Vándorló nép

By: kowi121

12. fejezet: Mory egy Apa?

Visszamentünk a terembe és tanácskozni kezdtünk mi tévők legyünk. Amíg mi tárgyaltunk addig egy fekete hajú lány ment le a börtönbe. A két börtönőr mélyen aludt. A lány elindult jobbra hol a cellák voltak. A cellákban különbféle emberek és lények voltak. Mindegyik kinyújtotta a kezét, hogy a lányt megfoghassa de, az építők pont úgy csinálták, hogy ha pontosan középen mész nem tudnak megérinteni. A lány nem félt tudta mit keres vagy kit! És azt is tudta hol van. Útja közben a rabok mondták a lánynak, hogy jöjjön közelebb meg szép kis pipi! De őt nem érdekelte, mikor elérte azt a cellát, amit keresett bekukkantott, hogy ott van-e?

-Aida! Itt vagy?

-Igen! –a lány elővette a bicskáját –mi mindig nála van– és kinyitotta a cellát.

-Miért nem hisznek neked?

-Nem tudom! De én segítettem, nem támadtam meg Sesshomarut!

-Én hiszek neked!

-Mondom de, nem hisznek nekem…

-De aki valójából megtámadta őket! Ki volt?

-Ez egy hosszú történet!

-Ráérek! Mond el! –a lány leült Aida mellé és hallgatni kezdte.

-Én, mint tudod itt éltem kicsi korom óta. De van egy testvérem ki máshol nevelkedett. Az apám kutya démon az anyám meg növényisten.

-Növényisten?

-Növényistennek mondják, mert a növénydémon furán hangzik! ^^’

-Oké!

-Az apám itt él… anyám meghalt… és a testvérem máshol él… ez az én családom…

-Ki az apád? Nekem elmondhatod! Nem mondom el senkinek sem!

-Benned megbízom Kagome!

-Köszönöm a bizalmadat!

-Az apám Mo…

-Na?

-Mory!

-Mi?! De akkor miért bánik veled így?

-A történetemből ki fog derülni! Mivel apám nagy szerepet tölt be itt, így anyám és a testvérem sem én, nem élhettünk itt. Egy távoli erdőben éltünk 3-man. Anyám titkon nevelt minket, mert a növényistenek között is volt vezér és pont az anyám kezére pályázott. Mikor megtudta, hogy már asszony, nagy haragra gerjedt és 3 katonát küldött értünk, hogy megöljenek engem és a testvéremet, és utána anyámat elhurcolják. De anyám –mivel szinkronban volt az erdővel születése óta és mi is– hamarabb megtudta, mivel a fák megmondták neki, 1 órával az érkezésük előtt engem és a tesómat felkapott és futni kezdett. A tisztás, ahol laktunk túl nagy volt és a 3 harcos látta amint anyám, befut az erdőbe. Anyám a szíve miatt is nevelt minket titkon, túl gyenge volt ahhoz, hogy megvédjen minket. Lerakott és mondta, hogy fussunk, és ne nézzünk vissza. Mi engedelmeskedtünk. Anyánk meg ott maradt. A katonák beérték őt. Egy kisebb robbanást hallván visszafordultunk. Láttuk, hogy anyánk kezébe van a legyező és próbálja megölni a Katonákat. Láttuk, hogy anyánk összeesik, és a szívére rakja kezét.

-Meghalsz te Korcs Asszony! –kiáltotta az egyik és belészúrta kardját. Anyánk utolsó erejével még pont ránk nézett.

-Fussatok! –mondta. A 3 katona felnézett és meglátott minket. A testvérem nem bírta tovább előkapta legyezőjét és harcolni akart velük! De én megfogtam a kezét de, kirántotta az enyém közül. Anyánk még életben volt de gyertyája fénye kevés volt. Megfogta legyezőjét és megsuhintotta.

-Fák vigyétek innen őket! –mondta ki nehezen. A fák gyökerei feljöttek és engem meg testvéremet, megfogta és elvittek onnan. A testvérem a saját legyezője segítségével kiszabadult a biztonságot jelentő gyökerek közül. A testvéremet elvitték, és anyám holtestével egyetemben. Utánam küldték az egyik katonát. Miután a gyökerek letettek futni kezdtem, futottam éjjel és másnap hajnalban mikor a pusztát elhagyva egy sokkal távolibb erdőbe kerültem. Ott a fáradtságtól és az éjségtől elájultam. Egy csapat démon talált rám, és a vezetőjük úgy döntött magukkal visznek. A palotában a szolgálók megfürdettek és átöltöztettek. 4 nap után tudtam csak magamhoz térni, de se hogysem akartam felépülni. Mikor először tértem magamhoz vendéglátóm az ágyam mellett ült és ő mellette állt testőre vagy milye.

-Hé! Kislány, mi a neved?

-Aida… -válaszoltam neki. –Anyu! –mondtam.

-Honnan jöttél?

-Kék erdő! –válaszoltam ismét. De többet nem tudtam mondani, hol azt mondtam, hogy: Anyu! Hol, azt hogy: Húgi! Sehogy sem akartam meggyógyulni. Vérem ismeretlen volt és senki sem tudta ki vagyok valójában. Minden létező gyógyfűvel kúráltak de semmi haszna nem volt.

-Felség! A családom tud egy olyan gyógymódot, mi segíthet a lányon!

-Rendben van! Szabad kezet kapsz! –a testőr bejött és a karomat megvágta, hogy vért nyerjen tőlem. Utána gondosan bekötözte a sebemet. Hozott magával különféle növényeket ott helyben csinált nekem valamiféle italt. Elővett egy kis üvegcsét miben valamiféle piros lötty volt. Azt is hozzáöntötte. Ekkor jött be a vendéglátóm.

-Na?

-Most adom oda neki! –felállt és megitatta velem az italt. Pár nap múlva sokkal jobban voltam, fel is tudtam állni és járni az épületben, a vendéglátóm nagyon örült ennek.

-Mi a recept?

-Hát… ööö… a vérre meg néhány gyógyfű: láz, fájdalom ellen, immunrendszer erősítő és egy családtagjának a vérre.

-De hát neki nincsen szülei!

-Téved Inutashio Uram! Van, csak nem mondta.

-Mit akarsz ezzel mondani?

-Én vagyok az Apja! Az anyával élt a kék erdőben mi közel van. Úgy látszik, hogy meghalt a testvére és az Anyja.

-De nem látszik kutyának!

-Tudom! Az ikreim az anyjukra hasonlítanak és csak az erőmből, kaptak ők. Az anyja Növényisten így vigyázni kell, mert a növények elmondják neki! Aida pont az anyjára ütött! De Aika nem, ő Aida ellentétje. Ismertetőjelük a legyező, a mamájuknak egy Rózsa volt az egyik oldalán, a másik oldalán meg egy Nap és egy Hold. Így lett a két lányomnak a jele: Nap és Rózsa. Hol és Rózsa! –Attól a naptól kezdve a falak rabságában éltem. Senki sem tudta meg, hogy Mory az apám egyedül Inutashio tudta és most Te! Ezért van az, hogy az Apám úgy viselkedik velem, mintha egy kívülálló lennék. Senki sem tudhatja ezt meg. Ki megtámadta Sesshomarut azaz ikertestvérem volt: Aika! Vagy más néven Ragály!

***

Sekai no uta wo

Dokomade ikou

Sora wo aoide

Hito no fuba goe

Mushi no habataki

Fuwa, fuwa fururin

Omoi nosete…

-Szépen énekelsz!

-Köszönöm! De most már aludnod kéne Rin!

-Nem tudok! Hiányzik Sesshomaru Nagyúr!

-Ne aggódj! Értünk jön hamar!

-Igen? Mikor?

-Mikor következőleg lesz telihold!

-És az mikor lesz?

-Ha jól tudom, holnap vagy utána lévő este lesz.

***

-Felségek! Hogyan akarnak bejutni majd?

-Kitaláljuk majd!

-Uram! Kérem, lassítson! Teljes felszerelésbe nehéz futnunk!

-Ha az öcsém bírja! Akkor nektek is bírnotok kéne! –Inu és Én futottunk ezerrel mikor megállapodtunk, hogy megmentjük Szuezit és Rint. Mi futottunk a katonák meg lemaradtak.

-Ennek nem lesz jó vége! –lihegte az egyik katona.

-Hol vannak a katonák?

-Biztos lemaradtak! Gyere! Itt van a domb mögött a tanyájuk!

-Ok! És most, hogyan tovább?

-Várunk! Este fogunk támadni!

-Rendben!

***

-Hol lehetnek a Hercegek?

-Passz!

-Én is passzolom!

-Elég legyen! Tudjuk a parancsot! A Hercegek bemennek a Hölgyekért!

-Igen! De úgy volt, hogy mi is megyünk!

-Most, hogy elvesztettük őket, mit fogunk csinálni?

-Elterelést!

-Mit?!

-Eltereljük az ellenséget, míg a hercegek bemennek és kijönnek.

-De mikor? És hogyan?

-Hékás! Inutashio kiképezett minket! Nem?

-De…

-Akkor? És Sesshomarut ismerve naplemente után fognak elindulni! Gyerünk, menjünk közelebb a palotáshoz!

***

-Inuyasha! Indulás!

-Oké!

-Főnök! Mikor?

-Várunk 1 órát és utána! Be is kell jutniuk!

-Inuyasha! Én megyek jobbra, és arra keresem Szuezit és Rint! Te meg balra mész és ott keresed őket!

-Rendicsek!

-Letelt az 1 óra!

-Értem! Akkor kezdhetjük!

-RIADÓ!!!!!!! MEGTÁMADTAK!!!!!!!

„-Mi ez? Riadó? Kik támadhattak most? Várjunk! Ezek a mienk lesznek! Sesshomaru tervét követik! Oké! Akkor az elterelés meg lesz! De merre lehetnek?” –Inu szimatolni kezdett. Én meg a pince felé mentem, ahol volt a börtön. Megütötte az orromat egy finom kellem és ismerős illat. Azonnal tudtam kié! Arra felé mentem, ahonnan éreztem.

-Mit keresel itt? –látott meg az illető.

-Szerinted?

-El fognak kapni!

-Nem! Rin hol van?

-Tegnap este elvitték, és az óta még nem hozták vissza. –én kinyitottam a cellát és kiszabadítottam, karomba vettem és gyorsan pucoltunk onnan.

„-Hol lehetnek?”

-SESSHOMARU NAGYÚR!!!!!!!!!!! SEGÍTSSSSSSS!!!!!!!

-Akármennyit kiabálhatsz nem fog megmenteni!

-Az lehet, hogy ő most nincsen itt! De én igen! –Inu berontott a szobába és megölte az ellenséget. –Jól vagy Rin?

-Aha! –mondta és megölelte Inut. –Sesshomaru Úr itt van?

-Igen! De most mennünk kell! –felvette a hátára. –Kapaszkodj!

-Oké! –Inu elindul arra amerről jött! Ahol elváltunk ott találkoztunk, az én hátamon Szuezi, Inu hátán Rin aludt. Egymásra néztünk –persze nem álltunk meg– és futottunk kifelé.

-RIADÓ!!!!!!!!! A KRISTÁLYT ÉS A KULCSOT ELVITTÉK!!!!!!!!!!

-Észrevették Bátyus!

-Vettem észre! Nem gondoltam, hogy ilyen hamar!

-De kint várnak a milyeink! –kiugrottunk az ablakon vigyázva utasainkra. Földre értünk és akkor nyílzáport lőttek ránk. Nagy nehezen elértük a harcoló társainkat.

-A csomagok megvannak! –kiáltottam oda nekik és ők is jöttek utánunk.

***

„-Hol vagyok? Madárcsicsergés! Pihe puha ágy? Akkor… ez… a palota!” –nyugodott meg. Láttam, mert ott ültem mellette. Kinyitotta szemét és engem pillantott meg.

-Sess… homaru…

-Pihenj! Ha jobban leszel, elmondhatod mit tettek veled! –a homlokára raktam kezemet és éreztem, hogy nagyon meleg.

-Sessym! Kérlek, maradj! –mondta elhalóan.

-Még egy kicsit maradok de, most aludj! –megfogta a kezemet és én is az övét. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy akkor Aidát láttam-e vagy sem! Éreztem, hogy egy kicsit elbóbiskoltam. Mikor felkeltem Szuezi még aludt, nem is elbóbiskoltam, hanem rendesen elaludtam! Másnap dél fele járhatott az idő. Kimentem az erkélyre és láttam, hogy Mory dolgozott sokat. Minden erős ember be fogott és a falakat kezdték erősíteni, megszervezte az őrjáratokat meg mindent. Mocorgást hallottam bentről és mentem. Szerencsémre Szuezi nem kelt fel csak befordult a falnak. ^^ Kimentem a szobából és mentem körülnézni a palotában. Mindenütt sürgés-forgás volt. Kivéve a trónteremben mi kihalt volt. Leültem a trónszékbe és egy mély levegőt vettem. Egy olyan illatot éreztem, amit életemben sosem felejtek el és nem is szabad. Apám illata volt az, és az anyám szagát is éreztem a trónszék környékén… Aztán egy másik illatot mi Inuyasha anyáéhoz tartozott… Nem éreztem más illatot a környéken. De lépteket hallottam. Biztos tévedek -gondtoltam én… Hirtelen elkaptam a fejemet, és támadómra néztem.

-Aida?

-Nem! Én nem ő vagyok! –megpróbált megsebesíteni tőrével. Egymással szemben álltunk mikor a katonák megjelentek az ajtóban.

-Aida?! –mondták ők. A hamis Aida szorította a tőrjét, támadásba lendült és épphogy kikerültem…

-Aika! Hagy abba!

-Hát te is itt vagy?

-Aida! Mit keresel itt? (Sessy)

-Én engedtem ki! (Kago)

-Mi okból?

-Sesshomaru! Csak Aida tudja megállítani a hasonmását.

-Honnan tudod Mory?

-Sok mindent tudok, amit te nem…

-Elég a dumából! –elővette legyezőjét és a hold volt kifele. Aida is elővette és neki a rózsa volt kint. –Semmit sem tudsz mit éltem át!

-De van fogalmam!

-Nincsen! Megölték az anyámat a szemem láttára! Apámat meg megölték a kutyák! És az egyetlen NŐVÉREMET elrabolták tőlem a TETVES KUTYÁK!

-Tévedsz! Apánk még ÉL!

-Igen?! Hol van most? Hol van most mikor a két lánya, csatázik?

-Nem mondhatom meg… megígértem neki…

-Aida! Ha evvel segítesz neki… tedd meg!

-Rendben!

-Aida! Mond, meg nekem HOL VAN? HOL VOLT AKKOR MIKOR MEGÖLTÉK ANYÁNKAT???? MOND MEG??? HOL VOLT AKKOR??????

-Te tévhitben nőttél fel! Apánkat nem ölték meg a Kutya démonok! Mivel ő maga is kutyadémon!

-Mi?!

„-Szóval… ez a nő… Aida testvére és az apjuk egy kutya? Ezért volt az, hogy azt hittem, hogy Aida, pedig az ikertestvére volt az! Inuyashának igaza volt!”

-Hazudsz! Apánk meghalt!!!! Sosem törődött velünk!!!

-Aika! TE vagy az, aki rosszul tud mindent! Apánk mentette meg az életemet, mikor elmenekültem! Téged elfogtak én meg elfutottam, ájultam estem össze egy erdőben, és akkor engem megtaláltak a Kutyák! De nem bántottak engem! Ápoltak, hogy meggyógyuljak, de sehogy sem akartam! De APÁNK tudta mivel menthet meg engem! És meg is tette!!!!

-Nem hiszek neked!!!!

-Rendben! –mondta Aida, kinyitotta legyezőjét és elsuhintotta feje fölött.

            „-Életnek virágai!

            Mosolynak Hamvai!

           Szólítalak téged!

     Örök kötelék!

           Átél múltam,

     Ismerjék meg!”

Hirtelen a padlóból zöld gyökerek nőttek ki. Körülölet engem, Aidát, Aikát, Kagomét és Moryt. A padló színe fekete vörös volt, mintha az időben jártunk volna… Aida arcát a legyezőjével eltakarta. Aika idegesen nézett körül, mikor ő is az arca elé helyezte a legyezőjét. Mindkettőnek a virág volt kívül.

-Én mindig erősebb leszek, mint te!

-Anyánk nem mondta?

-Mit?

-Mi ketten ellentétek vagyunk! Ha TE tudsz puszítani akkor ÉN teremteni, tudok!

-Ne nevettess! Te még egy virágot sem tudsz életben tartani!

-Az évek folyamán megtanultam, hogyan uraljam az erőmet! Nézd! –a padló színe körkörösen kezdett forogni, mikor kitisztul Aidát lehetett látni mikor 6 éves volt. A legyezőjét tartotta kezében és gyakorolt. Mory figyelte, hogyan csinálja.

            „-Milyen voltam Apa?

            -Ügyes! De, hogy életben maradj ehhez több, kell! Most még nem tudod az erődet úgy uralni, ahogy te szeretnéd! Tudnod kell, hogy ha bár Anyád meghalt! Mindig velünk! Veled lesz! Itt a szívedben! És az erőd majd Ő rá fog emlékeztetni! –mondta és a kezét Aida szívére, rakta.

-Megmutatom mindenkinek, mire vagyok képes! Gyakorolni fogok és megbosszulom Anyut!” –mondta a kis Aida és egyik kezét a levegőbe emelte.

„-Mi?! Mory lenne Aida apja???? Akkor ezért volt minden?! Mindkét lány Mory Gyereke! És az egyiket csak a másik tudja megállítani!”

-Segítenünk kell valahogyan!

-De hogyan? Ez egy múltidéző burok. Csak az tudja elosztatni, aki megalkotta.

-Aida! Nálam sosem leszel erősebb! Akkor is megmondtam mikor Renga meghalt!

-Mi?!

-Mi baj Sesshomaru? (Kago)

-Meglepődtél Kutya? Én voltam annak a csapatnak a vezére, akik megtámadtak téged a szülinapodkor! Nem voltam idősebb, mint te de az én erőm akkor már nagyobb volt, mint Aidáé! És, hogy tudd! Én voltam az ki végzett vele! Az én tüskémmel juttattam a pokolra!

-TE!!!!!!!! –sosem tudtak kihozni a sodromból! De evvel mégis kihoztak! Mindig azt hittem, hogy valaki az ellenségből. De arra sosem gondoltam volna, hogy Mory lánya ölte meg! Készültem arra, hogy letámadom és megölöm, de Kagome megfogta a kezemet!

-Sesshomaru! Higgadj le! Ha te meghalsz, egyedül marad RIN! És Szuezi bele fog betegedni a hiányodba! Nem vagyok egy jós, de tudom, mit érzel iránta! –nem tudtam miért de, visszafogtam magamat.

-Te lány! Mindent elrontasz!

-Nem csak megmentek egy életet!

-Aika! Nézzük meg ki az erősebb!

-Rendben van Aida! Tüskék!

-Levelek! –a tüskék és a levelek egymásnak csapódtak és felrobbantak. Ismét maguk előtt elsuhintották a legyezőjüket. Zöld gyökerek és barna gyökerek csaptak egymásnak. A zöld megsebezte a barnát és így Aika jobb karján is sérülés lett, ugyan ez volt fordítva is. Már jó ideje, hogy egymást sebezték mikor egy fekete toll szállt a két szörnyre, és mindkettő elpusztul. A két lány fél térdre ereszkedtek, és gyorsan vették a levegőt.

-Mi volt ez? –kérdezte lihegve Aika.

-Nem tudom. –válaszolta Aida.

-Én viszont igen! –és a kezében 5 fekete toll.

-Mi?! Te Kutya miért avatkoztál bele a harcunkba?

-Csak azért… -kihúzott egy tollat és fellőtte a burok falába és a burok megsemmisült. –Mert nem akarom… -a két lány felállt és Moryra néztek. –Hogy a két gyermekem meghaljon!

-HOGY MICSODA?????!!!!!!!

-Jól hallottam mindenki! Én vagyok az Apjuk Alia Aidának és Aila Aikának! És, hogy a kérdésedre választ agyak Lányom! Mikor Anyád meghalt én háborúban voltam, hazafelé jövet bukkantunk rá Aidára. Akkor tudtam, hogy kiderült Anyátok titka. És nem Aida az ki árulóknál élt! A mestered a növényistenek vezére! Ő rendelte el Anyátok kivégzését!

-NEM! HAZUDSZ!!!!!!! –mondta és az ablakon ált távozott. Mindenki még a sokk alatt volt. Aida megkönnyebbülve csukta össze legyezőjét!

-Egy bocsánatkéréssel tartozom Aida!

-Semmi baj! Hiszen az ikertestvérem! –mondta és összeseset, még időben kapta el Mory.

-Aludj csak Lányom! Aludj! Anyád ma veled volt! Ő nélküle nem jelentek volna meg bűnének fekete tollai. –mindenki a parancsomra ment a falakhoz. Most először láttam Mory boldognak és felszabadultnak. Kagome nem tudta, hogy mint csináljon.

-Kagome!

-Igen?

-Köszönöm neked!

-Ö… hát… szívesen! ^^

-Megnéznéd Szuezit? És Rint?

-Hát természetesen! És ne aggódj! Megőrzöm azt, hogy gyengéd érzelmeket fűzöl Szuezi iránt! –nem tudom miért de, rámosolyogtam és bólintottam egyet köszönet képen.

***

Folytatjuk!!!