Inuyasháék sikeresen összegyűjtötték a szent ékkő darabjait. Ámde a végső Naraku elleni harcban a csontok kútját a por és sziklák betemették Kagoméban egy világ dőlt össze már kéthete önmagába zuhanva élt a lány Kaede anyónál, Inuyasháék nagyon aggódtak érte.

Hiába beszéltek a lányhoz az nem válaszolt még csak nem is figyelt egyszerűen csöndben gubbasztott a patak partján. Egyik nap Inuyasha jókedvre akarta deríteni a lányt.

-Kagome van kedved velem sétálni? Kérdezte Inuyasha mosolyogva.

Kagome nem válaszolt csak szomorú tekintetével felnézett a félszellemre.

Inuyashának összeszorult a szíve de azért felállította a lányt és elindult felé az erdőbe.

A hanyou kerülni akarta a szent fát de Kagome tüntetőleg arra ment Inuyasha már nem tudta megállítani, Kagome addig rohant amíg szembe nem találta magát a roncsokkal. Szemeibe könnyek gyűltek és megdermedten nézte a romokat. Inuyasha beérte a lányt.

-Jaj Kagome...mondta elhaló hangon a hanyou. Kagome hirtelen Inuyasha felé fordult és hozzábújt. Inuyasha óvatosan átölelte a lányt.

-Inuyasha felejteni akarok! Elakarom felejteni az összes fájdalmat! Inuyasha meglepődött hogy a lány ismét megszólalt. De örült neki hogy újra hallja a lány csillingelő hangját.

-Kagome jobb ha visszamegyünk Kaede anyóhoz. Kagome szipogva bólintott majd elindultak. Kagome többet nem szólt Inuyasha nagy bánatára.

Megérkeztek Kaede anyóhoz a papnő Kagome kezébe nyomott egy csésze teát amitől a lány hamar elaludt. Kaede anyó nyugodtan simogatta ki a lány arcából az odalógó tincseket.

-Kaede anyó beszélhetnék veled odakinnt?  A papnő bólintott kisétáltak a hanyouval útközben összefutottak. Sango arca gondterhelt volt egyrészt mert elvesztette az öccsét másrészt mivel már Kagome se tudott támaszt nyujtani számára a lelkiállapota miatt.

-Sango megtennéd hogy ügyelsz az alvó Kagoméra. Sango bólintott.

Kaede anyó és Inuyasha távolabb mentek.

-Mit akarsz mondani Inuyasha? Kérdezte gyanakodva az öreg papnő.

-Kagome, ma megszólalt amikor meglátta a romokat. Azt hajtogatta hogy felejteni akar.

-Inuyasha nem mondott semmi mást? Inuyasha a fejét rázta.

Kaede sokáig fel s alá járkált majd megállt és elfordított tekintettel kezdte.

-Inuyasha, Kagome már kéthete ilyen állapotban van nem hiszem hogy valaha is jobb lesz.

-Mire akarsz kilyukadni? Kérdezte kicsit félénken Inuyasha.

-Arra, hogy az lenne a legjobb ha törölnénk Kagome emlékezetét.

-Mi csoda!? Inuyasha teljesen ledöbbent.

-Nézd Inuyasha, Kagome nem fog változni és ez csak szenvedés lenne neki, ha elveszük a memoriáját új életet kezdhet a lányomként és papnő lehetne többé nem érné bánat.

-De hát... Inuyasha tiltakozni akart mert félt hogy a lány megváltozik de tudta hogy Kagoménak ez lesz a legjobb. Inuyasha elfordította a fejét majd bólintott.

-Rendben, én elkészítem a főzetet te addig maradj vele.

Inuyasha bólintott majd bement a kunyhóba amíg Kaede elment gyógynövényekért.

Inuyasha megkérte a szellemirtó lányt had maradjon kettesben Kagoméval.

Kagome halkan szuszogott a tea miatt Inuyasha megfogta a lány kezét és arcához emelte.

-Kagome...bocsáss meg,...de így lesz neked a legjobb.

Ekkor belépett Sango és Miroku Shippoval mögöttük jött Kaede anyó.

-Máris..?kérdezte szomorkásan Inuyasha. A papnő bólintott majd leült Kagome mellé.

Felemelte a lányt majd megitatáttak vele a főzetet. Kaede anyó kiküldte a fiúkat és Kagomét átöltöztette papnői kimonóba.

Másnap Kagome reggel ébredt érezte hogy iszonyatosan fáj a feje.

-Hol vagyok...? nyögte ki ekkor belépett Kaede anyó egy csokor virággal.

-Á, gyermekem végre magadhoz tértél mióta az a szellem megsebzet elég sokat aludtál.

-Mondd anyó hol vagyok? És én ki vagyok? Kérdezte üres tekintettel a lány.

-A neved Kagome gyermekem és papnő vagy a faluban és a lányom vagy és te vagy a szent ékkő őrzője. A lány bólintott majd felállt nem igazán értette hogy mi az a szent ékkő de kiment a kunyhóból odakint az emberek boldogan köszöntek neki, majd felé rohant egy hosszú fekete hajú lány. Egyenesen Kagome nyakába vetette magát.

-Jaj Kagome úgy örülök hogy végre jól vagy. Kagome kérdő tekintettel meredt a lányra.

-Mondd te ki vagy? Az elmosolyodott az egész faluba megbeszélték Kaede anyóék hogy nem beszélhet senki Kagome régi életéről csak az újról.

-Sango vagyok a legjobb barátnőd. Nagyon régóta ismerjük egymást.

-Nekem vannak barátaim? Sango elmosolyodott.

-Kagome nagyon sok barátod van például Miroku, Inuyasha, Shippo, Kirara és a falusiak.

Ekkor az említettek odamentek hozzájuk Kagome megijedt Inuyashától.

-Ti kik vagytok? Kérdezte félve Kagome.

-A barátaid vagyunk. Mondták egyszerre és mosolyogva.

Kagome most már visszamosolygott szemeiben újra látszott a csillogás. Inuyasha erőltetett egy mosolyt de nagyon fájt neki hogy Kagome mindent elfelejtett. Ahogy teltek a napok Kagome egyre jobban belejött a papnősködésbe Inuyasha sokat vonult el mert Kagome néha úgy fogta össze a haját ahogy Kikyo és nagyon hasonlított rá és mert nagyon fájt neki hogy Kagome nem a régi és nem üvölti azt hogy „ FEKSZIK!” vagy „ Inuyasha TE ÉRZÉKETLEN BUNKÓ!!!!!!!!!!” De Kagome így is nagyon sokat volt Inuyashával.

Az egyik nap Kaede anyóhoz futárok jöttek a szomszédos faluból.

-Kaede anyó! A falut gonosz szellemek szállták meg kérlek segíts rajtunk.

Könyörögtek. Kaede anyó rögtön belegyezett Inuyasha, Miroku és Sango vele mentek.

Kagome itt maradt és az ékkőt őrizte ám délben a szent ékkő szentélyébe tette az egyik nyilát ami meggátolja hogy ellophassák a Shikon no Tamát. Majd elindult az erdőbe gyógynövényeket gyűjteni. Már szép csokrot összegyűjtött amikor egy alak közelédese rajzolódott ki előtte Kagome megállt majd az alakot már látni lehetett egy szellem volt, hosszú fehér hajjal gyönyörű arany szemekkel pompás kimonóban de a teste tele volt vérző sebekkel Kagome közelebb lépkedett amikor a szellem összeesett előtte.

Kagome odarohant megnézte hogy a szellem tott rá és mert nagyon fájt neki életben van-e mikor meggyőződött róla hogy igen nehezen felsegítette a szellemet és egy közeli barlangba elvitte aztán elrohant egy pokrócért és néhány edényéért amiben gyógynövény főzetet tud csinálni.

A szellem még mindig eszméletlenül feküdt Kagome elkezdte egy rongyal és langyos vízzel kitisztítani a sebeket a szellem néha néha felszisszent de nem tért magához.

Kagome bekente a sebeit majd egy gyógyteát megitatott vele és átfektette a pokrócra és betakarta.

Kagome tüzet rakott mivel elég hideg volt a barlangban.

Egy óra múlva a szellem magához tért. Lassan kinyitotta gyönyörű szemeit.

-Hol vagyok? Kagome odafordult hozzá.

-Egy biztonságos helyen. A szellem megpróbált felülni de még nagyon gyenge volt.

-Ki vagy te? És miért hoztál ide? Kérdezte hidegen a szellem.

-A nevem Kagome és azért hoztalak ide mert előttem összeestél és eláttam a sebeidet.

-Nincs szükségem a segítséfedre egyedül is boldogulok. Majd megpróbált felülni de visszaesett.

-Azt látom, mindenesetre jó idő lesz még a sebeid begyógyulnak ott van melleted tea és némi étel remélem elleszel vele holnapig. A szellem meglepdődött.

-Én nem eszek ilyeneket. Mondta és felhúzta az orrát.Kagome elmosolyodott majd intett és kisétált a barlangból. A szellem még sokáig mérgelődött.

-Mit képzel ez az emberlány? Hogy merészel engem a hatalmas Sesshoumaru nagyurat csak úgy pihenésre int. Majd mivel még nagyon fájtak a sebei elaludt.

Ezalatt Kagome visszatért a faluba úgy döntött nem beszél egyenlőre senkinek se a szellemről.

A faluban már mindenki aggódott érte de a lány könnyen megnyugtatta őket.

Másnap Kagome korán felébredt elindult a tóhoz megmosakodni, majd visszafelé egy szép csokor virágot szedett amit odaadott a kislányoknak. Majd találkozott Inuyashával a félszellem egy zsák fát segített cipelni egy idős apónak. Kagome kedvesen integetett neki, Inuyasha visszaintett.

Kagome egésznap az időseket ápolta majd délben Kaede anyóval nekiálltak ebédelni.

Kagome nagyon gyorsan evett mivel kíváncsi volt a szellemre. Ezt észrevette az idős papnő is.

-Kagome gyermekem olyan izgatott vagy mint egy pajkos kislány, mondd miért kapkodsz?

Kagome elgondolkozott beszélhet-e az anyónak a szellemről de úgy látta helyesnek hogy egynelőre inkább hallgat. Kagome megrázta a fejét majd az ebéd után elindult a barlanghoz.

A szellem ott feküdt még mindig és azon erőlködött hogy felülhessen.

Kagome elmosolyodott majd besétált, a szellem morogva elfordult.

-Szia, jobban vagy? Kérdezte kedvesen a papnő.

-Hagyjál, emberlány. Kagome leült mellé letette a kancsót és beleáztatta a rongyot.

-Mutasd a sebeidet. Mondta a lány de a szellem az oldalára fordult. Kagome ekkor megfordította a szellemet aki gyilkos tekintettel nézte a lányt. Kagome nagyon megijedt mert a szellem sebei még mindig véreztek. Kagome nem figyelve az ingerült szellemre levette arról a kimonó felsőjét.

-Hé papnő te meg mit csinálsz? Kérdezte kétségbeesve a szellem.

-Nyugalom, maradj nyugton ha így folytatod elvérzel! Mondta Kagome majd elkezdett egy krémet belemasszírozni a youkai mellkasába. Hamarosan elállt a vérzés Kagome újra átkötötte a sebeket.

Majd elkezdte főzni a gyógyteát a szellemnek nagyon fájtak a sebei és a krém is csípte elég fájdalmas arcot vágott. Kagome megsajnálta majd gyógynövényes borogatást készített, de a szellem elhúzta a fejét.

-Kérlek ne legyél olyan ellenséges hisz én csak jót akarok és hidd el ha hagyod hogy ápoljalak sokkal hamarabb meggyógyulsz. A szellem most a lány felé fordult tekintete találkozott Kagomééval.

Majd a szellem bólintott és nem nézett többé olyan keményen. Kagome megnyugododtt

-Egyébként hogy hívnak? Persze ha nem akarod nem kell elmondanod.

-Sesshoumaru...mondta szűkszavúan. Kagome bólintott. Tovább ápolta a sebeit.

Már jóideje kötözgette a szellem sebeit amikor eleredett az eső.

-Figyelj Sesshoumaru segítek neked felállni és elkell jönnöd a halász kunyhóba, mert itt megbetegedsz a hidegben. A szellem meglepődött Kagome segített neki felvenni a kimonóját majd elindultak.

Lassan haladtak mivel a szellem nagyon gyenge volt. Kagome meg nem éppen valami erő művész.

Mikor beértek a régi halász kunyhóba Kagome gyorsan leterítette a pokrócot a szellemnek.

Majd a régi tűzhelybe beledobált néhány fát és meggyújtotta hamar jó meleg lett a kunyhóban.

Kagome kiengedte jól megázott haját ekkor Sesshoumaru szemei tágra nyíltak mivel nagyon ismerős volt neki ez a lány. Barna szemek amik folyton csillognak hosszú fekete haj hófehér bőr.

-Mondd papnő nem találkoztunk mi már valahol? Kagome elfordította a tekintetét.

-Ha találkoztunk is nem emlékszem mivel két héttel ezelőtt elvesztettem az emlékezetemet.

-Értem. Sesshoumaru pedig biztosra vette hogy ez a lány az öccse utazótársa. Kagome csinált levest a szellemnek majd betakarta a megszáradt pokróccal. Az idő telt de az eső nem állt el.

-Ez így nem lesz jó szét ázok mire vissza érek a faluba. Most mi legyen?

Kagome fel s alá járkált a kunyhóban Sesshoumaru már kezdett belefáradni.

Majd Kagome megállt és leguggolt a szalagjáért és újra összefogta a haját.

-Nos kedves Sesshoumaru én most elindulok, a kunyhóra láthatalan varázslatot teszek fel hogy nyugodtan pihenhess, rendben? Holnap jövök. Szia! Majd kisétált. Kagome feltette a varázslatot majd a szent fa mellett sétált el amikor furcsa érzés fogta el hajábóli kibomlott a szalag és a haja vállaira bomlott. Szemeibe könnyek gyűltek csak nem tudta miért. Ekkor odarohantak hozzá ijedt barátai.

-Kagome hol voltál az egész falu téged keres. Kaede anyó nagyon megijedt.

A papnő feléjük fordult szemeiben a könnyek ékkőként csillogtak mindenki megijedt, hát emlékszik?

-Mit néztek, ja nem tudom miért sírok ti nem tudjátok? azok elmosolyodtak és megrázták a fejüket.

Majd visszafutottak együtt a faluba ki-ki a maga kunyhójába. Este mikor Kagome elaludt Kaede anyó kisurrant és elindult a halász kunyhó felé amikor meglátta az üres tópartot elmosolyodott.

-Nagyon ügyes vagy gyermekem mintha Kikyo varázsolta volna. Majd elkezdett mormolni és meglátta a kunyhót bement a szellem a kezén lévő sebet nézte, majd meglepődött az anyón.

-Ne aggódj Sesshoumaru. Nem bántani akarlak csupán egy szívességre kérnélek meg, gondolom felismerted a fiatal papnőn hogy milyen ismerős nos kérdésedre a válasz igen ő az öcséd utazótársa illetve én és a többiek töröltük az emlékezetét mert túl sok fájdalmat élt át és nem tudta feldolgozni kérlek ne beszélj arról hogy ismered ne mondj semmit a múltjáról kérlek. A szellem bólintott.

Kaede anyó meghajolt majd visszaindult a kunyhóba ahol Kagome még mindig békésen aludt.

Az idős papnő lefeküdt és elaludt Kagome másnap korán kelt és lement a tóhoz de mosakodás után bement a kunyhóba nagy meglepetés érte a szellem békésen aludt. Kagome észrevette milyen helyes és milyen nyugodt mikor alszik. A papnő leült mellé és ujjaival óvatosan megsimogatta a youkai arcát.

De ekkor a szellem álmában hozzábújt az arcával a lány kezéhez mintha igényelné annak további simogatását a miko elmosolyodott majd tovább cirógatta a bársonyos arcot.

-Kagura...suttogta a szellem. Kagome megállt. Kíváncsian elkezdett gondolkodni.

Vajon ki az a Kagura? Talán a kedvese? Vagy a testvére? Biztos nem, szerintem a kedvese, de várjunk csak miért gondolkodok ilyeneken? Kit érdekel Sesshoumaru magán élete és mit simogatom it úristen!!!

Kagome hátrahökkölt majd rémülten nézett a saját kezére majd felállt és rohamosan kifelé indult de...

-Üdvözöllek papnő már régóta itt vagy? Kagome elvörösödött így egy darabig nem fordult meg.

Majd erőt gyüjtött és vidáman megfordult. Leült a szellem mellé.

-Hogy aludtál? A szellem megvonta a vállát.

-Jobb mint a barlang de nem olyan jó mint a palotám. Kagome elmosolyodott majd felcsillant a szeme.

-Mesélnél az életedről mesélj japán többi tájairól biztos sok mindenhol jártál kérlek mesélj....

A szellem elmosolyodott a kíváncsi papnőn aki úgy nézett ki mintegy pajkos kislány.

-Nem bánom de csak azért mert unatkozom... a lány hálásan nézett rá.

A szellem még egy kicsit sóhajtozott mert nagyon élvezte a ahogy a lány már majd megpukkad a kíváncsiságtól. Majd lassan mesélni kezdett ahhoz képest hogy még reggel volt a júliusi eső megint elkezdte kopogtatni a kunyhó tetejét Kagome sokáig hallgatta a youkai beszámolóját japánról amikor elaludt. A szellem kellőképpen megsértődött ezen majd elmosolyodott az alvó lányon aki a szellem vállára dőlve aludt tovább.Délután ébredt fel a lány és nem győzött bocsánatot kérni amiért elaludt.

A szellem megrovó pillantást vetett a lányra majd elmosolyodott már nem tudott erre az emberlányra semlegesen hideg tekintettel nézni így inkább megpróbálta feldolgozni hogy megkedvelte a lányt.

Sesshoumaru még sokáig mesélt neki, majd este Kagome megint elment. Másnap Kagome korán felkellt mert egy hatalmas szellem tört be a faluba és a szent ékkőt akarta Inuyasha és a többiek elekezdtek ellene küzdeni Kagome kihúzta egy nyílát ami darabokra szedte a szellemet. Majd álmosan visszakart indulni a kunyhójukba amikor meglátta hogy Inuyasha elindul az ékkő szentélye felé, megfogta az íjait és utána indult, nesztelenül követte. Inuyasha besétált a szentélybe és elemelte az ékkővet majd lehajtotta a fejét mire újra felhajtotta a fejét karmai megnőttek szemei vörössé váltak és arcán méregcsíkok jelentek meg.

-Inuyasha mit tettél!!!! Kiáltott közbe a meglepett papnő. Az immáron youkai megfordult.

-Erőssé váltam elfeledtem végre Kikyot és téged is elfoglak felejteni!!! Nincs szükségem szerelemre!!!

Majd elindult a lány felé, eldobta a tessaigát majd kiverte Kagome kezéből az íjakat, Kagomét feldöntötte a papnő a földön kötött ki majd Inuyasha fölényesen felé állt.

-Na mivan papnő az íjad nélkül nem mész semmire, igaz? Vasromboló lélekrabló!!!

Inuyasha egy mély sebet ejtett Kagome hasán aki elis ájult, Inuyasha a végső csapásra emelte a kezét amikor ismerős ostor belecsapott a kezébe. Sesshoumaru állt Kagome ájult teste mellett.

-Drága bátyám látod én is szellem lettem!!! Mondta diadalittasan Inuyasha, Sesshoumaru lenézően figyelte öccse mozdulatait.

-Szánalmas vagy, Inuyasha..mondta közömbösen Sesshoumaru.

-Kedves bátyám mióta védelmezel te papnőket? Sesshoumaru nem válaszolt ehelyett Inuyasha támadott, Sesshoumaru már a visszanőtt karjával védte ki a támadásokat. A szentélyt teljesen lerombolták majd szélsebesen ugrálva harcoltak. Míg elnem jutottak a szent fáig. Inuyasha a kezét a homlokára tette.

Emlékek törtek rá de új énje felűl kerekedett ezen. Ekkor hatalmas körmeivel egy tornádó szerű támadást küldött testvére felé aki nekirepült egy szomszédos fának. Inuyasha elkezdett kacagni.

-Gyenge vagy Sesshoumaru, és most elmegyek a szent ékkőért!!! Majd a szentély irányába fordult.

-Inuyasha!!! Kiáltotta egy vészjósló hang, Kagome állt kifeszített íjjal Inuyashával szemben.

Inuyasha megdöbbent olyan ismerős volt a szituáció, ekkor egy lila nyílvessző száguldott felé és a szent fához szögezte. De a lány nem felé indult el hanem Sesshoumaru felé. Nagyon lassan és gyengén ment majd félúton megállt. Ezeréves fájdalommal teli tekintettel utoljára ránézett a haldokló Inuyashára.

-Inuyasha....miért...tetted...? kérdezte elhaló hangon majd elájult de Sesshoumaru elkapta.

Inuyasha elméje kitisztult de már késő volt hiszen haldoklott. A hanyou szomorú tekintettel nézte a vérző Kagomét, és a papnőt óvó bátyjára. Keserűen elmosolyodott.

-Sesshoumaru...kérlek...vigyázz...rá...majd Inuyasha szemei örökre lecsukódtak Kagome nyíla halálosnak bizonyult. Sesshoumaru bólintott majd elindult Kagomével Kaede anyóhoz.

Mikor beért a faluba mindenki meglepődött, majd hamar kiderült mi történt Kaede anyó leápolta az ifjú mikot. Kagome éppen a kunyhóban aludt amikor Sesshoumaru felállt mellőle és indulni akart.

Ekkor a miko nehezen de felállt és gyengén de mégis hátulról átölelte a szellemet.

-Kérlek ne menj el...suttogta Kagome, a youkai rettenetesen megdöbbent majd érezte a hevesen verő szívét. Lassan de ő is megfogta az ő vállát ölelő karokat. Majd lassan megfordult és egymás szemébe néztek. Sesshoumaru nem szólalt meg csak magához ölelte a papnőt. Kagome behunyta a szemét.

Keserűen elmosolyodott , eközben japán egy távoli táján elődje Kikyo ugyanilyen keserű mosollyal nézte a tengert íjal a kezében. Kikyo Inuyashát vesztette el, Kagome pedig Sesshoumarut fogja. Mindkét papnő érezte a fájdalmat ami összeköti őket. Ekkor Sesshoumaru elengedte Kagomét majd szótlanul elment az ifjú miko szemeibe könnyek gyűltek és földre hanyatlott. Sesshoumaru kezei ökölbe szorultak.

Dühös volt, ez a papnő felforgatta az életét, megszerette őt, de érezte a gyengeséget a szívében.

-Szeretlek téged, te papnő, de én Sesshoumaru vagyok egy szellem és a büszkeségem nem engedi hogy szerethesselek, egy embert, vagy, hogy egyáltalán szerethessek bárkit is. Majd  a szellem gyorsabb tempóra váltott és eltűnt. Eközben Kagome felállt összefogta a haját és elindult a  szent fához.

Inuyasha mintha aludna úgy feküdt a fán, előtte egy papnő állt haja ugyanolyan volt mint Kagoméé szinte ikrek voltak de a másik miko idősebb volt. Majd egymás felé fordultak.

-Ki vagy te? Kérdezte Kagome, keserűen hisz érezte a szellem hiányát hisz annyira megszokta fájt hogy nincs a közelében többé. Az idősebb papnő elmosolyodott majd közelebb lépett Kagoméhoz.

-Kagome, te az én reinkarnációm vagy, látom törölték az emlékezeted...jobb is...az utolsókat csöndben mondta így Kagome semmit nem hallott csak annyit hogy ennek a lánynak a reinkarnációja.

Kagome értetlenül nézett a másik lányra, Kikyo átölelte.

-Az én nevem Kikyo az én húgom Kaede, mielőtt csodálkoznál miért vagyok ilyen fiatal, azért mert 50 évvel ezelőtt meghaltam hogy megvédjem az ékkővet de egy boszorkány újjáélesztett.

Kagome nem értette a lányt de ekkor mindketten megérezték azt a keserűséget a vágyat.

-Miért? Kérdezte hallkan Kagome Kikyo megtörten mosolygott és ő is elmosolyodott.

-Ahogy nekem se neked se adatik meg a boldog szerelem, a mi feladatunk az ékkő védelme.

Kagome beletrődötten bólintott majd Kikyo eltűnt Kagome odasétált Inuyashához.

-Szóval te voltál Kikyo szerelme... suttogta a miko. Majd visszaindult a faluba.

A faluban találkozott Sangoval.  Kagome mint egy élőhalott úgy sétált el mellette.

Sango kétségbesetten ment be Mirokuhoz. A szerzetes éppen meditálni tanította Shippot.

-Miroku, Kagome szeme megint szomorú lehet hogy visszajöttek az emlékei.

-Sango, szerintem nem jött vissza az emlékezete csak megrázta Inuyasha átváltozása.

Sango durcásan kiment majd egyenesen a gyógynövényeket mosó Kaedéhez sietett.

-Kaede anyó mi történt Kagomével? Az idős miko sóhajtott majd tekintetét a szent fa erdejére emelte.

-Kagome beleszeretett Sesshoumaruba. Mondta tömören az anyó, Sango lába gyökeret vert.

-Mi csoda??? De hogyan? ???Hiszen csak akkor találkoztak amikor Inuyasha meghalt.

Kaede rázta a fejét Sango pedig magyarázatot követelő tekintettel nézett rá.

-Kagome, már egy jóideje ápolta a sebesült Sesshoumarut, és furcsa módon Sesshoumaru sem volt felé közömbös mivel, mikor idehozta sebesülten akkor agodalmat fedeztem fel hideg tekintetébe.

Sango bólintott majd indulni készült de megfordult.

-Sesshoumaru miért hagyta akkor itt Kagomét?