Akik szerelmesek… (III.)

                      A múlt megváltoztatása

Miután Inuyasha, és Kagome feláldozta magát három gyerekükért, a kicsik átmentek a másik világba, és ott nagymamájuk gondoskodott róluk. Mint egy 8 év telt el. Medinek majdnem földig érő haja volt, és karcsú leányzó volt. Hito mindig feltüskézett hajjal járt, és ő inkább erős volt. Egy átlagos nap következett, legalább is, ők azt hitték.

-         Medi, Hito, ébredjetek már fel! El fogtok késni. Naomi, már odalent vár rátok. – nyávogott Mrs. Higurashi. Az ikrek kimásztak az ágyból, és felkapták a ruháikat. Gyors léptekkel elmentek az iskolába. Medi, és Hito egy osztályba járt, de mivel folyton beszélgettek, külön lettek ültetve.

-         Na, ma fejest ugrunk a halálba… - mondta Madison, majd nagy levegőt vett, és bement a terembe. A legjobb barátnője máris odament mellé.

-         Szia Medi! Nemsokára disco. Majd kölcsön tudod adni az egyik topod?

-         Persze. Nézd, ott jön Violett.

-         Ja, nem egy szépség.

-         Nem ám. Csak tudnám, mit szeretsz benne…

-         Semmit, csak úgy jön utánam.

-         Na, mind egy. El kell intéznem valamit. Mindjárt jövök.

-         Jó. – Medi kiment az osztályból, egy virágos ajtóig. Bement, és egy kislányhoz ment oda. A lánynak vállig érő, fekete haja volt, és gesztenyebarna szemei. Ő volt Naomi. – Naomi, elejtetted a matek füzetedet.

-         Köszi.

-         Rohanok, mielőtt becsöngetnek. – és a lány kecses léptekkel visszafutott a termébe. Pont becsöngettek, mire beért. Gyorsan a helyére ment, és előkapta a cuccát. Mikor a tanár bejött, egy fontos hírt jelentett be.

-         A melegre való tekintettel, ezen a héten nincs tanítás. Most elmehettek. – mondta, majd távozott.

-         Na, Hito, úgy tűnik, irány haza. – a folyosón Naomi rohant oda hozzájuk, és csatlakozott.

-         Akkor, indulhatunk?

-         Igen. – nevetett Medi. Mikor hazaértek, megírták a leckéjüket, majd kimentek a szent fához. Megint szüleik jártak a fejükben, mikor valamit hallottak a kút felől. Az ikrek odakapták a fejüket.

-         Mi volt ez?

-         Nem tudom Hito, de szerintem nem jó. Na mindegy, én beleugrok.

-         Várj meg! – az ikrek beleugrottak a kútba. A legnagyobb meglepettségükre, mikor kimásztak egy fiatal Sango ment feléjük.

-         Sziasztok, ti kik vagytok?

-         A nevem Madison, a testvéremé, meg Hito…

-         Maga ki? – kérdezte Hito, hogy úgy látsszon, idegenek.

-         A nevem Sango, a copfos, Miroku, a lány Kagome, a kutyafülű Inuyasha, a cica Kirara, és a rókakölyök Shippo.

-         Értem. – mondta Medi. Órákig beszélgettek, majd Kagome megszólalt:

-         Nincs kedvetek csatlakozni? – kérdezte. Valahonnan ismerte őket…

-         De, miért is ne. – mondta Hito, majd egy: „Ezaz!” pillantást vetett Medi felé. A kis csapat kezdetét vette útjainak. Nagyon sokáig mentek. Egyszer csak Medi félreráncigálta Hitot.

-         Tíz hónap múlva lesz a szülinapunk.

-         Na, és?

-         Össze kell hozni anyáékat!

-         Hogy?

-         Nem tudom, minden cselt be kell vetnünk.

-         Rendben Kupidon.

-         Nagyon vicces, öcsi. – és Medi elindult.

-         Titeket nem hiányolnak a szüleitek?

-         Nem, már 8 éve meghaltak…

-         Értem. Van testvéretek?

-         Igen.

-         Hány éves?

-         Nyolc, és fél.

-         Nem hiányoznak neki a szülei?

-         De.

-         És mi van, ha bántják? Ki megy rendet rakni?

-         A húgunk félig szellem. Emberként is megrakja őket. Easy rider.

-         Ha?

-         Sima ügy…

-         Ajjaj.

-         Mi a baj Hito?

-         Ma nincs hold. – ekkor a kislány megfogta a holdpontját, és telepatikusan beszélt.

-         <Akkor apa ma változik át?>

-         <Igen.>

-         <Szerinted mit fog tenni?>

-         <Nem tudom, de minket néznek…>

-         Ez mi volt? – kérdezte Miroku.

-         Á, semmi. Ikrek vagyunk. Tudunk telepatikusan beszélni. – válaszolt Hito egy kézlegyintéssel, mintha ez olyan hétköznapi lenne.

-         Hogy haltak meg a szüleitek? – kérdezte Inuyasha.

-         Naraku elrabolt minket, és a kis Naomit. Megzsarolta anyuékat, hogy vagy feláldozzák az életüket értünk, vagy megölnek minket. Természetesen vállalták az áldozatot. – mondta Medi a sírás határán.

-         Hogy hívták őket?

-         Titok.

-         Miért?

-         Mert. – ekkor Myoga pattogott Hito vállára. Be volt kötve a szeme.

-         Hm… ez Kagome…

-         Mi az Myoga? – nézett rá kérdőn a lány.

-         Akkor Inuyasha. – mondta a bolha csalódottan.

-         Én itt vagyok.

-         De a vérük… - ekkor Inuyasha a levegőbe szimatolt.

-         Tényleg. Furcsa…

-         <Hito, ne mondj semmit!>

-         <Te se, és mosolyogj!>

-         Mi van a vérünkkel?

-         Olyan, mint, ha az én, és a Kagome vérének a keveréke lenne.

-         Kemény.

-         Ja, zsír. Ami engem illet, elmentem fürödni. Ha valaki keres, várjon meg.

-         Várj, csatlakozunk! – mondta Kagome, majd felkapta a fürdéshez szükséges cuccokat, és a három lány elindult. Már nagyba fürödtek, mikor Medi témát váltott.

-         Mondd, csak Kagome, mi a véleményed Inuyasháról?

-         Nekem, hát… izé…

-         Értem.

-         Látod, Kagome, ő is rájött.

-         Na, ne már! Mi van, ha ő is rájön?