1. rész: Kagome világába

Egy nap a mi kis csapatunk épp Kaelde falujába ment kiheverni a Naraku ellen indított támadásokat. Ami ugyan nehezen, de sikerült! Az ékkő már majdnem teljes volt! Már csak Kougát kellett volna meggyőzni. Miután odaértek a faluba Kagoménak az az ötlete támadt mi lenne, ha átmennének az ő világába. Mindenkinek tetszett az ötlet! Főleg Mirokunak akinek az volt a szándéka, hogy megkéri Sango kezét!

- Akkor indulás! – szólt Inuyasha.

- Csak egy perc. Kagome beszélhetnék veled egy pillanatra?- kérdezte sejtelmesen Miroku.

- Hát persze!

- De négyszemközt!

- Rendben.

Ezzel arrébb vonultak!

- Kagome! Tudod, hogy szeretem Sangot és csak azt, szeretném megkérdezni, hogy segítenél kiválasztani az eljegyzési gyűrűt?

- Hát persze!

- Mit akar az a szerzetes Kagométól? Remélem nem a szokásos,,legyél a gyermekeim anyja” szöveg, mert ha igen megölöm!!-gondolta magba Inu, aki már nem várt tovább és odament hozzájuk.

- Akkor megyünk vagy mi lesz??

- Persze! Mehetünk!!!

Kagome világába:

- Anya, nagyapa, Souta? Merre vagytok?

- Itt vagyunk a konyhába-, hallották a válasz a nagyapától!

- Szia nővérkém!

- Sziasztok! Mindenki ők Miroku, Sango és Shippo. Inuyashát már ismeritek!

- Persze. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket!

- Mi is- hangozott a válasz a csapat többi tagjától!

- Egy óra múlva vacsora szóval, ha gondoljátok addig nyugodtan, menjetek el sétálni- adott tippet Kagome anyukája.

- Ez nem is rossz ötlet! Souta adnál ruhát Inuyashának és Mirokunak? Én addig keresek vmit Sangonak.

- Hát persze. Gyertek velem.

Negyed óra alatt elkészült mindenki. Mivel nyár volt Kagome egy virágos szoknyát adott Sangonak, ő pedig egy farmer szoknyát vett fel. Nagyon jól néz ki, ami igaz volt a fiúkra is. Mirokun egy fekete ujjatlan felső és fekete farmer volt. Inuyashán piros ujjatlan és kék farmer volt. Mikor meglátták egymást mindenkinek elállt a szava olyan, jól néztek ki. Mivel nemsokára ettek ezért csak a közeli fagyizóig mentek. Mindenki evett 1-1 gombóc fagyit és elindultak hazafele. Megvacsoráztak és mindenki elment lefeküdni. Az éjszaka viszonylag csendes volt. Csak egyszer lehetett hallani egy nagy csattanást. Az is csak azért volt, mert Miroku álmába megtapizta Sangot.