2.:Szemtől-szemben.Te kis perverz!
Sesshoumaruék tovább folytatták útjukat,de a démont nem hagyta nyugodni egy gondolat:Miért kellett megmentenem?Csak ezért,mert Rin azt kérte?Nem!Ettől nem kellett volna így ellágyulnom!
Még mindig nem értem,hogy Sesshoumaru nagyúr miért mentette meg!Ennyit jelentene neki egy haszontalan kislány kívánsága?-gondolkodott Yaken.
Úgy örülök,hogy Sesshoumaru-sama megmentette azt a lányt!Bárcsak mégegyszer találkoznánk vele!-gondolkodott Rin is.
                                                                  ~~~
Asako és gazdája inmár teljes felszerelésben önfeledten vágtáztak a tisztáson.Nem törődve a külvilággal félelmetes,fékezhetetlen tempóval száguldottak,mely csak gyorsabb és gyorsabb lett.A két test eggyé olvadt a horizonttal.Végül lelassultak és mát csak ügettek,míg az erdőbe értek egy vékony patakhoz.A lány leszállt tajtékzó lováról és lenyergelte,majd gondosan lecsutakolta.Ő maga is meg akart fürödni a patakban.Már épp a vetkőzéshez készült,mikor valami zörgött a bokorban.A félszellem egy pillanatra halgatott,majd megkérdezte:
 -Ki van ott?Gyere elő!!!
Az illető remegve előlépett.De meglepődöttsége legyőzte minden félelmét.Alig tudott megszólalni,mikor felismerte a lányt.
 -Én..én...csak vízért jöttem...
A hanyou elmosolyodott.
 -Vigyél nyugodtan!
Yaken telemerítette vödrét.
 -Most,pedig menj!És ne gyere vissza,mert épp fürödni készültem!-parancsolt rá a lány.
 -I..igen.
Yaken visszarohant gazdájához.
 -Nagyuram!Az a lány!Akit felélesztettél!Találkoztam vele!-hadarta Yaken.
Sesshoumaru,mintha már rég ezt várta volna.
 -Mi?És hol van?
 -Arra!-mutatta Yaken-De most épp...-de már nem tudta elmondani,mert Sesshoumarunak hűlt helye volt.
De mit csinálok?Miért futok utána,hisz csak egy korcs!-a démon próbálta visszafogni magát,de képtelen volt.
Mikor a bokrok mögött meglátta a patakot és megpillantotta a lányt,hirtelen megtorpant.Nem tudta,mi tévő legyen,de valami különleges erő hízta a hanyou felé.Kilépett a bozót rejtekéből és tekintete összetalálkozott az idegenével,aki ép most készült megmártózni.Néhány másodpercig egymás szemébe néztek,de megtört a csend:
 -Áááá!!!-a lány gyorsan hátatfordított és magára kapott egy törülközőt.-Mit képzelsz te magadról?!-fölkapta kardját és neki támadt Sesshoumarunak,de ő könnyedén ellökte magától.
A lány a földre zuhant,és ennek következtében majdnem leejtette törülközőjét.
 -Ki vagy te?-kérdezte Sesshoumaru.
 -Sheiko.De ne hidd,hogy ennyivel megúszod!Most,pedig tünés!
 -Hogy merészelsz így beszélni velemi,te félvér!
 -...félvér...-ismételte meg a démon szavait Sheiko és könny öntötte el szemét,de nem engedte meg magának,hogy sírjon.-Takarodj innen!!!
 -Mmh...-csodálkozott Sesshoumaru és látszólag elment,de ott lapult a bokorcsoport mögött.
Sheiko térdre rogyott és egy hajszál választotta el attól,hogy teljesen kiboruljon.Ekkor Asako odament hozzá és barátságosan megbökdöste ,majd sikerült apró,de magabiztos mosoly csalni az arcára.
 -Jól van.Már is mehetünk!
A lány felöltözött és csendben elballagtak.
Sesshoumaruban össze-vissza kavarogtak a gondolatok.De próbált rendet tenni a fejében és elfelejteni a lányt.
Eljött az éjszaka.
Sesshoumaru képtelen volt elaludni.De miért gondolok folyton rá?!
Sheikot is kérdések és lehetetlen gondolatok kergették.Asako nyugodtan és méllyen aludt.Sheiko szerette,mikor lova halkan szuszog és szeretett a lova oldalához dőlni és halgatni egyenletes,magabiztos szívdobogását.A lány ilyenkor megnyugodott,ellazult,mintha tudná,hogy ő és Asako örökké barátok maradnak.
Nagyon erős szállak fűzték őket egymáshoz,mert rengeteg kalandot vészeltek már át együtt...

                               Folytatása következik........