Eközben a fiúknál:

-         Mondd csak, Inuyasha, mi a véleményed Kagoméról?

-         Nekem, semmi.

-         Inuyasha…

-         Miroku, kuss!

-         Szóval tetszik neked, csak félsz elmondani.

-         Nem igaz!

-         Khm… khm…

-         Na, jó. Na, és akkor mi van?

-         Tudod Hito, Inuyasha egy másik lányba is szerelmes. A neve Kikyo.

-         Miroku! Nem az ő dolga…

-         Ugye nem?

-         De, miért. – ekkor Hito lelkébe egy éles fájdalom ment. Medi pont ekkor öltözött föl. Őt is átjárta ez az érzés. Az ikrek a levegőbe emelkedtek, majd kék fény világította meg őket. Akkor kaptak észbe, mikor már átváltoztak félszellemmé.

-         Úgy néztek ki, mint Inuyasha! –kiáltotta Miroku.

-         Na, és?

-         Igaza van, miért hasonlítotok rám ennyire?

-         Nem tudom, ez puszta véletlen lehet – mondta Medi.

-         Olyan furcsák vagytok, pontosan honnan jöttetek? – érdeklődött Kagome.

-         Miért kérdezed? Szerintem nem az a fontos, hogy honnan jöttünk, hanem az, hogy megtaláljuk Narakut, és bosszút állhassunk a szüleinkért, nem igaz Medi?

-         De, pontosan így van. Veletek maradhatunk? Szükségünk lenne a segítségetekre!

-         Persze, maradjatok, de azt tudnotok kell, hogy mi is mind végezni akarunk Narakuval.

-         Oké, akkor közös a célunk. De előtte el kell mennünk a testvérünkért.

-         Elkísérjünk? Biztos útba esik.

-         Köszönjük, nem kell. A húgunk biztos megijedne, fél az idegenektől, előbb inkább mesélünk rólatok.

-         Oké, ahogy akarjátok. Itt megvárunk, rendben.

-         Rendben! – az ikrek átmentek húgukért, ki szintén kiköpött Inu lett. Gyorsan elpakoltak pár cuccot, és visszamentek. Odaát, már várták őket.

-         Ő lenne a húgotok? – nézett rá kérdőn Inuyasha.

-         Igen. Miért kérded?

-         Csak kíváncsi voltam. – a kis csapat az új tagjával útnak indult. Bár Naomi, majdnem elmondta párszor az igazat, testvérei belefojtották a szót.

-         Naomi, ha elárulsz minket, akkor nem sikerül a tervünk. Tudod, hogy nem szabad elárulnunk. Azzal megváltozhatna a jövő, és lehet, hogy meg se születnénk – oktatta ki a lányt Hito.

-         Ne haragudjatok, de olyan nehéz. Ti legalább ismertétek őket, de nekem ez még olyan új – mondta pityeregve Naomi – Nekem sem olyan könnyű, ha legalább kicsit ismerhettem volna őket. Nagyon furcsa most látnom őket.

-         Tudjuk húgi, de neked is tekintettel kell lenned ránk. Mi segítünk neked, de akkor te is alkalmazkodj hozzánk – monda Medi.

-         Oké, köszi. - A kislány kezdett kicsit megnyugodni. Ekkor Kagome közeledett feléjük. Meglátta a gyerekeket, és odament hozzájuk. Valamiért, amikor meglátta őket, furcsa érzése támadt, mintha ismerné őket. Épp ezért úgy érezte, gondoskodnia kell rólunk.

-         Gyertek vacsorázni, nagyon finom.

-         Megyünk. – a testvérek elmentek a táborhelyhez. Naomi, Kagome mellett ment, a lányt ez nem zavarta. Mikor visszaértek, Miroku rákezdett:

-         Mondd csak, Medi, lennél a gyermekeim anyja? – Medi annyira bedühödött, hogy egy jobb egyenest küldött Mirokunak, majd még sípcsonton is rúgta.

-         Ezt neked… „De, hát Miroku anyja Sango.”

-         Hagyd csak Medi, minden lánytól megkérdezi. – legyintett Kagome.

-         <Medi el ne mondd, Medi, Medi, MEDI!>

-         Hagyjál, azt teszek, amit akarok!

-         Nagyon finom volt a vacsora Kagome, köszönjük, mi most elmegyünk. Gyertek lányok – mentette meg a helyzetet Hito.

-         Oké, sziasztok gyerekek, reggel korán indulunk, nehogy elaludjatok – mondta Inuyasha. Naomi odabújt Kagoméhoz, és megölelte. Utána ugyan ezt tette Inuyashával is. A hanyou elvörösödött.

-         Ebbe a gyerekbe meg mi ütött?

-         Ne aggódj, nem lett szerelmes beléd – mondta Kagome – csak épp elvesztette a szüleit.

-         De az már rég volt, nem?

-         De azt mondták az ikrek, hogy mi emlékeztetjük őket rájuk.

-         Jól van, na.

Reggel borongós napra ébredtek. Esett az eső, szélvihar volt. Inuyasha ébredt elsőnek. Odasétált a gyerekek mellé, és betakarta őket a köpenyével, nehogy megfázzanak. Ekkor valaki rátette a vállára a kezét. Inuyasha először megijedt, de mikor meglátta, inkább zavarba jött.

-Kagome… te meg mikor keltél fel?

-Épp most. Tudtam, hogy nagy-nagy szíved van.

-Jól van, de nem kell úgy felfújni a dolgot, egyszerűen betakartam őket, nehogy megfagyjanak. Neked sem ártana felvenned valamit, ebben a picike szoknyában meg blúzban biztos majd meg fagysz.

-Ööö- Kagome kicsit zavarba jött- igaz, de nem számít, hamarosan kitisztul az ég, reméljük. Szerencse, hogy este bejöttünk ebbe a barlangba, különben jól eláztunk volna.

-Igen – mondta Inuyasha, majd közelebb csúszott Kagoméhoz, és átkarolta. A lány kicsit zavarba jött, ez a hanyou látta, ezért hozzátette

- Csak azért, hogy meg ne fagyj.

-Köszönöm. Nézd, milyen szépen kel fel a napJJJ

-Aha, látod, ott egy szivárvány.

-Jé, tényleg, milyen szép – mondta a lány, aki teljesen megfeledkezett a hidegről. Azonban olyan kellemes érzés öntötte el, hogy úgy érezte, muszáj oda bújnia Inuyashához. A fiú mintha meg sem lepődött volna ezen, átkarolta a lányt. Óráknak tűnő percekig így ültek, egészen addig, míg észre nem vették, hogy Medi és Hito a hátuk mögött kuncognak és sugdolóznak.

-Ti meg mit kerestek itt? Mikor keltetek fel? Min nevettek?

-Nyugi Inuyasha, nem tettek semmit- mondta Kagome, miközben kibújt a félszellem kezei közül és odalépett az ikrekhez- Gyertek, készítek reggelit, te is kérsz valamit Inuyasha?

-Nem, ez a két szörnyeteg elrontotta a napomatL -Ne csináldd, nézd, még az eső is elállt. Gyere, ne hisztizz.

Kimentek a barlangból. A fű még nedves volt, és a levegő is lehűlt. Az ikrek nem váltak meg Inuyasha köpenyétől, ezért Kagome továbbra is a fiú karjai közt melegedett. Mire Sangoék felébredtek, végeztek az evéssel. Maradt azért nekik is egy kicsi, de Miroku tett egy kis megjegyzést:

-Héj, mi történt éjszaka? Korán keltek, Inuyasha ölelgeti Kagomét, elfogy a reggeli.

-Nem ölelgetem Kagomét, csak hideg van…

Elindultak Naraku keresésére. Inuyasha még mindig morcos volt kicsit. Kagome próbált közeledni hozzá, de nem sok sikerrel, mindig veszekedés lett a vége. Az ikrek és Naomi kezdték megelégelni ezt a helyzetet.

-Tennünk kell valamit, ha nem jönnek össze, mi nem fogunk megszületni.

-De, van még időnk, nem?

-Van, de minél előbb összejönnek, annál jobb. Reggel azt hittem, sínen vagyunk, aztán apura újra rájött az öt perc.

-De nézz anyura, látszik rajta, hogy szereti aput – mondta Naomi.

-Bizony, de ezt valahogy a tudtára kellene adni.

A gyerekek mikor észrevették, hogy le vannak maradva gyorsan a csapat után futottak. Csendben folytatták útjukat. Egy faluhoz értek. Minden tiszta vér volt, az emberek holtan feküdtek a földön. Szörnyű látvány volt. Kagome eltakarta a gyerekek szemét, de ő is nehezen bírta.

- Inuyasha, el kéne temetni ezeket az embereket, nem gondolod?

-De, gyere Miroku, segíts! Kagome, ti addig menjetek el a gyerekekkel és Sangoval.

-Rendben. A réten leszünk.

A lányok és a gyerekek elmentek. A fiúk, pedig nekiláttak a temetkezésnek. Inuyasha ásott, Miroku pedig elmondta az imákat. Szegény hanyounak nagyon kikészítette a fejét ez a bűz. A szerzetesnek nem volt kifinomult szaglása, ezért őt annyira nem zavarta.

-Valami baj van, Inuyasha.

-Nem, csak zavarja az orromat ez az átkozott bűz. Asszem ki kell szellőztetnem a fejem. Bírod kicsit egyedül?

-Persze. Menj a lányokhoz addig.

Inuyasha el is indult. Kagome észrevett, hogy Inuyasha közeledik. Elé futott, mikor odaért a fiúhoz, nagyon megijed. Inuyasha a lány karjaiba omlott, olyan rosszul volt.

-Inuyasha, mi a baj, mi történt? Válaszolj, kérlek!

-Ka… go… me… Kérlek, vigyél vissza a faluba, el kell temetnünk a többi embert.

-Megőrültél, ilyen állapotban fel sem kelhetsz. Majd Sango segít Mirokunak.

Kagome oda segítette Inut a többiekhez, és beszélt Sangoval, aki azonnal a szerzetes segítségére sietett. A gyerekek megijedtek, mikor meglátták, milyen állapotban van apjuk. Rögtön érdeklődni kezdtek, hogy segíthetnek-e valamiben.

-Köszönöm gyerekek, boldogulok egyedül is, Esetleg azt megtehetitek, hogy hoztok egy kis vizet. Hito azonnal elfutott a patakhoz, addig Medi és Naomi odavitték Kagomenak a táskáját.

-Köszönöm gyerekek. Medi, Naomi, menjetek Hitoval együtt, és pihenjetek, én addig vigyázok Inuyashára, rendben, csak hagyjatok kicsit magunkra minket.

-Oké – mondták a gyerekek, kicsit vidámabban, hallva, hogy talán összejönnek szüleik.

Inuyasha Kagome ölében feküdt. A lány gyengéden simogatta barátja arcát. Mikor Hito meghozta a vizet, elkezdte borogatni az arcát. Nagyon verejtékezett a hanyou. Mikor kinyitotta a szemét, Kagome ijedt arcát látta.

-Ka-go-me, mi történik velem?

-Nem tudom, biztos valami méreg lehetett a levegőben, és a te érzékeny orrod felszívta, de ne aggódj, meg foglak gyógyítani.

-Köszönöm.

-De most legyél csendbe, ne erőltesd túl magad – mondta aggódva a lány, és megfogta Inuyasha kezét. Végig fogták egymás kezét, egészen addig, míg Kagome meg nem hallotta, hogy Mirokuék végeztek. Akkor elengedte, mire Inuyasha felriadt.

-Ne aggódj, nem történt semmi, csak megjöttek Mirokuék. Kicsit egyedül hagylak, nem baj? Beszélni szeretnék velük.

A hanyou bólintott. Kagome óvatosan felállt. Odafutott a veszekedő párhoz.

-Hagyjátok kicsit abba, Inuyasha nagyon rosszul van. Miroku, mi történt a faluban, mitől lett olyan rosszul?

-Nem tudom, annyit mondott, hogy fáj a feje a szagtól. Kiküldtem hozzád, hogy te majd adsz neki valami orvosságot, a többit neked kell tudnod.

-Szerintem valami méreg miatt haltak meg azok az emberek, és a méreg most elpárolog a testükből, ezt érezhette Inuyasha, hisz olyan érzékeny az orra.

-Lehet – vágott közbe Sango – de mi van akkor, ha valaki direkt kitervelte ezt?

-Valaki… úgy érted, Naraku?

-Úgy, hisz képes lenne rá. De ugye Inuyasha túléli.

-Persze, hogy kérdezhetsz ilyent, hisz erős fiú – mondta Kagome, azonban kicsit megijedt ettől a kérdéstől és elkezdett könnyezni. Barátai ezt észre is vették.

-Nem úgy értettem Kagome, tudom, hogy túléli, jaj, olyan buta vagyok – védekezett a szellemirtolány.

-Nem, én vagyok a buta, megyek is, nem szabadna egyedül hagynom.

Mondta a lány sírva, majd visszafutott barátjához. Inuyasha ébren volt, és mosolygott.

-Miért sírsz, Kagome?

-Jobban vagy már? – kérdezte sírva, a fiú mellkasára borulva.

-Igen, gyere, menjünk tovább.

-Arról szó se lehet, itt maradunk ár napot, és pihensz. Valami méreg került a szervezetedbe, nem tudjuk, hogyan reagál rá a tested később, úgyhogy csak pihenj.

- De… jól vagyok, nézz rám – bizonygatta a hanyou, azonban mikor megpróbált felállni, ráesett Kagoméra. Mindketten elvörösödtek, de csak feküdtek egymás karjaiban. Nem foglalkoztak a külvilággal. Arcuk egyre jobban közeledett egymáshoz. Az ikrek izgatottan figyelték őket a háttérből, Naomival együtt.