1.fejezet A kis csapat felbomlik

Egy szép reggelen, mikor még a nap is alig kelt fel, Miroku kint ül a kis kunyhó előtt mélyen a gondolataiba volt merülve. Bent a kunyhóban Sango felébredt, és arra lett figyelmes, hogy kedvese nincs mellette. Kiment a kunyhóból, hogy megkeresse, ekkor vette észre, hogy szerelme kint ül, és gondolataiba van merülve, odamegy hozzá és megfogja a vállát.

-mi a baj kedvesem? – kérdi Sango aggodva.

-szeretsz te engem? – kérdésre kérdéssel felel Miroku.

-persze, hogy szeretlek. Mért kérdezel ilyet? – aggodalmaskodik Sango.

-mert az éjjel furcsa álmom volt, amiben már nem velem voltál. Nem engem hívtál szerelmednek, hanem ….- nem tudja a szerzetes befejezni, mert a szellemirtó beleszól.

-hanem kit? – kérdi Sango

-Inuyashát. – mondja ki Miroku.

-ez csak egy álom, ilyen nem fog megtörténi, mivel Inuyasha Kagomét szereti. Kétlem, hogy közte és köztem bármi is lenne. Én meg nem hagynálak el, mert túlságosan is szeretlek.

-én is szeretlek téged. – megcsókolja kedvesét.

Sango Miroku ölébe ült, és egymás karjaiban nézték tovább a napfelkeltét. Inuyasha és Kagome is szép lassan ébredeztek. Kimentek ők is a többiek után.

-Inuyasha! – mondja Kagome.

-mondja! Mi a baj? – kérdi Inuyasha.

-haza kell mennem.

-ezt most nem mondod komolyan?

-de!

-nem mehetsz el! Nem engedem!

-muszáj haza mennem! Már régen nem láttam a családomat, és nagyon hiányoznak.

-akkor sem mehetsz haza!

-de haza megyek! Ebben te sem fogsz tudni megakadályozni!

-ezt azért megnézné!

-persze ha Kikyohoz kéne rohanod, akkor ahhoz nem kéne engedély! Viszont ha én csak a családomat szeretném meglátogatni, akkor azt nem tehetem meg. Nem érdekel a véleményed, akkor is haza megyek.

-nem mész!

-de!

-nem!

-de! fekszik!

Inuyasha közelebbről megismerkedet az anyafölddel, addig Kagome felkapta az iskola táskáját, majd elrohant a csontok kútjáig. Inuyasha utána, de mikorra odaért Kagome már nem volt sehol. Leült a kúthoz, és várt. Pár órával később Kagome megérkezett.

-szia Inuyasha!

-szia Kagome! Már nagyon hiányoztál!

-tényleg?

-igen!

-van egy rossz hírem! Többet nem tudok veletek tartani, mert édesapámhoz kell költöznöm.

-mért pont most? Mikor már minden olyan jól ment?!

-sajnálom! Hiányozni fogsz! - mondta Kagome, szorosan odabújt szerelméhez.

-te is nekem. – megcsókolta kedvesét.

Kéz a kézben visszamentek a faluba, majd Kagome mindenkitől elbúcsúzott. Sango és Inuyasha volt a legszomorúbb. Inuyasha visszakísérte Kagomét, elbúcsúztak egymástól még egyszer, Kagome beleugrott a kútba, nagyon szomorú volt, hogy nem láthatja barátait.

Inuyasha nagyon szomorú volt Kagome miatt, ezért elment a szent fához, és felült az egyik ágára, napokat töltött ott. Nem szólt a többiekhez, nem ment enni, csak ült, és gondolkodott. Már egy hete így volt, mikor megjelent Kikyo és így szólt:

-Inuyasha hallom, hogy a reinkarnációm elment és itt hagyott. Most már nyugodtan velem jöhetsz a pokolba. – mondta Kikyo és várta, hogy mit lép a félszelem.

-nem megyek veled.

-miért nem? Hisz megígérted!

-nem megyek veled, mert nem szeretlek.

-rendben! Ne gyere vele, de ezt még nagyon megbánod!

-nem érdekel! Ha lehetne, akkor hagy békén.

Kikyo elment. Sango meg előlépet az egyik fa mögül, felmászott Inuyasha mellé, és így szólt:

-Miroku is elment!

-rendben! Hagy menjen!

Sango eddig bírta és sírva fakadt. Hanyou nem bírta, ha valaki sír mellette, átölelte Sangot és nyugtatóan elkezdte simogatni a hátát.

-mért ment el?

-nem tudom! Csak fogta magát egy ma reggelre elment. Mért hagyott itt? Mért nem vitt magával? Lehet hogy a múltkori álma miatt?

-miféle álom?

-azt álmodta, hogy te meg én együtt vagyunk. Remélem nem emiatt.

-biztos csak megijedt valamitől. Majd vissza fog jönni.

-remélem te nem akarsz magamra hagyni?

-mért hagynálak?

-Kagome is elment, Miroku is itt hagyott. Úgy-e te nem fogsz?

-nem!

-nincs kedved visszajönni a faluba, és adnék neked enni valamit? Már egy hete, hogy itt ülsz, de azóta nem ettél még semmit sem.

-visszamegyek.