„Kiba! Mit keres ő itt? És ki az a másik alak? De hisz ez Naraku! Mit csinál az a lány, hagyja elmenni?”

Sesshoumaru kirontott a fák takarásából. Rögtön a lánynak esett.

- mit műveltél? Hagytad elmenni?

- lenyugodnál!? Nem ölhetjük meg. Még nem. Nem szabad vagy meg akarsz halni?

- miről beszélsz?

- én a jövőbe látok. De erről a többieknek nem kell tudni. Ha most megtámadnánk, meghalna az egész világ. Ezért nem támadtam meg és neked, sem engedem. Semmi kedvem számomra fontos személyeket meggyászolni. Többet nem mondhatok.

- olyan titokzatos vagy. És mégis olyan vonzó.

- ezt bóknak veszem. Menjünk vissza.

- rendben.

Elindultak a többiek felé, akik még mélyen aludtak. Reggel közölte Kagome, hogy haza kell mennie.

- miért mész el?

- InuYasha már mondtam, hogy dogát írok, és fel kell készülnöm rá. Egyébként is Kiba is látja az ékőszilánkokat.

- de akkor is.

- én se leszek. Én is visszamegyek.

- mi? Már te is? Meg vagytok zakkanva? Te is dogát írsz?

- nem. Én csak visszamegyek bulizni.

Minden szem Kibára bámult.

- most mi van? Én nem élhetek egy kicsit. Nemsokára jövök és szólok, hogy nem leszek beszámítható állapotban.

Kiba azon nyomban beugrott a kútba és haza ment. A lány a közeli diszkóba ment és kitombolta magát. Több ital után visszamászott a kútba. Már ott is este volt. A csapat a kút körül telepedett le. Hangos éneklésre és kiabálásra lettek figyelmesek.

- csá mindenkinek! Forog a föld és az évszakok…

- ez berúgott. Kiba mit ittál? (Sango)

- nem tom. De jó sokat és hoztam nektek is. Ez vodka, ez szaké, ez wisky, ez úzó, ez pálinka. Nagyon jó. Ne csak én igyak már. Egy kicsit lazítunk.  

- végül is ránk fér. (Miroku)

És az említettek Kagome kivételével fogyasztani kezdték a magas alkohol tartalmú italokat. Hamarosan minden palack kongott az ürességtől. Mindenki kicsit többet ivott a kelleténél. A papnő hozott kártyát és kitalálták, hogy játszanak vetkőzős pókert. Ez a fiúknak nagyon tetszett. InuYasha csalt, büntetésből alsónadrágig kellett öltöznie. Már mindenkin alig volt ruha. Sango felkiáltott:

- inkább üvegezzünk. Ez már unalmas!

Természetesen mindenkinek tetszett az ötlet. Az első kör csak arcra puszi, a második szájra puszi, a harmadik kör francia csók, a negyedik pillangó csók. Ha lány lányra mutatott arcra puszi, és ha fiú fiúra egy kézfogás. Mindkét lány smárolt mindegyik pasival. Következett a pillangó csók. Ezt egyedül Kiba ismerte.

- nos. A fiú a lány köldökétől végigcsókolja egészen a szájáig és ott újabb smárolás, következik. Érthető?

- persze.

Ez első ilyen páros InuYasha és Sango volt. Miroku meg volt veszve az irigységtől. Nem érezték kényelmetlenül magukat. Az ital mindent feledtetett velük. Sango szinte magára rántotta a fél szellemet. A fiú lágyan végigcsókolta a lány izmos, lapos hasát. Néha lágyan megharapdálta a lány selymes bőrét. Majd feljebb és feljebb haladt és hosszú csókban összeforrtak. Az este hasonló hangulatban telt. Beszélgetés közben aludtak el. Másnap késő délután erős fejfájással ébredtek. Szinte mindenre emlékeztek. Alig mertek egymás szemébe nézni. Sango InuYasha közelében olyan vörös volt, mint a rák. De így visszagondolva nagyon jól érezték magukat. Kagome hamar megunta a magányt és visszatért az ősi Japánba. Nem volt valami szívderítő látvány. Barátai felváltva rohangáltak a bokrok sűrűjébe rókázni. Sápadtan feküdtek a fák lombkoronájának árnyékában. Vizes ruhával a homlokukon.

- ti meg mi a jó eget csináltatok az este?

- biztos akarod hallani, Kagome?(Miroku)

- nem inkább nem kösz. Egyáltalán mit ittatok? Mit csináltatok?

- fú, ne tud meg. Mit is ittunk? Ja ott vannak az üvegek, rajta a nevükkel. Kár, hogy nem voltál. Olyan jót mulattunk.(InuYasha)

- el tudom képzelni.

- De most mi bajod van? Az a bajod hogy kihagytunk a buliból?(Kiba)

- is. Meg az, hogy lehet valaki ilyen! És ha megtámadnak minket, akkor mi a fészkes fenét csináltok? Olyan részegek voltatok, mint még soha. Ha lecsendesednének a körülmények, akkor már bulizhatnátok, de így bármikor megtámadhattak volna! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen.

- nem támadtak volna meg minket. Erőt gyűjtenek ellenünk. Az a bajod, hogy téged kihagytunk a buliból!

- nem erről van szó.

- dehogy nem! Csak féltékeny vagy. Pedig InuYasha érted akart menni, de úgy gondoltuk jobb, ha tanulsz. Olyan izé tudsz lenni valamikor.

Kiba ezzel faképnél hagyta a papnőt. Kagome vízért indult és így legalább nem láthatták könnyeit. Két kőszilánk közeledett a lány felé. Kouga a fiatal farkas vezér volt az.

- Kagome, kedvesem! Remélem, jól megy a sorod annál a palota pincsinél. Hamarosan eljövök érted és akkor egybe kelhetünk.

- szia Kouga. Mondtam már, hogy ne hívd őt így. A neve InuYasha. 

- de csak a te kedvedért. Miért vagy egyedül az erdőben? Még vigyázni se képes rád.

- ó én csak vízért indultam, mert a többiek nagyon másnaposak.

- és te?

- ja én otthon voltam. Este meg teljesen leitták magukat és most mindenki fejfájástól kezdve hányásig minden bajuk van.

- segíthetek?

- persze. 

A démon lekísérte a lányt a patakhoz. A forrás közelében álltak meg. A vízsugár erőteljesen tört fel a földből és zubogva folyt le a sziklákkal kivágott mederben. Kagome belemerítette tálját a hűs, friss vízbe. Visszaindult a társaihoz Kouga társaságában. A papnő megbotlott egy kiálló gyökérbe és előrezuhant. Ám a szellem elkapta a földre eső lányt. Kagome eldobta a tálat és megcsókolta a fiút. Kouga meglepettségében nyitva felejtette a szemét, de pár másodperc múlva átadta magát a csóknak. Így álltak hosszú perceken keresztül, összeölelkezve. Kagome szakította meg a csókot. Magán érezte valaki tekintetét. InuYasha dermedten állt a két fiatal előtt ökölbe szorított kézzel. Szemeiben fájdalom bujkált. Kagome szemébe nézett, amely csillogott az újabb könnycseppektől.

- Kagome…

- sajnálom, InuYasha. Te nem tudtál dönteni Kikyou és köztem. Én döntöttem közted és Kouga között és Kouga nyert. Sajnálom. Nem akarlak megbántani, csak azt akarom, hogy boldog legyél. Ha most fájdalmat okoztam neked, bocsáss meg. Nem szándékosan tettem. Most még veletek maradok, de ahogy legyőztük Narakut elmegyek Kougához. Ha minden jól megy az ékkő teljes lesz, és akkor feltámaszthatod Kikyout vagy szellemmé, válhatsz. Bocsáss meg.

- Megértem. Nem haragszom. De…

InuYasha nem tudta befejezni mondatát, mert elvesztette teste felett az uralmát. A fájdalom, hogy elvesztette azt a nőt, akit a világon legjobban szeretett darabokra törte a lelkét. A szellem része ezt kihasználva újból feléledt. Szemei tűzben égtek és vörös színben játszottak. Pupillája teljesen összeszűkült. Arcán szabálytalanul két méregcsík húzódott. Hófehér haja ezüstszínűre változott. Agyarai és körmei még inkább megnőttek és megerősödtek. A látvány még Kougábból is félelmet váltott ki. InuYasha megrecsegtette ujjait és Kouganak rontott. A farkas szellem hiába volt az ékkőszilánkok birtokában csak védekezni tudott. A fél-szellem nyakon ragadta Kougát és egy fának hajította, ami kettétört az erős ütéstől. A fél-szellem a védtelen lány felé fordult…

Miroku Sango mellett feküdt, fejét a lány vállára hajtva. A szellemirtó ettől kicsit zavarba jött, de hagyta. Miroku hamar falébredt és egy lágy kezet érzett arcán. Csak most vette észre, hogy Sango ölében van a feje és a lány, az arcát cirógatja. A fiú önelégülten a lányra mosolygott, aki visszamosolygott rá. A szerzetes felült és magához vonta a lányt. Fejük egyre közelített egymáshoz, mintha mágnesek húznák őket. Végül megcsókolták egymást. A csók hamar véget ért és egymás karjaiban dőltek hanyatt. Szavak nélkül is megértették egymást. Azt hitték semmi, sem szakíthatja félbe pihenésüket. Hamar elaludtak. Nem messze tőlük Kiba ápolta Sesshoumarut. A démon homlokán vizes kendő pihent és alig halhatóan szuszogott. A lány óvatosan megcirógatta a fiú arcát. Visszarántotta ujjait, mire a démon megfogta kezét és kinyitotta aranysárga szemeit.

- elmész?

- nemsokára jövök. Hozok egy kis vizet. Addig pihenj.

- siess.

- okés.

A lány elindult arra amerre Kagome indult el vízért. A szél élesedni kezdett és felhőket sodort magával, akár a hullámok a vízen hánykolódó hajókat. Halk kiáltások ütötték meg a lány fülét. Szaporázta lépteit. Nem sokára elérte a forrást, ahol InuYasha ráakadt Kagoméra. A papnő kilépett a fák és bokrok védelmező takarásából. Szeme elkerekedett. Olyan látvány tárult szeme elé, amit még álmában se gondolt volna. Egy horror filmbe illő kép. Kouga félholtan feküdt a magas fűben és az élet fénye már alig pislákolt benne. Oldalra nézett. Meglátta Kagome vértől szennyezett alakját. A lány oldalt feküdt és több sebből vérzett.

- ki tehette ezt?

Halk morgás hallatszott a háta mögött. A papnő hátrafordult, de egy erős ütéstől megtántorodott. Letörölte felrepedt ajkáról a vért és szembe nézett ellenfelével.

- InuYasha! „már megint átváltozott. Az nem jó. Nagyon nem jó. Biztos ő intézte el Kagomét és Kougát. Fenébe! Nem akarok kárt tenni benne, de ha nem megy máshogy, hogy magához térítsem kénytelen, leszek megsebezni.”

A fél szellem megindult a lány felé. A papnő eldobta kaszáját. Kezét ökölbe szorította, könyökét behajlította, terpeszállásba állt és várta hogy a fiú a közelébe érjen. Puszta kézzel akarta észhez téríteni. InuYasha ütött elsőnek. Kiba ügyesen és fürgén kivédte, majd másik támadást indított ellene. Az ütés InuYasha bal arcát találta el. A fiú hátra tántorodott.

- egy halandó, aki tud verekedni. Nő létére. Nem rossz. Te szórakoztatóbb leszel, mint az a két balfácán.

- InuYasha térj magadhoz. Nem akarlak komolyabban bántani. Harcolj a lelkedet marcangoló démon ellen. Kérlek!

- hiába erőlködsz, Kiba. Igen tudom, hogy ki vagy, hogy mi vagy. Mindent tudok, amit az a fél szellem. Csak azért tudtam átvenni felette az irányítást, mert Kagome Kougát választotta. A fél szellem lelke darabokra tört és én újból a felszínre kerülhettem.

- tehát végig tisztában van azzal, amit teszel? Ez olyan, mint egy tudathasadás. InuYasha neked még mindig ott van Kikyou, akit állítólag annyira szeretsz. Kérlek, térj magadhoz. Ez nem te vagy. Harcolj! Harcolj!

- hiába erőlködsz. Megölök mindenkit, akit csak tudok. És tudod mi a legjobb az egészben, hogy élvezni fogom! A véretekben fogok fürödni! Lenyúzom a bőrötöket, és abból fogok ruhát készíteni! Kíváncsi vagyok, mit szólna a bátyám, ha megtudja majd, hogy kezet emeltem rád. Ezt minden értelembe értsd.

- bocsáss meg. Nem akartalak bántani de, úgy látom teljesen, elvakítja az elméd az új éned.