Rin már órák óta próbálja keltegetni ájult megmentőjét. Végül úgy 5 óra

elteltével lassan felébredt. Ismét ereje teljében volt. Mi más bizonyíthatná

ezt, mint, hogy amint felébredt körülötte az összes virág kinyílt, a fű

burjánzott, és még az öreg fák is lombot eresztettek. Az első amit meglátott

Rin kíváncsi tekintete volt.Hirtelen kavarogni kezdtek fejében a gondolatok

arról, hogy is került ide nem sokra emlékezett a tegnap történtekből. Utolsó

emléke Rin volt, amikor a nevét mondta.Ezért első kérdései ezek volta.

-Hol vagyok és hogy kerültem ide?

-Örülök hogy felébredtél. Sesshomaru nagyúr hozott ide.

-És hol az az itt?

-Nem messze attól a helytől ahol találkoztunk.

Ezek után Satsuki kissé szédülve ugyan de felállt. Ekkor lehetett kivenni rendesen a lány alakját és igencsak furcsa ruházatát. Rendkívül csinos és szép teremtés volt. Hosszú fenékig érő sötétbarna haja zöld szeme és nemes

vonású gyönyörű arca volt. Ruhája egy hosszú ujjú sötétzöld topfelsőből és

egy lila kb a bokájától 10 cm fentebb érő két oldalt a csípőjéig bevágott

szoknyából állt.

-Velünk tartasz? –kérdezte Rin

-Nem hinném, hogy a te Sesshomaru nagyurad örülne neki.

-Nekem nincs ellene kifogásom-hallatszott a hátuk mögül egy hideg és

érzelem mentes hang.

-Úgyis kell valaki aki vigyáz Rinre amíg én távol vagyok.

-Remek- kiáltotta örömmel Rin- akkor gyere játszani.