Valami fenyegetően suhant végig az erdő fái közt...

Kagome felvette ruháit, miközben Inuyasha is kimonója után
nyúlt.

Valami közeledett...

Csak felső teste maradt még csupaszon a fiúnak. Nyúlt is a
következő ruhadarabért, mire fülei a magasba csaptak szemei
pedig elkerekedtek a váratlan esemény miatt, melynek
hatására hátán ijedten és meglepve felállt a szőr. Egy
kislány nevetése lobbant fel a csendben a fák mögül, mint
egy csendes kísértet. Kagome ijedten az addig üres rengeteg
fele tekintett, de mire szemei a hang forrásához értek, a
helyen máris ott állt egy furcsa, félelmetes alak. Nem azért
volt ijesztő puszta látványa, mert olyan ronda lett volna a
kinézete, hanem ellenkezőleg, szelíd bája miatt remegtek meg
mindketen. Egy kislány állt a bokrok közt. Szivárványszínű
kimonót viselt, rövid, vöröses hajában kis masni díszelgett.
Hatalmas szemei voltak, miben sziporkázva ragyogott a
vidámság és a gyermeki gondtalanság, amint a megdöbbent
párra tekintett. Kagome hebegni kezdett:
-Te...Mit keresel itt?
A jövevény nem válaszolt, csak mosolyogva, ártatlanul nézte
őket, mintha elbűvölte volna a látvány. Várakozó percek
teltek el, mire Inyasha unottan felnyögött és morogva a
kislány fele rebbentek szemei:
-Mit...-ám a hang a torkában akadt.
Valami láthatatlan erő megragadta a derekánál és kissé a
magasba emelte Kagoméhez vonszolva a tajtékzó és dühös
félszellemet. Inuyasha hirtelen neki vágódott a lánynak,
mintha egy durva csókot akart volna átadni neki, mire Kagome
egy reflexszerű pofonnal vörös foltot varázsolt Inuyasha
arcára, ki értetlenül felüvöltött:
-Nem én voltam te szerencsétlen!
A háttérben felnevetett a kislány:
-Ez vices vot...-kacagott ártatlanul, mire a félszellem
újabb, durva csókkal lökte hátra Kagomét, kinek kigúbadtak
szemei:
-Mi történik?
Rátekintett a kislányra, ki nevetve meredt rájuk.
Megértette...A furcsa jövevény élő babaként játszott velük.
Ám ezek a játékok éreznek és könnyen
megsérülhetnek...Furcsálta hogy sem ő, sem a fiú nem érzett
szellemjelenlétet. Inuyasha újabb csókhoz csücsörítette
tehetetlen ajkait, mire Kagome dühösen rákiáltott a lányra:
-HAGYD ABBA!!!!!!
A kislány mosolya lehervadt gyermeteg, csöpp arcáról. A baba
visszakiabált rá...Hogy merte? Kagome folytatta az
üvöltözést és zavarodottan eltolta magától a fiút:
-Úgy viselkedsz mintha babák lennénk, de nem vagyunk azok!
Vedd tudomásul hogy ez nekem fáj!
Hirtelen a kislány ártatlan szemeire rosszindulatú árny
borult, amint dühösen és felháborodottan elkerekedtek,
miközben haja fenyegetően szétterült a levegőben. Az a baba
visszakiabált...Hogy merte? Hogy van joga hozzá? Ördögi
mosoly kunkorodott fel sima arcán, miközben kis teste
előrerántódott lobogó hajfürtjeivel elöntve a levegőt és
éles tekintetével Kagome fele sújtott. Inuyasha riadtan
kiáltott fel és tépte ki magát az erő karmai mögül. Kagome
összerogyott és nyögve a földre esett. Ujjaival mocskos
árkot vájt a földbe, mire egy apró, elfeketedő csepp
fröccsent le. Bágyadtan feltekintett Inuyashára, ki előkapta
a Tetsuigát és gondolkodás nélkül a támadóra sújtott:
-Nesze te kis ribanc!!!!!!!!!!
A szélborda fenyegetően robbant elő a kardból. A kislány
feje lassan felemelkedett, arca kibújt az ében árynak mögül
és félelmetes szemeivel a feléje robajló fényvihar fele
nézett. Vörös tekintetében apró, alig észrevehető, fekete
pupilla villant fel, mire haja újra meglobogott, apró szája
pedig gúnyos, ravasz mosolyra torzult. A szélborda játékosan
megperdült a lány körül, majd recsegve a magasba csapott és
sziszegve szikrákra esett szét.
-Mi?-gördült le Inuyasha arcán egy izzadságcsepp.
A lány apró ajkai ártatlanul kinyíltak:
-Egy korc akaj elinténi? Pedi milye jó jáchatunk vóna
még...-hunyorgott gonoszul, mire pupillája újra öszseszűkült
és kezei fenyegetően ökölbe szorultak.
Inuyasha szája néma tiltakozásra és káromkodásra nyílt, mire
a láthatatlan erő a magasba emelte, majd a földre hajította.
Szájából vér fröccsnt elő, majd megint tehetetlen
rongybabaként felemelkedett és zúgó porfelhőt kavart maga
körül. Szája eltorzult a fájdalomtól, mire kezei végén a
karmok dühösen felvillantak.A kislány újra elmosolygott és
kinyújtotta apró ujjait. Inuyasha hirtelen magába vájt, majd
előre csapta kezét, miből előrobbantak a vérkarmok. A támadó
szemei ezúttal ijedten kigúbadtak, amint a sziszegő nyalábok
elsuhantak a feje mellett és levágták az egyik hajtincsét. A
fiú felhörgött:
-Szerencséd van hogy ilyen ártatlan arcot választottál.
Engedj el, mert a következővel biztos szétszedlek.-roppantak
meg ujjai.
Hirtelen a kislány előre hajtotta fejét. Vállai vadul
rázkódni kezdtek, melynek hatására a fiú arcára kínos
döbbenet ült ki, mely vad dühbe csapott át amint belevájt a
levegőbe az alattomos, kislányos nevetés. A kis gonosz újra
felkapta tekintetét, mire Inuyasha szemei szinte kilövődtek
a fájdalomtól, amint recsegő hang fröccsent fel. Kagome még
mindig homályosan látott a kín miatt mely megütötte minden
porcikáját, miken erősödő remegés futott végig, amint maga
mellé tekintett. Inuyasha elterülten feküdt a földön,
kezeivel a földet markolászva, üres szemeivel a végtelent
nézve. A lány tekintete görcsös derengéssel telt meg,
miközben gyűlölködve fel kapta a fejét. A kislány arca sima
volt, ráncok nélkül torzult el, amint hatalmas, fenyegető
szemeivel rámeredt Kagoméra:
-Egy baba ne szójon visza. Lászuk hogy a te fejedet is ki
jehet-e cavarni.-suttogta.
Kagome a torkához kapta remegő kezét, majd a földön fekvő
szerelmére nézett. A borzalmas látvány, hogy Inuyasha
mozdulatlanul fürdik saját, fekete vérében, mit kezdett
felszürcsölni a föld, erőt öntött verejtékző végtagjaiba és
kitépte magát a csavaró szorításból. Könnyezve indult meg a
mosolygó lány fele, ám a második lépésénél elesett. A föld
vészesen közeledni kezdett feléje, majd bölbölve az arcához
csapódott. Forróságot érzett az orránál, mely kimérten áradt
szét és tapadt rá az állára. Vére összekeveredett
könnyeivel, amint újra a fiúra nézett. Saját, könnyektől
olvadó, sápadt arcán látta meg a fakó, sárga tekintetben,
melyben nem gyúlt semmilyen fény, miközben előtte a kislány
arcáról felengedett a dühös csalódottság és szemeit becsukva
vidám és gondtalan kacagás tört elő apró ajkai mögül:
-Ez vices volt.-töltötte be ártatlan, gyermeki nevetése a
levegőt, miközben a lemenő nap vörös csíkot húzott végig a
pislogó horizonton.

Folytatása következik...