Eközben a többieknél:

-         Engem nem érdekel, mi történik Nekomival. – mondta Shippo duzzogva, és leült.

-         Miért Shippo? – térdelt le mellé megértően Kagome.

-         Mert szemét.

-         Ne mondj rá ilyet, jó?

-         Nem.

-         Kagome, hagyd Shippo, meg Nekomi veszekedtek, és Nekomi leosztotta Shippot. – mondta Miroku.

-         Min veszekedtek?

-         Shippo azt bizonygatta nagy büszkén, hogy ő milyen ügyes, meg okos, mert ha játszani akar Inuyashával, de neki épp rossz kedve van, és ráordít, vagy lepofozza, te máris a Shippo pártját fogod, és ráordítasz Inuyashára, hogy fekszik.

-         Shippo! – kiáltott rá mérgesen Kagome, majd trappolva elment. Mindenki utána futott, még Kirara is, így ott hagyva a rókakölyköt. Kagome megtalálta Inuyashát Kaede kunyhója előtt. – Na, mi történt?

-         Semmi, csak ki lettem küldve. – ekkor a többiek is odaértek.

-         Kagome, jó gyorsan mész, futva sem értünk utol.

-         Jajj, ne haragudjatok. – ekkor Kaede jött ki.

-         Bejöhettek. – mondta, mikor egy nagyot dörgött az ég. Természetesen mindenki gyors bement. – Hol van Shippo?

-         Ahol hagytuk. – mondta mérgesen Kagome, mikor eleredt az eső.

Másnap reggel:

Nekomi kelt fel elsőnek, így el akart slisszolni, de sajnálatára nem tudott felállni, csak ülni tudott, azt is nagy kínok között érte el. Annyira nem bírt magával, hogy kimászott (valami fókamászás félével), hogy friss levegőt szívhasson. Mikor Inuyasha felkelt, kétségbeesetten keresni kezdte, mígnem kint megtalálta a lányt. Nekomi egyenesen előre nézett, és még azt se hallotta, hogy Inuyasha kiment a kunyhóból.

-         Nekomi?

-         Szia Inuyasha, jól aludtál? – kérdezte közömbösen.

-         Igen. Ne haragudj a tegnapiért, csak egy kicsit felkaptam a vizet.

-         Nem baj, megérdemeltem.

-         Miért érdemelted volna meg?

-         Mert mindig nagy a szám.

-         Az nem lényeg, mert igazad volt, úgyis.

-         Huhh.

-         Mi az?

-         Semmi, figyelj, ma este nem leszek itt, te ne kövess, és ne is akard tudni, hol leszek, oké?

-         Igen. – a többiek ébredeztek, de Sango kiáltott fel elsőként.

-         Nekomi eltűnt!

-         Itt vagyok.

-         Mit keresel itt?

-         Csak kijöttem levegőzni. – ekkor rácsapott egyet a nyakára. – Te, meg ki vagy?

-         A nevem Myoga, a bolha.

-         Ahha, biztos…

-         Már meg ne haragudj, de a véred íze hasonlít I… - a bolha nem tudta tovább mondani, mert Nekomi lecsapta, jelezve, hogy ne mondjon semmit.

-         Kiéhez?

-         Nem fontos. – a napuk gyorsan eltelt, Nekomi estére már tudott futni is, így ezt kihasználva elfutott.

-         Hova megy?

-         Azt mondta, ne aggódjunk, mert visszajön.

-         Biztos?

-         Igen. – Nekomi egy fáig futott, minek a tetején ott ült Kikyo.

-         Hát itt vagy? Mire jutottál?

-         Igen, is szeretik egymást, sőt Inuyasha bevallotta Kagoménak, így elmehetsz.

-         Az nem lehet!

-         De, viszlát! – ekkor Kikyo porrá lett. Nekomi nagyon boldog volt, mert minden úgy alakult, ahogy kellett, így visszament a többiekhez.

-         Hol voltál? – szegezték hozzá a kérdést.

-         Nem fontos, csak elintéztem valamit.

-         Jó. Csak annyit kérdeznék, hogy velünk maradsz?

-         Persze. – ekkor megjelent Sesshomaru.

-         Hát itt vagytok kis korcsok…

-         NEM VAGYOK KORCS! – kiáltott fel egyszerre Inuyasha, és Nekomi.

-         Dehogynem. – ekkor Inuyasha előrántotta a Tessaigát, Nekomi meg egy botot, minek két végén nehezék volt.

-         Most véged! – kiáltott Nekomi, és miután megpörgette a botját rávágott vele a szellem fejére.

-         Te!

-         Igen?

-         Még egyszer meg ne merd!

-         Mert?

-         Mert azt mondtam.

-         De félek…

-         Elmondom Inuyashának a titkodat.

-         Na, és?

-         Inuyasha…

-         Igen?

-         Nekomi a húgod.

-         Tessék?

-         Bizony, jól hallottad, Nekominak, neked és nekem egy és ugyanaz az apánk.

-         Minek jöttél ide? Csak azért, hogy ezt elmond, vagy valami mást is akartál.

-         Persze, hogy mást akartam te korcs, de az már nem fontos, majd később visszajövök a Tetsuaigáért. Viszlát, még találkozunk!- ezzel elviharzott.

-         „Ez hogy lehet? Apánk meghalt, vagy mégsem?”

-         Inuyasha?

-         Mivan?

-         Csak úgy elbambultál, hogy észre se veszed, hogy mindjárt beleesel a tóba.

-         Mi… - ekkor a fiú tényleg beleesett, min a többiek jót nevettek. Inuyasha mérges, ázott kutyaként jött ki. – Nekomi! Miért nem mondtad hamarabb, hogy ott a tó?

-         Én is akkor vettem észre, hogy nem figyelsz.

-         Cuh. – mindenki leült a tűz mellé.

-         Mondd csak Nekomi, az apád tényleg InuTashio? – tudakolta Sango.

-         Igen.

-         Akkor Inuyashának féltestvére vagy?

-         Igen.

-         Te is meg akarod ölni a Tessaigáért?

-         Nem, mert mint láttad nekem, van fegyverem.

-         Igen, de biztos nincs valami mellékes szándékod?

-         Volt.

-         Mi?

-         Eltűntetni Kikyot.

-         Tessék? – ekkor Inuyasha a fához szorította a lányt a nyakánál fogva. – Mit tettél?

-         Kikyo… meg… akarta… ölni… Kagomét… és… én… meg… kiharcoltam… hogy… ha… szerelmet… vallotok… egymásnak… elmegy. – Inuyasha nem engedett a szorításból. Ezt Sango észrevette, és gyorsan megpróbálta lebontani Inuyasha ujjait Nekomi nyakáról.

-         Inuyasha, engedd már el! – kiáltott Sango, de Inuyasha csak arrébb lökte a lányt.

-         Fekszik! – ordította Kagome, majd mikor Inuyasha a földre került, Nekomi ájultan esett össze. – Nekomi, jól vagy? Nem ébred!

-         Tessék? – ijedt meg Miroku.

-         Kagome…

-         Igen?

-         Inuyasha sem tér magához.

-         Mert nem tudja feldolgozni, hogy szeretett Kikyoja nincs többé…

-         Nem így van… - állt fel meggyötört arccal Inuyasha.

-         Hát, hogy?

-         Majdnem megöltem Nekomit. Én inkább elmegyek. – erre Nekomi magához tért.

-         NEM!

-         Tessék?

-         Nem mész sehova. Vagy ha mész, legalább Kagomét vidd magaddal!

-         Akkor maradok. Eltelt 3 hét, de Inuyasha megint civakodott Kagoméval, Kouga előző látogatása miatt.

-         Hogy tehetted megint? Én itt se vagyok?

-         De, de Kougát kevesebbszer látom.

-         Na, és akkor mi van?

-         Csak annyi, hogy legalább meghallgatom, mit akar.

-         Cuh.

-         Hazamegyek!

-         Nem! – ekkor a lány elfutott.

-         „Affene!” – Inuyasha napokig ott ült a kútnál, várva, hogy Kagome visszajöjjön. Addig nem evett, még csak nem is ivott.