7.
2006.06.06. 16:25
Napok múlva:
A kis csapat, még mindig ment, csak akkor álltak meg, mikor Nekomi elfáradt, és kiterült az úton.
- Kagome baj van.
- Mi az Miroku? Jesszus!
- Vissza a világodba! – kiáltott Inuyasha, majd felkapta Kagomét. És Nekomit egyszerre. Hihetetlen sebességgel rohant Kagome világába. Odaát nem törődve semmivel, ugrált a háztetőkön, majd megállt a rendelő előtt. Kagome bement. Inuyasha odakint várt. Senki se vette észre. Mikor Kagome kijött, a cica boldogan nyávogott egyet.
- Semmi különös, csak pihennie kell, mert a macska nem bírja ilyen sokáig az iramot.
- Értem, akkor menjünk hozzátok?
- Igen, de meg ne lásson valaki. – Inuyasha ugyanúgy tett, mint idefele. Mikor megérkeztek a cicát berakták a kosárba, és késő este mindenki aludt. Éjféltájt lehetett, mikor Nekomi kimászott a kosárból, majd átváltozott emberré.
- „Végre újra ember vagyok.” – a lány kiment a friss levegőre, majd felült a szent fára. Reggel Inuyasha ébredt elsőnek.
- Kagome, Nekomi eltűnt!
- Micsoda?
- Mi ez az izgalom? Itt vagyok? – dőlt Nekomi az ajtónak.
- Te… te! – mosolygott Inuyasha, a kislány futni kezdett, bátyja, meg utána. Mikor leértek, Nekomi beleugrott a kútba, majd átkerül a másik világba. Inuyasha ugyanígy tett, Kagome, meg felkapta a telepakolt táskáját, és utánuk ugrott. Mindenki rá várt.
- Meg lehetett volna várni.
- Bocsi, de elkaptam a szökőset.
- Nem vagyok szökős, mew.
- Ne nyávogj többet, azt hittem legalább észhez térsz.
- Kösz. Az ott ki?
- Sesshomaru… Sesshomaru?!
- Inuyasha, jó hogy észhez térsz. Menj innen!
- Csak kérni akartam egy szívességet.
- Ha baj van, rögtön hozzánk jössz mi? Persze máskor, csak azért, hogy megölj…
- Nekomi…
- Nem fejeztem be! Ha még egyszer el, mersz valamit hallgatni előlem nem csak fejbe váglak, hanem meg is öllek.
- Csak annyit akartam kérdezni, hogy Kagome el- e tudja látni Rint, mert beteg. – Kagome bólintott, majd ahogy mondta, ellátta a lányt. Addig maradtak a faluban, míg a kislány fel nem épült. Mikor meggyógyult különváltak útjaik.
Egy hónap múlva:
Kagoménak el kezdett nőni a hasa, így nagy viták után úgy döntöttek, hogy Kagome, és Inuyasha átmennek a másik világba, Nekomi meg lesz a hírvivő, ki minden héten egyszer átmegy. Ez a nap is egy ilyen volt.
- Jó reggelt Mrs. Higurashi. Inuyasha és Kagome odafönt vannak?
- Igen.
- Köszönöm. – a lány felment hozzájuk. Kagome épp a ruháit válogatta, hisz már nem nagyon jöttek rá a régi ruhái. Inuyasha pedig unottan ült mellette, és Buyoval játszott.
- Sziasztok J - kiáltott a lány, nagy örömmel – képzeljétek, Sangonak és Mirokunak is kisbabája fog születni. Hát nem csodás?
- De, tényleg nagyon jó hír. És mikor derült ki?
- Két nappal ezelőtt Sango elájult, akkor.
- Akkor Miroku most boldog lehet- mosolygott Inuyasha.
- Az is. És ha fiú lesz a pici, Kohaku lesz a neve, ha lány, akkor, pedig Koharu.
- Ez csodás. Nem látogatjuk meg őket, Inuyasha?
- Nem, itt vagy biztonságban. Ha átmegyünk, még a végén megtámad Naraku, vagy valaki más.
- De, Inuyasha, ne légy ilyen…- nyafogott Kagome.
- Jól van, na, de csak egy picit leszünk ott, rendben.
- Oké, köszönöm, imádlak. – monda a lány, majd megcsókolta kedvesét. Átmentek a másik világba. Inuyasha ment elöl, Kagome mögötte, végül, pedig Nekomi. A testvérpár egész úton szaglászott. Oda értek Mirokuékhoz.
- Szia Kagome, hát ti mit kerestek itt? Azt hittem, nem jöttök vissza, míg a pici meg nem születik.
- Így is volt, de a kedves kisasszony - itt Kagoméra nézett - kihisztizte.
- Nem is hisztiztem, csak megkértelek, és mivel neked olyan jó szíved van, beleegyeztél-, mondta Kagome.
- Persze, persze- mormogta Inuyasha.
- Hallottuk a nagy hírt, hogy babátok lesz nektek is. Gratulálunk.
- Igen, köszönjük szépen -mondta Miroku, majd széles mosoly lett az arcán, majd megjegyezte – Neked meg mi a bajod, Inuyasha?
- Semmi, de jobb lenne, ha gyorsan megbeszélnétek a dolgokat, mert sietünk. Jaj, ne!
- Mi a baj… - kezdett bele Kagome, de megjelent Kouga.
- Ez a bajom.
- Kagome, szia! Nagyon örülök neked. Csak nem vagy terhes? Ugye nem ettől a korcstól.
- Kouga!- kezdett ordítani Kagome- ne kezd megint ezt a rivalizálást. És igen, Inuyasha a pici apja.
- Nem hiszem el, hogy tehetted ezt velem? Én szerettelek, még mindig szeretlek. Gyere velem, hagyd itt ezt az Influenzát.
- Nem, inkább téged hagylak itt. Ne haragudjatok Sango, de inkább most megyünk. Szia! Gyere Inu. - A fiúnak nem kellett kétszer mondani. Felkapta szerelmét, és eltűntek. Kouga majd felrobbant. Ezt Miroku is észrevette:
-Mi van pajti? Pofára ejtettek? - A farkas olyan dühös lett, hogy elrohant. – Milyen modortalan…
- Mit vártál? Azt, hogy azt mondja: Igen jól pofára estem?
- Igen.
|