- rendicsek. Kikyou húz bele, mert most is utolsó vagy. Jaj, akkor holnap vagy valamelyik nap megint vissza kell mennem az én világomba, ha neked is hoznom kell. Mert már fogyóban van… rendesen. Hehe.

- nana, Kiba. Már ilyen rendszeresen csináljátok?

- hát… öö… az úgy volt, hogy… nem én vagyok a hibás! Ő jött utánam és utána meg már jött a hév is. Hát most, na. Majd ti is így lesztek vele…

- lökött. De így vagy jól. Lassan menjünk vissza. Holnap nehéz napunk lesz.

- ok. Kiba te nem jössz?

- én maradok még egy kicsit.

A másik két lány visszaindult a táborhoz. Kiba magára maradt. A magány és ő. Senki más. A hold előbújt a sötét felhők takarásából és a lányra vetette sugarait. A lány sóhajtott és a tóba nézett. A tükörképe egy másik lányt mutatott. Kiba hajába finom hullámok költöztek és fényesen, lágyan csillogtak. Szeme smaragdzöldre változott. Bőre kifehéredett, fülei kihegyesedtek. Kiemelkedett a vízből, ruháját felöltötte, haját kiengedte, a lágy hajzuhatag leomlott a vállára, hátára.

„itt az ideje, hogy megtudják ki is, vagyok én valójában… „

Lassú tempóban megindult. Arcára szomorúság és bánat költözött. Hirtelen belehasított tudatába valami, ami rossz energiát árasztott. Lélekszakadva rohant a táborhoz, ahol békésség uralkodott és mindenki aludt.

- ÉBRESZTŐ!!!!!!!!!!!!!!!

A csapat úgy ugrott fel, mint a bakkecskék. A tábor egy emberként fordult a lány felé.

- támadnak.

- Kiba, mi történt veled? (Sesshoumaru)

- semmi. Ez az igazi arcom.

- meghajlok előtted. A legbölcsebb teremtmény előtt, aki valaha a világra jött. Egy tünde. És ha jól látom egy nemes tünde-lány vagy. (Inu no Taisho)

- igaz. De most erre nincs időnk. Támadnak a párducok.

- mi? De hát azokkal végeztünk Sesshoumaruval!

- tudom de, itt vannak, és itt van a féreg is. Gyere elő Naraku!

Halk kacagás. A sötétségben több fényes szempár figyelte őket. Kis csapatunk előhalászta fegyvereiket. Dongásra lettek figyelmesek. Miroku rögvest rátekerte bal kézfejére a gyöngyfűzért. A párducok előjöttek a sötétség, nyújtotta búvóhelyükről. A macskák élén egy szőkés barna hosszú hajú, éles szemű férfi állt. Taisho rögtön felismerte és morogni kezdett. A macskák halk morgással és fújással válaszoltak a kutyák gesztusára. A levegőben lebegve megjelent a főkolompos, Naraku.

- ebből a slamasztikából már nem mászhatok ki, akármilyen erősek és gyorsak vagytok. Viszont a tündének és a papnőnek volna egy ajánlatom…

- köpök az ajánlatodra! 50évvel ezelőtt kijátszottál engem és InuYashát! Ezt sosem bocsátom meg!

- úgyszintén. Nem vagyok hajlandó hozzád hasonlókkal egyezkedni…

- legyen így de, az erőtökre van szükségem, azt meg majd elveszem, ha kell. Támadjatok! 

Macskavezér Inu no Taishonak ugrott miközben átváltozott. A youkai is hasonlóképpen cselekedett. Alakját fény ölelte körül és formátlanná vált. A fénygömb nőni kezdett és egy hatalmas kutya alakja rajzolódott ki. A két gigantikus méretű szörny egymásnak esett. Harcias üvöltésük megremegtette a földet. A csapat tagjai hangyává zsugorodtak szemükben. Elkezdődött. Megállíthatatlanul folyt a csata a két csapat között. Bár ez a csata inkább a két nagyobb démon között zajlott… a többiek fedezékbe bújtak a szörnyek szájukból áramló mérgező füst elől. Egy időre abbamaradt az élet-halálra szóló küzdelem. Szinte egész testük vérben fürdött, a talajt vér és kitépett húscafatok borították. Taisho vicsorgott és álkapcsát csattogtatta, a párducvezér válasz képen fújással válaszolt és testén minden szőr az égre meredezett. A kutya démon egy hirtelen támadással a macska nyakának ugrott, erős fogaival, álkapcsával elharapta a torkát és egy nagydarab hús és légcső cafatot tépett ki belőle. Egy nyílvessző hasított át az égen, egyenesen a macskavezér szívébe. Elporladt. Nem maradt más belőle csak por, hamu és egy pár kisebb csontdarab. Kagome alakja rajzolódott ki a sötétségben. Ugyan olyan farkas ruhát hordott, akárcsak Ayame. Közvetlenül mögötte megjelent Kouga. A youkai visszaváltozott, fiai rögtön segítségére siettek, hogy rátámaszkodhasson a vállukra.

- attól, hogy megöltetek egyet, még van több száz macska is. Nem fogtok győzni...

- nem Naraku. Már mi nyertünk. (Kikyou)

Kikyou előrelépett. Háta mögött egy méterre megjelent mind a két oldalon Kagome és Kiba. Maguk elé emelték tenyerüket, az összes ékkőszilánk a kezükbe szállt, a nagyobb ékkődarab pedig Kikyou kezében landolt. Hátrafordult. Az ékkő egyesült. Rózsaszínes lilás fény ölelte át az apró ékszert. Egy fiatal hosszú hajú nő alakja rajzolódott ki. Apró buborékok szálltak az ég felé.

- Midoriko, most már szabad vagy. Az összes szellemmel együtt. Ég veled és köszönjük.

Abba maradt a pulzáló fény. Az ékkőből semmi nem maradt. Narakut örökre elnyelte a kő, mielőtt megsemmisült volna. A papnők megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Kagome ránézett Kougára, akinek lábaiból vékonyan folyt a vér. Rámosolyodott, mire a farkas visszamosolyodott.

- új lehetőséget kaptunk az életre. Az ékkő teljesített egy olyan kívánságot, amit itt mindenki meg akart kapni. Időt. Hosszú időt, hogy barátaival, egy azzal a személlyel lehessen, akit szeret. Itt mindenki megkapta a hosszú életet… (Kikyou)

- mivel nekem nincs szükségem erre, egy olyan személyt hoztam vissza valakiknek, akit tudom, hogy nagyon hiányoltak…(Kiba)

A sűrű sötét erdőből egy nő alakja bontakozott ki. Illata rögtön megcsapta Taisho orrát. Szeme elkerekedett a döbbenettől. Nem tudta indulatait kordában tartani és azonnal a titokzatos nő előtt termett, aki bizony az volt, a kinek gondolta.

- Izayoi…

- igen én vagyok az.

A démon válaszul megölelte a nőt, aki ugyan úgy visszaölelt. InuYasha meg volt bolondulva egy ideig, hogy élete most már csak jobb lehet. Kikyou kezdetleges teste semmivé lett, új testet kapott, hála Midorikonak. Hiszen mindenki kaphat még egy esélyt. Északon telepedtek le egy kisebb falut kialakítva maguknak. Kagome kivételével mindenki ott maradt. A papnő a farkas vezérrel maradt, aki nem kívánt együtt maradni velük, Kagome hiába rimánkodott. Senki nem háborgatta őket és a háborúkat is, elkerülték. Békés időszak volt ez számukra. Volt már mit otthonnak nevezni és mindenki boldog volt. Miroku kezéről eltűnt az átok, a tátongó, fekete lyuk. Sesshoumaru hamarosan megkérte Kiba kezét, InuYasha Kikyouét és Miroku Sangoét. A három friss pár több hét nászútra szánta el magát, aminek persze Taisho és Izayoi is örült, mert így kettesbe maradhattak. 

Vége                                                                                                                          Engel