·     Most mennem kell. Jönnek a katonák. – állt fel és kék szemével szomorúan Sesshoumarura nézett, aki követte példáját, és felállt.

·     Miért jönnek? – csapta meg az orrát a közeledők szaga.

·     Engem keresnek. Remélem, még találkozunk. – szólt hátra és elindult, de még egyszer hátranézett. A démont már nem látta, úgy tűnt, hogy elment.

·     Kinuye!! – halott meg egy hangot az említett és a fák közül előlépett az a fiú, aki az apjával maradt, miután ő elment, nyomában egy tucat katonával. – Miért nem jöttél vissza?

·     Sajnálom, gondolkodnom kellett. – válaszolt megbánóan a démonlány és közelebb lépett.

·     Jól van akkor, gyere, mert már mindenhol kerestek. – mondta kedvesebben és visszaindultak a palotába.

Sesshoumaru egy fáról az egészet végignézte, majd ő is eltűnt szellemgömbként. A lány minden nap kiment a tisztásra, mert a fiúval találkozott. Összebarátkoztak ez alatt a négy nap alatt. Kinuye azon a napon, amikor a vendégeket várták, előbb indult vissza a palotába, nehogy elkéssen, mert még fel kell készülnie is.

Bement a szobájába és felvette a kikészített ruhát, amit az édesanyja választott. Leült a tükör elé, ami az ajtóval szemben volt és a haját kezdte fésülni, közben a vacsorára gondolt, mert nem értette, miért kell neki is jelen lenni a fogadáson. Bairei előző nap közölte ezt vele.

·     Bejöhetek? – kérdezte egy mély hang.

·     Persze gyere. – a férfi odasétált a lány mellé. – Mit szeretnél apa?

·     Ugye tudod, hogy a Feketesárkányokkal szemben vesztésre állunk? – kezdte a palota ura. Kinuye bólintott. – Áldozatot kell hoznom. Szövetséget kötök, az egyik tartomány urával, de cserébe fel kell ajánlanom nekik valamit, az egyik olyat, ami többet ér számomra, bármi másnál. – mondta lehangoltan és az ablakon keresztül a teliholdra nézett.

·     És mi lenne az? – kérdezte kíváncsian és apja felé fordult.

·     Te, Kinuye. – a démonlány ledermedt. Lerakta fésűjét az asztalra, majd lehajtotta a fejét, miközben visszafordult a tükör felé.

·     Hozzá kell mennem valakihez, hogy ne veszítsünk? – kérdezte halkan, de hangjában keserűség hallatszott.

·     Igen. – válaszolt megbánóan a férfi, és inkább elfordította a tekintetét a lányáról, és ismét a holdra nézett.

·     Felajánlasz engem egy idegennek, mint egy darab rongyot, hogy elérd a célodat? – kelt ki magából a lány és szinte ordította mindezt. A férfira nézett, könnyes szemével a lány, amitől Baireinek majdnem megszakadt a szíve a szép arc látványától, amit most sós cseppek tettek szomorúvá.

·     Sajnálom. – mondta halkan és kisétált a szobából. Kinuye az asztalra borult és keservesen sírni kezdett.

A terem tele volt hatalmas erejű démonokkal, akik még nem tudták, hogy mit ajánl fel nekik Kelet ura, a szövetségért. A szolgálók feltálalták az ételt, majd elhagyták nagy szobát. Felhívta magára a figyelmet Kinuye apja, azzal, hogy felállt. A vendégek lassan elhallgattak, és várták, hogy mit szeretne a férfi.

·     Tudják, hogy miért hívtam ide önöket, mert szövetséget kellene kötnöm, ahhoz, hogy le tudjam győzni a Feketesárkányokat. Mint tudják, sokan vannak és erősek, nem bírunk el velük, mi Ezüstsárkányok, ezért segítséget kérek önöktől. – mondta hangosan a férfi, mire egy kis hangzavar tört ki, de az sem tartott sokáig.

·     És mit ajánlasz fel nekünk, azért, hogy megbízzunk benned, Bairei? – kérdezte Észak ura, aki tigrisdémon volt, és az egyik legerősebb mind közül. A többi vendég helyeselt.

·     A lányom kezét. – válaszolt egyszerűen, bár lelki ismeret furdalása volt, hogy ezt teszi Kinuyéval.

·     És láthatnánk a lányodat? – kérdezte az egyik démon.

·     Persze. – felelte, mire kinyílt a vele szemben álló ajtó.

Belépett a terembe Kinuye, kék selyemkimonóban, amin fehérliliom minták voltak. A lány derékig érő haját, felül feltűzték két fehér hajtűvel, amit szintén liliom díszített. A szemét kékkel kisminkelték és az ajkaira rózsaszínű rúzst kentek. A lány leült apja mellé, körbenézett és megakadt a szeme egy ezüsthajú fiún, aki csodálkozva nézett rá aranybarna szemeivel, amiben egy kis szomorúság bujkált.

·     Valóban gyönyörű a lányod, biztos vagy benne, hogy a szövetségért cserébe őt hozzáadod valakinek, a teremben ülők közül? – kérdezte Inutashio, a már ülő férfitől.

·     Igen, csak így győzhetjük le a Feketesárkányokat. – válaszolt semmilyen érzést tükröző hangon. – Ki fogadná el így a feltételeket?

·     Mi biztosan, a fiamnak úgy is feleséget keresek. – nézett végig Kinuyén, Északi tartomány ura. Néhány másodpercen belül, elég sokan jelentkeztek, a lány nagy szomorúságára, de elvállalta, hogy segít az apjának, ezért muszáj elviselnie mindezt.

·     Mostmár csak ki kell választanod, hogy kivel szövetkezel. –mondta az egyik nem jelentkező démon, de mindenki egyet értett vele.

·     Holnap közlöm önökkel a döntésem. – jelentette ki a férfi, amire elkezdődött a vacsora, és mindenki elmesélte, milyen hőstettei voltak eddig, meg, hogy miként megy a tartománya.

Kinuye felállt és kisétált a teremből, amit nem sokan vettek észre, a hangzavar miatt. Kis idő után az a fiú is ott hagyta a vendégeket, akit a démonlány felismert. Kinuyet kereste, akit a kinti kertben talált meg, egy fának dőlve, miközben az ezüstösen világító holdat figyelte.

·     Szépek a csillagok. – szólalt meg a fiú, Kinuye mellett, aki csak most vette észre az érkezőt.

·     Igen, azok. – válaszolt és a démonra nézett szomorú szemekkel.

·     Mióta tudod, hogy férjhez adnak?

·     A vacsora előtt tudtam meg nem sokkal. – pillantott újra az égre. A fiú nekidőlt a fa másik oldalának és a csillagokat fürkészte.

·     Te is akarod? – kérdezte halkan, de érdeklődőn.

·     Nem, de meg kell tennem apámért. – válaszolt és egy könnycsepp csordult le az arcán, ami a ruhájára hullott.

A fiú megérezte a sós nedv illatát, ezért Kinuye mellé lépett, aki a nyakába borult és sírni kezdett. A démon, vigasztalás képen sután megölelte a lányt, aki szorosan hozzá bújt, és közben belefúrta az arcát az ezüst tincsekbe, amik kellemes illatot árasztottak. Kinuye néhány perc múlva kezdett megnyugodni, és már csak szipogott, de nem akarta elengedni a démont, de a szemébe nézett.