Sesshoumaru csak nézett és nézett. Pár perc múlva abba hagytam a zokogást, és a szemébe néztem. A keserű fájdalom látszott a szemében. Letöröltem könnyeimet és rámosolyogtam. Mivel nem ismertem itt semmit vele tartottam. Több hónapja vándoroltunk mindenféle terepen. Sokat beszélgettünk és kezdtünk összemelegedni. Egyik este egy erdőben kötöttünk ki. Nekidőltem a fának és a csillagos eget bámultam. Beszélgettünk, és lassan elaludtunk. Felriadtam álmomból és körbe néztem. A démon csendesen aludt, de ő is felkelt.

- Angelus itt van a közelben. Ha be akarsz szállni a harcba, akkor vágd, le a fejüket vagy szúrd szíven őket.

Amennyire tudtam halkan felálltam. Körülvettek.

- Spike a pajtásod ilyen gyáva hogy nem jön üdvözölni?

- Szeretnéd drága. Még mindig a véredre fáj a foga. A múltkori kóstoló nem volt elég és mi tagadás én is szívesen meg kóstolnálak.

- Álmodban! Az is azért volt, mert készületlenül ért, de azóta, nem volt több ilyen! És nem is lesz!

Úgy gondoltam ideje kipróbálni a tisztító bűbájt. Lassan felemelkedtem a földről és mindent ellepett a vakító fehér fény. Mikor mindenki kinyitotta a szemét a szájuk is tátva maradt. Ott álltam felettük egy kék testhez tapadó felsőben. Az alkaromon páncél és bokáig érő két oldalt combig felvágott szoknya, a lábamon térdig érő kékes csizma oldalamon egy kard és a hátamon szárnyak voltak.(úgy, mint fent a képen) Angyal voltam. Az arcom nem változott, ugyan olyan volt, mint mindig.

- Egy angyal! – hallottam Spike hangját- Ha ezt Angelus megtudja!

- De nem fogja megtudni, mert megtisztítom a lelketeket. Lélektisztító bűbáj!

Mindent elborít a fény. „Jaj ne! Spike elmenekült! Ez nem lehet igaz! Ne, túl kimerültem! El… fogok… ájulni… Valaki elkapott. Úristen! Sesshoumaru karjai között vagyok. Most biztos piros a fejem! ÁÁÁÁ, de izmos a karja!

- Jól vagy? Miért vörös a fejed? Lázas vagy?

- Igen jól vagyok. Biztos egy kicsit túlerőltettem magam. De a legnagyobb baj, az hogy Spike elmenekült. Amint Angelus megtudja, hogy angyallá tudok változni, nem megölni, hanem megvérezni akar.

- Bocs, de én se láttam semmit a fénytől, és nem tudtam megölni. Gondolkoztam azon, amit mondtál. Tényleg igazad van és ki kéne békülnöm az öcsémmel.

- Akkor induljunk!

- Beállok a csapatába és legyőzzük Narakut. Valamit el akarok mondani neked.

- Én is. De előbb kezd te!

- Én az első pillanattól fogva beléd szerettem. - mondta pirongva.

- Ugyanezt akartam mondani én is.

És végre csókolóztunk és ez egy igazi szerelmes csók volt. Kézen fogtuk egymást és elindultunk InuYashsáék táborához. Sohase voltam ilyen boldog. Nagyon remélem, hogy sokáig leszek ilyen boldog. Sesshoumaru megérezte az öccse szagát. Hamarosan odaértünk a társasághoz. Mindenki fegyvert rántott, ahogy látta a közeledésünket.

- Nem harcolni jöttem öcsém!

- Ugyan miért jöttél volna?(InuYasha)

- Azért jöttem, hogy kibéküljünk! És ezt komolyan gondolom!

A jelen lévők között mindenki ledöbbent a hallottaktól.

- Azt hittem sosem fog eljönni ez a nap, amikor végre kibékülünk! És a két testvér köszöntötte, majd megölelték egymást. Én is előreléptem a démon háta mögül. Mindenki csak nézett, mint a moziban. Mindenki sora bemutatkozott. Én is elmondtam, hogy ki vagyok. InuYasha természetesen nem hitte, hogy nagy erőm van ezért kihívott. Elfogadtam a kihívást. Hamar legyőztem. Mindenki elképedt.

- Én mondtam, hogy ne állj ki vele, öcskös. Én is alig bírtam vele pedig csak az ereje felét használta fel ellenem!

- Mi? Csak az ereje felét? Egy vadász nem lehet ennyire erős!

- De! Mert boszorkány is vagyok. Mindjárt jövök!

Levettem a ruháimat, mert azok már túl szakadtak voltak és felvettem egy yukatát és egy kimonót. Tök jól néztem ki!(a kis egoista) Miután kimentem leültünk vacsizni. Kagome remekül főz! Utána a lányok elhívtak fürödni. A fiúkat figyelmeztettük a leskelődés következményére. Miután elmentünk a három fiú egymásra maradt.

- Hé, Miroku mit csinálsz? A múltkor is, miattad kaptam én is. És Kagome egy hétig nem szólt hozzám. 

- De ha egyszer ilyen a természetem! Meg egyébként is ezt a látványt nem hagyhatom ki. Még ha kapok is. Sesshoumaru velem tartasz? Akkor InuYasha is jönni fog.

- Én még nem süllyedtem ilyen mélyre. Úgyhogy kösz, de nem.

- Ne, hogy azt mond Sesshoumaru, hogy nem vagy kíváncsi Sarahra. NA haladjunk a korral és gyere már!

- De ha miattatok kapok…

A fiúk elrejtőztek egy velünk szembeni bokorba. Épp akkor mentünk bele a kellemes vízbe. Tehát minden lényeges részt láttak.

- Remek ez a víz! De régen fürödtem már!(Kagome)

- Na igen! Ez van a régi Japánban.(Sarah)

- Tényleg mi van közted és Sesshoumaru között??(Sango)

- Hát… ö… izé. Szóval, na. Értitek

- Hihihi. Értjük (Kagome).

- Ti is haljátok, hogy mozognak a bokrok a hátunk mögött? (Sango)

- Majd mindjárt kiderül vannak-e leskelődők! Fekszik!!!!!!! (Kagome)

Nagy puffanás.

- Tűzörvény!(Sarah)

A bokor felégett és 3 széné égett alak mászott elő.

- Nem akarod megtanítani nekem ezt a varázsigét? Még hasznos is lehet.(Sango)

- De örömmel. Lányok, ha egyetért mindenki, akkor menjünk?(Sarah)

- Igen.

- Igen.

A lányokkal együtt elhúztam a csíkot. A fiuk hamar összeszedték magukat és utánunk indultak. Közben InuYasha és Sesshoumaru összefogtak és megverték Mirokut.

- Kagome!!!!!! Miroku a hibás. Addig mondta nekünk, amíg el nem mentünk vele.

- Ez teljes mértékben igaz. Tényleg Miroku kényszeríttet rá minket.

- És minden lényeges részt láttatok legalább? (Sarah)

- Igen!!!!!!!!! (Miroku)

- Legalább meg volt a heti örömötök. Még egy ilyen és nem sülni fogtok, hanem valami rosszabban fogtok szenvedni. (Sango)

Mérges voltam Sesshoumarura, de nagyon. Este éreztem, hogy valaki odabújik hozzám. Sesshoumaru volt az. Reggel nagy robajra ébredtünk. Naraku volt az, akiről Sesshoumaru mesélt.

- Csak nem felébresztettelek benneteket? Elnézést. De mivel új szövetségesre leltem gondoltam bemutatom.

- Ez nem lehet igaz!(Sarah)

- A nevem Angelus és szövetségre léptem Narakuval. Kölcsönösen segítünk egymásnak. Most is elsötétítette a napot, hogy elő tudjunk jönni mi vámpírok. Á, rég találkoztunk Sarah! Milyen itt az élet? Remélem, tetszik. Spike mondta milyen szép vagy angyalként, és hogy megviselt. Most leteszek, arról hogy megöljelek, inkább megvérezlek, és te leszel az én fekete angyalom.

- Nem veszed el a lelkemet! Inkább a halál, mint hogy vámpír legyek! Ha kell magammal, viszlek a sírba! Vágjátok, le a fejüket vagy szúrjátok szíven őket! Vagy gyújtsátok fel őket! Lángörvény!

A csata sehogy sem akart a végéhez érkezni. Mindenki egyre jobban fáradt. Összeszedtem a maradék energiáimat és angyallá váltam. Minden szellem és vámpír lelke megtisztult és eltűnt. Angelus, Naraku és Spike maradt. Nem bírtam állva maradni. Sesshoumaru karjaiban voltam, az ájulás szélén.