Ez alatt Kagoménél:

-         Megyek, nem tudok nélküle meglenni. – mondta, és beugrott a kútba. Inuyasha, még mindig ott ült. Nem vették észre Kagomét, így ki tudta hallgatni a beszélgetést:

-         Inuyasha, egyél már valamit! – rivallt rá Nekomi, de nem ment túl közel hozzá.

-         Nem.

-         Akkor igyál!

-         Nem.

-         Miért nem mész utána?

-         Mert elzavar, mint mindig.

-         Csak egy falatot egyél!

-         Nem! – ekkor Kagome hangtalanul kimászott a kútból, pont Inuyasha háta mögé.

-         Inuyasha, egyél, szerinted Nekomi rosszat akar?

-         Kagome?

-         Én vagyok, de addig nem fogok hozzád szólni, amíg ezt meg nem eszed! – mondta, és a fiú elé rakott egy doboz meleg instant tésztát. A fiú válaszként bólintott, és gyorsan megette a tésztát.

-         Nekomi!

-         Megyek Sango. – s a lány elfutott, Inuyasha ezt kihasználva elkapta Kagome karját, magához rántotta, majd megcsókolta. Kagome nem ellenkezett, de ekkor megint jött Kouga.

-         Mi az Inuyasha? Kéne az asszonyom?

-         Kouga nem vagyok az asszonyod!

-         De! – s ekkor Kagome ujjára húzott egy gyűrűt. – És mostmár leszel?

-         Nem! – és a lány eldobta azt.

-         Velem jössz és, kész!

-         Nem megyek veled sehova! Hagyj békén! – ordította a lány, majd elájult. - Inuyasha nagyon megijedt. A kezébe vette Kagomet, és azonnal a kútba ugrott. Átvitte Kagome világába. Az anyukája épp akkor öntözte a virágokat.

- Higurashi asszony, kérem, segítsen, Kagome elájult.

- Hívom a mentőket, vegyél fel valamit, hogy ne látszódjanak a füleid!

- Rendben. - Pár perc múlva megérkezett a mentő. Inuyasha a lánnyal utazhatott. A kórházban azonban kint kellett várnia Kagome anyukájával.

Hamarosan kijött az orvos, először Inuyashával beszélt.

- Te a lány barátja vagy gondolom. Jó hírem van számotokra. A barátnőd kisbabát vár.

- Hogy mi? Ez… csodálatos, bemehetek hozzá?

- Persze, addig beszélek az édesanyjával.

- Köszönöm. - Inuyasha bement a szobába. Kagome nagyon megörült neki.

- Inuyasha, hallottad, kisbabánk lesz, ugye örülsz.

- Persze, ez életem legboldogabb napja. Kagome, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Lennél a feleségem?

- Oh, hát persze, ezer örömmel. Nagyon szeretlek.

- Én is téged. - másnap vissza is mentek. Mindenki nagyon örült, Mirokuról nem is beszélve. Mikor megtudta, olyan sanda vigyor ült az arcára, mint még soha.

-         Miroku! – kiáltott Kagome, majd Sango fejbevágta a szerzetest. Inuyasha lehuppant húga mellé, ki ijedten kiment a kunyhóból.

-         Ebbe, meg mi ütött? – lepődött meg Inuyasha.

-         Még mindig fél tőled, a múltkori miatt. – válaszolta Miroku.

-         Jah, értem.

-         Szerintem tisztázzátok a múltkorit. – mondta Sango.

-         Igaza van Sangonak, beszéld meg vele. – szólt bele Kagome is. Inuyasha beleegyezett, és megkereste húgát, ki a tóparton ült. Mikor meglátta Inuyashát a víz tükrében, ijedten felsikított, és beleugrott a vízbe.

-         Gyere ki!

-         Nem megyek, sőt, hogy ne haragudj rám, életre keltettem Kikyot. Ott van, mögötted.

-         Mit tettél? – ekkor Kikyo életre kelt, mire Kagome összeesett.

-         Azt hittem hiányzik neked, azért akartál megfojtani. – ekkor Inuyasha ijedten nézett rá – Mit tettem… - ekkor a lány odafutott Kikyohoz, majd erős csapást mért rá.

-         NE NEKOMI! VISSZAVERI!

-         Háhh? – ekkor Nekomi felemelkedett, majd Kikyo áramot vezetett bele. Inuyasha máris testvére segítségére sietett, s leszúrta Kikyot. A nő nem tudott védekezni, így porrá lett újból. Inuyasha elkapta Nekomit, ki még mindig az áramütés hatása alatt volt beleesett bátyja karjaiba.

-         Nekomi, ébredj! – de a lány meg se moccant. Inuyasha elfutott vele a csapatig, hol elmondta mi történt. Csak a végén vette észre, hogy Kagome elájult. – Mi történt vele?

-         Nem tudjuk, csak elájult.

-         Elájult? Lehet, hogy Kikyo az oka?

-         Kikyo? Miért lenne az Kagoménak baj?

-         Lehet, hogy Kagome megérezte Kikyot, és elég érzékenyen érintette ez, főleg mivel kisbabát vár. – bölcselkedett Miroku.

-         Lehetséges. – bólintott Inuyasha, de ekkor Kagome ébredezett.

-         I… nu… yas… ha… - nyögte ki a lány.

-         Itt vagyok, jól érzed magad?

-         Nem, mi történt?

-         Attól tartok elájultál, aminek az lehet az oka, hogy Kikyo feléledt, de már ismét halott. Ne aggódj.

-         Jó, a húgod hol van? – kérdezte Kagome, majd felült – mi történt vele?

-         Kikyo áramot vezetett bele, ami meglehetősen megviselte.

-         Értem. – ekkor Kagome kikeresett a táskájából egy doboz fájdalomcsillapítót, és egy üveg vizet. Mindenki elaludt, kivéve Kagome nem, ő úgy döntött, megvárja, míg Nekomi felébred, és akkor beadja neki a gyógyszert. Ez így is lett. A lány hajnalban felébredt. Kagome gyorsan felültette, és beadta neki a gyógyszert.

 - Köszönöm. – suttogta a lány, figyelembe véve, hogy a többiek alszanak. Inuyasha így is felébredt, felállt, odasétált a húgához majd leguggolt mellé.

- Ne haragudj a múltkoriért, nem direkt volt, csak…

 - Nem lényeg. – ekkor Naraku jelent meg.

- Megható, de én most nem ezt akarom látni. – Inuyasha védekezően testvére elé állt. – Nem érte jöttem. – ekkor felkapta Kagomét. A többiek is felébredtek.

- Mi folyik itt? Hogy került ide Naraku?

- Menjetek innen, különben a lány meghal, a gyerekkel együtt - ekkor végigsimította a kezét Kagome hasán. Szegény lánynak patakokban folytak a könnyei.

- Engedd el, te mocsok!

- A fenyegetőzésen kívül semmi mást nem tudsz tenni. Hisz nálam van az, aki neked a legfontosabb. Na, akkor én megyek… magammal viszem a lányt is, jól elszórakozunk, igaz?- mondta, majd egy puszit adott Kagomenak. Inuyashában csak úgy forrt a düh, Kagome pedig nagyon félt. Senki nem tehetett semmit, hisz nem akarták, hogy valami baja legyen neki. Ahogy Naraku eltűnt, Nekomi kiugrott az ablakon, Kirara pont az ablak alatt állt. Óvatosan követni kezdte Narakut. Mikor elértek a kastélyhoz, a védőfal megállította őket. Inuyasha, nem tudta megtalálni őket, hisz túl gyorsan eltűntek. Nekomi rácsapott egyet a védőfalra a fegyverével, mire az eltűnt. Így könnyedén bejutottak. Nekomit szörnyű látvány fogadta. Mindenhol bomló hullák feküdtek. Rettentő bűz volt. Ahogy belépett a lány a palotába, vagy 10 démon támadta meg. Azonban könnyen kitért a támadások elől. Hirtelen nagyon erős lett a fegyvere, egy csapással elpusztította őket. Hangokat kezdett hallani az egyik ajtó mögül.

- Vajon mit kezdjek veled? Mit szolnál, ha ékkövet tennék a homlokodba, és megöletném veled Inuyasháékat?

- Légy átkozott örökké, Naraku…

- Gondoldd meg, hogy miket mondasz, mert megölhetem a kis korcsot is a hasadban. - Nekomi nem tudta, mit tegyen. Várt. Egy különös erőmező volt körülötte, ő sem tudta, mitől, de örült, hisz így nem érezte meg Naraku a szagát. Lépteket hallott, ezért gyorsan elbújt. Naraku kijött, egyedül hagyta Kagomét. A hanyou lány ezt kihasználta, és beosont Kagoméhoz.

- Kagome, ébren vagy?

- Ne… ko… mi… mit… keresel… itt? - nyögte Kagome, mivel nagyon rosszul érezte magát, és alig tudott beszélni.

- Követtem Narakut, és amikor láttam, hogy egyedül hagy, gondoltam, hogy kimentelek. Gyere, tudsz járni?

- Tudok, de sietnünk kell, Naraku akármikor visszajöhet.

-         Jó, csak menjünk már! – sürgette Nekomi Kagomét, de ekkor lépteket hallottak. Kagura volt az.

-         Siessetek, Naraku nemsokára itt lesz!

-         Kagura? Miért segítesz nekünk? – kérdezte meglepetten Kagome. Ekkor Kagura a lánynak adott egy cetlit.

-         Majd olvasd el, de most gyertek! – ekkor kidobta a tollat az ablakon, majd miután az átváltozott, ráugrott. A lányok követték. Kagura egy tisztáson tette le őket.

-         Csak eddig jöhetek, de most siessetek. – a lányok így is tettek. Nekomi megérezte bátyját, és elkezdtek abba az irányba futni.

-         INUYASHA! – kiabált a kislány.

-         Nekomi? Kagome! – örült meg a fiú, majd mindenki szemeláttára megcsókolta Kagomét. A lány látta, hogy Nekomival valami nincs rendben.

-         Mi a baj Nekomi? Jól vagy? – s ekkor megfogta a lány homlokát.

-         Nem, nagyon fáj a fejem. Valami bűz volt ott, és amikor megcsapta az orrom, elkezdtem rosszul lenni.

-         Értem, menj, fürödj meg, én addig keresek lázcsillapítót.

-         Rendben. – a lány így is tett, miután megmártózott a tóban, felöltözött, visszament Kagoméhoz, aki adott neki gyógyszert. Szegény Inuyasha az nap egyedül őrködött, mert mindenki kimerült volt. Egyszer csak az éjszaka közepén felébredt Nekomi.

-         Inuyasha…

-         Aludj csak nyugodtan.

-         Hogy, ha nem tudok. – ekkor odaült a fiú mellé.

-         Jobban vagy?

-         Igen, de nem tudom mi volt az a szag.

-         Majd kiderül.

-         Remélem. – ekkor a lány egy ismerős szagot érzett. Gyorsan egy ügyes mozdulattal felugrott a fára. – Ilyen nincs!

-         Mi az?

-         Kouga. – ezzel egy pillanatban tényleg megjelent a farkas. Pont olyan szaga volt, amilyet Nekomi a palotában érzett, így émelyegni kezdett. Inuyasha ezt észre vette.

-         Nekomi… el ne ájulj! – de a lány leesett a fáról a bátyja kezébe. Kagome felébredt, így Kouga csak beszélt, és beszélt. Kagomét természetesen ez nem érdekelte. Nekomival volt elfoglalva.

-         Kagome figyelsz te rám? – kérdezte Kouga.

-         Persze- persze.

-         Phuj Kouga mi ez a bűz. – torzította el Inuyasha az arcát.

-         Olyan, mint Naraku kastélyának a környékén. – mondta Nekomi.

-         Nem is mondtam, onnan jövök.

-         Ezt valahogy elfelejtetted megemlíteni.

-         Nincs rátok több időm, ja, és te korcsocska…- állt Nekomi elé – mint mondtam iszonyúan, hasonlítasz Inuyashára.

-         Mivel a bátyám.

-         Mi?

-         Inuyasha a bátyám. – Kouga csak meglepetten nézett.