Egy hét múlva:

Nekomi már teljesen jól volt. Eléggé énekes kedvében.

-         Nekomi, fejezd már be, fáj tőled a fejem! – kiabált Inuyasha.

-         Cuh. Nem igaz, te persze énekelhetsz.

-         Fogd be!

-         Fogd be te!

-         ELÉG! – állította le a veszekedő párost Kagome.

-         Na végre, csend. – lélegzett fel Miroku. Shippo futott feléjük.

-         Jaj, de rég láttalak benneteket. Ugye értem jöttetek?

-         Nem. – fordult meg Inuyasha és Nekomi. Shippo már is bömbölni kezdett.

-         Inuyasha, fekszik.

-         Kagome fejezd már be! Nem látod, hogy ez mindig a célja? – idegeskedett Nekomi, de Kagome Shippora fordította tekintetét.

-         Gyere ide Shippo, persze ha van kedved velünk tartani.

-         Persze. – Nekomi eltűnt, helyén csak egy kismacska volt.

-         Nekomi? – lepődött meg a fölkászálódó Inuyasha?

-         Mew!

-         Mi történt. – Shippo ezt kihasználva elővarázsolta a pörgentyűjét. A macskát hasba találta, ki ájultan feküdt.

-         SHIPPO! – ordított Inuyasha, majd belerúgott a rókaszellembe, majd a testvéréhez ment. Kagome nem mondott rá semmit. – Nem ébred. – ekkor megfordult, és lángolt a tekintete, a rókakölyök oda, se mert nézni. Kagome odarohant, felkapta a kismacskát.

-         Át kell mennünk az én világomba!

-         Jó. – Inuyasha felkapta Kagomét, és elfutottak a kútig.

-         Gyere! – a fiú bólintott, majd Kagome után ugrott. Odaát csak Kagome nagyapja volt otthon. – Nagyapa, hol van Bujo kosara?

-         Az öcséd szobájában.

-         Köszi. – Kagome Inuyasha kezébe nyomta a kismacskát, majd öccse szobájából kikotorta a macskakosarat. Lerohant Inuyashához, ki belerakta a kosárba húgát, majd Kagome elbiciklizett az állatorvoshoz. Inuyasha nem ment, mert nem tudott volna időben átöltözni, így a fiú segített Kagomééknél. Kagome mikor odaért az állatorvoshoz, észrevette, mekkora sor van. Leült egy padra, és várt.

-         Melléd ülhetek? – kérdezte egy kislány.

-         Persze.

-         Mi törtélt a cicával?

-         Ráesett egy nagy könyv a hasára, – csak nem mondhatta el, hogy egy rókakölyök rászabadított egy éles óriás pörgentyűt – és nem tér magához.

-         Szegény…

-         Hát a tiéddel?

-         Csak szédeleg.

-         Értem.

-         Következő! – Kagome csak várt, és várt, mígnem rá került a sor. Az orvosnak ugyanazt mondta, mint a kislánynak. A doktor nő kötést tett a macsek hasára, majd óvatosan visszatette a kosárba. De még mielőtt Kagome távozott, a lány kezébe nyomott egy doboz gyógyszert.

-         Ezt adja be neki minden nap, és holnap jöjjenek egy oltásért.

-         Rendben. – Kagome boldogan biciklizett haza. Nekomi útközben felébredt, és nagyon meglepődött. – Ne aggódj Nekomi, nemsokára kiveszlek a kosárból. – mondta Kagome. Amikor megérkeztek, letette a biciklit, majd kivette a kislányt a kosárból.

-         Szia Kagome! – köszöntötte Inuyasha Kagomét – Hogy van Nekomi?

-         Sokkal jobban. – válaszolta a lány.

-         De az, az átkozott rókakölyök még megfizet ezért.

-         Nyugi, Shippo csak féltékeny. És hát… veled, pedig nagyon nehezen jön ki, mivel mindketten makacsok vagytok.

-         Miért kedveled te ennyire ezt az ostobát, Kagome, nem látod, hogy mindig összeugraszt minket? – kérdezte Inuyasha. - De most menjünk be.

-         Várj, előbb olvassuk el a levelet, amit Kagura adott.– mondta Kagome.

-         Miféle levelet? – érdeklődött Inuyasha- vigyázz vele… - De a lány nem hallotta meg ezt, már nyitotta is a levelet. Kagome meg sem tudott megszólalni, mikor elolvasta a levelet.

- Mi van abban a levélben? – kíváncsiskodott Inuyasha.

- Azt kéri Kagura, hogy végezzünk Narakuval, és a szívét adjuk át neki.

- És abból neki mi haszna lehetne? Nem gondoljátok, hogy ez csak egy csapda, hogy a szívből feltámasztja Narakut? - Nekomi nyávogott egyet, jelezve, hogy Inuyasha csak képzelődik.

- Inuyasha, nem kell mindig a legrosszabbra gondolni – mondta Kagome – szerintem, azért kell neki a szív, mert azzal végre szabad lehet.

- Ha te mondod, akkor biztos úgy van.

- Gyertek, menjünk be, kezd hideg lenni ide kint.

- Meeew.

 - Mi a baj Nekomi? Ne aggódj, holnap megkapod az oltást, és hazamehetünk. – mondta kedvesen Kagome. Inuyasha megfogta a kosarat, amiben azelőtt a húga feküdt, és bevitte Kagome szobájába. A cica gyorsan el is aludt odalent a kanapén, de Kagome felvitte, és letette egy puha párnára. A pár, még beszélgetett odalent, majd felmentek „aludni”. Inuyasha nem aludt, hanem húgát figyelte, ki édesen aludt. Furcsállta, hogy nem változott át, de végül a fiú is elaludt.