Eközben Kagomééknél:

-         Biztos, hogy haza akarsz menni?

-         Igen, biztos. Na, most jössz, vagy nem?

-         Várj, nem Nekomi akar mondani valamit, úgy ott hagytuk.

-         Várjuk meg. – Nekomi odaért.

-         Nos, csak annyi mi a frászkarikát tegyünk, ha Kikyo már megint feléled?

-         Nem fog, és ha még is, te, gyere át szólni.

-         Ok, szólok, Kikyo feléledt.

-         És ezt miért nem mondtad?

-         Mert, mit tegyek?

-         Valahogy el kéne venni tőle Kagome lelkét.

-         Én azt simán el tudom.

-         Ezt miért nem mondtad?

-         Nem kérdeztétek. Pillanat, és hozom. – ez így is volt. Csak egy sikítást hallottak, majd Nekomi nyomta Kagome testébe a lelket.

-         Köszi, akkor mi mennénk is. Ugye, Inuyasha?

-         Igen, szia Nekomi, majd gyere!

-         Feltétlen. – köszönt el, majd még megnézte, ahogy eltűnnek.

7 hónap múlva:

Kagome, kórházban volt, mert sokat szédült. A kórteremben, épp a gyerek nevéről beszéltek, mikor Kagoménál megindult a szülés. Inuyasha hívott orvost, majd kiment. Nem kis idő múlva, meghallott egy babasírást. Az orvos kijött. Csak egy nővér maradt bent. Inuyashát betessékelték.

-         Gratulálok uram, kislány. – mondta teli erővel a fiatal ápoló, majd óvatosan az apa kezébe nyomta a babát. – a hölgy nem sokára magához tér. Addig is, figyeljen a picire.

-         Rendben. „Még jó, hogy nem vette észre a füleit.” – a kicsi olyan édesen aludt, még Inuyashát is mosolyra késztette. A fiú bement a babával együtt Kagoméhoz. A lány kicsit kábult volt, de nagyon örült, mikor meglátta új családját. Inuyasha leült szerelme mellé az ágyra, és átnyújtotta neki a babát.

-         Mi lesz a kislány neve? – kérdezte Inuyasha.

-         Mit szólnál ahhoz, hogy Milany? (Ejtés: Milani!) Nekem tetszik – mondta Kagome.

-         Rendben. Tényleg szép név. - Mindketten boldogok voltak, nagyon meghatódtak, még Inuyasha is elkezdett könnyezni. Eltelt pár nap, és kiengedték Inuékat a kórházból. Pár hétig otthon voltak a picivel, azonban Milany nem volt a legnyugodtabb baba.

- Inuyasha, nem vihetnénk kicsit át Milanyt Nekomiékhoz?

- Szerintem ne, de abban igazad van, hogy visszamehetnénk. Nem?

- De, talán ott a baba is nyugisabb lesz. - Mindent elpakoltak, és átmentek. Nekomi nagyon örült, mikor meglátta testvérét.

- Sziasztok, jé, megszületett a babaJ

- Igen.

- Milyen aranyos. – Kagoménak igaza volt a kicsi a régi japánban lenyugodott. Nagyon édes volt. Egész nap Nekomi vigyázott rá, mert Inuyasháék piknikezni voltak, és senkinek sem hiányzott a baba hisztije.

-         Mostmár vissza kéne mennünk az én világomba, mielőtt… - itt megjelent Kouga – jön Kouga. – Mindenki nevetni kezdett. Kouga máris letámadta őket.

-         Asszonyom, jé, megszületett a kis korcs? De rusnya, miért nem jöttél inkább velem, és legalább lenne, egy gyönyörű gyermeked.

-         Mit mondtál Milanyra? – dühödött fel Inuyasha.

-         Semmit Influenza.

-         A nevem I- nu- yas- ha, agyatlanka, és most mi megyünk. Ugye Kagome?

-         Persze. Bye- bye. – ezzel elsétáltak. A kicsi, mihelyt átértek Kagome világába elaludt. Kagome berakta kiságyába, és figyelte, ahogy forgolódik. Nemsokára lement. Nagy meglepetés érte.

-         Kagome, remek hírünk van. – mosolygott édesanyja.

-         Mégpedig?

-         Mi elköltözünk, a nagypapáddal, és Soutával, így tiétek a ház. Csak egy utcával lejjebb lesz a házunk, így bármikor szólhattok, ha baj van. Rendben?

-         I… igen. – édesanyja, még mosolygott egyet, majd felment. Ez jó hír, nem? Így a miénk a ház, mégis a közelben vannak anyukádék. Azt teszünk, amit akarunk, és nem kell azért aggódnunk, hogy rajtakapnak valaminJ

-         Ez igaz. Megyek, megnézem Milanyt. - Kagome megnézte a kislányt, aki szépen aludt.

- Inuyasha, Milany alszik, én elmegyek fürdeni. Ha felébredne, vigyázz rá, lécci.

- Oké. Nem fürödhetnék veled?

- Nem. - Inuyasha szomorúan elkullogott. Kagome nagyon sokáig fürdött. Szabadnak érezte magát. Nem tudta, vissza akar- e menni a középkora. De azt sejtette, hogy Inuyasha nem akar itt maradni örökre. És ott voltak a barátaik. Mikor kiszállt a kádból, hallotta, hogy Inuyasha beszélget egy lánnyal. Mikor kiment, megbizonyosodott arról, hogy csak Nekomi az, sajnos nem tudta meg miről beszélnek, így megpróbálta kifaggatni Inuyashát, miután Nekomi elment.

-         Mit akart a húgod?

-         Semmi különöset. Csak átköszönt.

-         Ahha. – Kagome tudta, hogy ez nem így van, de nem mondott semmit. – Megyek aludni, jó éjt.

-         Neked is. – Inuyasha Kagome elé állt, és megcsókolta, mikor Kagome ellökte magától.

-         Mondom, megyek aludni! – mondta, majd nyitotta az ajtót.

-         Mi a bajod? Nem mondtam semmi rosszat! – mondta Inuyasha, majd elindult Kagome szobájába (aminek az ajtaját a lány nyitotta ki az imént), és kiugrott az ablakon.

-         Hová mész?

-         Semmi közöd hozzá! Majd válaszolok, ha lenyugszol.

-         Állj meg, és gyere vissza!

-         Mert? Még nem játszottál velem eleget, vagy mi?

-         Tessék?

-         Majd jövök, addig is csak maradj otthon, és ne gyere utánam!

-         Nem is akartamL - Kagome szomorúan a szobájába ment. Egy ideig csak sírt az ágyban, majd elaludt. Azonban nem volt sokáig nyugalma. Milany elég sírós kedvében volt. Minden órában felkelt, és nem hagyta aludni az anyukáját sem. Kagomenak óránként fel kellett kelnie a babához. Ráadásul Inuyasha sem ment haza. Hajnal felé aztán sikerült elaludniuk. Inuyasha, úgy döntött, hogy hazamegy. Odaát pont rákezdett a kicsi. A fiú nagyon megijedt, és felugrott az ablakba. Mikor a kicsi meglátta apját, elaludt. Kagome is felébredt.

-         Inuyasha? – ült fel az ágyra.

-         Tessék?

-         Hogy, hogy visszajöttél?

-         Nem jöhetek? – fordult meg Inuyasha.

-         De. – Kagome belebújt a papucsába, felvette a köntösét, majd karba tett kézzel odament Inuyashához. – Örülök, hogy visszajöttél. – itt megcsókolja.

-         Inkább menj aludni, úgy nézel ki, mint aki egy éve nem pihent. – mondta Inuyasha, miközben hátrasöpörte Kagome haját.

-         Jó. – befeküdt az ágyba, majd elaludt. Inuyasha egész este figyelte a picit. Olyan édes volt, ahogy alszik. Furcsa mód egyszer sem ébredt fel, miután Inuyasha hazament.