1. fejezet

Kagome fáradtan ébredt, ami nem csoda, hisz az előző héten mindennap a középkori Japánban volt, furcsállotta is, hogy ez idő alatt Kouga egyszer sem kereste fel.  De ma nem mehetett, mert muszáj volt tanulnia, és bemenni a suliba. 7: 20-kor el is indult otthonról, és beért a suliba, ahol már várták a barátnői.
Yuka:- Szia Kagome! Már olyan régen nem láttalak!
Kagome:- Szia! Nekem is hiányoztál már.
Eri:- Héééé! Én nem is hiányoztam???
Kagome:- Jajj, dehogynem!- Mondta és egyszerre megölelte mindhárom barátnőjét.
Ayumi:- Milyen volt az út?
Kagome:- Milyen út?
Eri:- A nagyapád mondta, hogy el kellett utaznod, mert az egyik rokonod súlyos beteg Prágában!
Kagome: *Rrrr… nagyapa…* - Ja! Igen! Jó volt az út.
Yuka:- És a nénikéd meggyógyult?
Kagome:- Öööö… persze!
RIIIIIIIING!
Eri:- Becsöngettek, menjünk órára!
Földrajz óra.
Tanár:- Jól van gyerekek, kezdjük.
Tanár:- Rómában az emberek…
De a többi szó már elmosódott Kagome számára, mert valami olyat érzett, amit csak a középkori Japánban szokott… 3 Ékkő szilánkot érzett közeledni.
Ezután kinézett az ablakon, és azt hitte, majdnem lefordul a székről.
Kouga ült az iskola melletti fa egyik ágán és Kagomet nézte.
Tanár:- Kagome! Kagome, figyelsz te egyáltalán???
Kagome:- Mi? Elnézést tanár úr, kicsit elbambultam, nem fordul elő még egyszer!
Tanár:- Remélem is! Tehát, amint már mondtam…
Kagome újra kinézett az ablakon, de már nem látott senkit.
Kagome: *Biztos csak képzelődtem.*
RIIIIIIIING!
Kicsöngettek, a gyerekek rohantak ki a teremből.
Kagome lement az udvarra és szétnézett. Senkit nem látott.
Kagome: *Huh. Asszem kezdek bedilizni.*
De ekkor valaki megszólalt a háta mögött: Szia szépségem!
Kagome:- Ko… Kou… Kouga! Hát Te mit keresel itt?
Kouga:- Idejöttem utánad, mert amikor odamegyek hozzád a mi világunkban az az átkozott Inuyasha folyton, elkerget! De tudom, hogy ide nem szokott utánad jönni.
Kagome:- De nem értem, miért jöttél utánam, hisz semmi hasznomat nem veszed itt, mert itt nincsenek ékkő szilánkok.

Kouga:- Jajj, Kagome, értsd már meg, nem azért kellesz, hogy megszerezzem az ékkő szilánkokat! Én tényleg szeretlek.
Kouga mélyen Kagome szemébe nézett, megfogta a kezét és közelebb lépett hozzá.
Kagome elfordította a fejét, és Kouga láthatóan csalódott lett.
Kouga:- Persze megértem, ha nem viszonozod az érzéseim… Ha akarod, elmegyek, és soha többé nem fogsz látni.
Kagome: *Mi történt Kougával? Most hirtelen olyan megértő lett. Nem akarja, hogy az asszonya legyek, egyszerűen csak szeretni akar…*
Kouga:- Akarod, hogy elmenjek?
Kagome:- Kouga, te nagyon kedves fiú vagy, de úgy érzem nekem Inuyasha mellett van a helyem…
Kouga bólintott.
Kouga:- Jól van, megértem. Akkor azt hiszem jobb, ha én most megyek.
De amint kimondta ezeket a szavakat a fiú és elengedte Kagome kezét a lányon rettentő hiányérzet lett úrrá. Ezért mielőtt még elment volna Kouga, megfogta a csuklóját.
Kouga:- Szeretnél még valamit Kagome?- Kérdezte szomorkásan a fiú.
Kagome:- Igen, Kouga. Szeretnélek szeretni.
Ezzel közelebb lépett hozzá, és megcsókolta.
De nem tudta, hogy valaki (pontosabban 3 valaki) figyeli őket.
Mikor elváltak egymástól ajkaik, boldogan nézték a másikat.
RIIIIIIIING!
Kagome:- Bocsáss meg Kouga, de mennem kell órára. Mi lenne, ha 2-kor visszajönnél? Akkor hazakísérhetnél, és talán anya meg is engedné, hogy nálunk aludj!
Kouga:- Rendben. Akkor 2-re visszajövök!
Ezzel elengedte a lány kezét, és elment. Kagome még nézett arra helyre, ahol Kouga eltűnt, egészen addig, amíg a tanár rá nem szólt, hogy menjen órára.
A lány egész órán álmodozott, aztán amikor kicsöngettek a barátnői, körülállták.
Eri:- Jól van Kagome, halljuk! Ki az a srác, akivel voltál a szünetben?
Kagome:- Milyen srác? Ti leskelődtetek utánam a szünetben???
Ayumi:- Öööö… izé… mi nem leskelődtünk, csak véletlenül megláttunk titeket…
A többiek bólogatva helyeseltek.
Yuka:- Na, most mesélsz, vagy nem?
Kagome:- Na jó, nem bánom… A középko… illetve Prágában ismerkedtem meg vele. Kouga a neve.
Ayumi:- És hogy-hogy itt van? Prága nagyon messze van!
Eri:- Jajj, hát nem nyilvánvaló? Annyira szereti Kagomét, hogy idejött Prágából! Igazam van?
Kagome:- Hát… Igen, így is lehet mondani.
RIIIIIIIING!
Yuka:- Jajj, ne már, megint becsöngettek! Majd azért suli után még mesélsz, ugye?
Kagome:- Hát… ööö… izé… az a helyzet, hogy én…
Ayumi:- Az álomlovagoddal akarsz lenni.
Kagome: Hát, igen.- Mondta elpirulva a lány.
Bementek órára. Kagome észre se vette, és máris vége lett a tanításnak. Boldogan szaladt az udvarra, hogy újra lássa Kougát.
És Kouga ott volt. Türelmesen várta kedvesét az iskola előtt, miután megunta a városban mászkálást. Kagome amint meglátta a fiút oda rohant hozzá, és csókkal köszöntötte.
Kouga:- Na végre! Már azt hittem sosem engednek ki onnan!
Kagome:- Jajj Kouga, hisz csak 5 óra telt el!
Kagome:- Na, mehetünk?
Kouga:- Persze!
Kézenfogva sétáltak Kagome otthonáig.
Kagome:- Itt is vagyunk! Anya megjöttem! És hoztam egy vendéget is, ha nem baj!
Mrs. Higurashi:- Nem baj kislányom! És történetesen ki az a „vendég”?- Kérdezte sejtelmes mosollyal az arcán.
Kagome:- Itt van.- És Kouga bemutatkozott.
Kouga:- Jó napot! Kouga vagyok.
Mrs. Higurashi:- Szervusz Kouga. Gondolom te vagy a lányom új udvarlója.
Kouga:- Hát, igen, valahogy úgy.- Mondta miközben elvörösödött a feje.
Mrs. Higurashi:- Akkor nyugodtan menj fel az emeletre Kagomével, amíg elkészítem az ebédet.
Kagome:- Oké anya! Gyere Kouga, erre van a szobám.- Mondta, miközben húzta a fiút maga után az emeletre.
Bementek és leültek az ágyra. Elkezdtek beszélgetni. (Hogy miről azt még én sem tudom, de jól elvoltak. ;))
Mrs. Higurashi:- Kész az ebéd!
Kagome:- Rendben anya, megyünk!- Mondta Kagome, és már lent is voltak.
Miután megették az ebédet Kagome megkérdezte Kougától, hogy nincs-e kedve elmenni moziba?
Kouga:- Mi az a mozi?
Kagome:- Tudod, egy olyan hely, ahol kitalált történeteket vetítenek, kitalált szereplőkkel, amit filmnek hívnak.
Kouga:- Érdekesen hangzik. Menjünk!
Kagome:- Várj egy kicsit! Ilyen páncélban nem mehetsz az utcára. Gyere keresünk valami hozzád illő ruhát!
10 perc múlva meg is találták a tökéletes szerelést. Kougán egy sötétkék farmer volt, egy fehér izompóló, és egy fehér futócipő.
Kagome:- Nagyon jól nézel ki! Várj, és is felveszek valami hozzád illő cuccot.
5 perc múlva kész is volt. Egy sötétkék farmer-mini szoknya volt rajta, egy fehér top, és egy fehér futócipő (ugyanolyan, mint Kougán, csak ez női változat volt). Kouga elkerekedett szemekkel nézett a lányra, és hogy kinyilvánítsa tetszését vonyított egyet.
Kagome:- Na, mehetünk, vagy még itt állsz egy darabig?- Kérdezte miközben mosolygott.
Kouga:- Naná, hogy mehetünk!
Kagome:- Anya, elmentünk!
Mrs. Higurashi:- Jól van kicsim, érezzétek jól magatokat!
Kagome:- Meglesz.- Mondta miközben Kougára mosolygott.
Elmentek a moziba, és nagyon jól érezték magukat. Még sétáltak kézenfogva a parkban,
aztán hazamentek.
Kouga:- Nagyon jól éreztem magam, Kagome!
Kagome.- Én is.
Leültek Kagome ágyára, és csókolózni kezdtek. Kouga hátradöntötte Kagomét, de Kagome eltolta magától a fiút.
Kagome:- Bocsáss meg Kouga, de ez nekem túl gyors.
Kouga:- Rendben Kagome, megértem.- Mondta.- De ugye nem bánod, ha itt alszok melletted?
Kagome:- Nem.- És átölelte a fiút.
Így aludtak el, egymás karjaiban, és így is ébredtek fel.
Másnap reggel.
Kouga:- Kagome, vissza kéne mennem a falkámhoz.
Kagome:- Jó, menjünk, és akkor én is elbúcsúzom Inuyasháéktól, és megmondani nekik, hogy új életet kezdek veled! Ugye nem bánnád, ha itt élnénk? Akkor Inuyasha sem zaklatna!
Kougának felcsillant a szeme.
Kouga:- Nekem nem gond.
Kouga:- Elvigyelek? J
Kagome:- Igen, megköszönném.
Már át is mentek a kúton.
Kagome:- 10 perc múlva találkozzunk itt.
Kouga:- Rendben!
Kouga elment a falkájához, Kagome meg Inuyasháékhoz.
Mindenki:- Szia Kagome!
Kagome:- Sziasztok! Nem maradok sokáig, csak azért jöttem, hogy megmondjam, új életet kezdek, az én világomban. Méghozzá Kougával! Majd időnként meglátogatlak titeket, de ti ne keressetek engem!
Inuyasha:- Mi az, hogy azzal a bolhafészekkel kezdesz új életet??? Nem engedem! Nem, nem, és NEM!
Kagome:- Mi az, hogy nem engeded? Nem vagyok a barátnőd! Még csak nem is engem szeretsz!
Inuyasha:- Na és azt TE honnan tudod?
Kagome:- Onnan, hogy ha engem szeretnél, akkor nem folyton Kikyouval csókolóznál!!!
Inuyasha:- Én… izé… Ő… csak…
Kagome:- Még véded is??? Fekszik! Fekszik! Fekszik! FEKSZIK!
Kagome elfutott.
Inuyasha miután feltápászkodott:- De… én téged szeretlek… - Suttogta, de ezt Kagome már nem hallhatta.

                                                                                                Folyt. Köv.!