Vándorló nép

By: kowi121

7. fejezet: Bukott Angyal

-Szuezi! Merre megyünk?

-Vándorló nép rossz helyen jár! Szellemek utánuk jár! Harcban nincs kegyelem! Vándorló népnek veszte ez lesz!

-Egy… Holló?!

-MI?! Emberek! Gyerünk! A kóbor szellemek jönnek!

-Hova menjünk?

-Sesshomaruhoz! Ő majd tudja, mit csináljon! Én megyek a titkunkhoz!

-De!

-Mond meg neki, hogy én küldtelek titeket! –Szuezi lekezdett vágtatni a hegyek felé mik nyugaton feküdtek. Eközben megjelentek a kóbor szellemek.

-Gyerünk emberek! Gyorsabban! –mondta az egyik ember ki vigyázott a többi emberekre.

-Kapukat kinyitni! Kapukat kinyitni! A Vándorló nép visszajött!

-Üdv itt! Miben segíthetek? (Mory)

-Sesshomaru Nagyúrral szeretnék beszélni!

-Erre kövessen!

-Üdvözlöm Sesshomaru Nagyúr!

-Üdvözlet! Miért jöttetek ide?

-A kóbor szellemek megtámadtak minket. Szuezi küldött ide! Azt kéri hagy, maradjunk itt egy ideig.

-És ő?! Hol van?

-Elment megvédeni a titkunkat mi a nyugati tűhegyeknél van.

-MI?! Hiszen arra vannak a tanyáik! És mindjárt lemegy a nap!

-Felség! Kérem! Menjenek utána!!! –könyörgött nekem a katona.

-Megmentjük! Mory! Szól az öcsémnek és készíts elő a lovakat!

-Igen is! –Mory összeszedett 20 katonát és szól Inuyashának is.

-Inuyasha! Neked miért kell menned?

-Ne aggód miattam! Hamar itt leszek! Miroku! Vigyáz a lányokra!

-Rendben!

-Öcsém! Gyere!

-Megyek! Viszlát később! –evvel búcsúzott el Inuyasha a többiektől. Felszállt lovára és elindult a kis csapat.

-Kapukat kinyitni! AZONNAL! –a palota mögött egy másik falu feküdt. A falulakók oda költöztek át. Mindenkinek 2 háza volt. Az egyiket a háborúban használták, és az a palota falai mögött voltak. A másik meg kint és a béke időszakában használtak. A kinti falu porrá égették. Ott élelmet senki ember fia nem találthatott. Csak a hamu maradt. Elkezdtünk vágtatni a nyugaton fekvő tűhegyek felé. Keleten feküdt meg a nagy szírt.

-Gyerünk! Gyorsabban! –kiáltottam.

-Nem nagyon értem. Sesshomarunak miért van szüksége Inuyashára?

-Ez egyszerű Hölgyem!

-Mory!

-Emlékszik mikor együtt harcoltak??

-Aha.

-Akkor egy hatalmas kutyát irányítottak. Az apjuk szelleme volt az. És azt csak ketten összefogva tudják megigézni. És csak veszélyben.

-De te miért nem mentél vele? Hiszen a testőre vagy!

-Igen az vagyok! De én vigyázok a trónra, míg vissza nem jönnek. ^^ És ha a két herceg meghalna, netán akkor a kiválasztottak fogják átvenni a trónt. És az lehet, hogy maga lesz! De ki tudja? Hahaha!!!!!

„-Mit értett ez alatt?” Remélem, hamar visszajön Inuyasha! De miért volt olyan mikor meghallotta a zenélő dobozt?

-Ne aggódj! Visszajönnek!

-Honnan tudod? És ki vagy???

-A nevem? Aida. A tiéd?

-Kagome. Honnan tudod, hogy hamar megjönnek? És hogy-hogy a palotában vagy? Eddig rajtam és Sangon kívül még nem láttam itt más nőt!

-Amint mondtam a nevem Aida. Egy vagyok Inutashio lányai közül. Engem és a többieket azért választott ki, hogy egy jegyest találjon fiának. De ez sosem fog bekövetkezni.

-Miért nem?

-Mert Sesshomaru teljesen megváltozott. Én amióta az eszemet tudom ezen falak rabságaiban éltem. –elővett egy legyezőt és az arcát eltakarta vele csak a szemeit engedte látni. Azok zölden csillogtak és kinézett az ablakon. –Itt voltam akkor mikor az anyja meghalt. Itt voltam, amikor meg akarta ölni magát az Anyja elvesztése miatt.

-Semmi sem látszik a mostani Sesshomarun hogy ilyet lett, volna. Mi?! Azt mondtad, hogy meg akarta ölni magát???

-Az anyja halála után folyton kiszökött a lovával a palotából. Az Apjának eléggé meggyült vele a baja. Az úrfi naponta 10 szer is kiszökött és mindig Mory hozta vissza. Ekkor őt ötökre Sesshomaru mellé parancsolta az Apja, hogy mindig legyen mellette támaszként. De ő ezt mondta:

„-Éltem az övé, halálom dicsőség!”

-Ez mit akar jelenteni?

-Az életét feláldozná érte. És csak akkor hal, meg ha ő is de dicsőségben. Magyarán mondva. Ha meghal Sesshomaru akkor dicsőségben, akkor fogja ő is elhunyni szemeit.

-De miért akart meghalni Sesshomaru?

-Hát te nem tudod?

-Mit?

-Ő… hogy is fogalmazzak? Hallja a saját anyja hangját. Vannak esténként mikor hallom, hogy felriad álmából. Akkor kimegy az erkélyre és nézi az eget. Mikor telihold van akkor az anyja képét, látja benne. Még én is. Látom ezüstösen csillogó haját, aranysárga szemeit. A félholdat a homlokán mi Sesshomarunak is van. Kicsi koromban csak egyszer láttam de a járása nemesi volt. Sokban hasonlít a mostani Sesshomarura. Hallja a hangját, hogy legyen kegyetlen és vérszomjas, mint egy igazi démon. Come emlékére csinált vérszomjas démont, a saját fiából. És ezért sem törődött vele igazán…

-Ki az a Come?

-Ő Renga apja és Sesshomaru nagyapja. Sesshomarut úgy nevelte, hogy olyan legyen, mint ő volt. De ez nem fog sikerülni. Rin ismét a jó útra terelte.

-És te ezt honnan tudod?

-Énekem a fák továbbítják a történteket. Én kutya démon vagyok de, Inutashio azért sem engedett ki e falak közül, mert van még egy erőm. Ezért tudok sok mindent a palota dolgairól. Emlékszek minden részlettre mi itt történt. Egyszer kiszökött… az volt az első, ha jól emlékszem. Én utánamentem, mert láttam. Az erőben találtam rá. A tóhoz ment, aminél mindig a mamája szokott énekelni. Előhúzta a kardját, mit, a Nagy szírt ércéből készítettek. Elkezdte kivágni a fákat kaszabolt, mint egy őrült. Én láttam… én láttam, amit még azelőtt sohasem! És sohasem fogok látni újra…

-Mi volt az Aida?

-Sesshomaru bánatának a könnyeit! Láttam, ahogy fájdalmában nem tudott mit csinálni. Ezért is akartam a jegyesei közé tartozni. Hogy éreztessem vele mennyire, átérzem a bánatát. De az ő szívét nem lehet betörni. Miután mindent lerombolt körülötte megállt és kifújta magát. Hallottam a kétségbeeset hangját! Ahogy azt kiáltja az égre meredve:

„-MIÉRT! MIÉRT KELLET ENNEK MEGTÖRTÉNIE????” Azóta is a fák ott őrzik ennek az emlékét, oda akartam menni hozzá de fény keletkezet. Egy angyal szállt oda:

„-Ki vagy?

-A nevem ne érdekeljen! Járjad a falut! Míg egy nap meg nem változik az unalmas életed! Véd meg a kristályt és a kulcsot! A kulcs érteni fog téged! De ne fűz hozzá érzelmeket, mert ő sorsa meg van pecsételve. És nem lehet a tied! Neki halni kell a titokkal együtt! De a kristályt meg kell mentened bármi áron! A szíved tudni fogja mikor találtad meg a kristályt, a kulcs, meg majd jön vagy már meg is jött! Ne feled Sesshomaru! A kristály egy kis halandó lány!

-Ki vagy????

-Egy Bukott Angyal! Én jelölöm ki az, aki a következő kulcs lesz! Ha ő elmegy megnézni a titkot! Akkor elkövetkezett az ő ideje, hogy ő is Bukott Angyal legyen. –Felszállt és egy kis kristályt dobott Sesshomaru kezébe.

-A Kristályból hiányzik! Viseld mindig és az erőd, ha nagyon akarod, megnövekedik a védelmére. –Azóta Sesshomaru a változás küszöbére lépett. Senkinek sem mondtam el, amit láttam. A könnyeket, vagy azt az Angyalt. Magamba zártam a titkot.

-De most miért mondtad el?

-Mert aggódsz Inuyasha miatt. Ő és Sesshomaru itt nőttek fel valamennyire közösen. Mikor Szuezi idejött akkor láttam Sesshomarut először mosolyogni és látni, hogy kitárta a szívét. Nem értettem akkor, de egyszer megint volt rémálma én azt az estét kin töltöttem az erkélyen. Láttam őt. És Inuyasha is odament. Kinyitotta a kis zenélő dobozt mi az Anyjáé volt. Ekkor egy nagy robbanás történt. A kis doboz becsukódót és a földre esett. Ez volt az első jele a háborúnak.

-Aida! Minden rendben?

-Igen! De érzem, hogy a fák nyugtalanok! Sesshomaru és a többiek nagy veszélyben vannak! Elkövetkezett a következő Bukott Angyal ideje.

***

-Nézzétek! (Katona)

-Egy csomó szellem hulla. (másik Katona)

-Ezeket meg ki csinálta? Hercegek! Nem lenne tanácsos egyedül hagyni önöket! (másik Katona)

-Ne legyen már ilyen! Tudunk magunkra vigyázni!!! (Inu)

-Ezeket Szuezi csinálta. Az ő botja nyomai ezek. (Sessy)

-Hahahahahaha! A Kutyák hercegei!!!! Mit kerestek a földünkön???

-Nem a ti földetek! –szólat meg egy Katona. Egy emberszerű lény ált kb. 3-4 m-re tőlük.

-De a miénk! –megjelentek a kóbor szellemek. Kígyók, farkasok, medvék, meg különbféle szellemek.

-Miért jöttetek?

-Tudod te az jól! –mondtam.

-Talán a nőért? –megjelent mellette egy szellem ki felemelt egy láncot és a végére Szuezi két keze volt kötözve. Arca véres és piszkos volt. Ruhája néhány helyen elszakadt. Inuyasha és a Kutya Katonák elővették Kardjukat. Én nem. Mert tudtam valamit, a mit a többiek nem.

-Nem fogjátok megölni őt! Kell nektek a kulcs!

-Honnan veszed?

-Mert a kristályhoz kell a kulcs.

-MI?! Bátyám! Ezt meg, hogy érted?

-Á! Szóval te vagy a védő! Mond meg, hol van!

-Ne mond meg… -mondta halak Szuezi. –NE MOND MEG!!!!!

-Szuezi kisasszony jól van? –kérdezte az egyik Katona.

-Ne mond el!

-Hallgass Kislány!

-Sesshomaru nem mond, meg hol van a KIRSTÁLY! Te vagy a védője! Te vagy az, kinek meg kell védenie!

-Tudom a dolgom!

-Ebből elég! Szellemtársaim öljétek… MI?! –eltűntem, ahol eddig álltam. És megjelentem kivont kardal a szellem mögött ki Szuezit fogva tartotta. Kettévágtam és megfogtam Szuezit. Egy ugrással az öcsém mellett termettem.

-Hogy mered elvenni?

-Inuyasha! Vidd innen!

-De Bátyám!

-Tedd, amit mondtam! –ő csak bólintott egyet. Leszedte kezéről a láncot, és a hátára rakta.

-Nem viszitek el a kulcsot! Támadás! –én és a többiek elkezdtünk harcolni. Közben Inuyasha próbálta elvinni onnan Szuezit, mi nem nagyon sikerült. Folyamatosan jöttek az új szellemek. Szuezi kezdett ébredezni ismét.

-Szuezi! Maradj mögöttem.

-Nem! Meg kell mentem a titkot! –elővett a botját és annak segítségével kiugrott a gyűrűből mit alkottunk.

-SZUEZIIIIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!! –kiáltottam és utána futottam.

-BÁTYÁM! –Inuyasha is. Otthagyva a katonákat. Nem tudom miért de, éreztem, hogy nagy erő járja át a testemet. Futottam Szuezi után ki mögött pár szellem ment.

„-Itt kell lennie! Meg van! A barlang!” –Szuezi egy barlangba bement, utána meg a szellemek. Én megálltam előtte egy percre addig Inuyasha beért.

-Bátyám! Hol van Szuezi?

-Bement a barlangba. Inuyasha! Figyel jól rám!

-Bátyám nem vagy te beteg?

-Hallgass! Emlékez, amit tanítottam neked!

-Feh! Hogy ne emlékeznék?

-Indulás! –bementünk a barlangba. A szaglásomra hagyatkoztunk. Kiabálást hallottunk és végül egy nagy puffanást. Szaporábbá vettük a lépteinket. Kiértünk egy nagy részre. A hold bevilágított és avval világosságot adott. Teteje nem volt és ennek is meg volt a maga oka. A „terem” közepén volt egy oszlop és az oszlop tetején volt egy gömb. És az oszlop előtt Szuezi feküdt és most tápászkodott fel.

-Nem kaparintjátok MEG!

-Ad ide az erőt! Kell nekünk!

-Szuezi!!!!!!!!! –kiáltottam és eléggé ugrottam és a saját testemmel védtem meg. Ő megmenekült, én meg ájultan zuhantam a földre. Inu és Szuezi meg voltak döbbenve. Meg volt a maga oka mindennek. Mindenek a kristály volt az oka, miből hiányzott egy darab! És az meg a nyakamban lógott.

***

Folytatjuk!!!