Bocsáss meg!

Kis csapatunk épp most esett át egy újabb Naraku elleni harcon. Sango és
Miroku eléggé meg van mérgezve ezért Kagome elment gyógyfüveket szedni.
Mivel Inuyasha már felépült elment Kagoméval.
Egyszer csak egy szellem került elő a semmiből és Kagoméra támadt.
Inuyasha még időben húzta elő a Tetsuigát és védte meg Kagomét.
-Kagome! Bújj el!- szólt Inuyasha és Kagome már el is tűnt. A szellem és
Inuyasha harca addig fajult, hogy a kard végül kikerült Inuyasha kezéből
és Inuyasha szellemé változott. Így Inuyasha egyetlen csapással végzett
a szellemmel. Kagome gyorsan feleszmélt és odafutott a kardhoz, hogy oda
tudja adni Inuyashának el is érte a kardot. De Inuyasha még mindig vért
kívánt és rátámadt.
Kagome fejvesztve menekült de mindhiába mivel Inuyasha egyetlen
szökkenéssel elé ugrott és elkezdte a hasát karmolászni. Kagome üvöltött
fájdalmában. (Vajon ilyenkor miért nem mondja hogy fekszik?).Elkezdett a
szájából ömleni a vér. Inuyasha ebben a pillanatban megcsókolta.
Hozzáteszem elég erőszakos csók volt.(hát így elég nehéz üvöltözni)
-Hmm. Lássuk csak meddig bírod még a fájdalmat-szólt Inuyasha és kínozta
tovább. Kagome nyakát egyetlen ujjával körbekarmolta olyan volt mintha
egy véres nyakláncot csinált volna neki. Újra megcsókolta és aztán
lejjebb ment a nyakához, de ezt is inkább a vér miatt.(Micsoda
vérszívó!) Bár ki tudja?
-ÁÁÁÁÁ!!!! Inuyasha!!! Hagyd abba!!! -üvöltött torkaszakadtából Kagome
de nem ért el vele semmit és összesett. De ez direkt volt, hogy
valahogyan el tudjon menekülni. Sajnos Inuyasha lefogta a két kezét a
csuklójánál és folytatta amit elkezdett. Aztán Inuyasha keze lejjebb
csúszott Kagome csuklójáról még hozzá a kardra amit a lány még mindig
szorongatott. Inuyasha azon nyomban visszaváltozott.
-Mi ez? Hol vagyok? Mért véres a kezem és mi történt Kagoméval? Azonnal
Kaedehez kell vinnem.
Inuyasha felkapta Kagomét és már indult is.
-"Kérlek Kagome tarts ki"
Mikor odaért a faluba:
-Kaede anyó! Kagome megsérült! Kérem, segítsen! -mondta Inuyasha és most
az egyszer Könnycseppek hullottak a szeméből.
-Máris-hangzott a válasz. -Inuyasha te most menj ki én majd ellátom Kagomét.
Inuyasha kiment, leült és várt. Kis idő múlva.
-most már bejöhetsz Inuyasha. A sebeit bekötöztem de még mindig
eszméletlen, várni kell még felébred- Kaede anyó látta Inuyasha aggódó
arcát és mielőtt az kérdezhetett volna már válaszolt is-ne aggódj nem
fog meghalni.
-Értem-mondta Inuyasha és már ment is befelé.
-Inuyasha.
-Igen anyó?
-Mi történt Kagoméval?
-Csak arra emlékszem, hogy megtámadott egy szellem, a kezemből kiesett a
kard és utána már csak Kagomét láttam sérülten magam mellet. -Ezzel
Inuyasha bement és valóban, Kagome ott feküdt eszméletlenül. Aztán leült
mellé várt míg Kagome felébredt. Napokig ott virrasztott. Ki se mozdult
volna onnan, hacsak nem érzett farkas szagot.
-Hé Blöki! Hol van Kagome? -szólt Kouga hangja.
-Teljesen mindegy! Mit akarsz itt?- válaszolt Inuyasha.
-Természetesen azért jöttem, hogy lássam Kagomét. Ugyanis útközben
megéreztem a vére szagát. Meg a te bűzödet, de olyan különös volt.
Mintha nem is fél hanem teljesen szellem lettél volna. Csak nem te
bántottad Kagomét te korcs?!
-Összetévesztettél valakivel bolhafészek, mert én sosem bántanám Kagomét!
-Mindegy, nekem erre nincs időm. Hol van most?
-Odabent. -szólalt meg Miroku hangja a közelből.- Odabent fekszik
eszméletlenül. Jól gondoltad tényleg meg van sérülve. De kizártnak
tartom, hogy Inuyasha bántotta volna.
-Odabent? Eszméletlen? Félre az útból Blöki!- és Kouga becsörtetett-
Rendben. Itt maradok amíg magához nem tér, nehogy valami baja essen amíg
nincs magánál.
-Micsoda?!- dühöngött Inuyasha- Én védem meg Kagomét nem pedig te!
-Látom eddig is nagyon jól csináltad. Itt maradok és kész. Nincs vita!
-Jól van. Maradj. De ne merj hozzányúlni!
Kouga és Inuyasha napokig virrasztottak még Kagome mellett de semmi
változás. Ők viszont kitartóan folyamatosan ébren voltak. De Inuyasha
egyszer mégiscsak elszundított és álmában arrafelé járt ahol Kagome
megsérült. Hirtelen Kagome sikítását hallotta és egyből elindult a hang
irányába. Mikor odaért teljes döbbenet érte ott volt ő szellemként és
Kagome. Ő pedig Kagomét kínozta.
Elindult, hogy segítsen Kagomén de nem sikerült. Mintha kísértet lenne
egyszerűen átment rajtuk.
-Jaj, ne. Ez nem lehet. Ez nem a valóság.
-Inuyasha- szólt Kagome hangja Inuyasha háta mögül.
-Kagome?
-Igen én vagyok, és igazad van ez most nem a valóság jelenleg a múltban
vagyunk. Pontosabban a te és az én álmomban és ami itt folyik az
régebben már megtörtént. Sajnos csak álom közben tudok beszélni veled.
-De...de...de hát ez nem történhetett meg én nem tudnék...ilyet tenni.
-lehet, hogy a félszellem Inuyasha nem de a démon Inuyasha igen és ez
már megtörtént nem lehet ellene tenni semmit. Ezt tetted velem akarva
akaratlanul, teljesen mindegy-itt már halkabban beszélt és hátat
fordított Inuyashának, hogy elinduljon.
-Várj Kagome!- a lány megfordult- Bocsáss meg! Kérlek.- és Inuyasha már
indult is, hogy átölelje de...
-Ne gyere közelebb.
-Na de..
-Előbb nekem is fel kell dolgoznom ami történt. Addig ne gyere a
közelembe- és már el is tűnt.
-Várj! De hát én! SZERETlek!
Ebben a pillanatban Inuyasha felébredt.
-Hé Blöki! Te mióta beszélsz álmodban? Nagyon idegesítő.- szólt Kouga,
de Inuyasha nem foglalkozott vele, kirohant az ajtón és elindult arra a
helyre ahol Kagome megsérült hátha megint találkozik vele. Ezt Sango is
észrevette (aki nemrég épült fel) és utána ment.
Inuyasha odaért. Valóban érezni lehetett a vérszagot.
-Inuyasha- szólalt meg mögötte egy női hang.
-"Kagome?"- megfordult de csalódnia kellet nem Kagome hanem Sango volt.
-Mi bajod van? Van ennek köze Kagome sérüléseihez?
-Mért akarod tudni?
-Aggódom. Mond el mi történt Kagoméval?
-Mért olyan fontos ez?
-És te mért viselkedsz ilyen furcsán?
-Én tettem.- most már halkan.
-Mit tettél te?
-Én tettem ezt Kagoméval!
-Meglehet, de te hoztad Kaede anyóhoz.
-És ha meghal?!
-Az anyó azt mondta nem hal meg.
-Igen de akkor is én tettem ezt vele és ezen nem lehet változtatni.
-Na és? Túléli.
-Képtelen vagy bármit is megérteni Sango?! Nem fog megbocsátani nekem!!!
-De meg fog.
-Honnan tudod?
-Ismerem.
-Te ezt nem értheted. Beszéltem vele álmomban?
-Álmodban?
-Igen álmomban. Azt mondta csak így álom közben tud beszélni velem.
-És?
-Egyáltalán nem akarja, hogy a közelében legyek. Úgy viselkedett mintha
sose akarna megbocsátani nekem.
-Értem.
-Mi ez?
Lélekrablók mentek el a fejük fölött.
-"Jaj ne. Kikyo. Már csak ez hiányzott ilyenkor Inuyasha mindig teljesen
megkattan.- gondolta Sango.
-Kikyou?- mondta Inuyasha.
-Igen Inuyasha én vagyok.
-Mit akarsz itt?
-Csak erre jártam és hallottam, hogy az a Kagome nevű lány megsérült és
a halálán van.
-Fel fog épülni.
-Ne légy ostoba Inuyasha ilyen sérüléseket nem lehet túlélni, mivel
lelkileg is megsérült. Azért mert te tetted ezt vele.
-Szellemként lehet, hogy veled is megtenném ezt Kikyou.
-Lehet. De ha már ez a lány meg fog halni miért nem jössz a pokolba.
-Nem megyek.
-Miért?
-Itt kell maradnom Kagome mellett.
-Ugyan már ha az a lány felébred úgy sem fog megbocsátani neked.
Egyezzünk meg valamiben Inuyasha. Ha az a lány ezek után is meg fog
bocsátani neked áldásom rátok és elmegyek. De ha nem. Gyere velem az
alvilágba. Rendben?
-Megegyeztünk.
Kikyou ezzel elment.
-Inuyasha te aztán nagyon ügyes vagy.- örvendezett Sango.
-Miért?
-Nem rohantál Kikyou után. Kagomét választottad.
Inuyasha elpirul teljesen elfelejtette, hogy Sango is ott van:
-Ööööö.....Igen.
Ezzel abbahagyták a beszélgetést és visszamentek a faluba. Nem is
sejtve, hogy ezt a beszélgetést látta valaki. Méghozzá Kagura a
szélboszorkány. Inuyasha azért nem érezte meg a szagát, mert aznap volt
újhold és semmilyen szagot nem érzett.
Valahol távol.
-Értem szóval Kikyou egyességet kötött Inuyashával. És Inuyasha
belement?- kérdezte Naraku.
-Igen. Inuyasha vele megy az alvilágba, ha a lány nem bocsát meg-
válaszolta Kagura.
-Elég ostoba alku. De ha a lány nem bocsát meg Inuyasha végre pokolra
jut és már csak a lányt kell elintéznünk. Nincs más választás
manipulálnunk kell a lányt egy égkőszilánkkal. Menj, vidd az
égkőszilánkot! Juttasd a testébe.
-Máris-és Kagura már el is tűnt.
Újholdkor a szabadban:
-Hát ez nem igaz a Blöki már megint ember lett-mondta Kouga
-Na és?! Attól még tudok harcolni- válaszolta Inuyasha.
-Még, hogy tudsz harcolni? Egy erőtlen karddal semmit érsz.
-Lehet, hogy most nem változik át a kardom mert ember vagyok, de éle még
mindig van, amivel le tudlak kaszabolni.
-Na persze, és ezt el is higgyem?
-Ha akarod bebizonyítom bolhafészek.
-Fiúk nyugodjatok már le- szólt közbe Sango- Kagome nem örülne, ha
valamelyikkőtöket halottan találná a földön mikor felébred. Különben is
ha megtámadnak mindkettőtökre szükségünk lesz.
-Jól van egyenlőre nem kaszabolom le- mondta Inuyasha.
-Én se végzek vele. - szólt Kouga- Mi ez?
-Mi a baj Kouga?- kérdezte Sango.
-Kagura. Itt van.
-Mi?- kérdezte egyszerre Sango, Inuyasha, Miroku és Shippo.
-Hát ez nem igaz. Pont most kell jönnie ennek is.- mérgelődött Inuyasha.
És már ment is feléjük a pengetánc.
-Inuyasha! Bújj el!- utasította Miroku.
-Mi van? Eszem ágában sincs.
-Menj be a kunyhóba!
-Nem!
-Indulj már!- Mondta Miroku Inuyashát fejbe vágva.
-Jól van na! Megyek már.
-Blöki amíg odabent vagy ne nyúlj Kagoméhoz- mondta Kouga.
-Thö.
Kagura odaért.
-Na áruld el szépen Kagura miért jöttél- szólt Kouga.
-Nincs időm rátok. A lányhoz jöttem- és a kunyhó felé mutatott.
-Kagoméhoz? Majd csak akkor ha én már nem élek.- Kouga a kunyhó elé ugrott.
-Szíves örömest megöllek. PENGETÁNC!
Kouga sikeresen félreugrott a támadás elől és indult Kagura felé egy
határozott lendülettel.
-SÁRKÁNYTÁNC!- támadott Kagura. Sajnos Kouga ezt már nem tudta kikerülni
és súlyosan megsérült. Miroku nem támadhatott, mert ott voltak a mérgező
darazsak. Ezért Sango támadt a csonttörővel, de Kagura egyetlen pengéje
kettévágta a csonttörőt és eltalálta Sangot.
Odabent Inuyasha gondolkodott.
-„A fenébe, mikor kel már fel a nap?”
Kagura elindult a kunyhó felé.
-Azt már nem, nem engedhetem be- mondta Inuyasha és kirontott a
kunyhóból. Szerencséje volt mert épp akkor kelt fel a nap és
visszaváltozott.
-Inuyasha. Hát te is itt vagy?- mondta Kagura.
.Igen. De te nem leszel itt sokáig. SZÉLBORDA!!!
-„ A fenébe, már megint a szélborda. Menekülnöm kell!”-Kagura az utolsó
pillanatban vette elő a tollát és repült el.
-Inu… Inuyas… Inuyasha.- próbált beszélni Kagome odabent.
-Kagome-Inuyasha berohant- Kagome hogy érzed magad?
-Pocsékul- még mindig nehezen beszélt.
-Nem… nem tudom. Majd… meglátjuk.
-Jól van, rendben. De most pihenj.
-Igen- Kagome bólintott, igaz ez elég nehézkes volt, hiszen akkor egy
véres nyakláncot is készítettek neki.
-Remek. Most, hogy Kagome felébredt búcsút mondhatunk Kougának.
-Ne mondj ilyeneket Inuyasha. Itt kell maradnia add9ig amíg fel nem
épül.- mondta Miroku.
-Hát ez nem igaz.
Napok teltek el Kouga eközben felépült hiszen ő, hogy a szavaival éljek
a Blökivel ellentétben gyorsan gyógyul. Úgyhogy Inuyasha és Kouga egy
jót beszélgettek a kunyhóban miközben Kagome is ott volt.
-Hé, Kouga most, hogy felépültél és Kagome is felébredt végre
elhúzhatnád a csíkot. Így is eleget bírtam ki melletted.- mondta Inuyasha.
-Ki mondta neked, hogy elmegyek, amíg Kagome fel nem tudja húzni az
íját, hogy megvédje magát én innen nem mozdulok.
-És mégis mitől kéne megvédenie magát, elárulnád? Én majd megvédem mint
mindig.
-Blöki. Te egyáltalán nem tudod megvédeni. Ha képes lennél rá akkor nem
lenne megsérülve. Nem fogom egy ilyen béna alakra bízni az asszonyomat!
-Szerintem kettőnk közül te vagy a béna alak bolhafészek. Hiszen még
Kagurával sem bírtál el.
-Inuyasha. Kouga marad.- mondta Kagome. Mostmár könnyebben beszélt de
mozogni még nem tudott.
-Mi van?! Kagome csak azt ne mond, hogy te élvezed, hogy itt van és
egyet is értesz vele!
-Nem igazán értek egyet vele, de ha itt kar maradni maradjon. Úgysem
tudod lebeszélni róla.
-Jó. Akkor maradhat.
Napok sőt hetek teltek el ezután a vita után. Kagome sebei lassan de
kezdtek begyógyulni. Otthon Kagome családja kezdett aggódni, hogy vajon
mi lehet vele. Sosem szokott ilyen sokáig maradni a középkorba. A
nagyapja kitartóan próbálkozott varázsigékkel, hogy visszahozza
unokáját, de nem járt sok sikerrel. Kagoménak is honvágya volt
mindenképpen látni akarta őket. Legalább a csontok kútját. Így sérülten
mégsem mehet haza.
-Sango- mondta Kagome.
-Igen Kagome?
-Kérlek, menjünk el sétálni a kúthoz. Látni szeretném.
-Na de Kagome…
-Ugyan már Sango ha felülni tudok már a járással is boldogulok. Elvégre
a lábam nem sérült meg.
-Rendben.
Eközben a fiúk odakint beszélgettek.
-Hé! Ti meg hová mentek.- kérdezte Inuyasha.
-Elviszem Kagomét a kúthoz.- válaszolt Sango.Kagoméhoz de halkan- Gyere
Kagome menjünk.
-Hé, Kouga. Most, hogy Kagome tud járni bizonyára fel tudja húzni az
íját is. Elmehetnél végre.
-Jól van. Megyek már. Kagome, vigyázz magadra amíg távol vagyok.
-Nem veszed észre, hogy magadban beszélsz bolhafészek. Már elmentek.
Mikor a lányok odaértek , Kagome a kútba nézett és hosszan gondolkodott.
-„Ha beleugrom a kútba visszajutok a jelenbe. De ilyen állapotban nem
mehetek vissza. Vagy mégis? Nem. Nem mehet vissza ilyen állapotban. Nem
akarom, hogy anyáék jobban aggódjanak a kelleténél és nagypapa is öreg
már nem kéne, hogy egy ilyen sérüléssel sokkot okozzak neki. Nem mehetek
vissza. Még nem.”
-Kagome- szakította félbe a gondolat menetet Sango.
-Mi?
-Jól érzed magad?
-Persze.
-Üljünk le. Kell egy kis pihenés.
-Rendben.
Ezután hosszú csend következett amit végül Kagome tört meg.
-Sango. Történt valami említésre méltó amíg eszméletlen voltam.
-Igen. Például Kagura újholdkor megtámadott minket és téged keresett.
-Engem?
-Igen.
-Még valami más is történt?
-Igen. Járt itt Kikyo.
-Kikyo? Mit akart itt?
-A szokásos. Magával akarta vinni Inuyashát a pokolba.
-Na és mi történt?
-Hát, Inuyasha veled akart maradni. Ezt a helyedben számításba venném,
akkor ha valaki azt kérdezi, hogy megbocsátasz-e Inuyasának vagy sem.
-Rendben de most induljunk.
-Jó.