Sango és Miroku is tágra nyílt szemekkel nézték az eseményeket.

A két fiatal ajka egymáshoz ért, hatalmas, forró és szenvedélyes csók következett. Perceken keresztül csókolták egymást, majd mintha villám ütött volna beléjük, abbahagyták. Körbenéztek, majd ismét egymásra. Mind a ketten olyan vörösek voltak, mint Inuyasha kimonója. Kagome kimászott a hanyou alól. Nagyon zavarban voltak, meg se mertek szólalni. Ellenben az ikrek, repülni tudtak volna a boldogságtól, ha nem kellett volna lefogniuk Naomit, mivel oda akart menni szüleikhez.

-Naomi, nem szabad, nem látod, mennyire zavarban vannak? - Leültek a gyerekek, és elkezdtek beszélgetni szüleikről. Miroku és Sango úgy tettek, mintha nem is látták volna az egészet. Inuyasha és Kagome, pedig továbbra is egymást bámulták.

-Kagome, én… ugye nem haragszol, amiért megcsókoltalak.

-Dehogy, hisz én is akartam ezt a csókot, és nagyon élveztem, csak kicsit zavarba jöttem, mikor láttam, hogy mindenki minket bámul. De miért csókoltál meg?

-Azért mert, szeretlek – mondta ki Inuyasha nagy nehezen.

-Én is szeretlek Inuyasha, de mi lesz Kikyoval?

-         Mi lenne? Nem őt szeretem. És, amúgy se volt vele különösebb kapcsolatom. – mikor Inuyasha beszéde közben Kagome felé fordult, észre kellett vennie, hogy a lány a hegyet fürkészi. – Mi a baj Kagome?

-         Ott van valaki. – mutatott a hegyre. Inuyasha beleszimatolt a levegőbe.

-         Kikyo. – mondta nyugodt hangon.

-         Oh. Most mondd meg, ha őt szereted, és akkor én elmegyek, a világomba.

-         Ha nem őt szeretem, mit kell csinálnom?

-         Mondd el neki, mert elég idegesítő lenne, ha mást hinne…

-         Te is jössz?

-         Persze, de csak, ha nem baj.

-         Nem, dehogy baj, sőt jobb is így, menjünk. – Kagome felugrott Inuyasha hátára, ki pár ugrással a papnő előtt termett.

-         Mit akarsz Inuyasha? Nem tán velem jönni a pokolba.

-         Eszem ágában sincs. Azért jöttem, hogy elmondjam, nem érzek irántad semmit, és Kagomét szeretem.

-         Haha! – nevetett dühösen Kikyo- ne nevettess Inuyasha! Még hogy te, meg ez a fruska. Biztos vagy benne, hogy így döntesz?

-         Igen. Nem tudom, mi olyan furcsa ezen.  Kagomét szeretem, és te sem változtathatsz az érzéseimen.

-         Ezt még megbánod, ugye tudod, ezzel a kislánnyal együtt. De Inuyasha, eddig csak azt hajtogattad, hogy Kagomét szereted. És mit érzel irántam? Már nem szeretsz?

-         Hát… én, az az igazság, hogy… - Inuyasha akadozva beszélt, eléggé zavarban volt. Ezt Kagome is észrevette, ezért kisegítette.

-         Kikyo, hidd el, nem olyan könnyű elfelejteni egy olyan valakit, aki hosszú időn keresztül közel állt a szívünkhöz. Inuyashának idő kell, hogy végleg elfelejtsen, én adok neki időt, amennyit csak szeretne.

-         Kagome… - mondta Inuyasha szinte meghatódva – köszönöm.

-         Ugyan, ez a legkevesebb, szeretlek – majd megcsókolta szerelmét. A hanyou visszacsókolt, és átölelte a lányt. Kikyo ettől nagyon dühös lett, úgy látta jónak, ha most eltűnik egy időre. Az ifjú szerelmes pár, pedig visszatért barátaihoz. Naomi Kagome nyakába ugrott, és a fülébe súgta:

-         Gratulálok, szép pár vagytok együtt.

-         Köszi – válaszolt a lány, és kicsit elpirult. Ekkor érkeztek meg az ikrek

-         Jaj, ne haragudj Kagome, ugye nem viselkedett illetlenül Naomi.

-         Dehogy is! Nagyon kedves kislány, soha nem viselkedett még illetlenül.

-         Akkor te tényleg nem ismered – mondta Hito.

-         Na, gyertek, hagyjuk az ifjú párt – nevetett Medi. Kagome erre már tényleg rák vörös lett.

-         Kagome, na, mesélj, mi volt? - kérdezte Sango.

-         Hát, megbeszéltük Kikyoval a dolgokat, és elment. Remélem most már rendben lesz minden.

-         Kikyo elintézve, de mi lesz Kougával? Ő tudja már? – faggatózott tovább a szellemirtó lány.

-         Ő még nem, de az legyen a legkevesebb. Nem érzek semmit Kouga iránt, így nem lesz olyan nehéz megmondani neki.

-         De ő harcolni fog érted.

-         Inuyasha ellen esélye sincs.

-         Ez azt jelenti, hogy hagynád, hogy Inuyasha végezzen vele?

-         Hát… azt azért nem.

-         Na, látod, emiatt Inuyasha megint ki fog akadni, Kouga pedig azt fogja hinni, hogy még mindig szereted.

-         Igazad lehet. Ezen még gondolkoznom kell, remélem, mostanában nem találkozunk Kougával – mondta csüggedten Kagome.

-         Hát, igen. Úgy tényleg könnyebb lenne neked is.

Azonban ebben a percben megjelent Kouga.

-         Szia Kagome, drága asszonyom.

-         Jaj, te itt? – mondta Kagome ijedten.

-         Na jó, akkor én magatokra hagylak titeket – mosolygott Sango.

-         Úgy látom, nem örülsz nekem Kagome.

-         Hát…, van valami, amit még nem tudsz.

-         Mit? Csak nem gyereket vársz tőlem?

-         Gyerek, tőled?! Á! Isten ments’!

-         Hát, akkor mi van?

-         Én Inuyashát szeretem, nem téged…

-         Tessék? Azt a kutyafülű dögöt?

-         Már elnézést, de nem dög.

-         Akkor korcs.

-         Kouga…

-         Hogy teheted ezt velem? – idegeskedett Kouga, mikor Kagome nyugtatóul lekevert neki egyet. A fiú nyomban befogta.

-         Most, ha megbocsátasz, mennék, na bye. – ezzel Kagome elment. Nagy kő esett le a szívéről, hogy ezeket kimondta, s ezt a többiek is észrevették.

-         Szép volt Kagome – dicsérte meg Miroku.

-         Örülök Kagome, hogy végre összeszedted magad, és megmondtad neki, mi a helyzet. Ugye ezek után már megölhetem – tette fel reménykedve a kérdést Inu.

-         FEKSZIK – ezzel azonban felhúzta a lányt, hisz Kagome senki halálát sem szeretné.

-         Bocsi, bocsi, elfelejtettem, milyen jó szíved van.

-         Köszi – mosolyogva odalépett a fiúhoz, és felsegítette – de többet ilyent nem akarok hallani. Senki nem hal meg, kivéve Narakut és a gonosz démonokat.

-         Rendben – mondta, majd megcsókolta szerelmét. Este, mikor már mindenki aludt, Kagome felriadt, és valaki nem volt ott: Inuyasha. Gyorsan a keresésére indult, s a fiúra a tó partján talált rá. Alig hitt a szemének, mikor meglátta, hogy Inuyasha ember, de mikor felnézett az égre, megnyugodott, látta, csak mégsem, hogy nincs hold. Nyugodtan odasétált, majd leült barátja mellé.

-         Jól elkóboroltál. – a fiú ijedtében arrébb ugrott.

-         Te, itt? Ja, csak nem volt kedvem maradni, tudod, hogy ma ember vagyok… tudod.

-         Persze, de szólhattál volna.

-         Legközelebb szólok. – a lány megfordult, és indulni készült, de Inuyasha megfogta a kezét, és magához húzta. – muszáj menned?

-         Maradhatok… - rántotta meg a vállát a lány, majd mélyen Inuyasha szemébe nézett. Az arcuk mintha két mágnes lenne közeledett egymáshoz, majd elcsattant egy csók. A csókot nem hagyták abba, majd Inuyasha lefektette Kagomét a földre, s ott levetkőztette. A lány is így tett szerelmével, majd végül megtörtént, amire mind ketten vártak. Amikor „végeztek” Inuyasha felkapta Kagomét, és belerohant vele a tóba, hol órákig ültek a távoli szigeten, csak ők ketten, egyedül. Éjféltájt úsztak vissza, felkapták ruháikat, majd a nagy fa alatt aludtak el egymás karjaiban. Egész éjszaka édes álmok közt lebegtek a fellegekben. Az álmaikban újra és újra átélték az esti élményüket. Reggel boldogan és kipihenten ébredtek.

-         Jó reggelt szerelmemJ

-         Jó reggelt Inuyasha, hogy aludtál?

-         Remekül. Hála neked, és a tegnap estének.

-         Ideje lenne visszamennünk, nem gondolod?

-         Igazad van. Biztos aggódnak már – mondta Inuyasha, és elindultak a táborhely felé. Miroku és Sango már tényleg aggódtak, hisz tudták, hogy az éjjel Inuyasha ember volt.

-         Ti meg hol voltatok? Halálra aggódtuk magunkat miattatok- förmedt rájuk Sango

-         Ne haragudjatok, csak… hát, szóval Inuyasha ember volt az éjjel.

-         Ezt tudjuk, de miért tűntetek így el?

-         Jaj, Sango, mondtam, hogy nem kellett volna aggódni értük. Nézz rájuk, milyen boldog éjszakát tölthettek együtt – mondta vigyorogva Miroku, amiért a jutalma egy hatalmas ütés lett a szellemirtó lánytól. Inuyasha és Kagome teljesen belepirultak ebbe a kijelentésbe.