Vándorló nép

By: kowi121

9. fejezet: Harc a végsőkig

-Amióta elhagytuk a Nagy Szirtet ilyen.

-Igen. Vajon mi lehet a baja? –Inuyasháék átértek a Nagy Szirt túloldalára. Elől ment Sango, Aida, Miroku és a lova, mögöttük Kirara és Shippou. És legvégül Inuyasha és a lova. Inu lefelé hajtott fejjel ment. A többiek eléggé aggódtak érte.

-Hamarosan lemegy a nap! Tábort kéne vernünk éjszakára, és ha minden jól megy holnap ilyenkor már a palotában, leszünk.

-De engem aggaszt a háború, meg amit Sesshomaru mondott.

-Ne aggód Sango! Majd én megvédelek! –ölelte át.

-Kösz! Abból nem kérdek!

PUFF! –vágta kupám. Inuyasha és társai letáboroztak. Éjfél fele már mindenki aludt kivéve Inu. Aida felkelt, mert nem tudott aludni. Körülnézett.

„-Mindenki alszik.” –gondolta. Felnézett a fára és meglátta Inuyashát. –Nem tud aludni Felség?

-Feh! Miért kell állandóan Felségnek szólítanod? Hisz nem is a palotában születem, meg nem is ott éltem!

-Tudom! De az Apád a Királyunk! Így te vagy az egyik örököse!

-És te! Te miért nem alszol?

-Én nem tudok. Sok minden jár a fejembe. És ön?

-Feh! Valakinek őrködnie is kell! –Aida elővette a legyezőjét.

-Szerintem maga nem mond igazat Felség!

-He?! –Inu lenézett Aidára. Most nézte meg jobban a legyezőjét. Két oldalán különböző minta volt rajta. Egyik oldalán egy rózsa volt, a másikon meg egy nap. A hold megvilágította a legyezőt, és látni engedte, hogy a napos oldala van kifele.

-Miért nem vallja be magának?

-Hagyjál! –mondta. Aida összecsukta legyezőjét és visszafeküdt.

„-Lebukott Felség! Az igazság elől ne meneküljön!”

***

Másnap továbbmentek. Elől ment Inuyasha. Középen Shippou, Sango, Kirara és Miroku. Hátul ment Aida.

„-Uram! Miért vivődik az igasággal? Én tudom, mit érez és ki iránt!”

-Mi ez a szag?

-Mi baj Inuyasha?

-Egy nagyon furcsa szagot érzek! …… Kouga! Érzem a szagát! Itt vagyunk a barlangja közelében! –Inuyasha és társai továbbmentek.

***

„-Mi ez? Madárcsicsergés? Hol vagyok? Ez már nem Tokyo… Akkor hol vagyok? Hol van anya, Souta és nagyapa? Hol vagyok? Mi ez a hely? Inu…” Yasha… -kelt fel. Egy barlangba volt. Ő mellett két farkas feküdt. Ők is felkeltek és leültek. Kagome felállt és elindult a barlang kijárta felé. A két farkas követte. A barlang előtt két farkas démon állt.

-Jó reggel Húgi! –mondták egyszerre.

-Jó reggelt nektek is. –mondta. Kagome elment a patakhoz. A két farkas még mindig követte. Leült egy nagy kőre és onnan nézte a vizet. A két farkas meg lefeküdt a kő mellé.

„-Inuyasha vajon értem jön-e? Miért rágódom ezen? Hiszen én csak egy kékkődetektor vagyok a számára. Nem egy személy, vagy egy nő. Csak egy tárgy vagyok neki! Semmi több… De miért foglalkozok ezzel? Hiszen több millió férfi létezik… De az én szívem… mégis ő hozzá szalad… Miért?”

-Jó reggel Asszonyom! Hogy aludtál?

-…

-Kagome! Jól vagy?

-Igen. Jól vagyok.

-Akkor miért nem szóltál, mikor először kérdeztelek?

-Mert nem vagyok az Asszonyod! –felállt a kőre és felnézett az égre. „-Sok mindenre nem tudom a választ. De egyszer mindennek értelme lesz. Gondolom, érzem, tudom!” –Kagome leszállt a kőről és Kouga után ment.

***

-Inuyasha! Ott az, nem ismerős? (Shippou)

-De! Ott volt a paradicsommadarak tanyája. Már nem vagyunk olyan messze! Siessünk!

„-Uram! Egyre feltűnőbb!”

-Pisszt! Sango! Nem vettél észre valami furcsát?

-De! Inuyasha túl nyugodt a körülményekhez képest.

-Nem azt! Amióta elindultunk Aida az óta a legyezője mögé rejtette csodálatos arcát!^^

-MI?! Te…

-Várj!

-MIRE?!

-Észrevettem, hogy a legyező két oldala más mintájuk. Ez eléggé fura általában 1 mintájúak.

-Most, hogy mondod! Eddig mindig egy rózsát látunk a külső oldalán de, most egy nap van kifelé. És ez miért érdekes?

-Egész végig Inuyashát nézi. Mintha a gondolatai között kutatna.

-Ez nem értem! –Aida összecsukta legyezőjét és sóhajtott egyet.

„-Többet nem tehetek. Ha nem vallja be magának ugrott az ígéretem. Inutashio! Bocsáss, meg ha elbuknék! De eléggé nehéz a Fia esete! De nem adom fel ilyen könnyen!”

-Mindjárt ott vagyunk!

-Mi ez a szag?

-INUYASHA!!!!

-KOUGA!!!! –a barlang elé ment az összes farkas-démon. Inuyasháék meg előttük kb. 6 méterre álltak.

-Miért jöttél?

-Azért ami az enyém!

-Ezt most Kagoméra érti?

-Nem tudom. –súgta vissza Sango. Aida Inuyasha elé állt.

-Te meg ki vagy? Á! Megvan! Te voltál az ki leugrott az erkélytől! –Aida bólintott egyet. Inuyasha elmosolyodott és elkezdett Kouga és a társai felé futni. Kouga is ugyanígy tett. Hirtelen Aida is elmosolyogott. Előkapta legyezőjét és most a rózsa volt kívül.

-Növények! Mik itt éltek! Parancsolom, ketrecbe a farkasokkal! –a növények gyökerei a földből előtörtek és a farkasok körül egy ketrecet, alkottak ez idő alatt Inuyasha elérte a barlang bejáratát és befutott rajta.

„-Mi volt ez?”

-Kagome! Itt vagy? „Érzem az illatát de, lehet, hogy nincsen itt!”

-Inuyasha! –kiabálta. Inuyasha a barlang vérébe rohant ott volt Kagome. De a 2 farkas is. Inu könnyedén megölte őket.

-Jól vagy? –kérdezte Inu. Kagome felpattant helyéről. Odaszaladt Inuyasához és jól megölelte. Inu teljesen lefagyott és még bele is pirult. Kagome mikor rájött mit csinált paradicsom vörösen, engedte el a fiút és egy bocsit nyögött ki. Inu megfogta a kezét, és kifelé kezdtek el menni. Odakint minden csendes és békés volt. Inuyasha és Kagome kiértek.

-Nicsak! A nővény védekezik! –szólalt meg egy idegen hang!

-Mi?! Te mit keresel itt?

-Azt hiszed, engedek neked? –egy kis fénygömb keletkezet a bal kezében és az alól kivette a kezét. A gömb szép lassan lefelé kezdett el szállni. –A ragályt nem tudod megállítani! –mondta és eltűnt. A gömb a földre ért és egy hatalmas robbanás keletkezett. A növényketrec eltűnt, és ami eddig növénytakaró volt az most mind kopár lett. Inu a robbanáskor megfogta Kagomét és a többiekhez sietett. Aida fél térdre ereszkedett és a jobb kezét fogta, a legyezője a földön.

-Aida! Miden rendben?

-Igen Kagome kisasszony! De ne értem aggódjon! Hanem a ragály miatt.

-Miféle ragály miatt?

-Az ki itt volt… a neve Ragály. Ő elpusztít minden növényt, ezzel megfogsz az erőmtől… más szóval ő az ellentétem.

-Kit érdekel! Nem engedem, hogy elvigyétek az Asszonyomat! –Aida felállt és felvette a legyezőjét.

-Bár a jobb karom fáj! A legyezőmet akkor is tudom használni! Nem véletlenül van két oldala. A rózsa nekem a növényeket jelképezi! A nap meg a tudást… a tudást, miket mások gondolataiból tudok meg!

-MI?!

-Nap! Süss!!! –kiáltotta Aida. A legyezőből fényt kezdett áradni. Megvakította az egész farkas klánt. Mire elmúlt Inuyasháéknak se, híre se hamva nem volt ott.

-INUYASAHAAAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!! –ordította Kouga.

***

-Gyí! Gyí!

-Szép volt Aida!

-Csak azt tettem, amire kértek a szellemek. –felnézett az égre.

-Ezt, hogy csináltad? (Kagome)

-Mit?

-Hát a fényt? (Sango)

-Ne higgyetek mágiát vagy ilyesmit. A legyező anyámé volt. A napos felében egy kis tükör van, és avval van megoldva a csíny! ^^

-Már azt hittem varázsló vagy! (Shippou)

-Nem vagyok az! Uram! Merre megyünk vissza?

-Tudom merre! Végre eszembe jutott az ösvény! Kövesetek! –Inuyasha egy messzi vízeséshez vezette. Fent a levegőben egy démoni macska, földön két lovas ment.

-Itt vagyunk!

-Mi ez a hely?

-Miroku! Ne kösd ki a lovadat!

-Miért ne?

-Minekünk más fele kell mennünk és vannak olyan útvonalak, ahova nem tudjuk magunkkal vinni. Haza tudnak találni! Gyertek! –mondta. Elindult a vízesés mögötti barlangba de nem a vízesés mögé kerültek, hanem egy tök sötét helyre.

-ÁÁÁÁÁ!!! ……

-Halkabban Kagome! –fogta be a száját Inu. Megnyomott valamit és körülöttük fény gyúlt. Inuyasha kivette a fáklyát a tartóból. –Gyertek utánam, és ne maradjatok le! Aida! Te menjél leghátul!

-Értettem! –Inuyasha elindult és utána a többiek. Shippou Miroku vállán, Kirara meg Sango vállán utazott.

-Sango! Inuyashának igaza van! Nem kéne elveszned! –megfogta a fenekét és érte kapott egy…

PUFF!!!!

-Tőled ezt nem kérem! –mondta és előrébb ment!

-Hát ezt jól megcsináltad! Nem elég, hogy most veszélyben vagyunk teneked, most ezzel kell szórakoznod! (Shippou)

-Nem tehetek róla! –simogatta a púpot a fején.

„-Furcsa… Rég óta ismerik egymás, és úgy viselkednek, mint egy család. Kirara és Shippou a két gyerek kikre vigyáznak. Sango és Miroku olyanok, mint két veszekedő testvér. Kagome meg egy gondoskodó anyuka. Inuyasha meg… meg mint egy morgós de szerető apuka. Sesshomaruban nincsenek meg ezeknek a tulajdonságoknak egyike sem. De a Kristály iránt apai érzések vannak? És kit fog választani? Lányt vagy a Kulcsot?”

-Minden rendben Kagome?

-Igen! Csak egy kicsit félek…

-Mitől?

-Mostanában nyugtalanul alszom… -Inuyasha megfogta a lány kezét és úgy mentek tovább. Kagome ránézett, ő is rá. Hirtelen mindketten elnéztek és vörössé váltak.

„-Miért teszi mindezt?”

„-Miért teszem mindezt?”

***

-Hol vagyunk?

-Ne aggódj Kagome!

-Már több mint 2 órája megyünk!

-Tudom! De apa szerint, ha meglátod a királyi jelet a falon, megjöttél.

-Erre gondolsz itt? –mutatott Shippou jobbra.

-Aha. És innentől még van 1 óra séta! ^^

-MI?! (Sango)

-DE?! (Miroku)

-HOGY?! (Kagome)

-Én ez már 10 szer végigcsináltam! Szóval folytassunk utunkat! (Aida)

-Jó de mi ez a hely?

-Ez egy földalatti titkos járat. Több ezer kilométeres és az egész démonvilágot behálózza. A palotába vezető utat a jelekkel jelezték meg. De csak egy kutyadémon tudja ezt. Anyámmal erre menekültünk el mikor el kellet jönnünk a palotából. Futva tettük, meg mert sietett az idő. Sesshomaru ment elől utána Anyám és én…

-Nem kell visszaemlékezned, ha nem akarod! –mondta Kagome. 1 óra múlva a palota melletti erdőben lévő barlangból jöttek ki (a palota falai belüli erdő!).

-Inuyasha! Látom sikeresen visszatértetek!

-Mory! Jó újra biztonságban.

-Aida! Te… PUFF

-AIDA!!! –összeeset.

„-De hülye voltam! Tudhattam volna, hogy túl nagy a büszkesége és nem fogja mondani, hogy komoly a baja.” (Inu)

***

-Hogy van?

-Jobban! Ellátták a sebét. És a Kulcs?

-Ő is meg van.

-A Kristály?

-Ne aggódj érte. Őrök vigyáznak rá.

-Rendben.

-Felség. Gondolom beszélt vele.

-Igen. Vagy a Kulcs vagy a Kristály. Én döntök.

-Felség! Felejtse el azt az emléket!

-Nem tudom! Itt él a szívemben! Ne tudom elfelejteni azt a napot!

-Felség! Megígértem valamit az Apjának… és azt most megosztom önnel.

-Mi lenne az?

-A büszkesége engedne egy Halandót a szívéhez?

-Mire akarsz ezzel célozni?

-Ha rájött megért!

-RIADÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!! BETRÖRTEK A PALOTÁBA!!!!!!!!!!!!!

-Azonnal mindenki a helyére! Szóljatok mindenkinek!!!!!!! –a betörés váratlanul ért minket. De harcolni tudunk! Megvédjük magunkat az ellenségtől! 2 lehetőségünk van! Győzünk, vagy Elbukunk! Ez a két lehetőség van… HARCOLNI! A végsőkig!!!!!!!!

***

Folytatjuk!!!