában aludhat Rin és Yaken. Inuyasha te nem ismered se azt a palota szárnyat, ahol Sesshomarunak van a szobája, se azt, ahol az enyém, van. Így egy nagy megtiszteltetés van neked! Az Apád szobájában fogsz aludni és meg még valaki. A másik kettő személy meg a mellette lévő szobában. És a két kis Démon meg aludhat, ahol akar!^^

-Pisszt! Sango! Mi lenne, ha Inuyasha és Kagome egy szobában lennének? És akkor lehet, hogy összejönnének!

-Jó ötlet!

-Shippou! Hallottad?

-Aha! –elindultak a szobák felé. Mielőtt bementek volna Inuyasha megállt az ajtók előtt.

-Na! Ki hol fog aludni? –tette fel a kérdést.

-Nekem van egy ötletem! Sango, Shippou, Kirara és én alszunk itt! Ti meg Apád szobájában! –Mirokuék gyorsan bementek a másik szobába. Kagome és Inuyasha döbbenten néztek. Inuyasha az erkélyen volt, Kagome meg körülnézett. Inuyasha akárhogyan próbált visszaemlékezni a múltra de nem nagyon sikerült. Csak egyetlen emlék ugrott be mikor. Az Apja és az Anyja itt állt és ő meg az Apja nyakában ült és nézte a naplementét. A szobában volt egy nagy szekrény oda kipakolt Kagome mert gondolta, hogy egy ideig biztos itt lesznek. Volt még ott egy íróasztal, megnézte, hogy a fiókjaiban mi van. Meglepődésére csak egyetlen egy fiók volt nyitva. És abban egy kis dobozka. Kivette és kinyitotta. Akkor látta meg, hogy egy kis zenélődoboz. Mikor Inuyasha meghallotta a zenét berohant a szobába és kikapta a kezéből a dobozt, becsukta, hogy ne hallja.

-Ne merészeld kinyitni! –mondta és lerakta az íróasztalra. Visszament az erkélyre. Kagome Inut nézte aztán a kis dobozt. Elkezdett lemenni a nap. Inuyasha még mindig ott ült, Kagome már régen aludt. A másik szobában pezsgett az élt. Shippou és Kirara aludtak. Sango és Miroku meg veszekedtek.

-Miért vagyok ilyen szerencsétlen???

-Na! Sango! Miért kiabálsz? Nekem nem okoz problémát, hogy csak egy ágy van!

-De engem zavar!

-Engem nem!

PUFF!

-Van egy ötletem! Te ott a földön fogsz aludni! Én meg az ágyon!

-Na de Sango?!

-Jó éjt! –mindenki aludt a palotában. Én a kertben voltam és a csillagos eget néztem.

-Uram! Min jár az esze?

-Szuezin!

-Miért?

-Miért nem jött velünk! És ha tudta hol vagyok! Miért nem mondta korábban a szemembe?

-Mondjuk, azért mert túlságosan kedvelt és csak ebben az évben szólították.

-Honnan tudod?

-A mi földünkön van az a hegy, ahol az ők titkuk rejlik.

-FELSÉG! Üzenet az ellenségtől!!!!!!!

-MI?! –azonnal kinyitottam a levelet és elkezdtem olvasni. –Mory!

-Igen uram?

-Azonnali riadó! A háború folytatódik!

-RIADÓ! AZ HÁROBÚ FOLYTATÓDIK!!! FELKÉSZÜLNI A CSATÁRA!!!!

-Mi?! –riadt fel Kagome. Kiment az erkélyre. Sango és Miroku is így tett.

-Mi történt Inuyasha? (Sango)

-Meghirdették! Folytatódik az a harc, ahol még Apám élt és akkor született meg a szünet. De ez most folytatódik.

***

Folytatjuk!!!