2. fejezet 

Üvegcsörömpölés.

A kocsmában mindenki megdermedt. A bárput mögött álló férfi gúnyos mosolyal az arcán mereven fogott rájuk két uzit.

- Szétlövöm a seggeteket és közben röhögni fogok. Először Inuyashával kezdem, aztá...

- Mi?? Itt van Inuyasha? - Kouga idegesen kapkodni kezdte fejét az említettet után – Hol?!

- Khe? Ez annak a nyomorult Kougának a hangja! - pattant elő váratlanul Inuyasha a cigifüstös sarokból. A másik három pofa is előlépett, Miroku, Sango és Kagome személyében.

- Megvagy te farkasok szégyene! – rivallt rá diadalittasan Inuyasha – Nálad van van valami, ami ne...

- Kagome! - Kouga fülig érő szájjal integetett a lánynak

- Szia Kouga! - integetett vissza az is

- Kouga!!! – Ayame azonnal nyakonvágta szerencsétlen farkasvezért

- Hagyd békén Kagomét, te palotapincs! - így Inuyasha

- Kit nevezel te palotapincsinek, korcs!?

- Megagyallak! Azonnal add vissza a szent ékkövet, amit elloptál!

- Khe! Még csak azt kéne!

- Akkor a saját kezemmel vesze...

- Ühüm.

Mindenki a hang irányába nézett. Naraku teljes képzavarral pislogott vissza rájuk.

- Mi van!! – rivallt rá a két férfi dühtől tajtékozva

- Öö-ö...semmi különös.....csak, csak arra gondoltam, hogy, hogy mivel nálam van két hmm, két b*szott nagy fegyver, ezért, ezért jó lenne,ha.. ha mondjuk....

- Ja! Bocsi! - mindenki felemelte a kezét és rémült arcot vágott be

- Na! Ez már sokkal jobban tetszik Naraku nagyúrnak! - Naraku diadalittasan felkacagott, de utána még gyorsan odasúgta nekik - Sorry! Csak ilyen esetekben ez a szokás! - köhögés - És most szétlövöm a segge...

Bevágódott az ajtó és két bőrrucis motoros hajtott be a kocsmába, feldöntve jó pár asztalt.

- Biztos, hogy itt van Inuyasha? - kérdezte a fekete hajú motoroscsajszi társát

- Biztos! - felelte a másik és hosszan beleszimatolt a levegőbe -  Érzem a szagát annak a nyomorultnak, édesem!

- Te Sessh!

- Igen Kagura?

- Ezek minket bámulnak.

Kocsmában néma csend és tücsökciripelés. Mindenki feltett kézzel pislogott rájuk. Végül a bárpult mögött álldogálló Naraku törte meg a csendet.

- Ez nem lehet igaz! Egy rohadt mondatot sem tudok már végigmondani? Hé, ti ott ketten! - bökött feléjük fegyverével - Mi a jó eget kerestek az én jelenetemben?

- Mi csak a Tessaigáért jöttünk.

- Soha! - jelentette ki harciasan Inuyasha és előre lépett egyet

- Akkor nincs más választásunk, mint...

- Na azt már nem! - hadonászott tovább kibiztosított fegyvereivel Naraku - Nekem ti nem fogtok bunyózni! Ez az én szerepem!

- Úgysem tudnánk odaadni neked a Tessaigát, Sesshoumaru - szólt közbe Kagome és rákacsintott a félszellemre - Inuyasha beadta a zaciba.

- Tényleg? - kérdezte vissza Inuyasha

- Tényleg.

- De hát itt lóg az oldalamon!

- Akkor is beadtad a zaciba. Az egy hamisítvány.

Inuyasha mélyen elgondolkozott.

- Rohadt életbe! – kiáltott fel a hosszas gondolkozás után – Megint átkúrták a fejem a kínai piacon!

Sesshoumaru értetlenül vakargatta a fejét

- Akkor most nálatok van a Tessaiga vagy sem?

- Nem, nincs. - vágta rá Kagome

- Nekem nyolc. Akkor mi léptünk is. Megyünk Kagura szivem?

- Aham! Na csá! - azzal kihajtottak a kocsmából, jó pár széket megint feldöntve.

- Hol is tartottam? - kérdezte kicsit sem bepöccenve Naraku

- Ott, hogy szétlövöd a seggünket. - segítette ki Miroku

- Ja, ja igen. És most én, a hatalmas nagyúr szétlövöm a segge.....

- Ki kell mennem pisilni!

- Ááááááá! - Naraku a haját kezdte tépni – Miért? Miért nem tudom végigmondani azt az egy nyamvadt mondatot! Brühühü! Miért? Hogy lehetek én ennyire szerencsétlen? Egy mondat! Egy!

- Majd később, Ayame drágám. - mondta Kouga - Előbb hagy fejezze be Naraku bácsi a mondatot.

- Okés.

- Brühühühhü! Most pedig hüpp, hüpp szét fogom hüpp lőni a...a...a seggeteket! - pár másodpercnyi szünet - Úristen!!!! Végig tudtam mondani!!!! Brühühühü! Weheheh - orrfújás - Brühühühü-hü hehehehe gugugugu gágágágá.....szip.....

- Lenne egy javaslatom - szólalt meg Kouga.

A háttérben Naraku a száját bürrögtette ujjával

- Madár vok! Repülööök! Brüm brüm, zzzzz!

- Szerintem húzzunk a jó búsba. 

Folyt. köv.

Maiko