Mikor a lányok visszaértek mindenkit ott találtak kivéve Kougát. Már
kezdett lemenni a nap, ráadásul aznap megint újhold volt.
-Na végre, hogy itt vagytok. Már azt hittem…- mondta Inuyasha gyúnyosan.
Legalábbis mondta volna, ha Miroku nem szakítja félbe.
-Azt hittük, hogy estig nem értek vissza. Elég nehéz Ilyenkor
megállítani abban, hogy ne csináljon megint valami ostobaságot. Főleg ha
egyedül van az ember még nehezebb.
-Ilyenkor?- kérdezte Kagome. Sokáig volt eszméletlen és teljesen
elvesztette az időérzékét.
-Kagome. Ma újhold van.- válaszolt Sango.
-Akkor pont egy hónapja volt, hogy Kagura megtámadott benneteket.
-Igen. Honnan tudod?- értetlenkedett Miroku.
-Sango mesélte.
-Akkor bizonyára azt is tudod, hogy téged keresett.
-Igen- aztán Kagome elkezdett gonolkodni- Inuyasha?
-He?
-Ugye Kagura nem látott meg téged emberként?
-Nem. Azt hiszem.
Sajnos Kagura rájött, hogy Inuyasha újholdkor ember lesz, de még nem
mondta el Narakunak. Viszont a legközelebbi támadást pont újholdra
időzítette ami ma volt esedékes.
Inuyasháék a tűznél gyanútlanul beszélgettek. Pillanatok alatt lement a
nap. Kagome kivételesen nem Inuyasha mellett ült hanem Sango mellet, de
hamarosan el is aludt a beszélgetés közben, hiszen még ez a kis séta is
kimerítette. Aztán a többiek is elaludtak Inuyasha kivételével. Hiszen ő
ilyenkor nem szokott aludni. Később észrevette, hogy Kagomét rázza a hideg:
-„ Oda éne mennem felmelegíteni. De Kagome azt mondta, hogy ne menjek a
közelébe. Nem érdekel. Ha nem megyek oda megfázik és az még jobban
legyengítené a szervezetét.”
Így hát Inuyasha odament és átölelte Kagomét. Reménykedve, hogy nem
ébreszti fel. Majdnem sikerült:
-I… Inuyahsa- mondta Kagome de még mindig álmában beszélt, csak erre
Inuyasha még nem jött rá.
-Igen Kagome?
-Mi? Te itt vagy?
-Mégis hol kéne lennem?
-Hát jó messze tőlem. Megmondtam, hogy ne gyere a közelembe.
-Én egész egyszerűen csak azt akartam, hogy ne fázz meg. Ha megfázol az
legyengíti a szervezetedet és annak senki sem örülne legfőképpen én nem.
-Te aggódtál miattam?
-Hát… ööö…- Inuyasha elpirult.
Kagura ezekben a pillanatokban ért oda, de nem foglalkoztatta, hogy
tulajdonképpen mi történik. Egyszerűen csak támadott. Kagomét vette
célba és közben eszébe jutottak az emlékek a parancsról:
„-Öld meg Kagomét aztán támaszd fel ezzel az égkőszilánkkal. Ha majd
Inuyasha elment a pokolba Kikyoval vedd ki a követ és így a lány meghal.
A szerzetes és a szellemirtó nélkülük semmit sem ér úgyhogy őket ezek
után könnyen el tudod intézni.- mondta Naraku”
Kagura rátámadott a „veszekedő” párosra. Amint mondtam már Kagomét vette
célba. Kagome pont háttal állt neki úgyhogy nem vette észre Kagurát, de
Inuyasha igen.
-PENGETÁNC!- és Kagura már indította is a halálos támadást, de Inuyasha
Kagome elé ugrott és őt találta el.
-Inuyasha!- üvöltötte a torkaszakadtából Kagome. Sajnos ezt Miroku és
Sango nem hallották mivel ők elmentek sétálni, hogy ne kelljen a
veszekedő párost hallgatniuk.
-Inuyasha! Nem hallhatsz meg! Inuyasha!!!- agódott Kagome de Inuyasha
nem halt meg csak eszméletét vesztette.
Kagura újra támadott.
-Pengetánc!- eltalálta Kagomét, de ő is csak elájult, Kagura vioszont
ezt nem tudta. Így hát gyorsan odament, az egyik sérülésébe helyezte az
égkőszilánkot és elment. Kagome sérülései az égkőszilánknak köszönhetően
begyógyultak, de csak azok a sérülések amit Kagura adott az Inuyasha
által kapott sebei nem. Kagura visszament Naraku kastélyába.
-Megtetted amit kértem?- kérdezte Naraku.
-Igen.- válaszolt Kagura.
-És biztosan meghalt a lány?
-Igen. „De azért remélem, hogy nem. Ha talán… nem halt meg, csak
elájult. Akkor… meg van esély arra, hogy megöljék Narakut és akkor
szabad leszek.”
Inuyasha és Kagome még mindig eszméletlenül feküdtek. Pár perc múlva
Miroku egy piros tenyérnyommal az arcán és Sango dühösen megérkezett. Ők
már csak azt látták, hogy Inuyasháék sérülten eszméletlenül feküdtek a
földön. Biztosra vették, hogy itt nem rég csata volt.
-Kagome!- üvöltötte Sango és Kagoméhez futott- Nincs semmi baja csak
elájult. Miroku, Inuyashával mi van?
-Szerencséje volt. A nap felkelt és Inuyasha átváltozott, nem fog
meghalni. Emberként nem élte volna túl ezeket a sérüléseket.
-Gyerünk, lássuk el Inuyasha sebeit.- de Inuyasha már kezdett ébredezni.
-Hol vagyok?- kérdezte Inuyasha.
-Inuyasha felébredtél? Mitörtént?- mondta Miroku.
-Kagura megtámadott minket.
-És mit akart?
-Azt amit legutóbb.
-Tehát Kagomét akarta.- ezekben a pillanatokban Kagome is felébredt.
-Inuyasha. Te meg mit keresel itt?!- kérdezte Kagome.
-Eddig is itt voltam.
-Nem megmondtam, hogy maradj jó távol tőlem?!
-De. És akkor mi van?
-Képtelen vagy egyetlen kérésemet is tiszteletben tartani?!
-Ha annyira akarod akkor rendben. Elmegyek!- ezzel Inuyasha elrohant.
Fogalma sem volt arról hová tart csak rohant az ismeretlenbe. Miroku
pedig utána ment, de csak jó halkan, nehogy Inuyasha észrevegye.
-Az az ostoba Kagome. Érte már aggódni sem lehet. Világosan elmondtam
neki, hogy mért vagyok a közelében és erre megint csak üvöltözik velem.
Mi baja lehet? Vajon meg fog bocsátani nekem?
-Nem tudom. De ha nem bocsát meg neked 3 napon belül akkor velem kell
jönnöd- szólalt meg Kikyo hangja Inuyasha háta mögül.
-Kikyo? Mi az, hogy csak 3 napom van? Ilyen nem volt a megállapodásunkban.
-Hát most már van. Ha 3 napon belül a lány nem dönt akkor velem kell
jönnöd az alvilágba.
-Micsoda? De hát…
-Ez van,. Ezt el kell fogadnod Inuyasha. Nem tehetsz mást.- És Kikyo
elment. Inuyasha pedig teljesen ki volt akadva.
Miroku odafutott Inuyashához.
-Inuyasha, milyen megállapodásról beszéltél?
-Te meg kit keresel itt?
-Követtelek. Csak válaszol már a kérdésemre.
-Egy hónapja kötöttünk egy megállapodást.
-Milyen megállapodást?
-Ha Kagome nem bocsát meg akkor nekem Kikyoval kell mennem az alvilágba,
ha megbocsát akkor Kagoméval maradhatok. De már csak 3 napom van arra,
hogy kiengeszteljem Kagomét.
-Mért kéne kiengesztelned.
-Mert én sebesítettem meg.
-Mikor?
-Emlékszel, amikor rohantam ide a faluba mert Kagome megsérült, mikor
mindene tiszta vér volt és utána jött ide az a bolhafészek.
-Emlékszem.
-Akkor én sebesítettem meg.
-Értem.
-Amikor megsérült szellem voltam nem tudtam mit csinálok.
-Akkor nem vagy bűnös. Kagoménak nincs miért megbocsátania.
-De mégis én tettem.
-Igen, de akaratod nélkül.
-Ez igen
-Gyere, menjünk vissza.
-Rendben.
Ezzel visszamentek. De Kagome egész nap duzzogott és undok volt, de
legfőképpen Inuyashával. Este valamit Miroku suttogott Sango fülébe amit
Sango később elmondott Shipponak, Shippo meg Kirarának. Inuyashának és
Kagoménak fogalma sem volt róla mit beszéltek. Reggel arra ébredtek,
hogy egy levél van az ajtóra tűzve: „El kellet mennünk egy közeli faluba
szellemet űzni. Nem kell utánunk jönnötök, boldogulunk. Pár nap múlva
találkozunk. Vigyázzatok magatokra!
Sango, Miroku, Shippo, Kirara.
Kagome ébredt fel először utána pedig nem sokkal Inuyasha és együtt
olvasták el a levelet.
-Tehát elmenetek és azt akarják ne menjünk utánuk- mormolta Kagome.
-Érdekes, én nem érzek szellemszagot- jegyezte meg Inuyasha.
Kagome felállt és elindult a kunyhóból kifelé. Vagyis ment volna ha
tudott volna már egyededül járni.
-Kagome hová mész?- kérdezte Inuyasha
-A kúthoz- válaszolt idegesen. Pont úgy ahogy Inuyasha szokott beszélni
időnként.
-Haza akarsz menni?
-Ilyen állapotban? Ugye csak viccelsz. Dehogyis. Csak sétálni akarok.
-Várj, veled megyek.
-Mért akarsz velem jönni?
-Mert nem akarom, hogy bajod essen.- ebben a pillanatban az égkő
megtisztult. Nem teljesen, csak egy picit.
-Jól van, akkor gyere- Kagoménak ezt a döntését nem Naraku parancsolta
(Ha, ha. Megszívtad Naraku)
-Megyek.
-Ne magyarázz, hanem segíts.
-Persze. Mit tegyek?
-Hát, Sango ilyenkor át szokott karolni és úgy szoktunk elmenni a kútig.
-Öööö… Át szokott karolni?- Inuyasha kissé elpirult. Na jó nem kissé
hanem inkább olyan volt mint a főtt rák vagy a pipacs.
-Igen.
-Jó, értem.- és átkarolta Kagomét. Kis idő múlva oda is értek a kúthoz.
Ott leültek, pihentek és beszélgettek.
-Inuyasha.- mondta Kagome.
-Igen?
-Mért nem akarod, hogy bajom essen?
-„Mi történt Kagoméval? Ő nem szokott ilyeneket kérdezni.”- gondolta
Inuyasha.- Hogy mért? Hát mert… mert…
-Mert?
-Mert szeretlek.- hadarta Inuyasha. Az égkő ismét tisztáb lett.
-Értem.
-„Mi az, hogy érti? Csak annyit mond, hogy értem? Mégis mi van vele? Ő
nem ilyen. Kagome nem ilyen.”
-Induljunk!- mondta Kagome
-Rendben.
Az elkövetkezendő pár nap is így telt el. Kagome meg nem szokott
kédéseket tett fel Inuyashának és a szilánk is egyre tisztább lett, így
hát Kagome sem volt már olyan undok majdnem olyan volt mint a régi Kagome.
Mirokuék még mindig nem jöttek vissza. Kikyo viszont mindig a közelben
volt, hogy hallja a lány döntését. Még kora reggel mikor Kagome nem volt
ébren Inuyasha kiment, hogy beszéljen Kikyoval.
-Kikyo. Tudom, hogy itt vagy. Ne rejtőzködj! Bújj elő!
-Mit akarsz? Napnyugta után is elmondhatod, hisz akkor már együtt
leszünk az alvilágban.
-Mért vagy ebben olyan biztos?
-Te talán még nem vetted észre. A lányban egy szennyezett égkőszilánk
van amit valószínűleg Naraku tett bele és biztosan ő irányítja.
-Micsoda? Ez nem lehet.
-De igen. Naraku hasznot húz a megállapodásunkból. Bizonyára mikor
Kagura megtámadott benneteket a boszorkány megölte Kagomét és
feltámasztotta a szilánkkal. Aztán Naraku irányítása alá vette.
-És te kérted ezt Narakutól?
-Nem. De nagyon jó terv. Ha már eljöttél velem az alvilágba kiveszi a
lányból az égkőszilánkot így ő is meghal. Te pedig semmit nem tehetsz
ellene.
-Dehogy nem. Biztosan van megoldás.
-Ne feledd az égkövet csak egy tiszta lélek tisztíthatja meg, vagy egy
tiszta érzés.
-Egy tiszta érzés?
-Igen.- ezekben a pillanatokban Kagome kezdett ébredezni.
-Kagome felébredt- mondta Inuyasha és indult a kunyhó felé.
-Ne feledd, amit mondtam Inuyasha! Nincs semmi esélyed.
-„De igen. Van.”- gondolta Inuyasha.
A nap további része a szokásosan telt. Mirokuék ne értek vissza,
Inuyasha és Kagome sétálgattak, de döntés még nem született.
Inuyasha egyszer csak az ég felé tekintett és észrevette, hogy a nap
hamarosan le fog menni.
-„Jaj ne a nap hamarosan lemegy és ha Kagome addig nem bocsát meg nekem
akkor soha többé nem lehetek vele”- gondolta Inuyasha a kúttól
visszafelé jövet.
-Kagome- szólt Inuyasha
-Mit akarsz?
-Mondd, meg tudsz bocsátani nekem?
-Miért?
-Mert miattam sérültél meg, én tettem ezt veled, bár akaratlanul. Hiszen
én akarva sose tudnék ilyet tenni veled.
-Hát. Muszáj most válszolni?
-Igen. Kérlek. Gyorsan.
-Nem is tudom.
„ Az égkövet csak egy tiszta lélek tisztíthatja meg, vagy egy tiszta
érzés- mondta -Kikyo” Mindez Inuyasha fejében játszódott le.
-Nem tudom. Szerintem én … én .. azt hiszem sosem tudnék…- próbálta
mondani Kagome
-Talán ez segít dönteni.- és Inuyasha odament, gyengéden átölelte
Kagomét és megcsókolta.
Ezekben a pillanatokban Kagome fejében pörögtek a képek:
„- Inuyasha veled akart maradni- mondta Sango”
„-Ha megfázol az még jobban legyengítene és annak senki sem örülne
legfőképpen én nem!- szólt Inuyasha”
„-Nem akarom, hogy bajod essen.- válaszolt szintén Inuyasha”
„-Szeretlek” „-Szeretlek” „-Szeretlek” Inuyashának utolsó szava
visszhangzott Kagome fejében és ekkor az égkőszilánk megtisztult és
kiesett Kagoméból. Nem halt meg. Nem is ájult el hanem egyszerűen
visszacsókolt. Utána pedig befejezte a mondatát.
-Sosem tudnék haragudni rád.
-Ezek szerint megbocsátasz?
-Igen- Inuyasha ennek örömére újra, hosszan megcsókolta Kagomét a lemenő
nap vöröses fényében.
Amint Kagome pedig kimondta, hogy megbocsát Inuyashának Kikyo elporladt.
Csak egy nagy kupac hamu és föld maradt a helyén. A benne lakozott
lelkek pedig eltávoztak a túlvilágra.
-Mi ez?- kérdezte kagome
-Mi micsoda?
-Égkőszilánkot érzek, és nagyon közel van- Inuyasha a földre nézett és
meglátta a szilánkot.
-Erre gondolsz?
-Igen. Hogy került ez ide?
-Nos ez elég hosszú történet.
-Ráérek. Nyugodtan mondhatod.
-Szóval. Kikyo meg én egyességet kötöttünk: ha megbocsátasz nekem akkor
ő elmegy de ha nem akkor vele kell mennem az alvilágba. Ebből pedig
Naraku akart hasznot húzni. Égkőszilánkot tett a testedbe és azzal
irányított. Azt akarta, hogy ne bocsáss meg nekem és én az alvilágba
kerüljek.
-Értem.
-Ígérem neked Kagome. Megbosszulom Narakut azért mert szét akart
választani bennünket.
Kis idővel később Sangoék is megérkeztek és a kis csapat folytatta
útját, hogy megkeresse Narakut és bosszút álljon

VÉGE
by Hatori