-       Ki vagy te,de komolyan? És ha lehet tegyél le! – nyögte ki a szorításból,és a kezével próbálta kiszabadítani magát.

-       Én Midoriko lelke vagyok Yámárában testében,és az ékkővet akarom!

-       Tenyérrel felfelé felemelte a kezét,és  a két ékkőszilánk Kouga lábaiból a kezében ternmet.

-       Örülj,hogy ennyivel megúsztad! – evvel elengedte – Ha az ékkő egész lesz,és kiszabadul a lelkem,egy kivánságodat teljesítem. Most pedig menj békével haza.

Félve elviharzott a farkasszellem.

-       ’’ Ez a lány Midoriko lelkét hordozza,ami az ékkőben van, Akkor nem lehet rossz ember.’’ – gondolta a farkas.

Hogy eltávozott Inuyasha ellensége,Yámárá elájult. Azt jelentette,hogy a szent ékkő papnőjének a lelke eltávozott tőle. A következő pillanatban ,már fel is ült,és nem sokára fel is állt.

-       Jól vagy? – kérdezte a hanyou.

-       Igen,és mehetünk tovább.

A fiú bólintott. Inuyashan kívül mindenki kérdezgette a lányt,hogy Midorikonak mi a terve vele,és,hogy mi lesz a z ékkővel. Egyedül elől ment Inuyasha morogva.

Egyszer felébredt a mély morgásából,és lkezdett körbe nézni.

-       Érzem Naraku szagát. It van.

-       Hol? – kérdezte Kagome.

-       Igen,hol? – kérdezte Sango is.

-       Én is érzem. –szólalt meg a szerzetes. – Körülötünk van. Biztos Yámáráért jött. Mert Midoriko lelke vele van,és az ékkő nem engedelmeskedik a galádnak.

-       Az lehet,de engem nem kap meg,mert nem ehhez a világhoz tartozók,hanem a modernkorba. – mondta Yámárá.

-       Tudjuk. – vágta oda orrát felhúzva a félszellem.

-       Inuyasha! Ne légy ilyen szemtelen! Hisz öt választotta Midoriko. – szólalt meg Kagome.

-       Lehet. – folytatta a beszédét még mindig abban a beszédmodorban.

Megjelentek Naraku darazsai. Nem sokára egy gonosz kacaj is hallottak,

-       Naraku. – jegyezte meg a hanyou.

-       Igen. – szólt Miroku.

-       Igen. – ismételte meg Sango.

-       Naraku valóban,de nem kapja meg a lelkem.

-       Yámárá. – hallatszott egy gonosz,és egy rettenetesen veszet hang. – Az ékkő elárult,hogy egy lányban újra fog éledni Midoriko,és az a lány te vagy.

-       Azt tudtam.

-       Nem tudsz valami mást mondani,ezt mi is tudjuk. – kiabálta hang felé Sango.

-       De tudok mást. – hirtelen megjelent egy dárda,és Yámárá nyaka felé száguldott. A lány szemei kiakadtak,de az utolsó pillanatban segített neki Midoriko. A kezét maga,elé ette,és egy hullám hatására visszarepült a küldője felé.

-       Köszönöm Midoriko. – mosolygott. – Naraku,neked lesz véged. Nem nekem.

-       Kétlem. – és megjelent.

-       Hü. – becsukta a szemét,és a teste elkezdett lüktetni.

-       Nézzétek! – szólalt meg Shippou.

-       Eddig hol voltál? – kérdezet rá a szerzetes.

-       Később elmondom. Áh. – maradt tátva aszája,és a szemei kimeredtek.

-       Ez furcsa,de szerintem Midoriko lelke,most fog segíteni neki,a gonosz szellemet elintézni. – gondolatát mondta el a szerzetes.

-       Hanem,akkor én segítek neki! – kiáltott fel Kagome,és kifeszitette a nyilát. Aminek ereje erőseb volt mint valaha.

-       Ezt neked Naraku. – és kilőtte a nyilat.

-       Kagome! Ne! Felmérgesíted,és neked lesz bajod! – bólintottak a többiek. – Majd inkább én segítek.

Naraku szét esett alkotó ’’ szellemeire’’ ,de hamar összekapta magát.

-       Háh. Hey, Naraku! Kóstold meg az ördög Tessaigát.

-       Ne! Ne Inuyasha! Azt ne! – kiáltotta felé Kagome.

-       Ne! – kiabálták a többiek is neki,mert az ördög Tessaiga Inuyashara nézve veszélyes.

Hatalmas erő szívódott a velük lévő  egyiptomi lányba.

-       Ne! – szólalt meg csengőhangon. Jobb kezével suhintott egyet,és egy kard jelent meg a kezében,és a ruhája is megváltozott. Olyan lett,mint Midorikoé.

-       Horobosu kaze kogeki! – és nagy szél támadt,mint fekete penget szabdalta Narakut,de összeszedte magát.

-       Ez nem lehet.

Látták,a többiek,hogy még Midoriko lelke se bírja elpusztitani a nagy ellenségüket,ezért úgy döntöttek,hogy segítenek neki. Inuyasha közelébe akart menni,de Yámárá elé tette a kezét.

-       Csontőrö! – kiáltotta Sango.

-       Indulj! – kiáltotta Kagome.

Őket nem állította meg,de Miroku Naraku darazsai miatt nem tudott támadni. A két lány támadását simán visszaverte Naraku.

Midoriko lelke újra működni kezdett a kiválasztott lányban,

-       Hi shinen no jakeshinu! – ordította.

-       Elégek! – kiáltotta elhalló hangon Naraku,és az ékkő végre Yámárájé lehetett,hogy Midoriko lelke elvégezze amit akar.

-       Jól csináltad! – szalad oda Shippou. Csodálkozva nézett a rókaszellemre.

-       Te ki vagy?

-       Shippou,a rókaszellem,Midoriko asszony! – mondta hajlongva.

-       Jól elintézted Narakut! – helyeselte Miroku – Plusz,a kezemről eltűnik ez  a szörnyű lyuk végre. – nézte  a kezét,és a kazana eltűnt a megszokott helyéről.

-       Nem kell hajlonganod! – szólalt meg a lány,és felvette az ékkövet,mely amint felemelt nagy fényeségben egybe olvasd,és egy csillogó pukkanással eltűnt az ékkő,és felszabadult a fogva tartott lélek. Kagome,és Sango is odamnet hozzájuk,és nézték,ahogy körül veszi Yámárát ,Midoriko lelke,és bele szívódik.

-       Köszönöm,hogy velem jöttetek ezen az    úton. Elmegyek a szellemirtók falujába,és visszapróbálom szerezni a testem,hanem sikerül,akkor ennek a lánynak  testében kell maradnom,de az életét nem fogom piszkálni. – mondta Midoriko,és elindult a szellemirtók volt faluja felé,és Kirara is vele ment.

-       Héy! Várj,Kirárá! – kiáltotta utána Sango.

-       Hagyd! Ezek szerint Kirara, az övé volt! – mondta Kagome.

-       Igaza lehet Kagomének. Hiszen az mondtad,hogy a faluban volt rég Kirara. – mondta Inuyasha.

-       Igen. Mindkettejüknek igaza van. – mondta Miroku.

Sango csak Kirara után nézertt szomorúan.

-       sango jól vagy? – ált Sango elé,és az arca előtt integetett,hátha rá fog figyelni. – Áh. – mosolyodott el a szerzetes.

-       Miben mesterkedsz? – kérdezet rá a miko.

-       Azt mindjárt megtudod.

-       Remélem semmi  rosszat! – ropogtatta ujjait verésre Inuyasha.

Miroku valamit csinált,mert a szellemirtó lány felkiáltott.

- Azt csak szeretnéd! – és egy nagy pofont kapott,és a Sango elrohant az erdőbe.

-       Várj! – kiáltott utána Kagome,és a szellemirtó lány után futott.

-       Mit csináltál vele?

-       Eh semmit. – mosolygott,próbálva tettét ,ami nem sikerült.

-       Semmit,akkor,miért szalad el te?! – morgott vele a hanyou,és Kagome után futott,Mirokut ott hagyva.

-       Hey,Kagome! Várj meg! – utol érve Kagomét hátára kapta.

-       Remélem megtaláljuk Sangot.

-       Én is,de jó a szaglásom. Biztos megtaláljuk.

Eddig már Midoriko a barlangba ért,és próbálta a testét feléleszteni,de nem nagyom ment neki.

-       Nem! . rémült meg. Majd térgyre rogyott,és sírásban tört ki. – Elhagyott a nagy szellemi erőm,az évek során. Annyi erőm nincs,hogy a testem felkeltsem.

-       ’, Ne sírj! Majd én segítek neked! ,’ - szólalt meg Yámárá lelke,mert felébredt a testében.

-       Tényleg segítenél?

-       ’, Persze. ,’

-       Igaz neked nincs szellemi erőd,de ha segítezs azt nagyon megköszönném neked.

-       ’. Nincs,de lesz. Egyiptomi vagyok. Ne feled,és a fáraóknak is nagy ereje,és hatalma volt.,’

-       Most pedig a tested visszaadom,de benned maradok! – és visszaadta neki a testét.

-       Az nekem nem gond,hogy maradsz velem.

-       ’, Jó. ,’

Sangot Inuék megtalálták,egy fánál sírva. Kagome odaszalad hozzá.

-       Mit tett veled Miroku?

-       Megakart csókolni. – súgta a lány fülébe.

-       Áh… - kiakadt a miko. – Mi,na megyek,és megcsapom.