Másnap reggel:

-         Jó reggelt! – köszöntötte nagy mosollyal kedvesét Kagome.

-         Neked is. – ekkor a fiú körülnézett. – Hol van Nekomi?

-         Odalent eszik, nem rég kapta meg a gyógyszerét.

-         Ja, jó.

-         Nemsokára elviszem az állatorvoshoz. Addig öltözz át.

-         Jó.

-         Az ágyon van a ruha. A sapkát feltétlen vedd fel.

-         Oké. De ugye nem fog fájni Nekonak az oltás.

-         Hát… csak egy picit. De nem vészes.

-         Miért nem változott még vissza emberré?

-         Nem tudom. Lehet, hogy azért, amiért te is olyan sokáig ember maradtál a múltkor.

-         Lehet. De azt sem tudom, miért voltam olyan sokáig ember.

-         Mindegy, indulnunk kell. – mondta Kagome, miután Inuyasha átöltözött megfogta a kosarat, és elindultak.

-         Kagome, ez a sapka olyan kényelmetlen, fájnak tőle a füleim.

-         Nem baj, le ne vedd.

-         Jól van, na - dörmögte a hanyou. Odaértek. Nem volt sor, így várás nélkül bemehettek. Nekomi nagyon félt, mikor meglátta a tűt. Az orvos elkezdett közelíteni felé, a cica, pedig belekarmolt a kezébe.

-         Au, kérem kisasszony, fogja le a macskáját, nagyon eleven. - mondta a doktor. Kagome próbálta lefogni Nekomit, de nem akarta megengedni, hogy belészúrják a tűt. Odalépett Inuyasha, ekkor a cica ránézett. Látta a testvére arcán, hogy örülne, ha megengedné, hogy beadják az oltást. A félszellem végigsimogatta húga hátát, aki rögtön engedelmeskedett. Az orvos beleszúrta a tűt, és megdicsérte. Nekomi egy kicsit elkábult az oltástól, de nem akart visszamenni a kosárba, így lábával kitámasztotta az ajtaját. Az orvos bele tette, nagy nehezen a cicát, ki keserves nyávogásba kezdett. Inuyasha ezt nem bírta hallgatni, így kivette húgát, ki máris hálás dorombolásba kezdett. – Uram, ezt hogy csinálta? Eddig, még ha szabad így mondanom ez egy fenevad volt.

-         Először is nem ez, másodszor, meg nem szereti a kosarat.

-         Értem, viszontlátásra.

-         Viszontlátásra! – mondta Inuyasha, és Kagome kórusban.

-         Mew! – nyávogott Nekomi is, mire az orvos meglepődött.

-         Inuyasha, mit szólnál hozzá, ha elmennénk a parkba, ott nyugi van, és Nekominak is jót tenne egy kis pihi.

-         Legyen. Nekomi, neked, meg nincs kedved visszaváltozni? – emelte maga elé húgát Inuyasha.

-         Mew- mew. – fordította el tekintetét Nekomi, de ekkor meglátott közeledni 2 lányt, akik Kagome nevét ordítozták. Máris Inuyasha nyakába ugrott, és kétségbeesetten nyávogni kezdett.

-         Kagome, csinálj már valamit! – kapálódzott Inuyasha. Kagome a kezébe vette az ijedt kiscicát, és simogatni kezdte a fejét.

-         Nekomi, nyugodj meg!

-         Szia Kagome! De aranyos cicád van.

-         Sziasztok. Épp menni készültünk…

-         Veletek tartunk.

-         Nem, most nem alkalmas, a cicus most kapott oltást így pihennie kell…

-         Értjük mi! Hello! – köszönt el a két lány, majd elviharzott.

-         Mew. – nézett Nekomi kérdően Kagoméra.

-         Mi az?

-         Ez gyors beszélgetés volt.

-         Igen. Na, nem megyünk?

-         De. – elindultak a parkba. Mikor odaértek, nagy meglepetés várta őket. A park be volt zárva.

-         Zárva?

-         Attól tartok.

-         Akkor menjünk vissza a te világodba.

-         Jó. – visszamentek Kagoméékhez. A lány gyorsan összepakolt, majd kirohant a házból.

-         Indulhatunk?

-         Persze. – Inuyasha megvárta, míg Kagome beleugrik a kútba, majd utána ugrott. A kezében volt Nekomi. Mikor átértek, Miroku és Sango köszöntötte őket. Ezzel egy időben Shippo rohant oda, majd Inuyashára ugrott. A félszellem lerázta a szabad kezével a rókakölyköt, majd letette Nekomit.

-         Még nem változott vissza? – nézett rá kérdőn Sango.

-         Nem, de mostmár jól van. – Kirara megközelítette a kismacskát, ki hátrahőkölt egy mérges fújás közben.

-         Kirara! – kapta fel Sango.

-         Szerintem Nekomi megtetszett Kirarának. - állapította meg Kagome. Ez így is volt. Kirara folyton a cica nyakában volt. Öt óra fele Nekomi nem bírta tovább, és keserves nyávogásba kezdett. Inuyasha rögtön odarohant.

-         Mi a baj Nekomi?

-         Mew!

-         Az a baj, hogy Kirara követ? – erre a cica bólintott, majd elkezdett hízelegni Inuyashának. – Jó, gyere. – ekkor felvette a cicát, ki dorombolni kezdett. Inuyasha visszament a többiekhez. Kirara is követte őket.

-         Csak nem bírták elviselni egymást?

-         Attól tartok. – Nekomi kiugrott bátyja kezéből, és oda ballagott Shippohoz. Eléállt, majd elkezdett rá fújni.

-         Kagome! Nekomi nem szeret! – hisztizett a rókakölyök. A cica, mint ki jól végezte dolgát Kagome ölébe feküdt, majd elaludt.

-         Csoda egy lány ez a Nekomi. – állapította meg Miroku.

-         Az. – mindenki elment aludni, még Inuyasha is.

Másnap reggel:

Nekomi ébresztette a társaságot, méghozzá úgy, hogy megállt majdnem mindenkinél, és a fülébe kiabált, kivéve Shippoéba, őt kikerülte. Mikor Inuyashához ért, inkább elkezdett hozzádörgölőzni, mígnem a fiú felébredt.

-         Nekomi, nem igaz, hogy nem tudsz aludni… - erre egy sértődött nyávogás volt a válasz, majd a cica arrébb ment felhúzott orral, és felmászott a fára.

-         Gyere le szépen! – parancsolta Kagome, mire a macska leült az ágra. – Nekomi!

-         Mew!

-         Inuyasha, szedd már le onnan!

-         Nem vagyok, a kutyulid.

-         Inuyasha…

-         Ki ne mondd! Inkább lehozom. – mondta a fiú, majd felugrott a fára. – Gyere Nekomi! – mondta miközben a cica felé, nyújtotta kezét. Nekominak nem tetszett az ötlet, így belekarmolt bátyja kezébe. – Aú! Ez fájt.

-         Mew. – nyávogott diadalmasan, miközben elfordította tekintetét. Inuyasha felkapta a húgát, és leugrott vele.

-         Tessék, én hozzá nem nyúlok még egyszer ehhez! – Nekomit nagyon megbántotta az előbbivel, így a cica szemébe könnyek szöktek, és hozzábújt Kagoméhoz. A lány ezt nagyon furcsállta, így maga elé emelte Nekomit, és így látta, hogy könny csillog a szemében.

-         Fekszik.

-         Aú. Ezt miért kaptam?

-         Mert megbántottad Nekomit. Ne sírj Neko. – az utóbbit már halkabban mondta, de mindenki tisztán hallotta. Inuyasha odament. Kivette Kagome kezéből a cicát, ki furcsán nézett rá. Megörült, hogy bátyja kezében van, így fülsüketítő dorombolásba kezdett.

-         Nekomi, elég meg fogok süketülni! – több se kellett Nekominak még hangosabban kezdett dorombolni.

-         Mew- mew. – fejezte be. Mindenki felnevetett, mire Shippo is felébredt.

-         Mi történt? – dörzsölte álmos szemeit.

-         Semmi különös.

-         Áh, a kicsinek soha nem mondtok el semmit!

-         Ne hisztizz!

-         Mew!

-         Ti testvérek… - mondta lesajnálóan Kagome, majd továbbindult.

-         Kagome, várj meg! – a cica is boldogan utánuk futott, majd felállt a hátsó két lábára, és pördült egyet.

-         Ez aztán cica. – mondta Miroku.