- milyen érzés? Félsz a haláltól? Az arcod nem tükröz semmit. Mint mindig. Belül üvöltöl, míg kívül nyugodságot árasztol.

- eressz… már… el! Térj… már… magadhoz! 

InuYasha elengedte a lányt, aki a földre rogyott és levegő után kapkodott. Valamint nyakát dörzsölgette. Hátrakönyökölt. Valaki felnyögött és hörgött egyet. A lány nagy erőt vett magán és felállt. InuYasha oldalát szorongatta, ahol a lány eltalálta. A fiú újonnan karmaival támadott, ám a lány megfogta a felé közeledő kezet… Kagome magához tért. Feltápászkodott. Kábultsága ellenére Kibához akart sietni, ám a lány rákiáltott:

- fuss Kagome! Menekülj! Hívj segítséget! Mentsd az életed!

- de mi lesz veled?

- velem ne foglalkozz! Csak indulj már! És ne nézz hátra, csak menj!

Kagome erőt vett magán és elindult. A tábor szerencsére közel volt. Fákba kapaszkodva haladt lassan előre. Az ösvényen, amin elindult vércseppeket hagyott maga után. Beért a tisztásra, ahol a társai pihentek. Kagome összeesett. Teste maga alá gyűrte a puha és vékony fűszálakat. A föld egyre jobban elszíneződött a vértől. Sango vette észre haldokló barátnőjét és rögtön segítségére sietett. Sango kezelésbe vette a sebesültet, míg Miroku elsietett gyógyfüvekért. A démon megérezte Kiba vérének szagát. Sesshoumaru villámgyorsan a harc helyszínén termett. A harctéren már csak Kouga testét találta meg és a lány illatát sehol sem érezte.

„Francba! Francba! Miért hagytam, hogy egyedül menjen el vízért. Hogy lehetek ennyire hülye!? Vajon hol lehet. Miért nem éreztem meg InuYasha vérének szagát. Hiszen átváltozott. Ez egyértelmű. Nem értem. Lehet, hogy valami gátolta. Kiba hol vagy?”

Sesshoumaru vállára kapta a félholt Kougát és visszasietett a táborba, ahol ellátták a sérült farkas sebeit. A társaság egy kunyhóban húzódott meg. Szürke felhők sorakoztak az égen. A nap sugarai halványodni kezdtek. A szél feltámadt és a fák lombját és a virágok szirmait cibálta. A szirmokat, mint viharba került csónakokat vitte a szél. Lassan eleredt az eső. Csendesen áztatta a földet. Hőseink a kunyhóban várták meg az eső végét, ami valahogy csak nem akart megállni. Sesshoumaru fel alá járkált a szobában, majd hirtelen megállt és kirohant a szakadó esőbe. Sango és Miroku is utána akartak menni, de a két sebesültet nem hagyhatták magukra. Így hát maradtak és reménykedtek. Sesshoumaru csak rohant megállíthatatlanul. A lezúduló esőcseppek az arcába vágtak. Az esőcseppek akár a könny, folytak végig az arcán. Csak rohant és rohant. Kibához…

- állj már le, kérlek! Törj a felszínre! Ne hagyd, hogy a démoni részed felül kerekedjen! Harcolj! Áááá!

Igen, újból harc. Visszatértünk InuYasha és Kiba harcához. A fél szellem magával hurcolta a lányt, miután megérezte, hogy bátyja közeledik. A fiú kimonó felsője kicsit elszakadt. Itt ejtett vágást a lány, de a seb hamar bezárult. Viszont a papnő nagyon rossz állapotban volt. Bal karja tehetetlenül csüngött és karján, oldalán mély sebek tátongtak, amit a fél- szellem okozott neki. A lány esetlenül rogyott térdre a következő ütéstől. Zihálva vette a levegőt, és úgy érezte minden ereje, elhagyja. Szíve vadul kalapált. Már attól félt, hogy kiszakad mellüregéből. Lehet, hogy itt ezen a szent helyen meghal? Ő nem adta fel. De pihennie kellett. Léptek közeledtek felé. Haldoklott. Tudta ő is és InuYasha is. A fiú pár centire megállt a lánytól és lehajolt hozzá. A papnő ezt kihasználva felugrott. Ezzel kibillentve a fél szellemet az egyensúlyából. Szaladt. Futott, ahogy csak megmaradt erejéből kitelt. De nem jutott messzire. A fiú elé állt.

- már rég nem volt ilyen szórakoztató ellenfelem. A véred olyan akár az édes nektár. És a szépséged is párátlan.

- ezt bóknak veszem. De ne nekem csapd a szelet, hanem annak, akit szeretsz. Tiszta szívedből.

- szeretet. Ez csak egy értelmetlen szó. Ezen a világon senkinek nincs szüksége szeretetre, és senki nem ismeri ezt a szót. Téged viszont kívánlak. Minden értelemben. Akarlak. Azt akarom, hogy az enyém legyél. És én gondoskodok róla.

- na most már tényleg állj le! Az rendben van hogy megpróbálsz megölni, de nem hagyom hogy fölöttem basáskodj! Ez a világon az egyetlen dolog, amit ki nem állhatok!

A következő pillanatban a lány egy fához csapódott. Két bordája eltört, ami elég nagy fájdalmat okozott neki. A fél szellem rögtön előtte termett és karjait a fának támasztotta, így elzárta a lány menekülési útvonalát. A lány felemelte tekintetét. A csendet a szél és Kiba szapora légzése törte meg. A fiú a lány fölé hajolt és váratlanul megcsókolta. A lány meglepettségétől magához térve, ellökte a fél-szellemet és pofon vágta.

- ezt ne merészeld még egyszer!

- valld csak be, hogy te is élvezted. Elég nagy a szád ahhoz képest, hogy milyen állapotba vagy. Most nem te diktálod a szabályokat, hanem én.

Miután befejezte mondandóját a lányra ugrott, akit ezzel a váratlan akcióval ledöntött a lábáról. A lány törött kezét, mint valami zavaró tényezőt, oldalra lökte. A fiú végig csókolta a lány nyakát s többször beleharapott a puha és sima bőrbe. A kulcscsontjánál megállt és szívni kezdte Kiba bőrét. A papnő védekezett amennyire erejéből kitelt. De nem sokra ment vele. Eközben a fiú baljával a felsőt kezdte el leszedni a lányról. Mivel nem tudta lehámozni a lányról a ruhát egyszerűen megoldotta. Lehasgatta róla. A fél szellem fel kapta fejét. De a következő pillanatban már a földön feküdt. Valaki gyengéden megfogta a papnőt, és talpra állította.

- Sesshoumaru!

A lány a démon „nyakába ugrott”. A fiú örült hogy végre előkerítette a papnőt. InuYasha eközben fortyogott a méregtől. Sesshoumaru védelmezően a lány elé lépett és farkasszemet nézet öccsével.

- váratlanul ért, hogy idejöttél. Még a szagodat sem éreztem meg.

- széllel szemben jöttem. Ezért nem éreztél meg. De még időben érkeztem. Térj magadhoz, öcsém. Ha a másik éned háta mögé bújsz, az gyávaság.

InuYashánál ez volt az utolsó csepp a pohárban.

- ez szerinted gyávaság? Kacagnom kell. Meg te beszélsz, aki annak idején naponta több falut tett a földel egyenlővé. Te beszélsz!?  

A fél szellem nem tudta befejezni mondanivalóját. Fejéhez kapott. Szépen kezdett visszaváltozni. Arcáról eltűntek a méregcsíkok és szemeiből eltűnt az a megsemmisítés tüze. Fáradtan rogyott a földre és szemeit lesütötte. A papnő és a démon feléje közeledett. Kiba leguggolt hozzá, ám a fiú elfordította fejét. A lány óvatosan megfogta a fiú arcát, és maga felé fordította. Az aranybarna szempár szomorúan és szégyenkezve csillogott.

- maradjunk itt éjszakára. Már esteledik. Keresek valami levélféleséget és felkötöm a karom. Sesshoumaru, elmész addig tűzifáért?

- természetes.

A démon beleveszett a rengetegbe. A lány felkötötte törött karját, majd egy fának nekidőlve elszundított. Sesshoumaru hamar visszaért. Megrakta, a tűzet és az alvó papnőt figyelte. InuYasha távolabb húzódott bátyjától. A démon ezt észrevette. Felállt és testvéréhez ment.

- mi bajod van?

- én… szégyellem magam.

Hosszú szünet következett. Sesshoumaru elgondolkodott InuYasha szavain.

- az nem te voltál. És nyugi ami történt az hétpecsétes titok marad.

- köszönöm.

- gyere ide, mert még megfázol.

A fél szellem közelebb húzódott a tűzhöz. Másnap reggel Kiba elindult a kúthoz, hogy haza jusson. Nem akarta törött kezét még jobban megerőltetni. Sesshoumaru a lánnyal akart tartani, de az nem engedte.

- rád itt van szükség. Nem pedig egy bekötött karú csitri mellett.

- de mi van akkor, ha valami bajod esik?

Csilingelő hangján kacagott a démon kijelentésén. A lány szemei nevettek. Boldogság volt minden együtt töltött percük. A nap a papnő hajára tűzött és a szél gyakran játszadozott a rendetlen tincsekkel. A démon valamilyen oknál fogva magához ölelte a lányt, aki még mindig mosolygott. Gyengéden eltolta a fiút, majd ajkait a démon ajkaihoz illesztette. A lány megszakította a csókot és nevetve ugrott a kútba, majd eltűnt.

Sesshoumaru sokáig állt még ott egyhelyben, ahol a lány megcsókolta. Hiány. Ezt érezte. De hisz ő egy démon! Egy erős szellem leszármazottja! Nem szerethet ennyire egy halandót! Vagy mégis? Nem értette. Miért őt? Mi olyan különleges benne? Tette fel magának ezeket, a kérdéseket. Ezekre azonban csak szíve tudta a választ. De hisz neki nincs szíve. Olyan akár egy jégcsap. Hideg és érzéketlen. A Nap mégis felolvasztja a jeget. Ez történt vele is. Jeges szívét felmelegítették. Pont úgy, mint apjáét egykor. A fiú elmosolyodott ezen a gondolaton. Szerelmes. Hosszú élete során először szerelmes. Hátat fordított a kútnak és elindult táboruk felé. InuYasha mellé szegődött, hogy lelkileg támogassa öccsét ebben a kellemetlen helyzetben. Kagome és Kouga már nem voltak ott. Kagome úgy döntött, hogy InuYashának és neki is az lesz a legjobb, ha elmegy Kougával. Kiba hazaért régi otthonába. Nővérével lakott, mivel édesanyja és édesapja is meghaltak. Ninja, Kiba nővére ledöbbent húga állapotán. Azonnal kórházba vitte és kitalált valami hihető sztorit, amivel az orvost hitegetheti. Kiba karja csúnyán eltört. Három csavarral rakták helyre, amiket majd pár hét múlva vesznek ki. Mellkasát begipszelték a törött bordák miatt, és sebeit összevarrták. A lányra hosszú pihenés várt. Kiba kimerülten nyúlt végig ágyán és hamar elnyomta az álom. Felébredt, de szemeit csukva tartotta. Hideg tárgyat érzett homlokán. És sebeibe nyílalt az égető fájdalom, ami miatt felébredt és kiverte a láz. Kinyitotta szemeit. Homályos alakot pillantott meg maga mellett, akinek körvonalai kezdtek kirajzolódni.

- mit keresel te itt? Hogy jutottál át? Takarodj vissza, oda ahonnan jöttél!

- ez nem a te stílusod. Ennyire udvariatlan legyél. Enye. Enye.

A lány felült, aminek az lett az eredmény, hogy vért köhögött fel és visszahanyatlott az ágyba. Testét égető, szúró fájdalom járta át.

- mit akarsz?

- csak meglátogattalak. Kíváncsi voltam túl élted e az InuYashával való találkozásodat. Úgy látom élve, megúsztad. Ennek igazán örülök. Van egy ajánlatom számodra. Ha nekem dolgozol, akkor életben hagylak téged és barátaidat is, de ha nem akkor végzek veletek. Na mit szólsz hozzá?

- jól tudod a válaszomat. Nem. Még mindig nem és tovább tartom.

- gondoltam. Na mindegy. Még találkozunk. Ja egyébként beadtam neked egy mérget. Gondoltam hogy ez lesz a válaszod. Biztosra mentem. Ne félj a többieket is utánad, küldöm, és sokat fogsz szenvedni. Belülről fog felemészteni.

- te szemét!

- haha. És milyen dühös lennél, még ha megtudnád, hogy szájon átadtam be a mérget! Rám nincs hatással. Haha.

- te rohadék!

A lány fel pattant és kardja után kapott, amit a démon felé dobott. A penge Naraku arcán ejtett egy széles vágást. Ezzel a démont is felingerelte. A lány a kút felé vette az utat és futott, ahogy csak bírt. Beleugrott a kútba és kék fényben eltűnt. Jól gondolta. Naraku követte. Átszaladt az erdőn és reménykedett, hogy Sesshoumaru megérzi az illatát. Semmi fegyver nem volt nála csak a tőrök és íja. Az íjjal nem sokra ment, mivel sérült karját mozgatni se bírta. Naraku pár perc alatt beérte és útját állta. Szemei tűzben égtek, még fényesebben, mint szokott. Csápjaival a lány felé csapott, ám valaki az útját állta. InuYasha alakja rajzolódott ki. Naraku egy pillantást vetett a fiúra, majd nevetve eltűnt. Kiba megmentőjéhez szaladt. A fél szellem hátrafordult. A lányban meghűlt a vér. InuYasha megint átváltozott. Arcán gonosz vigyor ült. A papnő hátrált és futásnak eredt. Futott, míg a fél szellem nyugodt léptekkel követte. A lány meglátott egy tavat és bele gázolt. Egy kiálló szikla mögött elrejtőzött.

- csak nem el akarsz bújni?

- hogy kerülsz ide?

- aki keress, talál.

A fiú a sziklának nyomta a sérült lányt.

- mi-mit csinálsz?

A fél szellem nem válaszolt, hanem a lány vízzel áztatott hajába túrt ujjaival. A fiú végigcirógatta karmos ujjával a lány bekötött hasát.

- fejezd be! – szólt határozottan Kiba.

- miért is? Ha tehettem egy kézmozdulattal, megölhetnélek.

- de mégsem teszed.

- de csak, azért mert akarlak. Akarom a tested és a lelked. Akarom azt, ami te magad vagy. Azt akarom, hogy az enyém legyél senki másé.

- te nem vagy normális. Elvette az eszedet valami. Eressz már el!

A papnő nagy erőt véve magán és próbálta eltolni magától az erőszakos fiút. Sikertelenül. A fiú benyúlt a lány lenge inge alá és elkezdte lehámozni a lányról. InuYasha a lány két melle közötti bőrt kezdte csókokkal bombázni. A lány arcára nézett és egy szokatlan dologra lett figyelmes. Kiba szemeiből könnyek buktak felszínre. A fél szellemet ez nagyon meglepte. Kibát még soha senki nem látta sírni. De most. A fiú váratlanul visszaváltozott. Ölbe kapta a félig ájult lányt és a kúthoz vitte…

Lassan már eltelt egy hónap is. InuYasha minden nap meglátogatta Kibát, ám bátyjával ezt nem közölte. Attól tartott, hogy a két szerelmes közé áll. Pedig reménytelenül szerelmes volt Kibába. Még a gondolattól is irtózott. Próbálta elhessegetni ezeket, a bugyuta dolgokat. Hiába. Éjszaka volt. Kellemes nyári idő. A szél lágyan fújt és a csillagok hunyorogtak a sötét égen. Az árnyékok táncoltak a füvön és a járdán. Egy árny suhant át a kerten és az ablakpárkányra szökkent. Halkan bemászott a nyitott ablakon és puhán a földre ugrott. A szobában csak egy gyertya égett. Az árny az ágyhoz lépett, ami üres volt. A szobaajtó halkan becsukódott és valaki ráfordította a kulcsot. Kiba lépett ki az árnyékok közül. Csak egy átlátszó fehér inget és egy rövid farmernaci volt rajta. Csábosan közeledett az alak felé. A homályból kilépett egy férfi. Sesshoumaru nem tudta sokáig legeltetni szemét a látványon. A lány oda ment hozzá és a nyakába ugrott, lábait szorosan átkulcsolva a démon derekán és szenvedélyesen megcsókolta. Pár másodperc múlva már az ágyon voltak.

- hol a francba voltál ilyen sokáig? Már azt hittem nem is jössz!

- ó, csak nem aggódtál értem? Most kelt fel a nap. Nem tudom, mit akarsz? A nappal együtt jöttem. A többiek megint keresnek, mint már megannyiszor.

- és ha igen? Egy ilyen alakért nem érdemes aggódni.

- kösz. Mikor jöhetsz vissza? Már hiányzol.

- még egy-két napig itthon kell maradnom. De hisz minden nap látsz.

- jó de nem egész nap. Hol is tartottunk?

- hát…

És megint megtörtént, ami sokszor meg szokott történni köztük. Ezen az estén többször egymáséi lettek. Dél körül keltek fel. A démon még lustizott az ágyban, míg a papnő rendelt pizzát. A fiú kinyitotta szemeit és meglátta a lányt az ő kimonó felsőjében.

- mondtam már, hogy olyan szexi vagy a kimonómban?

- még nem. De kösz a bókot. Itt a kaja. Eszel?

- Aha.

Elkezdtek falatozni. Valaki beugrott az ablakon. InuYasha, aki egy picit ledöbbent, ahogy szemei átvándoroltak. Hol testvérére, hol a papnőre nézett.

- sziasztok.

- basszus, InuYasha! A szívbajt hozod rám. Hogy kerülsz ide? De egy picit várj. Úgy látom zavarban vagy, de nem csak te, hanem mi is. Megyek, átöltözök.

- visszatulajdonítanád a felsőm?

- nem! Vagyis mindjárt. Csak nem akarok az egész házon pucéran végigszambázni. Egy pillanat.