Másnap reggel:

Kagome még sokáig aludt, reggel dudálásra ébredt, a költöztető kocsi volt az. Kagome szülei nem vittek el minden bútort, csak mindenki a saját szobájából. Mivel Inuyasha kint segített pakolni, gyorsak voltak. Kagome vigyázott a picire, ki egész nap gügyögött, majd sírt, és végül aludt. Miután mindenki elment, (egy szomorú búcsú után) Inuyasha felment Kagoméhoz. Kagome sértődöttel elfordult.

-         Mi az Kagome? Valami rosszat mondtam.

-         Épp ez az, egész nap nem mondtál semmit.

-         Az anyukád kért meg, hogy segítsek…

-         Na, és? Ez felment az alól, hogy fel gyere egy kicsit?

-         Jajj Kagome, miért kell neked mindent ilyen érzékenyen venni? – mondta Inuyasha, majd elindult az ajtó felé.

-         Hová mész?

-         Oda, ahol megértenek.

-         Gyere vissza Inuyasha, nem úgy értettem! – a fiúmegállt, és hátrafordult.

-         Miért, hogy?

-         Hát…

-         Megyek sétálni.

-         Vegyél fel sapkát.

-         A saját világomba megyek.

-         Várj, mi is megyünk.

-         Hagyjál már békén, egy kicsit, had legyek egyedül. Amúgy is, beszédem van Nekomival, és ha jössz, nem fogok tudni vele beszélni, mert mindig beleszólsz: „Inuyasha, vigyázz Milanyra” „Inuyasha, gyere, nézd milyen szép virág” „Inuyasha…” és ha nem megyek oda: „Inuyasha, fekszik”, „Inuyasha, hazamegyek, és ne gyere utánam!”

-         De egy érzéketlen patkány vagy.

-         Kutya.

-         ÚTÁLLAK, MENJ ÁT, ÉS MARADJ IS OTT! – kiáltotta Kagome, majd sírva berohant a fürdőszobába. Inuyasha, még megsimogatta gyermekét, majd ő is elment, de ő a kútba ugrott. Odaát Nekomi aludt a szent fán.

-         Szia Nekomi.

-         Szia Inuyasha, hogy, hogy nem alszol? – mondta a húga bágyadtan, majd leugrott a fáról, pont Inuyasha elé.

-         Csak veszekedtem Kagoméval… - testvérének mindent elmesélt.

-         Átmegyek, beszélek vele.

-         Majd holnap, ha nem akarod tapasztalni, milyen, amikor dührohama van.

-         Jó. – így is volt, Nekomi dél után átment Kagome világába. A lány épp a picivel sétált.

-         Szia Kagome! – Kagome megfordult, és egy mosoly erőltetett a szájára.

-         Szia Nekomi, mi újság?

-         Tudod te, a bátyámat véglegesen visszaküldted, és még kérded.

-         Jó- jó, rossz húzás volt, elismerem, de nem fogok tőle bocsánatot kérni…

-         De, igen, Milanyt bízd rám, átmegyünk, és megbeszélitek.

-         Legyen, de most ne szólj bele!

- Oké. – miután a lányok átmentek, Inuyasha megörült Kagoménak, de ezt nem mutatta ki.

-         Szia Inuyasha! – integetett Kagome, majd odaszaladt a fa alá.

-         Szia. – mondta a fiú morcosan.

-         Inuyasha, légyszi ne haragudj a tegnapiért…

-         Mert?

-         Légyszi.

-         Jó…

-         Gyere, sétáljunk, beszélni szeretnék veled.

-         Megyek. – Inuyasha leugrott a fáról, mikor Kagome megfogta a kezét. Lassan besétáltak az erőbe, Kagome folyton beszélt, hogy mennyire sajnálja, amit tett, Inuyasha, meg azt hajtogatta, hogy semmi baj. Ezek után megjelent: Shippo.

-         Kagome, már azt hittem itt hagysz egyedül!

-         Shippo, menj be a faluba, most beszédem van Inuyashával…

-         Jó- jó. – azzal a rókaszellem elballagott, mikor már nem is látszott, Inuyasha váratlanul megcsókolta Kagomét. Miután abbahagyták, Inuyasha elájult, s helyén Kouga állt.

-         Kouga? – nézett kérdően Kagome.

-         Igen én vagyok, és most, hogy ez a kutya nem tud segíteni neked, magammal viszlek, és az asszonyommá teszlek, akármi történik.

-         NEM TESZEL TE ENGEM SEMMIVÉ! AZONNAL TŰNJ EL INNEN, ADDIG, AMÍG NEM ÚGY BÁNSZ INUYASHÁVAL, MINT NORMÁLIS EMBERREL, A KÖZELÜNKBE NE MERT JÖNNI! – ordította Kagome, majd nyomatékul lekevert egyet Kougának.

-         Ezt még megbánod, te kis szajha!

-         Hogy neveztél?

-         Szaj- ha… - Kagoménak eldurrant az agya, és elkezdte püfölni Kougát. A nagy verekedésük közepén Inuyasha magához tért, és elkezdett drukkolni Kagoménak. Az lett a „csata” vége, hogy Kouga elszelelt, Kagome Inuyasha elé állt.

-         Jól vagy?

-         Persze, de nem panaszkodhatsz az erődre, legközelebb te csatázol.

-         Csak nagyon felhúzott. Te sem örülnél, ha leszajháznának.

-         Leszajházott? A kis dög. Hogy képes ekkora köcsögségre. Na, de mi hol is tartottunk? – mondta vigyorogva, majd megcsókolta szerelmét. Kagome visszacsókolt.

-         Akkor most minden megint olyan lesz, mint a vita előtt, ugye? –kérdezte Kagome- úgy, sajnálom, hogy felkaptam a vizet.

-         Remélem. De többet nem kell bocsánatot kérned.

-         Oké, csak eléggé lelkiismeret furdalásom van.

-         Semmi okod nincs rá. Én is köcsög voltam veled.

-         Tudod, min gondolkoztam?

-         Na, min?

-         Ideje lenne végre megtartani az esküvőnket, nem? Nem akarok türelmetlennek látszani, csak már nagyon várom.

-         Igazad van, én is nagyon várom. Akkor, meg kellene beszélni a többiekkel is, nem?

-         Aha. És meg kell szervezni a bulit. Meg a ruhákat. Meg kell csinálni a meghívókat. Oda kell adni mindenkinek. El kell dönteni, hol tarjuk. És a virágok, meg a díszletek.

-         Nyugi, nyugi. Elintézünk mindent. Nem kell aggódnod.

-         Bocsika. Csak elkapott az esküvői láz. De azt jobb lenne már most eldönteni, hogy melyik világban tartjuk.

-         Hát… szerintem jobb lenne, ha itt tartanánk. Hisz, én egy kicsit furcsán festenék a te világodban. De ha akarod, ott is megtarthatjuk.

-         Nem, jó lesz itt. De anyuékat áthozhatom addig? Örülnék, ha ők itt lennének.

-         Persze, akit csak szeretnél – mondta vidáman, és finom csókot lehelt menyasszonya arcára. Kézenfogva mentek vissza a barátaikhoz, hogy elújságolják a jó hírt.

-         Sango, Miroku, Nekomi, gyertek ide! – kiáltott Kagome – Inuyashával az imént épp arról beszéltünk, hogy ideje lenne megtartani az esküvőnket.

-         Ez csodásJ - mondta vidáman Nekomi – és, mire tervezitek?

-         Azt még nem döntöttük el. De ebben a világban tartjuk, úgyhogy nem lesz gabalyodás, remélem.

-         Ha segítségre van szükségetek, csak szóljatok – mondta Sango.

Eltelt pár hét, és már minden készen állt az esküvőre. Kagome nagyon izgatott volt. Nekomi és Sango, a koszorúslány szerepében egész nap az ifjú menyasszony körül sürgölődtek. Már csak 5 óra volt az esküvőig, minden vendég ott volt, már csak Inuyasha volt a gond, nem volt hajlandó átöltözni.

-         Inuyasha, vedd már fel, mert ha nem szólok Kagoménak. – próbálkozott Miroku.

-         Nem érdekel!

-         Ez esetben… - Miroku átment a lányokhoz, és elmondta Kagoménak, hogy mi van odaát.

-         Igaz ez Inuyasha? – kiáltott át.

-         IGEN!

-         Fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik, fekszik!

-         Jó, jó, átöltözök. – mondta a földbe döngölt Inuyasha. Ezzel egy időben egy csattanás hallatszott, majd egy púppal megajándékozott Miroku jött ki.

10 perccel az esküvő előtt:

Inuyasha, már alig bírt egyhelyben maradni, vele ellenben Kagome, meg szoborként állt, amikor megszólalt a zene, elindultak szépen lassan. Sango vitte Kagome uszályát, Nekomi, pedig rózsaszirmokat szórt az ifjú pár elé. Inuyashát Miroku kísérte. Kaede anyó volt a papnő. Mikor a két szerelmes odaért, elkezdte a szertartást. Nagyon szép volt az egész, mindenki sírt a boldogságtól, még Kagome is. Inuyasha is alig tudta visszafojtani örömkönnyeit. Kaede áldását adta rájuk, majd következett a szokásos ceremónia.

-         Kagome, akarod-e hitves férjedül, az előtted álló Inuyashát?

-         Igen, akarom – mondta boldogan a lány.

-         És te Inuyasha, akarod-e hitves feleségedül az előtted álló Kagomét?

-         Akarom - felelt a fiú is.

-         Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket. Csókoljátok meg egymást – mondta kedvesen Kaede anyó, majd félreállt, és Sangoék mellé lépett. Inuyasha megcsókolta szerelmét. Kézenfogva végigsétáltak barátaik előtt. A fiú megállt Nekomi előtt, megölelte, és a fülébe súgta:

-         Köszönöm, nélküled ez az esküvő nem történhetett volna meg.

-         Ez egyedül a te érdemed bátyó, szeretlek, gratulálok. J

-         Én is gratulálok, lépett oda Sango, majd sorba a többiek is, és persze nem csak Inuyashának gratuláltak, hanem Kagomenak is.

-         Figyeljetek, arra gondoltunk Kagoméval, hogy elmegyünk egy időre. Olyan nászútfélére – fejezte be Inu mondatát Kagome – szükségünk van egy kis pihenésre.

-         Menjetek csak nyugodtan. És Milanyt viszitek, vagy nem? Ha nem, én szívesen vigyáznék rá.

-         Köszönöm Nekomi, ez rendes tőled.

-         És mikor indulnátok?

-         Hát, holnap, vagy holnapután. Csak összepakolok pár cuccot Milanynak.

-         Rendben, ha segítség kell, csak szóljatok – mondta Nekomi. Kagome míg összepakolt a többiek ünnepeltek. Inuyasha és Kagome elmentek. Kagome világában töltötték a nászutat. Inuyasha sok mindet megtudott a modern világról. Mikor úgy érezték, kipihenték magukat, visszatértek a középkorba. Milany már nagyon várta szüleit. Mikor meglátta őket, még hosszúnak ígérkező hisztijét is abbahagyta…

    This is the end…

By: Barbiemanci és Bettina