A nevem Sarah. 17 éves, Vámpír Vadász vagyok. Én vagyok a kiválasztott, ami annyit tesz, hogy 15 éves koromban megkaptam az Erő nagy részét. Megváltozott az egész életem, a szüleim kitartanak mellettem és a nagyon jó barátaim is. Már nem járok a suliba sem. Este a discókban és a temetőben járőrözök. Hosszú fehér hajam, óceán kék szemem és izmos testalkatú, magas lány vagyok Rendszerint egy fekete mellig érő bőr felső, aminek a válla sötét barna átlátszó anyaggal volt hozzávarrva, egy fekete bőrnadrág és egy térdig érő csizma van rajtam+ egy földig érő bőrkabát. 2 szamuráj kardomat a hátamon hordom, amiknek a pengéje ezüst. Az oldalamon van egy vastag bőröv, amiben kihegyezett fakarók, szentelt víz és ezüst dobócsillagok vannak. A nyakamban 5 kereszt is lóg és hordok egy feszületet is magamnál, amit még a nagymamám adott ajándékba. A csizmám két oldalán van két háromágú tőr is. Minden fegyverrel tudok harcolni és szeretek is. Legnagyobb ellenségem Angelus, a vámpírok ura. A szemem láttára ölte meg a húgomat, aki csak 10 éves volt. Gyakran átélem azt az estét. Édesanyám boszorkány. Megtanított egy pár varázslatra, de megtanultam a fekete mágia támadásait. Nagy erőre tettem szert. Sokan vadásznak rám. Több 1000 évig is el tudok élni, hogy nem változom, és nem halok meg. Hogy miért írom ezt a történetet? Magam sem tudom. De most írok esküdt ellenségemről, ANGELUSRÓL. Már a neve is azt jelenti: gonosz. A mostani világ leggonoszabb vámpírja. Mindent magának akar. Hadsereget állított ellenem, azért hogy legyőzzön. Lassan már 600 éve él a földön. Hűséges csatlósa, aki ismert és gonoszságban is majdnem egyezik vele: Spike (Spájk-így ejtsd). A neve jelentése vasúti szeg. Nevét onnan kapta, hogy áldozatait vasúti szeggel kínozta meg. És most leírom nektek a történetemet. 

A temetőben kezdtem a járőrözést, úgy éjfél körül. Minden nyugodt volt és csendes. A hold megvilágította szomorú arcomat.

„Miért pont én? Miért? Nem lehetek senkibe szerelmes, nem lesznek gyerekeim, látni fogom, ahogy lassan az egész családom meghal. Istenem, miért adtál ilyen hosszú életet?” tettem fel magamnak a jól ismert kérdést, amikor zajt hallottam a hátam mögül. Megfordultam.

- Rég találkoztunk Sarah. De még mindig olyan gyönyörű, vagy mint mindig. Tudod, miért nem hagylak békén? Miért okozok neked fájdalmat?- Angelus és még egy tucat vámpír volt ott - Azért hogy egyszer kimond meg akarok halni. És, hogy én teljesítsem a kívánságodat.

- Álmodik a nyomor! Amíg élek sohase fogok neked örömet okozni! Megfogadtam, bosszút állok a húgomért! Én állom a szavam!

Nekik rontottam. Az összes düh ott lángolt a szememben, hamar végeztem velük és Angelus felé fordultam. De addigra ő eltűnt. Hirtelen valaki hátrarántott, és eltűntem egy sötét lyukban. Elájultam. Mikor magamhoz tértem nem a temetőben voltam. Egy kis tisztáson találtam magam, nem otthon voltam, hanem valami furcsa helyen. Hétágra sütött a nap és egy patak csordogált a közelben. Odamentem hogy megmossam az arcom és igyak. Miután végeztem elindultam egy irányba, nem tudom merre csak mentem az orrom után. Kezdtem megéhezni. Találtam egy gyümölcsfát0 és abból ettem. Furcsa érzésem támadt, valaki figyel a fák közül. Hirtelen megfogtam egy dobócsillagot és eldobtam. Célba talált, hallottam a vér fröccsenését. „Mire vársz? Gyere elő. Tudom, hogy van ott valaki vagy valami.” – gondoltam – „Lehet hogy egy vérfarkas? Akkor nekem annyi. Nem hoztam el se a pisztolyt, se a baltát! Istenem add, hogy ne egy vérfarkas legyen!”- és még hasonló gondolatok száguldoztak át az agyamon. De ekkor kilépett egy hosszú fehér hajú, sárga szemű 20 év körüli férfi. A dobócsillagom a mellkasát találta el. A tekintete csodálkozást és megvetést tükrözött, az arca felettébb nyugodt volt. Én álltam a tekintetét. Homlokán egy félhold ragyogott.

„Nagyon jóképű”- gondoltam magamban. Amíg így méregettük egymást, lassan megszólalt:

- Mégis hogy képzeled ezt halandó?- kérdezte lenéző hangon.

- Ezt ugyanígy én is kérdezhetném tőled?- feleltem flegmán.

- Sértegetsz? Sokba kerülhet az, neked!

- Én nem, csak a tényeket közlöm. Most meg kéne ijednem? Ha harcolni akarsz, mond meg nyíltan.

- Hogy merészelsz így beszélni velem? Ezért meghalsz!- kihúzta a kardját és megindult felém. Én levettem a kabátom és magamhoz vettem a kardokat. Kezdetét vette a csata. Nagyon jó erőben voltunk, ő is meg én is. Nem tudtunk a másik fölébe kerekedni. Végül azon gondolkodtam, hogy bevessem-e a varázserőmet, de az nem túl sportszerű. Azok a szemek! Nem láttam eddigi életem során ilyen gyönyörű szempárt, mint amilyen az övé volt. Végül megszólaltam:

- Én elég jól bírom még, de ha észrevetted nem tudunk egymáson felülkerekedni. Szerintem itt hagyjuk abba! Ez így már értelmetlen.

- Én még nem használtam fel minden energiámat, úgyhogy folytassuk!

- Magadban! Én már unom ezt. Az egész délutánt végigharcoltam veled. Nem akarok még több energiát elpazarolni. Este nagyobb szükségem van rá!

- De én nem engedtem, meg azt hogy abbahagyd!

- Itt nem az van, amit TE akarsz!!!!

- Mi a neved halandó?

- Ha eddig nem tűnt volna fel, nem vagyok halandó!

- Tényleg más szagod van, de nem tudom mi.

- Én vagyok a Vámpír Vadász. A nevem Sarah. Angelus ebbe a világba ráncigált. Az a szemét!

- Á, már értem miért vagy olyan erős. A nevem Sesshoumaru. Ismered Angelust?

- Sajnos igen. Meg akarom ölni. És meg is fogom. Mit kerestél te az erdőben?

- Semmit. Megéreztem egy nagy energiát, ami a tiéd volt és idejöttem. És akkor megláttalak és figyeltelek. Azt hittem nem fogysz észrevenni. De tévedtem.

- Bocsika a dobócsillagért. Ezt csinálom, ha egy ismeretlent veszek észre. Azt hittem egy vérfarkas, de hála az istennek csak te voltál. Egy kutyadémon.

- Honnan tudsz ilyen sokat rólunk?

- Olvastam a kutyadémonokról. A prém miatt tudtam hogy kutyadémon vagy. És az aranysárga szemeidről gondoltam.(pirulok) Arra vártam mikor változol át igazi alakodba.

- Nem szoktam ilyen nehéz ellenfeleket találni. Még az öcsém az, akivel ellehet harcolni, de vele nem találkozok túl gyakran.

- Testvér létetekre harcoltok? A szüleitek nem lehetnek túl büszkék rátok.

- Honnan veszed ezt? InuYasha egy fél szellem… egy korcs. Az apánk volt mindenidők legerősebb szelleme és meghalt, csak, azért hogy megmentse a korcsot és az anyját! Engem meg otthagyott anyámnál és nem érdekeltem. Ezért gyűlölöm InuYashát és az összes halandót!

- De bolond vagy, istenem! Voltál valaha szerelmes? Ha nem akkor azt se tudod mi ez az érzés! És tudod mi a szeretet? Vagy ezek számodra csak üres szavak? Az édesapád ugyanúgy szeretett téged, mint InuYashát és feláldozta volna magát ugyan úgy érted, mint ő érte! Egyáltalán tisztába, vagy azzal hogy mit teszel és mondol a saját véredről? Én az életemet odaadnám csak, hogy újra láthassam a húgomat!- és újból kitört belőlem a zokogás.