Beszélgetés és Kagome fájdalma 

-Inuyasha! Igazából te mit érzel Kagome iránt?-kérdi Miroku

-Az az igazság, hogy nem tudom, hogy mit érzek! Amikor velem van olyan nyugodt, vagyok! Nincs és nem is, létezik senki más a számomra. De amikor Kikyo megjelenik ő iránta is, ugyanezt érzem. Akkor tudom, hogy Kagomét ezzel megbántom, de akkor ez sem érdekel! Csak ő és más senki! Olyant érzek, mintha megbabonáztak volna!/Kagome arcán megjelenik egy könnycsepp/De Kagomét is szeretem. Tele vagyok kételyekkel!

Ráadásul azt sem tudom, hogy melyiket válasszam!- mondta szomorúan Inuyasha Kagoméra pillantva.

-Jaj, ez nehéz helyzet! Én meg sajnos nem tudok segíteni neked ebben! De annyit mondok, hogy Kikyo már nem él! Ő már csak hamuból van és földből. Nem érez semmit, ellenben Kagoméval aki él és szeret téged! Vidám mosolygós ellentétben Kikyo aki szomorú és hullafehér! Kagome soha nem ölne meg téged, de Kikyo igen! Ezen gondolkodj el Inuyasha! Csak ennyit tudok segíteni a döntés a tied!

-Még nem tudom, hogy mit csináljak, de megfogadom a tanácsodat és gondolkodok rajta, de alszok rá egyet! Jó éjt Miroku!

-Neked is barátom!- feleli Miroku is álmosan

„Most mit tegyek? Kit válasszak? El kell, döntenek, hisz nem tehetem ezt se Kagoméval se Kikyoval! Mirokunak igaza van, de én akkor is szeretem Kikyot! Ah ez csak zavarosabb így! Inkább alszok!-gondolta Inuyasha és hamar el is aludt.

Reggelre is hét ágra sütött a nap. Kagome kelt fel most legelösször. Sokáig nézte Inuyashát, majd elment sétálni. De megírta levélben Mirokunak, hogy hova megy.

„És én még azt hittem, hogy szeret! Ahogy rám nézett, ahogy átölelt és csókolt! De tévedtem! Nagyon nagyot tévedtem! Csak játszadozott az érzéseimmel! Hogy is képzelhettem, azt hogy szeret. Inuyasha, hogy tehetted ezt velem!?” – gondolta sírva Kagome.

Folytatása következik!!!!!!!!