Vándorló nép

By: kowi121

13. fejezet: Harcok

-Rendben, értem! Akkor a keleti falakat erősítsétek meg!

-Értettem!

-Felség! Ezt írja alá!

-Mi ez?

-Végső esetben a falulakókat is harcba küldhetjük!

-Rendben! De a 16-50 év korig! Emberi években!

-Értettem Felség!

-Hu?

-Aida! Te vagy az?

-Ö… hát… igen!

-Mit szeretnél?

-Bocsásson, meg amint mondani fogok!

-Rendben! –vett egy mély lélegzetet.

-EGY AKKORA NAGY IDIÓTA VAGY!!!!!!!! MIÉRT NEM VAGY SZUEZIVEL??????

-Vigyáznak rá, nekem meg dolgoznom kell! Bocsáss meg Aida de, ki kell mennem a csatatérre! Fel kell váltanom Inuyashát a vezetésben!

-Nem tudod letagadni! Mint Kagome is mondta! Tudom, hogy gyengéd érzelmeket fűzöl hozzá! És tudom, hogy 5 éves korod óta ismered! De… ezt nem adhatod fel egy háború miatt! A te helyed mellette van nem máshol! Felfognád végre?! Szuezi az életét is feláldozná érted!

-Aida! Fogd be!

-He?! –most okkal kérdezhetitek mi a jó fészkes fenét, csinálok! Hát őszintén megmondom én magam, sem tudom. Nem haragszom Aida dühe miatt. És tudom, hogy neki van igaza, de most nem tudok egyszerűen gondolkodni! Szívem Szuezi mellé húz, de az eszem a harca akar menni. 2 naponta váltogatjuk magunkat a harcoló sereg felett öcsémmel. Eddig én voltam itt most jön a csere. Aida azért volt mérges rám, mert nem Szuezi mellet vagyok, valami ok miatt a csata közben rosszul lett és elájult. Én hoztam vissza és jöttek a katonái is. Azóta 3 nap telt el… és mindig nem tért magához. Inuyasha kérésére barátai nem harcoltak. Így Kagome, Sango, Shippou, Kirara, Aida és Rin mellette voltak. Miroku Morynak segített sokkmindenben. Az egész palota fel volt készülve arra, ha netán a csata végkimenetel nem úgy sül el, ahogy mi szeretnénk.

-Felség! Biztos kimegy? És mi lesz Szu…

-Mory! 1 egyességet kötöttem Inuyashával! Letelt a 2 nap! Váltás következik!

-Értem!

-Vigyázatok rá, míg távol vagyok!

-Rendben van Feleség! –útközben találkoztam Inuyashával.

-Helyzet?

-Most vonultak vissza egy kis pihenőre! A mieink is pihennek!

-Rendben! Ja és Inuyasha! –fordultam vissza.

-Igen?

-Odaadtad neki már?

-Kinek? Mit???

-Kagoménak! És a gyűrűt!

-Ja, hogy azt? –vörösödött el. –Még nem volt alkalmam!

-Akkor ma tedd meg! Kitudja, meddig lesztek még együtt! És ezt ne értsd rossz értelemben! De a harcban minden megtörténhet!

-Értem! És köszönöm! –mondta és indult a palota felé. Én meg a többiekhez.

-Újra itthon!

-Inuyasha!!!!!!! -szalad felé Kagome és jól megölelte!

-Aúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!!!!!!!!!!!! –ordította Inuyasha!

-Mi baj?

-Csak a sebem! Pont ott van, ahol szorítasz!

-Óh! Bocsánat! Nem akartam!

-Semmi baj.

-Hol szerezted?

-Szerinted? –kérdezte szemrehányóan.

-Pisszt Sango!

-Mi van?

-Észrevetted, hogy mikor Inuyasha visszajön a csatatérről Kagome mindig, megöleli.

-Aha. De mire akarsz kilyukadni?

-Te miért nem ölelsz meg engem így????

-TE!!!!!!!!! TE…

-Várj! Még nem fejeztem be!

-Mit akarsz még?

-Azt, hogy Inuyasha hagyja, és nem löki el magától. Na meg már lassan 1 éve nem láttuk… köm… tudod kit.

-Most, hogy belegondolok! Tényleg igazad van!

-Sango!

-Mi van?

-Nézzétek! Kagome és Inuyasha kéz a kézben mennek be!

-Tényleg!

-Sango!

-Mi van?

-Megfoghatom a kezedet???? –Sango és ütés pozícióban volt még az előző kis próbálkozása óta. Kezében a csonttörő, döbbentében elejtette és Miroku fején landolt.

-Jaj! Bocsá…. JAJ! TE PERVEZ DISZNÓ!!!!! PUFFFFFF!!!!!

-Visszafoghatnád magad néha!

-Nem tehetek róla a véremben, van.

-Sango segíteni akar neked de, te csak tapizol.

***

„-Fiúk! Talpra! ÁÁÁÁÁ!!!!”

-SESSHOMARU!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-Szuezi! Nyugodj meg!

-Hol van Sesshomaru!

-Kint a csatatéren!

-Ki kell mennem hozzá! Megsérült!

-Nem mehetsz!

-Miért nem Roy?

-Mert… te…

-Mi vagyok?

-Terhes!

-Aida! Ne nevetess!

-Jól hallottad! Voltál a közelmúltban férfival? Talán 1 vagy 2 hónappal ezelőtt?

-Hát… igen, de csak 1 x!

-Elég volt ennyi is! Nem harcolhatsz!

-Miért nem?

-Ártasz magadnak és a babának!

-El kellene menned innen, hogy senki se jöjjön rá!

-Aidának igaza van Szuezi! De engem az érdekel ki az apa?

-Hát… ő…

-Nekem van egy ötletem. S-sel kezdődik a neve, és u-val végződik?

-Igen. –hajtotta le a fejét.

-S, u… MI?! Csak nem ő?????????

-De igen! És nem fogom elvetni!

-Nem is kértelek volna erre Felség!

-Valami jó kis indokkal el kellene hagyni a palotát.

-Hol van a népünk?

-A nagy szít mögött vár rád. Elméletben a csatába mennek…

-Megvan! Azt mondjuk, hogy levél jött nekem miben mondják, hogy bajban vannak, és nekem mennem kell a népem megmentésére!

-Jó ötlet Szuezi! Roy összepakol, én meg előkészítek egy is elemózsiát.

-Te is jössz?

-Nem hagylak egyedül! Tudom, h ő sokat jelent neked, mint nekem… de téged választott és nem engem!

-Aida! Gondoltam, hogy szereted! Ezért is mentetted meg akkor! S ezért hálás vagyok!

-Meg ha lesz neki gyereke én, szeretnék lenni a dadája! ^^

-Ezt megbeszéltük! Mikor jön vissza?

-Szerintem…

-KAPUT KINYITNI!!!!!!!! KAPUT KINYITNI!!!!!!!

-Mi történt? –Aida kiment az erkélyre, hogy megnézze. –Apa mi történt?

-Sesshomaru! Megsérült!

-Mi?! Sesshomaru megsérült??? –azonnal Szuezi hozzám akart jönni, de mint apám én sem egy szobában voltam, hanem a trónterembe ültem.

-Sesshomaru!

-Szuezi! Jól vagy?

-Igen! De el kell mennem!

-Miért?

-Mert a népem veszélyben van!

-Rendben van! De aggódom a rosszulléted miatt!

-Akkor had jöjjön velem Aida! Ő majd vigyáz rám helyetted!

-Oké! De gyere vissza, ha minden rendben lesz!

-Oké! –nem csókolhattam meg és ez volt a legfájdalmasabb pillanat. Este volt mikor elindultak. Én csak az erkélyemről néztem, ahogy elmennek.

„-Vigyáz rá Aida!”

-Ez könnyen ment!

-Igen! De el sem búcsúzhattam rendesen tőle!

-Ne aggódjon Felség! A Nagyúr csak önt szereti!

-Nem ezért aggódom… a gyermekem… nagy veszélyben lesz és én nekem el kell buknom. Ha tovább húzom, lehet, hogy ö is meg…

-Nem! Csak önnek kell elbuknia! De a gyermeked életben marad!

-Ha valami bajod esne én, elvezetem a gyermekéhez!

-Köszönöm neked Roy és neked is Aida!

***

-Vigyáz!

-Te is!

-Francba!

-Ja! Hosszú volt ez a harc.

-Na igen!

-Hahahahaha!!!!

-Hahahahaha!!!!

-Inuyasha! Egyre bénább leszel! -Hahahahaha!!!!

-De te is! -Hahahahaha!!!!

-Úrfik! Önök múlatnak! De a katonák mennének pihenni!

-Oké! Menjünk! A harcnak ma vége!

-ÉLJEN!

***

-Inuyasha! Sesshomaru! Mindenki jól van?

-Igen Hölgyem! Mindenki jól van!

-Miért szólíttok Hölgyemnek?

-Mert sokan van együtt Inuyasha Herceggel! ^^

-MI?! –vörösödött el Kagome. Én sóhajtottam egyet és az égre néztem.

-Rá gondolsz! Ugye?

-Kire gondolnék öcsém?

-Szu…

-Nem! –mondtam és elmentem. Lassan 2 éve, hogy nem tért vissza. Szeretem, nem tagadom! De akkor miért nem jött vissza? Mi lehetett az oka, amiért nem lehetünk együtt?

-Inuyasha! Aggódom Sesshomaru miatt!

-Én is! Amióta elment, csak a csatákkal foglalkozik és nagyritkán más lesz. Olyan, amikor Szuezival lenne. Boldog, kedves és vidám.

-Aida sem tért vissza… és Mory nem is aggódik. –ültek az ágyon és megosztották egymás gondolataikat.

-Kagome!

-Igen? –Inu felállt és az asztalhoz ment, kinyitotta a kis zenélődobozt és az a rendeltetése szerint zenélni kezdett.

-Szerettem ezt a zenét hallgatni. Most ha hallom Apámra és Anyámra emlékeztet. Mikor kicsi voltam mindig erre aludtam el, de most ez a zene felkavar.

„-Most már értem miért nem akarta, hogy akkor meghallgassam.”

-De ennek a doboznak van egy titka… ebben a dobozkában 2 levél volt elrejtve. Az egyik nekem szól… Apám sok minden miatt aggódott, de leginkább az miatt, hogy két fia megházasodjon. Sesshomarunak meg van a párja szuezi! De akkor én még kicsi voltam… Apám néhány sámánt felkért, hogy a jövőmben kutassanak. És téged jósoltak… mint asszonyom!

-Inuyasha már megbocsáss! De én nem ebbe a világba tartozom! Tudod jól! Amint az ékkő egyben van! Úgy én is megyek vissza a világomba!

-Nem érted? Kellesz nekem Kagome! Nem akarom, hogy elmenj! –a zene akkor ért véget. A dobozban a pár a másik irányba kezdtek el táncolni. Inu ezt a zenét már hallotta.

-Ha megtalálod szíved választottját, megmutatkozik a rejtek. S őt álom dallam felöltöztet.

-Mi?! Mi ez? –Kagome egy kicsit felemelkedett és ruhája átváltozott. Mikor letette a titokzatos erő meghökkenve nézet a ruhájára. –Egy esküvői ruha?

-Pontosan ugyanolyan, mint a múltkor.

-Mi! De hisz nem is volt rajtam!

-Volt csak te akkor aludtál. Akkor találtam meg a 2 levelet. A levélben az állt, hogy neked kell lenni az asszonyomnak! –Inu közelebb ment és megölelte Kagomét.

-Inuyasha… de te nem engem szeretsz hanem…

-Kagome! Voltak éjszakák mikor láttam lélekrablókat! De nem mentem utánuk! Mert te velem vagy! Nem érdekel már az a nő ki miatt mindig szomorú, voltál.

-Elfelejtetted a nevét, hogy nem mondod ki?

-Nem… csak nem akarlak megbántani!

-Jaj! Inuyasha! –mondta és egy puszit adott az arcára. Inuyasha nem érte be ennyivel és megcsókolta. Kagome nem ellenkezett hagyta, hogy azt tegye, amit akar vele. Inu levetkőztette és egy szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt. Mikor kimerültek, Inu levette nyakából a két gyűrűt.

-Kagome!

-Inuyasha! Mi ez?

-Apám és Anyám gyűrűi. Ezt viselték esküvőjük óta. Apám a levelében arra kért, hogy ezt hordjuk! Még a belsejébe vésette mind a 2-önk nevét. De a tiéd a legszebb, mert anyám viselte! És apám neked szánta!

-Nem hordhatom!

-Én kérlek meg rá! És Apám!

-Rendben. –mondta megadóan. Inu fogta a gyűrűt és felhúzta Kagome újára. Utána meg a másikat a sajátéra. Kagome adott egy csókot és aludni tértek.

***

-Sesshomaru úr! Betörtek a déli szárnyon, de visszavertük!

-Mivel mi nem megyünk harcolni, így a palota falait támadják!

-Inuyasha! Ki kellene menekítened a társaidat!

-Nem! Ők is itt maradnak és harcolnak!

-De mi lesz a Fiaddal és Sango Lányával?

-Shippou megnőtt és tud harcolni, meg Kirara is meg tudja védeni őket!

-Rendben van.

-Sesshomaru nagyúr!

-Rin! Mit keresel itt?

-Jött néhány vendéged! És arra gondoltam idevezetem, úgyis látni szertelek volna! ^^

-Rendben van, jöjjenek be! –egy nő jött be, kék ruhára ismerős volt, de nem ismertem fel. A nőnek kék fátyol takarta el az arcát. Mögötte két katona, s mikor megláttam jobb karjukat döbbenetemben felálltam! Mindenki rám figyelt, mert felálltam és közelebb mentem a nőhöz.

-Hát… hát visszajöttél? –megfogtam a fátyolt és felhajtottam. Az az arc nézett vissza kire számítottam.

-Szuezi Úrnő! –mindenki meg volt lepődve!

-Bocsáss meg nekem Sesshomaru Király! De már nincs hova mennem!

-Miért?

-A kóbor szellemek megtámadták mindet 2 hete. Megöltek mindenkit, én csak azért menekültem meg, mert két hűséges katonám kimentett. Már csak 4 Vándorló marat!

-Ki a 4.? Mert ti csak 3-man vagytok! (Rin)

-Látom, még nem mondtad el a kristálynak!

-Még nem volt alkalmam!

-Mit?

-Te is egy vagy közülünk! Te is a vándorló néphez tartozol!

-Mi?! Én egy árva vagyok! Sesshomaru úr ez igaz?

-Majd mindent elmondok!

-RIADÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-Francba! Mindenki harcállásba!!!! „Az ellenségnek is jókor kell jönnie!”

***

Már 4. napja vagyunk itt, most mindenki pihen.

-Szuezi jó, hogy újra itt vagy!

-Köszönöm Kagome!

-Mi van Aidával?

-Ő is megvan! Egy kérésemet teljesíti. Kagome! Beszélhetnénk?

-Persze! Mit szeretnél?

-Kagome! Mivel Aida elmondta neked a legféltettebb titkát! Én is el szeretném mondani!

-Jó, de miért pont én?

-Mert benned megbízom! 7 évvel ezelőtt nem azért mentem el, mert a népem veszélyen volt, hanem azért mert terhes voltam!

-Mi? Terhes?

-Igen! És Sesshomaru az apja!

-Ő?

-Nem akartam, hogy megtudja! Csak akkor tudhatja, meg mikor én haldoklok!

-Miért pont akkor?

-Mert akkor erőm elhagy és ő belé fog költözni! De ő már nem fogja örökölni a Vándorló nép sorsát! Az én népemnek én vagyok az utolsó Hercegnője! Ő a Kutyák Hercegnője.

-Lány?

-Igen. Sesshomarura hasonlít, csak a haja és a szeme színe az enyém. Tőlem az erőmet kapja. És nálad mi a helyzet? Kik azok a gyermekek Kirarán? Látom, Shippou vigyáz rájuk.

-A fiú ki úgy hasonlít Inuyashára a fiam: Ilen. A lány meg Sango lánya: Ellie.

-Figyelem! Jönnek!

-Támadás! –mindenki harca lendült. Sok vér folyt. Hirtelen az ég egy része fekete lett.

-Uram! Jönnek a denevérek!

-Barátom! Mi szél hozott?

-Volt egy szövetség! Mi ma is él! Jöttünk, hogy azt ígéretünk híven betartsuk!

-Rendben! –ahogy egyre véresebb lett a csata, úgy jöttek a szövetségeseink. Az összes madárnak vezére és mérhetetlen erejű serege. A szirti farkasok kik a havas hegyeknek urai. A 4 világ ősi szövetsége életbe lépett. A 4 nagy klánok tagjai a szövetség értelmében egy oldalra álltak, eldobták mérgüket és szembeszálltak a gonosz szolgáival! A kóbor szellemek!

-Sesshomaru!

-Szuezi! –nem akartam, hogy Szuezi itt harcoljon, mert nem tudok figyelni. De mégis erőt adott a jelenléte.

„-Most meg halsz Kutya! Megölted az Apámat! Most ezért megfizetsz!” Tüskehad!

-Sesshomaru! Levélpajzs!

-AIDA!

-Köszönöm!

-Harcolj tovább és vég meg Szuezi! Nekünk még van egy kis elintéznivalónk!

-Aida! Mi van vele?

-NE aggódj! A falu vezetője vigyáz rá!

-Gyilkos gyökerek!

„-Anya! Segíts nekem, hogy húgom megtalálja a fényt!” Gyökerek! –a két gyökér egymásnak esett. Én öltem az ellenséget. Mikor valaki megsebezte a lábamat.

-ÁÁÁÁÁ!!!! –Aida megölte Aikát.

-Nyugodj békében húgom! Remélem, megtalálod Anyut a túlvilágon! Apa! Vigyáz!

-Inuyasha! A hátad mögött!

-Miroku! Vigyázz!

-SESSYM!!!! –kiáltotta Szuezi. 3-man támadtak rám egyszerre és én a földre kerültem, de még időben valaki megállította az ellenséget és megölte, de 1 még állva maradt. Szuezi volt ki megmentette az életemet. Egy védőpajzsot vont körém. Láttam, hogy fáradt és a pajzs is gyenge. Halszál vékony volt az. Az ellenség közeledett felénk, kardja beleütközött a pajzsba és Szuezi hasánál állt meg.

***

Folytatjuk!!!