2. fejezet Egy újabb idegen, aki nem is az...(ebben a részben kicsit keveredik a Naruto című animével)

Mindenki Inuyashára nézett kicsit mérgesen.
- Mi van? Nem tudhattam hogy...
- Inuyasha!! Ha nem mondod azt, hogy minimum 20 éves, akkor minden rendben lenne! Fekszik! És most keressük meg, de vajon kivel akar találkozni? - kérdezdte Kagome.
- Ti mennyetek, mi addig itt megvárjuk Shippot és utánnatok megyünk. Rendben? - kérdezdte Sango, erre Miroku megfogta a kezét.
- Velem akarsz lenni...2en egyedül? - kérdezdte egy vigyorral a képén.
- Miroku! - kezdte felemelni a hangját. - Valakinek csak meg kell várnia Shippot! Egyedül nem maradsz itt, én egyedül nem maradok itt. Kagomének és Inuyashának mindenféleképpen utánna kell mennie! - mondta és egy pofont adott neki.
Shippo ekkor érkezett meg.
- Sziasztok itt vagyok! - mondta majd jött Kirara is a sarkában.
- Remek! Indulhatnánk végre? - kérdezdte Inuyasha.
- Inuyasha... - kezdte Shippo és a többiekk folytatták.
- Utánna akarsz menni? Ennyire megkedvelted? - kérdezdték vigyorogva.
Inuyasha erre elpirult.
- Már aggódhatnia és kíváncsinak lennie se szabad az emb...vagyis hanyounak? - kérdezdte ingerülten.
Mindenki döbbenve figyelte Inut.
"Ez a lány ilyen sokat kihozott belőle?" gondolták mindannyian.
Eközben én egyre beljebb haladtam az erdőben, mikor egy démoni aurát fedezdtem fel...
"Itt vagyok...Naraku palotája. Megpróbálok telepatikus úton beszélni velük..." gondoltam és elkezdtem rájuk koncentrálni és sikerült.
'Hallotok?'
- Chikyo? Ti is hallottátok? - kérdezdte Miroku.
- Igen. Hol vagy? - kédezdte Kagome.
'Itt vagyok Naraku palotájánál, de szerintem ti ne gyertek. Veszéjes lehet. Csak én tudom elintézni.'
- Keh! Méghogy rád maradjon a munka jó része, azt már nem, megyek én is maradj ott, ahol vagy, ne mozdulj! - mondta Inuyasha.
Erre a többiek megint elámultak.
- Inuyasha. Csak nem... - kezdte Miroku majd Sangora nézett aki folytatta.
- Csak nem beleszerettél? - erre Kagome elszomorodott.
- Nem! Csak olyan érzésem van, mintha tett volna valamit értem a múltban. Vagy mintha a rokonom lenne. - mondta Inu.
Erre Kagome megnyugodott.
- De mégis, hogy lehetne a rokonod, ha a jövőből jött, meg hogy lehetne veled kapcsolatba, ha 14 éves? - kérdezdte Kagome.
- Nem tudom, de érzem... - mondta Inu, majd az öléba kapta Kagomét és futott hozzám.
Eközben én...
"Fel kéne vennem valami jobb harcolós ruhát" - gondoltam és elővettem a tőröm. Belevágtam a levegőbe és elővettem egy nindzsa cuccot. Egy nadrág, egy cibzáros felső kézre tehető csuklótól a könyökig érő vas kézvédő, és vékony fehér színű hosszú kötözőanyag.
Ez az egész szett kék színű volt, kivéve a kötőzőanyag, mert az fehér volt...Levettem a ruhámat és a másikat fölvettem. A kezemre mind a 2őre felraktam a kézvédőt, és a ruhámat a a kötözőanyaggal a lábszáramon és a csípőmtől a mellemig bekötöztem, hogy jól illeszkedjen hozzám a ruha.
Utolsó lépésként elővettem a tőrőmet, vágtam eggyet megint szokás szerint és régi fegyvereimet beletettem és előhúztam két másik kardot. Egyiket az egyik kezembe, a másikat a másik kezembe. Utánna pedig gondoltam egyet és még előhúztam két hátas kard tartól, rátettem a hátamra és beletettem a 2 kardot. Cipőt meg nem volt kedvem fölvenni. Ekkor vettem észre a földön még egy kicsi comba csatolható kistáskát. Felvettem és a combomra csatoltam, majd megnéztem, hogy mi van benne. Volt benne egy mini kés és sok eldobható penge, ami maroknyi volt. Ekkor megérkezdtek Inuék.
- Na, hol van? - kérdezdte türelmetlenül a hanyou.
- Arra, de ti nem látjátok a pajzs miatt. - mondtam.
- De te akkor hogy látod? - kérdezdte Kagome.
- Nem tudom, de én látom. Ott állnak. És mellette van még valaki...Ez furcsa. Nem ismerem. Egyik részetekben sem volt benne, az nem lehet, hogy idejödtem és megváltozott...Pedig ez az egyetlen magyarázat. A fenébe. Menomaruval már harcoltatok igaz? - kérdezdtem.
Kicsit furcsán néztek rám.
- Oké...Mostmár tutira elhiszem, hogy másik dimenzióból jöttél. - mondta Shippo mögöttem.
Hátranéztem és ott jött még Sango, Miroku Kirara hátán és még Kouga is, amin meglepődtem.
- Na, már csak ez a köcsög hiányzott... -mondtam halkan, de sajnos mindenki hallotta.
Inuyasha erre úgy elkezdett röhögni, hogy már a földön fetrengett. Kouga idegesen próbált meg megütni, de nem sikerült neki. A többiek meg álltak és néztek maguk elé. Shippo meg nem is értette mit jelent és azt kérdezte.
- Te kis kölyök! Majd én megmutatom neked! - mondta, majd eltalálta a hasamat és nekirepültem egy fának, de azt keresztült törtem így, a következőbe csapódtam bele.
- Höh! Úgy kell neked! - mondta.
- Hogy merted megütni? - kérdezte Inuyasha és odafutott, hozzám.
- Ő még csak egy 14 éves gyerek, Kouga! - ordította Kagome és rácsapott Kouga arcára.
- Szegény, mennyünk mi is oda. - mondta Sango és már mindenki ott volt mellettem, de én csak mosolyogtam és ezt Kouga is észrevette.
- Még mindig mosolyogsz? Na, most húztad ki véglegesen a gyufát. - mondta és elindult felém, de mindenki elém állt Kagoméval az élen.
- Kagome, mennyetek innen! - mondta és félre akart mindenkit tolni, ekkor én föláltam és olyan gyorsan mentem a háta mögé, hogy senki se látta.
- Na mi van? Meglepődtél? Ja, te még nem is ismered az erőmet...Várj megmutatom. - mondtam és belepöcköltem a fejébe aminek az lett a hatása, hogy a háta mögött lévő 5 fán keresztülment és a 6dik nál állt csak meg jól nekivágódva.
Mindenki elhátrált tőlem 10 lépést, de én rájuk mosolyogtam.
- Titeket soha sem bántanálak. - mondtam és ismét Kougára nézdtem gyűlölködve.
Alig tudott fölállni. Én odasétáltam elé.
- Ez túlzás volt. - mondtam, majd nem tudom miért, te ökölbe szorítottam a kezem és kinyújtottam a mutató és a kövépső ujjam és a fejéhez tettem. Begyógyult az összes sebe.
- Őőőőő...Na jólvan...Kezdek félni tőled. - mondta majd elszelet.
- Hah! Idegesítő köcsög rusnya ordas! - mondtam, majd köptem egyet, de ez vér volt.
Ezt mindenki észrevette és körém gyűltek.
- Mid fáj? Hol fáj? Segíthetünk? Pihennyél! - mallottam a többiek mondatát és kérdéseit, de én csak annyit mondtam.
- Nem, semmi bajom, de azért köszönöm. - mondtam és elindultam a palota felé és hozzáértem a pajzshoz a kezemmel.
A pajzs eltűnt.
- Maradjatok itt. Had mutssam meg neki, hogy mire vagyok képes! - mondtam.
Közelebb sétáltam a palotához, majd megálltam Narakuék előtt.
- Végre. Elismerem, hogy jó volt a műsor, de már untam. Előtte azonban nem nekem mutatod meg, hogy mit tudsz, hanem...Kagura!
Ekkor a szélboszorkány is megjelent.
"Hmmm...most talán fel tudom szabadítani. Telapatikus erőmet kellene használnom...Menni fog! Egyszer már sikerült!" - gondoltam és sikerült is.
'Kagura, ha szabad akarsz lenni, akkor gyere ide hozzám és én most fel tudlak szabadítani! Bízz bennem!' gondoltam.
Kagura bólintott. Oda is jött.
- Bocs Naraku, de én már nem tartozok hozzád, hanem hozzájuk. - mondta, bár kicsit félve.
- Kagura már el is felejtetted? - kérdezte, előrenyújtotta kezét és benne megjelent egy szív. - Hogy akkor meghalsz? - és már kezdte volta üsszenyomni mikor és gyorsan előtte teremtem és kivettem a kezéből és gyorsan visszamentem és Kagura testébe nyomtam.
- Köszönöm,de én most elmennék egy kicsit, mert nincsen kedvem azopnnal meghalni.
- Rendben! Már éppen kérni akartalak. - mondtam, amin meglepődött még Narakuék is.
- Nagyon bátor vagy te lány, vagy nagyon ostoba... - mondta és intett és az összes szellem elindult felém.
Elővetem 2 kardom és "X" et formáltam, koncentráltam és egy növekvő aura jelent meg körülöttem. Arany, ezüstös kék és piros szín is vegyült egyre csak növekedett és növekedett, majd hirtelennyében az egész szellemcsapatot körbekerítette és mindegyik elpusztult, kivéve egyet és az a vállamba harapott és jól belekapaszkodott. Én rezenéstelen arcal ránéztem az vissza rám és elengedte a vállam és holtan esett össze.
"Nem számítottam rá, hogy ennyire erős...az volt a másik reinkarnációm...Csak az agyi támadásokra nem immunis. Akkor...Az nem lehet! Ha belenézel a szemébe, agyi károsodást szenvedsz...Csak is ez rá a magyarázat." gondolta Naraku, és gyorsan becsukta a szemét, mert előtte teremtem.
Elmosolyodtam.
- Nocsak...A nagy Naraku fél...Úgy örülök, hogy megértem ezt a napot... - mondtam.
- De nem fogod sokáig... - mondta majd csettintett, mire Kikyo is előjött és egy nyilat lőtt ki felém.
Az belém fúródott, de nem történt semmi...Kilőtt egymás után 3at, de semmi.
- Mi a fene? Ez meg hogy lehetséges? - kérdezte Naraku és Kikyo.
Inuyasáék is észrevették Kikyot és pont ekkor termettek mögöttem, csak Inuyasha állt elém. Eközben én ránéztem Naraku másik reinkarnációjára és elámultam.
"Úgy néz ki, mint...mint...mint Balázs."(Áron a mostani barátom...barátok haolvassák, akkor mellőzzenek, hogy melyik Balázs, mert nem ismeritek...) - gondoltam.
Egy pillanatig őt bámultam, mikor az egyik szeme átváltott piros színbe, a szeme közepe maradt fekete és még 3 darab színbólum jelent meg benne, amikkel rámnézett.
"Miért néz így rám ez a lány? Talán ismer? De mégis...nekem is olyan ismerős...Olyan gyönyörű. Nem szabad ezt! Nem lehetsz szerelmes az ellenségbe Tsumasa (ejtsd: Czumaza)!" - gonmdolta, de ekkor Naraku megszólalt.
- Tsumasa! Támadd azt a lányt! Teljes erőddel! Ha elhibázol, akkor én meg azzal hibáztam, hogy megteremtettelek. Nem akarok hibázni!
Odaugrott elém...én nem tudtam mozdulni. Ledermedtem, majd az arcához nyúltam és könnyezni kezdett a szemem. Mindenki ránknézett.
- B...Balázs. - mondtam.
"Ez a lány. Nem birom megölni. Csak nem? Csak nem SZERELMES VAGYOK BELÉ? De nem szabad! De akkor is. Nem bírom, ki..." - gondolta és megcsókolt.
Mindenki kikerekedett szemmel nézett ránk.
- EZEK MEG MI A FENÉT CSINÁLNAK? ITT CSÓKOLÓZIK AZ ELLENSÉGGEL! LEHET, HOGY Ő IS AZ! - mondta Inuyasha felháborodottan.
"Hogy lehet ennek a lánynak ekkora nagy elmei befolyásolása van, hogy az emlékeit fel tudja tárni és az ékkőszilánk ereje elgyengül? Kicsoda ez a lány?" gondolta Naraku, majd odaszólt Tsumasanak.
- Mit csinálsz, szolga?
Abbahagytuk és csak egymásra néztünk majd elugrott előlem.
- Miért érzem úgy, hogy ismerlek?! - kérdezdte de nem válaszoltam.
- Válaszolj! - ordította.
Könnycseppek ezrei hagyták el az arcomat és én elindultam felé remegve, mert féltem, hogy nem emlékszik rám.
- Ne gyere közelebb! - kiáltotta és elkezdett hátrálni.
- Ba...balázs... - mondtam és ekkor megtört az ékőszilánk ereje.
A teste elkezdett fényleni, majd egy apró pontban kezdett el csak világítani. Én odamentem és kivettem a szilánkot, majd gyorsan elkaptam a testét, mert elájult. Letettem a földre óvatosan, majd megfordultam.