|
10. fejezet: A kísértő múlt
Vándorló nép
By: kowi121
10. fejezet: A kísértő múlt
Sokat álmodom a múltat mi kísért engem. Születésem után 5. évben járunk. Mint egyedüli herceg kicsit nehéz nekem. Sokszor szeretem, volna egy bátyus vagy egy öcsit, hogy ne érezzem magam egyedül. De ez sosem lesz lehetséges. Anyám miután megszült engem, súlyos sérülést szenvedett és soha többé nem lehet gyermeke. Ő ezt elfogadta de sokáig szenvedett miatta. Sokat foglalkozott a palotában lévő gyerekekkel, de velem sosem. Sokat gondolkoztam ezen de, a válaszra nem jöttem rá. És egyszer megkérdeztem…
-Anyu!
-Igen?
-Szeretsz engem?
-Persze, hogy szeretlek! Hiszen a fiam vagy! Honnan vetted ezt a butaságot?
-Onnan, hogy nem foglalkozol velem!
-…
-Anyu! Miért nem törődsz velem?
-Sajnálom! Szeretlek! Ezt tudjad! –felállt a padról, ahol ült és elment. Nem tudtam mit mondani… sírni nem sírhattam, mert egy erős démonhoz nem méltó az emberi könnyek használata. Leültem a hideg földre és gondolkoztam. Megéreztem Apám illatát és pár perc múlva a padon ült.
-Egy herceg nem búsulhat! Gyere! Menjünk el sétálni!
-Hova? Ilyenkor?
-Ne kérdez! Csak gyere! –apámmal nem feleselhettem. És mivel ő a király követnem kell a parancsait. Felálltam és követtem. Ő a palota falához vitt. Én kérdőn néztem rá. De ő csak mosolygott. Engem a hona alá „csapott” és átugorta a falat. Hátrafordult, hogy megbizonyosodjon arról, hogy senki sem látta mit tett. –Ez az a pont a palotának, ahol a legkönnyebb kiszökni. Erre a részre csak óránként 1x járnak az őrök. De ne használd ezt rossz célra!
-Oké! De miért jöttük ide?
-Még nem jöttünk meg! -apám lerakott és ment tovább. Az erő mélyére vezetett. Egy tó előtt megálltunk és ott egy nő várt minket.
-Késtél!
-Sajnálom! Eléggé jó az őrségem! És gyengíteni nem fogom! ˇˇ
-Rendben. Ma éjjel éjfélkor a Kék Szirtnél. Ott vár rád a Vándorló nép vezére!
-Oké! A fiam is vinni fogom!
-Á! Ő lenne a Védő személy.
-A Kulcs és a Kristály még nincsen meg?
-A Kulcs meg van! A Kristály még nincsen a világunkban. Csak a te halálod után lesz!
-Mi?! Apa sosem fog meghalni! Ő az én erős, bátor és büszke Papám!
-Nagyszavak egy kölyöktől, ki nem tudja lénye valódi létét! –mondta a nő. –Találkozunk akkor, ha eljött az idő nagy és erős KIRÁLYOM! –ezzel befejezvén mondandóját és eltűnt a szemünk elől.
-Apa! Ezt rád értette?
-Nem! Hanem rád!
-Rám?! –apám több kérdésre nem adott választ. Nem is lett volna mit kérdeznem. ˇˇ Követtem apámat ki egy nagy szirthez vitt. Ahogy jobban megnéztem nem szürke volt, hanem kéken ragyogott, ahogy a hol megvilágította.
-Apa! Kire várunk?
-Egy személyre! De te addig, míg várunk menj fel a szirt tetejére és nézegesd az eget. –felnéztem az égre és követtem apám javaslatát. Nem tudom mennyi ideje, ültem ott de, valahogy éreztem, hogy pont éjfélkor egy hintó szállt le és a lovaknak szárnyaik voltak. A hintóból kiszállt egy férfi és egy korombeli lány. A lány furcsa volt. Kék hajával, szemeivel és ruhájával, Ő felnézett a sziklára és engem pillantott meg. A férfi és Apám megölelték egymást, és beszélgetni kezdtek. A lány meg eltűnt a férfi mellől. Lenéztem de nem nagyon érdekelt, hogy ott volt és most nincs. Ültem, és az eget néztem.
-Hello! –hallottam egy szelíd, gyengéd lány hangot.
-Szia!
-Miért vagy itt?
-Passz…
-Szeret itt lenni?
-Passz…
-Valami engem fűz a Hold látványához. Téged nem?
-Passz…
-Sokat mondasz! Tudsz még mást is a „passz” helyet?
-Passz… -nem néztem a lányra, de hallottam halk kuncogását.
-Tudod… én mindig egyedül voltam. Amikor csak tehetem, idejövök, mert innen tisztán lehet látni a holdat és a csillagokat. Sokat vagyok, egyez a vidéken és járok a nagyvilágban. De nem fogom megtalálni a helyemet.
-Miért?
-Mert… Várjunk csak! Te kimondtál egy másik szót is a „passz” helyett!
-És akkor mi van? Mindenki tud rendesen beszélni! És mit keresel itt?
-Látod ott az, az embert ki egy száll gatyában, van, és fura rajzok vannak a karján?
-Látom. És?
-Ő az apám! A másik személy meg…
-Az én apám…
-Igen? –nem szóltunk többet. A lány nézte a beszélő felnőtteket és látta, hogy a hintó megfordul a menetirányba. Rám nézett és én az eget néztem még mindig. –Hogy hívnak?
-Sesshomaru. Téged?
-Nevez csak Kulcs-nak!
-Rendben Kulcs.
-Legközelebb itt leszel mikor Telihold lesz?
-Szeretnéd?
-Aham!
-Még meglátom! Nem tudom, hogy fogja hozni a sors a dolgaimat. Egy herceg vagyok!
-Nem csak te! –mondta. Felállt és eltűnt. Pár perc múlva beszállt a hintóba de még utoljára rám nézett. Beszálltak és elrepültek. A következő Teliholdas éjszakákat együtt töltöttük. Ahogy telt az idő úgy egyre többet beszélgetünk de azért a távolság érezhető volt köztünk. 1 éven át ezt csináltuk. Mikor eljött a 2. év 1 Teli Holdja nem jött el… és azután meg azután sem. Én ott voltam és ismét eldöntöttem, hogy szívemet zárva tartom. Eljött az a nap mit nem szerettem. A faluba és a kastélyba csak úgy özönlöttek a népek és az emberek. Hogy miért? Azt a Csicskás mondta ki hangosan.
-Figyelem!
Őfelsége a Király és bájos Felesége a Királyné!
És a 6 éves fiúk! Ki ma ünnepeli születésnapját!
Hát ezért! Ma Teli Hold van és ráadásul a szülinapomra esett. Mory egész este mellettem volt. Sok más Király, Királyné, Herceg, Hercegkisasszony jötte az Apám által rendezett ünnepségre. Az apám eléggé befolyásos és sosem hagyott ki egy ilyen alkalmat, hogy valakivel békét kössön, akivel nincsen jóban ország ügyileg. ˇˇ Hirtelen fagyos szél kezdett fújni a zárt teremben. Sokan nem értették miért?! Igaz én is köztük voltam ^^’ A bálterem ajtaja megnyílt és bejött egy gyönyörű szép Pegazus. Sörénye, farka és patáit kivéve feketék volt mindene, a többi meg fehéres szürke. A lovon ült egy férfi mögötte egy nő és mögötte meg egy korombáli lány. A lovas közelebb ment. Leszállt és lesegítette a két nőt. Apám felé fordult és szélesen elmosolyogott.
-BARÁTOM! –mondták ki egyszerre hangosan és megölelték a másikat.
-Ő itt a feleségem és a lányom!
-Üdvözlett a palotámban! Remélem jól fogtok szórakozni. Karmester! Zenét! –a karmester bólintott. A zenekar felé fordult, megütötte 3x a kottatartóját. Jelt adott és a zenekar elkezdett játszani. Sokan elkezdtek táncolni, mások beszélgetek.
-A lányom fogja átvenni a helyemet, ha én már nem leszek!
-Apa! De én még nem állok készen! –megborzolta a fejét és ezt mondta:
-Még van pár éved, hogy kitanuljad a vezető szerepet. –megfigyeltem, hogy a felesége lehajtott fejjel állt mellettük és szótlanul. Gondoltam, hogy ő nem teheti meg azt, amit a lánya. Egy kék fátyol jelezte, hogy már foglalt. Apám széles vigyorral nézte, őket. Anyám is szótlanul állt Apám mellett.
-Meddig maradtok? –kérdezte Apám.
-Csak ma este! Ha nem baj! A népemnek azt mondtam, hogy holnap délre már a Nagy szírt mögött fogunk járni.
-Semmi baj! Tudom milyen egy, nemzetet vezetni!
-Tudtam, hogy te megértesz engemet! –az erkélyajtók kitörtek és idegen lények ugrottak be a terembe. A nők sikítani kezdtek, kivéve anyám, apám barátjának a lánya és felesége. Teljes felfordulás volt. A zene is megállt.
-Kutyák! Megszegtétek a 4 Világ szövetségét!
-Nem szegtem meg semmit sem.
-Beengedted a földünkre őket! –és apám haverjára mutatott a farkasemberszerű lének vezetője.
-Az én felelősségemre vannak itt! És ők is ebbe a világba tartoznak!
-Megszegtétek és kész!
-Rendben! De akkor tudod-e, hogy a 100. oldal 50-ös bejegyzés 25. pontjában 12 sor kimondja, hogy ha valaki meghív egy idegent, akkor az ő felelőssége alá tartozik. És ha a palotájába hívja, meg akkor már magánügyről van szó!
-Hát… ö… ö… ö… -Apám minden szót megfontolt mielőtt kimondta volna. Így a másik személynek fejtörést okozott a válaszadásban.
-Barátom! Ha tudom, akkor szóltam volna a barátaimnak is, hogy itt ekkora buli lesz. –mondta viccesen. De én úgy vettem ki a szavaiból, hogy a harcra érti az egész mondatát. Apám erre elmosolyodott. –Inutashio! Kíváncsi lennék valamire. Te nem?
-Hát attól függ, hogy szeretnéd. Együtt vagy külön? –nem értettem mire akartak erre célozni. Mory és Anyám mellettem álltak. Mintha a baj van, felkapnak és futnak innen. Hirtelen megint kinyílt a teremajtó és 10 pegazus jött be, rajtuk meg katonák de az öltözetük más volt… 1 szál gatyában ültek a lovakon és a jobb kezükön valamiféle rovások voltak és mind férfi volt.ˇˇ Bal kezükkel fogták a kantárt a jobbal meg a fegyvert. Volt a kezükben, különféle kart, íj, számszeríj, bárd, dárda, balta és még sorolhatnám.
-Szóval így! Kint több ezer társam vár rátok! Nem tudtok menekülni!
-Hát, ha így vagyunk! Azért én megpróbálom! –erre a katonái támadásba lendültek. De az ellenség sem volt rest. Apám katonái is megjelentek és ők is az ellenséget ölték. Furcsán éreztem magam. Az összes vendég elhagyta a palotát. Én középen álltam és egy kört alkotott körülöttem Apám, Mory és Anyám. Lehet, hogy nő volt de gyermekkorától harcra nevelték Anyámat. Sosem mutatta, hogy tud harcolni és mindig csendes és hallgattad nőnek látszott. Én csak néztem, ahogy Apám és a barátja miként harcolnak, azt eszembe jutott, hogy neki van még egy feleséges és egy lánya. Rájuk néztem. Arra közeledett egy farkasember de a nő kezében egy gömb jelent meg mi kéken ragyogott. A kislány meg elővett egy tőrt és a farkasember felé hajította. A tőr előtte megállt és a farkasember kővé dermedt. A lány kezét kinyújtotta és a tőr visszaszállt hozzá. Az anyja egy pajzsot csinált, ami körülölelte őket. Apám haverja visszaszállt lovára, odament a pajzshoz és simán átment rajta. Egy farkasember meglátta és ő is megpróbálta, de az, szénné égett.
-Nem tudtad? Ez a pajzs csak a rosszfiúkat öli meg, ki békés céllal jön az, simán átmegy rajta. –kinyújtotta a kezét és megfogta a lánya kezét, eléje rakta, aztán megint kinyújtotta a kezét és most a feleségét, rakta fel maga mögé. Az asszony leengedte a pajzsot.
-Barátom! Mindent köszönök! És ezt is! ^^ -mondta szórakozottan.
-Szívesen! De legközelebb nem tervezek ilyent! ^^ –sokat törtem a fejemet, hogy képesek ilyen helyzetben ilyen örömteljesen beszélni. A lova egy kicsit megágaskodott és elkezdett az erkély felé indulni, és utána a többi ló is. Az ablak közelében lévő farkasemberen átugrattak így kiértek az erkélyre. Ott megint ugrottak egyet. Felugortak akkorára, hogy a korlát fölött voltak nem sokkal. Elrugaszkodtak a korláttól és elkezdtek csapkodni a szárnyaikkal. A falu közepéig a levegőben mentek, ott leszálltak és a földön folytatták útjukat.
-Renga! Vidd innen!
-Maradok!
-Vidd innen! Elfelejtetted az esküdet?
-Nem! De maradok! Nem fogok…
-A trónörökösnek életben kell maradnia! Parancs!
-Rendben! –Anyám még megölte a farkasembert, akivel harcolt, megfordult, felkapott engem és kifelé kezdett el vinni. Előttünk termett egy szörny, aki anyám karját felsértette és az neki fájt nagyon, nem mondta de, a szeméből láttam.
-Úrnőm!
-Aida! Mit keresel itt?
-Tudok egy kivezető utat! –megfogta anyám jobb kezét miben a kard volt. Óvatosan, mert látta, hogy folyik belőle a vér. Kivitt minket egy titkos ajtón keresztül de az ajtót nyitva hagyta, és a farkasemberek követtek minket. –Arrafelé kijuthatnak. –lehetett hallani, hogy a járaton jönnek utánuk. Aida előkapta legyezőjét és a növény volt kifele.
-Haljátok meg szavam! Növények! Zárjátok be a járatot! –gyökerek jöttek a felszínre, és teljesen ellepték a járat kijáratát. Anyám futott tovább. Hallottunk egy robbanást de nem törődtünk vele.
-Gyerünk! A herceget meg kell ölni!
-Igen is! –mondták a farkasemberek. Az alak ki kiadta a parancsot, fejét Aidára szegezte. Közelebb hajolt, Aida kinyitotta szemét egy kicsit. –Ragályt nem tudod legyőzni! Én mindig jobb leszek nálad! –Aida visszahunyta szemeit. Tudta ki van ott, de súlyos sebet kapott a robbanáskor.
***
-Mory! Menj a feleségem után!
-Én nekem önt is védenem kell!
-Valószínű, hogy sok lovat elvittek a lovardából a meneküléskor! De a lovamat senki sem tudja megülni! Avval meneküljetek el innen a feleségemmel és a fiammal! 4 nap múlva gyertek vissza! Addigra felépítjük újra a palotát! Addig tanítsad!
-De uram!
-Parancs Katona! –mondta. Mory bólintott és a lovardához siettet. Felrakta a kantárját, de többre nem volt idő, ráült és elindult vele. Anyám még mindig futott. Már lerakott a földre és mondta, hogy fussak. Megjelent előttünk Mory egy barna lovon.
-Fuss fiam! Ne néz vissza!
-Királynőm! Jöjjön! Átadom a lovamat!!!
-Nem! Vigyed innen a Fiamat!!! Vigyáz a Trónörökösre!!!! Legyél a testőre, és sohase hagyjad egyedül!!!!!
-Mama!!!! –anyám felültettet Mory mellé még utoljára súrolni tudtam a kezét. Ő meg elkezdett vágtatni. –MAMAAAA!!!!!!! –kiáltottam.
-ÁÁÁÁÁÁ!!!!! –a két szememmel láttam, ahogy megölték a Mamámat! Mory tudta, hogy hova vihet engem. Eleinte még követtek de, aztán feladták a dolgot. Az erőbe vitt és ott is a tóhoz. Leszállt a lóról és levett róla. Még mindig nem tudtam felfogni mi történt. Az elkövetkező 4 napot ott töltöttük, az idő alatt Mory tanított nekem néhány kardforgatási trükköt. A 4. nap felkeltünk és indultunk is vissza a palotába. Mindketten meglepődtünk, mikor láttuk, hogy a falu feketébe volt öltöztetve és a palota is. A palota kapuja nyitva volt, már semmi jele nem látszott rajta, hogy 4 nappal ezelőtt megtámadták. Mory és én a trónterem felé igyekeztünk. A trónterem ajtaja is nyitva volt. És a nép ott volt. Mindenki feketében… Megjelentem az ajtóban mellettem Mory-val. Mindenki meglepődött. A terem közepén volt egy asztal és rajta egy nyitott koporsó. Tudtam kié, és hogy miért van most mindenki feketében. Apám a koporsó mellett állt. Rám nézet s én is rá. Megfordultam és eltűntem az ajtóból. Apám is elindult kifele. Mory mellett megállt.
-Renga szerette volna látni, hogy fia megtalálja… -mondta és továbbment. Mory meg a koporsóhoz.
-Üdvözlöm Felség… ne aggódjon a fiú miatt! Vigyázni fogok rá! –megfogta a halotti lepelt és ráterítette. Mory sóhajtott egyet és elhagyta a termet. A nép meg közelebb mentek a koporsóhoz, hogy örök búcsút vegyenek szeretet Királynőjüktől. Apám a virágos kertbe ment. Körülnézett a kertben. Megérintette az egyik virágot és az elhervadt.
-Mégsem hagytál el minket… lelked itt lebeg a virágokban… -én arra sétáltam és észrevettem apámat és hallgatóztam… Gondoltam, hogy Apám tudja, hogy a közelben vagyok.
***
-Sesshomaru!!! Vigyázz!!! –kiáltotta Szuezi. Én elbambultam, és az ellenség rám támadt. Az egyik a vállamat, a másik a bordáim közelében, a harmadik a hátamat, negyedik meg a lábamat sebesítette meg. –SESSHOMARU!!! –Szuezi megmarkolta botját és megölte a 4 személyt. Addigra elvesztettem az eszméletem és éreztem, hogy vérem megfogyatkozott testemben. A többiek tartották a frontot és sikerült visszaverni a támadást. Engem bevittek a palotába és ellátták a sebeimet. Rin az ágyam mellett lévő széken ült egy ideig, mikor Szuezi jött be felállt és kiment. De még utoljára visszanézett rám…
***
Folytatjuk!!!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
