Egy youkai és egy hanyou szerelme

1.:Feltámadás.De ki lehet ő?

Épp csak hajnalodott,de a nap már szorgosan bontogatta sugarait.A sűrű erdőben millió apró résen szűrődött be a napfény.Mélyen a bozótban volt egy kristálytiszta vizű folyó.A folyó egy karcsú termetet sodort magával.Gyönyörű,hosszú ébenfekete haja fényesen úszott a vízen.Ruháinak és fegyvereinek nagy részét már elhagyta,mindössze egy egyszerű fehér köpenye és egy ütött-kopott kardja volt.A folyó kicsit lassított a tempón,így furcsa "utitárs"le is maradt az egyik partszakaszon.Most igazolódott csak be,hogy az illető egy lány.Nem sokkal az ő érkezése után egy csodaszép fekete ló szabadult meg a víz rabságából.Mindketten eszméletlenül feküdtek egy jó darabig,de a ló hamarabb magához tért.Mikor hatalmas sötétbarna szemeit kinyitotta-fáradtsága ellenére-áradt belőlük a szeretet és a melegség.Egy kanca volt.Még sokáig mozdulatlanul feküdt a földön és nagyokat prüszkölt.Ezután erőt vett magán és óvatosan lábra állt.Odament a lányhoz és meleg orrával bökdösni kezdte kihűlt testét.De nem mozdult.A ló minden erőlködése ellenére a lány nem tért magához.Ekkor az állat hirtelen felkapta a fejét és kifinomult hallására hagyatkozott.Halk,alig halható léptekre lett figyelmes.Egyre közelebb és egyre hangosabban hallotta a zajt.Félelmetes,kegyetlen szagot érzett.Tudta,hogy nagy veszélyben van,de képtelen volt otthagyni élettelen gazdáját.Úgydöntött,hogy nem megy el,de mindenképpen elrejtőzik.Csöndesen el is bújt a bokrok között.
 -Sesshoumaru nagyúr!Hová igyekszünk?-egy furcsa zöld manó kérdezte,a valószínúleg felette uralkodó erős démont.
 -Te azzal ne törödj-válaszolta komoran a férfi,de legszivesebben szóra sem méltatta volna.
Velük tartott még egy kétfejű sárkányló,AhUn és egy halandó kislány is,Rin.Ez azért volt meglepő,mert Sesshoumaru rühelte a halandókat,de Rint megmentette és védelmezte is.A kislány mindig vidám és szórakoztató volt,nem úgy mint a kis gnóm,Yaken.
Hamar észrevették a halott lányt.
 -Egy holttest...-dörmögött magában Yaken.
Sesshoumaru egy pillanatig meglepődött,de ez mit sem változtatott komoly,semmit nem mondó arckifejezésén.A démon közelebb lépett a lányhoz.
 -Sesshoumar-sama?-kérdezte Rin,mert nem értette,hogy miért megy oda a démon?
Sesshoumaru megvizsgálta a lányt,akit alig takart a köpeny.Ahogy jobban szemügyre vette,rájött hogy egy félszellem.Csak egy szerencsétlen félszellem...biztosan megérdemelte a halálát.De nekem ehhez semmi közöm...
Sesshoumaru még egy percig figyelte,aztán hátatfordított és tovább indult.Azonban észrevette,hogy a kis Rin nem követi őket.Megállt és kicsit visszafordította a fejét.
 -Rin,nem jössz?
 -Sesshoumaru-sama...talán..nem segítenél ezen a lányon úgy,mint rajtam?
 -Hogy merészeled,Rin?!-avatkozott bele Yaken.
 -Hagyd Yaken!Rin.Azt szeretnéd,ha segítenék ennek a félszellemnek?
A kislány hevesen bólogatott.
 -Sajnálom,de nem lehet...-a démon ismét elindult.
 -De,miért nem?!Kérlek Sesshoumaru-sama!Ő is megérdemel még egy esélyt!
Sesshoumaru hátranézett a félszellemre,majd odament hozzá.Rin is ott térdelt mellette.
 -Rin,menj arréb.
A kislány távolabb ment.A démon kihúzta a Tenseigát a hüvelyéből.Már látom az alvilág küldötteit...
Belevágott a lány testébe,majd kihúzta kardját.A félszellem kihűlt teste kezdett felmelegedni.Nehézkesen ugyan,de kiszáradt tüdeje ismét levegőért könyörgött.A történteket a kanca is látta a sűrű növényzet rejtekéből.Sesshoumaru végig tudta,hogy figyelik,ám azzal is tisztában volt,hogy az állat nem jelent rá veszélyt.Most,pedig gyorsan el akart menni,még mielőtt a lány felébred.
 -Indulunk!
Rin és Yaken engedelmesen kövedték.Köszönöm,Sesshoumaru-sama...-mondta magában Rin.
Mikor már alakjuk nem látszódott a sűrű bozótban,a ló előlépett.Csak várt,mig gazdája felébredt.Lomhán nyitotta ki tengerkék szemeit és óvatosan felült.
 -Asako....-suttogta
Az állat közelebb lépett.Ezután a lány összeszedte magát,próbált valami normálisat kihozni ruhájából és lassan fölkúszott Asako hátára.Fogalma sem volt róla,hogy mi történt vele,csak arra emlékezett,hogy egy kígyódémonnal harcolt,de a vízbe estek és elsodródtak.Erős fegyvereit sem találta,csupán az a kardja volt meg,amit legkevésbé kedvelt.
 -Indulhatunk!-már nem volt olyan halk a hangja,maga is csodálkozott,hogy ilyen gyorsan és  könnyedén erőre kapott.
Útrakeltek új felszerelést szerezni a lánynak.