A lány pár perc múlva vissza is ért. Kócos haját rendbe rakta, felvett egy koptatott, tépett farmer halásznadrágot és egy fűzőt, ami a mellet is takarta. Fekete az alap és piros a fűző. Hátul lazán összekötötte a haját. A ruhadarabot a démonra dobta, aki rögtön fel is vette.

- InuYasha nem vagy éhes?

- hát egy kicsit. Van olyan instant tészta?

- csinálok. Mindjárt.

A lány elindult a konyha felé és intett, hogy jöjjenek utána. A papnő elkezdett főzőcskézni. Feszült csend. Kiba szemeit forgatta és végül megszólalt.

- mizujs van odaát, InuYasha?

- á, semmi különös. Mindenki pihen vagy valami hasonló dolgot művel. Mikor jössz vissza, mert ideje folytatnunk az ékkőkeresést.

- holnap.

InuYasha ezután nem sokat szólt, mert tömte a búráját. Sesshoumaru felállt az asztaltól, csókot lehelt Kiba ajkára és elment. A fél szellem értetlenkedve nézte a dolgot, viszont a papnő nem kérdezősködött. Sesshoumaru hallgatásba burkolódzott. Miután visszatért saját világába elindult ellenőrizni északi területeit, amit még apja hagyott hátra neki. Furcsa volt megint ezen a részen járni. Szokatlan és kellemetlen volt ismét magányosan szelni az utat. Hamar rátalált hűséges, de undok talpnyalójára Jakenre.

- üdvözöllek, Nagyuram! A nagyúr nem kívánja otthagyni azt a korcs InuYashát és a szedett vedet bandáját?

- még egy ilyen kijelentés, és meghalsz.

„Már megint ez a szag. Miért érzem ezt folyton, ha egyedül vagyok? Nem értem, és ha odaérek a szaghoz, addigra már el is tűnik. Ha élsz, mutasd magad, apám! Nagy szükség lenne most rád…”

Valahol máshol.

- InuYasha, a drágalátos bátyád hova a jó égbe tűnt??????

- elment az északi határokat ellenőrizni.

- értem. Majd ha visszajött még számolok vele, hogy nem szólt nekem.

- talán baj hogy velem kell utaznod?

- jaj ne bolondozz! Csak örültem volna, ha szól. Na de mindegy.

- vérszag…

- merre?

InuYasha futásnak eredt. Kiba a nyomában. Hamar rátaláltak a szag helyére. Naraku újabb reinkarnációja ellen Kouga harcolt, aki már súlyos sérüléseket is szerzett. Pont a hátuk mögött álltak távol a célponttól. Kiba azon nyomban megfeszítette íját, amitől izmai teljesen nekifeszültek. Célzott. Lőtt. Fröccsenés és halk nyekkenés. A démon fen akadt szemmel, fejéből kiálló nyílvesszővel esett a földre. Naraku értetlenkedve nézett „gyermekére”. A fák és bokrok sűrűjének takarásából megjelent InuYasha és Kiba.

- ezért még számolunk, papnő!

- állok elébe.

A felbőszült démon köddé vált. Kiba Kougához térdelt és megnézte a farkas sebesülését. InuYasha pedig állandóan a fejét forgatta hol balra, hol jobbra. Kagomét kereste, aki nem tartózkodott ott. Kouga hamarosan talpra állt és már el is sietett. Kouga felkavarta körülöttük a port. InuYasha prüszkölt az orrába áramló finom szemcséktől. A papnő szemét törölgette, és közben szidta a farkas vezért. A porfelhő kezdett eloszlani és immár nem kettő, hanem három alak állt ott. A fél szellem és a papnő is érezte a hátuk mögé settenkedő személyt és hátrafordultak, hogy szembenézzenek az ellenségnek hitt alakkal…

-áááááááhhhhhh!!

- nesztek mocskos fatyúk!

Sesshoumaru egy újabb csapást indított egy százlábú démon ellen. A démon úgy döntött, ha már itt van, akkor legalább megtisztítja a határt a gyenge démonoktól. Finom szellő csapta meg az orrát és vele jött az a szag, amit annyira keresett. Félbe hagyta a támadást és azonnal a szag irányába fordult. Futásnak eredt. Miközben futott Kiba illatát vélte felfedezni a szag irányába. Loholt. Rohant, míg célba nem ért…

- ki vagy? Olyan ismerős a szagod.

- nem ismersz meg InuYasha? Szépen megnőttél. Édesanyád büszke lenne rád. A nevem Inu no Taisho. Mondd neked ez a név valamit?

- az… nem lehet! De hisz te már meghaltál!!

- nem. Még élek. De mindenki azt hiszi meghaltam. Mostanra épültem fel rendesen.

- apám…

- ha jól érzem, mindjárt megérkezik Sesshoumaru.

Öt másodperc se telt bele már ott volt a legidősebb testvér. Megrökönyödve állt a családi összejövetel előtt. Tekintetével végigmérte apját, akin semmi változást nem vélt felfedezni. Hosszú, ezüst haját összekötötte. Termete is ugyanolyan volt, mint rég. Büszke, hatalmas és erős.

- szerbusz fiam.

„Még a hangja is ugyanolyan, mint volt.”

- apám. Rég láttuk egymást. Még engem is sikerült megtévesztened. Ez már nagy szó.

- örülök, hogy jól vagytok.

InuYasha majd kiugrott a bőréből örömében. Sesshoumaru is boldog volt, bár nem nagyon mutatta ki. Egyedül Kibának nyílt meg. Sesshoumaru miután feleszmélt rögvest a lányhoz futott.

- Kiba!

- tessék?

- mi bajod van?

- miért nem bírtál szólni, hogy elmész az északi határhoz???

- mert még én se tudtam, hogy menni fogok.

- aha. Persze. Jó kifogás sose rossz.

- jaj ne csináld már a fesztivált!

- mi? Hogy én csinálom? Te nem bírtál kinyögni két rohadt szót, hogy elmész ahhoz a tetves határhoz!!!!

InuYasha és Inu no Taisho csak nézték a két veszekedőt, akik már ordibáltak egymással. A papnő vetett véget a veszekedésnek. Galláron ragadta a démont és megcsókolta. Abba maradt az ordibálás. A youkai és a fél szellem nézték az ölelkező párt, akik már lenyugodtak. Mikor befejezték az enyelgést, észrevették magukat. A többiek csak kaján vigyorogtak. Sötétedett. A Nap kezdett a horizont mögé csúszni. Szép lassan. Az egy taggal bővült csapat elindult táborhelyet keresni. Kiba elment vadászni. Hamarosan egy őzzel tért vissza. Az állat homlokának közepéből egy nyílvessző állt ki. A dögöt gyorsan megszabadították a bőrétől és a belső szerveitől. Tüzet gyújtottak és elkezdték sütögetni a vadat. A papnő addig elment edzeni. Erről egyedül Sesshoumaru tudott. A lány egy óra múlva visszatért. A kezein lévő kötések már átszíneződtek. Leoldotta és egy újabbat rakott kézfejére. A kaja lassan kész lett és elkezdtek falatozni. Vacsora után beszélgetni kezdtek.

- Sesshoumaru, sosem gondoltam volna, hogy egy emberi nőt fogsz szeretni.

- változnak az idők, apám.

- Kiba jó választás volt. Rendesen helyrerakja Sesshoumarut.(InuYasha)

- nem rakom helyre, csak kiábrándítom. Nehogy már mindig az legyen, amit őnagysága akar. Sangoék mikor jönnek vissza?

- nem tom.

- Na akkor aludjunk.

Kiba felállt és felugrott egy vastag fa ágára, elhelyezkedett és lehunyta szemeit. A többiek is nyugogóra tértek. Másnap mikor a Nap sugarai álmosan folytak szét tájon riadalom támadt egy közeli faluban. Négy alak állt a szétrombolt, felégetett falu előtt. A házak tetejét lángok borították. A lángnyelvek már az eget nyaldosták. Sikoltások. Rémület. A hét zsoldos pusztította el ezt a falut. Vagyis akik megmaradtak belőlük. Bankotsu, Jakotsu, Ginkotsu és Suikotsu. Az általuk elpusztított falu előtt álltak, mint akik jól végezték dolgukat. Sötét árnyak táncoltak arcukon, melyek megcsillantak a lángok fényében. Elindultak, hogy felkutassák a kis csapatot. A szél csendesen fütyörészett. Az állatok mintha megérezték volna a közelgő vészt elillantak. A Nap felhők sokaságába burkolódzott hogy ne kelljen a kíméletlen vérontás szemtanúja lennie, s ne kérdezhesse senki, mint egy szemtanút. A csapat épp erre az útra tévedt. Nevetve, vidáman cseverészve folytatták útjukat. Nem tűnt fel nekik semmi.

- Pirkadatkor vörös volt az ég alja. Ma vért fognak ontani.(Inu no Taisho)

Ez hamarosan be is következett. Nem kellett sokáig menniük, hogy belebotoljanak a hét zsoldos maroknyi csapatába. Elsötétült az ég. A szél is feltámadt. Kiba felajzotta az íját és lőtt. A nyílvesszőt kék szín ölelte át és egyenesen a zsoldosok háta mögé száguldott. Robbanás. Démon darabok röpködtek szana szét. A következő percben egy újabb nyílvessző hasította a levegőt. Egyenesen Ginkotsuba. InuYasha azonnal hátrafordult. Egy nő alakja bontakozott ki a Nap sugaraiban. Hosszú ébenfekete haját hátul kötötte össze. Gesztenyebarna szemei nyugodságot sugalltak. Kikyou. A papnő beérte kis csapatunkat.

- késtél.(Kiba)

- nem mondtam, hogy várj rám.

- nem is vártam. Amint látod…

A két papnő inkább hasonlított egymásra, mint Kagome és Kikyou. A három férfi teljesen leblokkolt, ahogy a nők kezükbe vették az irányítást. Kikyou nyila Jakutsut vonta ki a forgalomból. Kiba kaszája összetűzésbe került Bankotsu bárdjával. A jövőből érkező papnő egy szamuráj kardot dobott Kikyounak, aki nekiesett Suikutsonak. Kikyou úgy forgatta a kardot, mintha gyerekkora óta használni tudná. Kibának viszont meggyűlt a baja Bankotsu bárdjával, de nem adta fel.

- az ilyen erős nőknek a csapatunkba kéne tartoznia. Nem egy ilyen elfuserált csapatba.

- mi viszont nem kívánunk több száz ártatlant eltenni láb alól naponta.

- ez bizony kár.

A következő pillanatban egyszerre ugrott hátra a két papnő, megfeszítve íjaik húrját. Egyszerre lőttek elpusztítva ezzel ellenségüket. A két lány összecsapta a tenyerét, és egymásra mosolyogtak. Majd hátrafordultak és 3 leblokkolt alakkal néztek farkasszemet. A két lány elindult, mint akik jól végezték dolgukat.

- mi volt ez? (InuYasha)

- csak elbántunk az ellenséggel és elindultunk Naraku kastélyához, ami itt van a közelben. Sango és Miroku is hamarosan ideérnek. (Kikyou)

A két leányzó elindult legelöl, a hímneműek hátra maradva követték őket. Ahogy Kikyou megjósolta nem sokára bele botlottak Sangoba és Mirokuba. Kihalt tájra értek. A hely kopár sivatagra emlékeztette őket. Sehol semmi élőlény. A föld felrepedezett a víz hiányától. Sötét köd kezdett terjengeni. A csapat úgy döntött visszafordulnak és letáboroznak. Kiba és Kikyou elrángatták Sangot fürödni. Ott neki estek a lánynak, aki kénytelen volt mindent töviről-hegyire elmondani.

- miért jöttetek vissza olyan hamar? Maradhattatok volna még egy kicsit…

- jó lett volna, Kikyou, de végeznünk kell Narakuval meg nem, tudtam volna kibeszélni magamat.

- és megtörtént a dolog?

- Kiba! Te csak arra tudsz gondolni?! Igen megtörtént, ha érdekel… nekem is hozhatnál olyan valamit, amit akkor szoktatok használni, hogyne legyen gyerek.