Miyatsu szerzetes jóképű szoknyavadász volt. Unottan állt az
egyik falu előtt és imádkozott:
-Egy démon tizedeli a falukat mostanság. Muszáj
megállítanom, mielőtt még többen meghalnának.-azzal a
teiholdra tekintett.
Hirtelen fagyos szél borzolta fel a levegőt, melyben
meglebbent egy-két virágszirom és lilás fények függönye
mögül elővedlett egy kerek tárgy. A tükör szemként lobbant
fel, mire megjelentek a kecses ujjak is, mik tartották.
Myitasu döbbenten a nőre meredt, ki kilépett az éjből.
Hosszú, fekete haja volt, lila kimonót viselt és lila
fejdísz tette tökéletesebbé mennyei szépségét.
-Ez lenne a démon?-mosolyogott el nevetségesen, azzal
megerősítette a kezén lévő gyöngysort.
Nagy hibát követett el, hogy nem szívta be és nem taszította
ezzel vissza az öntudatlan sötétségbe, de bájos nőként
Kaguya vonzó kinézete pajzsot nyújtott a nőfaló szerzetes ellen.
Kaguya arca szelíd volt és elragadó. Bársony, ártatlan ujjai
közt a tükör tompán felvillant, benne Miyatsuval:
-Egy halandó.-suttogta érzéki unottsággal.
-Ne becsülj alá gonosz lélek. Nem tévesztesz meg külsőddel.
Tudom hogy mi lakozik küldőd mögött.-üvöltött fel.
Hazudott... Igenis megtévesztette és megdermesztette
szépséges külsejével. Miyatsu elszántan felkiáltott:
-Add meg magad békében és akkor elengedlek!
-Hm...
Kaguya mint egy angyal, egy megfoghatatlan látomás, lebegett
a virágszirmok függönye mögött. Ajkai ártatlan mosolyra
húzódtak fel:
-Gyerünk szerzetes.-villant fel fenyegetően tükre-mutasd
hogy mit tudsz...