Másnap reggel:

-         Induljunk! – vezényelt Inuyasha.

-         Jó, menjünk. – válaszolta Kagome. A csapat el is indult, míg egy sziklás részhez ért. Nekomi meglátott gurulni egy kisebb követ, és máris kifeküdt a földön, hogy elkapja. Mindenki furcsán nézte a követ kergető lányt, mikor egy forgószél jelent meg. Az végigtaposta Nekomit, majd megállt Kagome előtt. Így kivehető volt, hogy Kouga volt az.

-         Szia, Kagome, ugye leszel az asszonyom? – mondta Kouga, mikor sírást hallottak. Nekomi volt az, ki nagyon beütötte a felét, és jobb oldalt jól végigkarcolta. Szegény lánynak vérzett az arca.

-         Nem leszek, és menj el innen, nem látod, hogy már megint mit tettél? – s ekkor Nekomira mutatott. Kivette a táskájából az elsősegélyes dobozt, és kitisztította a sebet.

-         Nem megyek, míg az asszonyom nem leszel!

-         Álmodozz ordas, most meghalsz! – mondta féltékenyen Inuyasha, majd lecsapott Kougára.

-         Fekszik! – kiáltotta Kagome, mire Inuyasha a földre került. Furcsa módon Inuyasha nem állt föl, és nem is morgott. – Inuyasha?

-         Inuyasha! – ijedt meg Nekomi is, és odarohant a földön fekvő fiúhoz. Megfordította, de teljesen ájult volt.

-         Jajj, ne! Mit tettem…

-         Kagome, szerintem vidd át a saját világodba, hátha meg tudják gyógyítani. – mondta Miroku, és pont ekkor Inuyasha átváltozott emberré.

-         Jó. – Inuyashát feltették Kirara hátára, és elvitték a kútig. Kagome átment. Anyukája hívott mentőt, és bevitték a fiút a kórházba. Ott gyorsan felébresztették, és beengedték Kagomét.

-         Hölgyem, a fiú magát keresi. – mondta a nővér, erre Kagome gyorsan bement, és leült az ágy melletti székre.

-         Jól vagy, Inuyasha?

-         Jobban, mint voltam…

-         Mi a baj?

-         Ember vagyok, te, meg, már megint annak a farkasnak udvarolsz.

-         Nem is igaz! – pattant fel Kagome.

-         De, igen.

-         Nem.

-         De, hogy nem. Láttam.

-         Mit, hogy nem hagytam magam?

-         Ha Kouga megjelenik, én már ott se vagyok.

-         Nem is igaz!

-         De! Annyira véded, hogy mindig én iszom meg a levét.

-         És akkor mi van? Ha, meg megjelenik Kikyo, én el vagyok felejtve. Az jobb?

-         Nem…

-         Látod.

-         Neked nem furcsa Nekomi?

-         De, egy kicsit hasonlít rád.

-         Miben?

-         A szeme, a kifejezései, a duzzogások, az akaratossága, ugyanakkor lesz ember…

-         Jó- jó, egy kicsit. – adta be a derekát Inuyasha. Ekkor bejött az orvos.

-         Jó napot kívánok. Uram, maga délután elmehet, ha jobban lesz. A hölgy itt marad addig?

-         Igen. – válaszolta Kagome.

-         Köszönöm, mennem kell, egy beteghez kell kimennem, magához, meg egykor jövök. Az ebédet délben hozzák.

-         Ok. – válaszolta a fiú. Az orvos látta, hogy nincs rá szükség, így kiment. – Kagome, majd mondanom kell valamit.

-         Mondd.

-         Majd, kicsit később, még nem döntöttem el, hogy mondom el…

-         Jó. Hozzak valamit inni?

-         Ühüm. – bólintott Inuyasha. Kagome egy automatához ment. Két gyümölcslevet vett.

-         Tessék. – Inuyasha gyorsan megitta. Látszott rajta, hogy nagyon szomjas.

-         Még miért nem változtál vissza?

-         Nem tudom…

-         Na, mindegy.

Délután:

Az orvos megerősítette, hogy Inuyashának nincs semmi baja, így hazamehettek.

-         Nos Inuyasha, mit akartál mondani?

-         Csak azt…

-         Igen?

-         Hogy…

-         Hogy mi? – kérdezte Kagome sandán.

-         Hogy, szeretlek.

-         Ezt volt olyan nehéz kimondani?

-         Ig… - Inuyasha nem tudta befejezni a mondanivalóját, mert Kagome megcsókolta, így belefojtotta a fiúba a szót. Onnan kezdve kézen fogva mentek haza. Pechükre Kagome barátnői arra voltak, és elkezdték őket faggatni.

-         Kagome, ki ez a fiú?

-         Honnan ismered?

-         Mióta jártok? – kérdezték felváltva, mire Kagome elráncigálta Inuyashát, és gyors léptekkel hazamentek. Kagomét otthon nagy öröm köszöntötte.

-         Szia Kagome! Mi újság? – kérdezte anyukája.

-         Semmi, Inuyashát kiengedték, de még mindig ember.

-         Vagyis?

-         Nincsenek olyan fülei.

-         Értem, jöttök enni?

-         Már a kórházban ettünk.

-         Ahogy gondolod… elmegyek Soutáért, kb. négykor, jövünk.

-         Jó, nagyapa hol van?

-         Elment a szomszéd faluba, holnap jön.

-         Ok.

-         Inuyasha és Kagome felmentek a lány szobájába.

-         Inuyasha, mit szólnál, ha itt maradnánk még ma éjjel?

-         Rendben, de ugye holnap hazamegyünk?  Kíváncsi vagyok, milyen titkokat rejt magában ez a Nekomi.

-         Haza megyünk, ha akarsz, Nekomi pedig majd elmondja a titkait, ha akarja.

-         Jól van, na. Kagome, kérdezhetek valamit?

-         Persze.

-         Alhatok melletted az ágyadban?

-         Ööö… hát, lehet róla szó, ha a nap hátralévő felében tisztességesen viselkedsz.

-         Rendben, bármit megígérek neked. – mondta Inuyasha, és megcsókolta szerelmét. Kagome nagyon boldog volt, hogy ilyen jóba lettek a félszellemmel. Soha nem gondolta volna, hogy Inuyasha ilyen is tud lenni. Kagome kitalálta, hogy menjenek el az állatkertbe. El is mentek, és jól érezték magukat, bár a többi ember kicsit megnézte őket, hisz Inuyasha minden állattal próbált kapcsolatot teremteni. Este fáradtan érkeztek haza.

-         Inuyasha, örülnék neki, ha mellettem aludnál, hisz megérdemled, olyan jó fiú voltál ma.

-         Köszönöm Kagome. Szeretlek.

-         Én is téged- mondta a lány, és megölelte. Az ölelkezésből csókolózás lett, majd leültek az ágyra. Mindketten tudták, mi fog most következni, de egyikük sem akarta elsietni a dolgot. Lefeküdtek egymás mellé az ágyra. Inuyasha kigombolta Kagome blúzát, a lány, pedig levette barátja felsőjét. Azonban nem tudták folytatni, mivel Kagome anyukája kiabált fel, hogy kész a vacsora. A fiatalok, bár nem szívesen, de lementek.

-         Mi a vacsora Mrs. Higurashi? – érdeklődött kedvesen Inu.

-         Készítettem egy kis instant tésztát, hallottam, szereted.

-         Igen, köszönöm szépen. – mondta, és leültek az asztalhoz. Gyorsan megették, amit Kagome anyukája eléggé furcsállt.

-         Hát ti, hova siettek ennyire?

-         Mi, csak fáradtak vagyunk.

-         Rendben, de akkor tényleg csak aludjatok. – Inuyasháék persze egyáltalán nem akartak aludni. Ott folytatták, ahol az imént befejezték. Lekerült Kagoméról a szoknya és a melltartó is. Inuyasha is csak egy szál alsógatyában volt. Bebújtak a takaró alá. Megtörtént, amire mind ketten vártak, majd egymás karjaiban aludtak el. Mindketten fáradtan, de boldogan ébredtek fel, fél 11 körül.

- Szia drágám! Jól aludtál? – köszöntötte kedvesét Inuyasha.

- Igen, de eléggé elaludtunk.

- Igaz, gyere, menjünk reggelizni, utána visszamehetnénk az én világomba, nem gondolod?

- Rendben, ha akarod. – lementek, ahol már várta őket a pirítós. Kagome anyukája nem volt otthon, ezért hagytak neki egy üzenetet, hogy ne keresse őket, mert elmentek. A kútnál, már várták őket.

- Jaj, de jó, hogy végre megjöttetek! – ugrott a meglepődött Inuyasha nyakába Nekomi.

-Jól van, na, mi is örülünk nektek, de lemásznál rólam?

- Upsz, elnézést. – mondta vörösen, és elengedte a fiút - De, Inuyasha, miért vagy még mindig ember?

-Tényleg, ez furcsa- jegyezte meg Miroku.

- Keh, jó, hogy észrevettétek. Kagome, nem tudnál valamit csinálni, hogy visszaváltozzak?

- Sajnálom Inuyasha, nem tehetünk mást, meg kell várni, míg rendbe jössz.

- Jaj, ilyen szerencsétlen is csak én lehetek.

- Inuyasha, ékkő közeledik, nagyon gyorsan. - Csak egy nagy forgószelet láttak, majd porfelhőt, aztán megjelent az, akire egyáltalán nem volt most szükség: Kouga.

- Jó napot, kedves Kagomem! Hogy vagy?

- Kouga, ez azt hiszem nem a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy… - kezdte Kagome, de nem tudta befejezni, mert Inuyasha a szavába vágott.

- Idefigyelj, te ronda, büdös farkas, jobb lenne, ha elmennél, mert most nem vagyok túl jó formában. De ha Kagoméhoz nyúlsz, meghalsz.

- Hehe, ez vicces, te akarsz engem megölni. Főleg így? Szánalmas vagy, tudod. Egy szánalmas halandó vagy. Kagome, te nem egy ilyet érdemelsz, gyere velem, én boldoggá teszlek.

- Eressz el Kouga, én nagyon boldog vagyok Inuyashával, és a többiekkel. - Kouga végignézett a csapaton. Megakadt a szeme az új lányon.

- Jé, csak nem vettél fel még egy talpnyaló korcsot Kagome? Jééé, tiszta olyan, mint Inuyasha, csak lányba… Biztos a stílusa is olyan.

- Kouga, kérlek, menj el, és ne is gyere egy ideig ide, és ne sértegesd a barátaimat! - Kougáról, mintha leperegtek volna ezek a szavak.

- Viszlát Kagome! Még látjuk egymást.

- Hogy mert ez a farkas le talpnyaló korcsozni? Inuyasha, ki volt ez a barom?

- Ő, Kagome udvarlója, akit a mi kedves Kagoménk képtelen elküldeni véglegesen.

- Ez nem igaz, Inuyasha, most is elküldtem, nem hallottad, te meg ne foglalkozz vele Nekomi, Kouga már csak ilyen.

- Jól van, de nem értelek, hogy tudsz egy ilyen borzasztó alakkal jóban lenni, mikor itt van neked Inuyasha, aki szeret, és szívesen lenne a barátod. -Inuyasha teljesen elvörösödött, Kagomeval együtt.

Miroku és Sango pedig jót mulattak a jeleneten.

- De Nekomi… - kezdte Kagome

- Ehhez neked semmi közöd Nekomi, jobb lenne, ha nem hoznál többet ilyen kínos helyzetbe a többiek előtt – ordította le a lány fejét Inuyasha.

- Bocsi… - a lány elsírta magát, mert tudta kifecsegett valamit, majd elfutott. – „Én és a nagy szám. Ha tudná, ki vagyok…” – a lány addig futott, míg ki nem merült. Leült egy fa tövébe, majd elgondolkozott, de gondolatmeneteit egy szörny megszakította.

-         Ki vagy te kislány?

-         Semmi közöd hozzá!

-         Nincs, akkor ezt nézd! – rivallt rá a szörny, majd rátámadt. A lány könnyen küzdött vele, már majdnem nyert, mikor megjelentek Inuyasháék, mire a szörny rájuk akart támadni. Mindenki elugrott, kivéve Inuyashát, ki még mindig nem látott a nagy portól.

-         Inuyasha vigyázz! – ordított Nekomi, majd védekezően a fiú elé ugrott, így őt érte a támadás, mitől még fel se tudott állni.

-         Ne, Nekomi! – ekkor Inuyasha mérgében átváltozott félszellemmé, és egy csapással megölte a szörnyet. Nekomi, még mindig nem mozdult.

-         Vigyük el Kaedéhez! – mondta Kagome. Ezzel mindenki egyet értett. Inuyasha előrement Nekomival, ki még mindig nem volt eszméleténél.

-         Jó estét! – köszöntötte Kaede Inuyashát. – Miben segíthetek?

-         Nekomit egy súlyos támadás érte, és nem tér magához.

-         Jó, meggyógyítom, de addig kérlek, menj ki.

-         Rendben.