- Tényleg gyönyörű vagy angyalként, de így is, ahogy a jelenbe vagy. Felhasználtad a maradék energiádat, azért hogy megmentsd a barátaidat és a szerelmedet. Spike hozd ide!

- Ha hozzá mersz nyúlni, megöllek!(Sesshoumaru)

- Öld meg!- adta ki a parancsot Angelus Spikének. Spike elindult felénk. Még jobban odabújtam szerelmemhez. Spike túl gyorsan mozgott és hátulról leütötte Sesshoumarut. A kardja után nyúlt és mellkason szúrta Spikét.

- Bakuryuha! (InuYasha)

- Még találkozunk! Erre mérget vehettek, és akkor nem lesztek ilyen szerencsések!- közölte Naraku és már el is húzta a csíkot.

-Épen vagytok?- kérdezett Kagome minket.

- Igen. Túl fogjuk élni. Ez azért nem volt semmi! Jól elsöpörted őket Sarah! (Sango)

- Cccccssssss. Elaludt. Nem csodálom. Teljesen kimerült. Míg ti harcoltatok ő elaludt.(Sesshoumaru)

- Ez vicces. Menjünk a viskóba és ellátom mindenkinek a sebét.(Kagome)

- Sango, eljönnél velem egyet sétálni?(Miroku)

- Miért is ne. (Sango)

Miroku és Sango elindultak egymás mellett. Kagome és InuYasha egymásra néztek, mosolyogtak és halkan a pár után indultak. Sesshoumaru csak mosolygott, bevitt a házba és lefektetett. Mellém ült és fel sem állt mellőlem. Szaporán vettem a levegőt és erősen verejtékezett a homlokom. Talán lázas is voltam. Kagome és InuYasha hamarosan visszatértek. Kagome gyógynövényes vizes borogatást rakott a homlokomra. Úgy estefelé megérkezett Sango és Miroku. Kézen fogva. Mindenki boldog volt és nagyon fáradt volt, ezért hamar lefeküdtek. Úgy éjfél felé felkeltem és kimentem a kunyhóból. Gyönyörű teliholdas éjszaka volt. A holdfény bevilágította az egész vidéket. Elkapott a honvágy. Csak egy kicsit, de haza akartam menni, haza a családomhoz és a barátaimhoz. Már több hónapja vagyok itt. Nem az, hogy rossz itt élni, csak látni akartam anyát és apát. Biztos halálra aggódták magukat miattam. Ahogy ezen gondolkoztam, valaki leült mellém. Azt hittem, hogy Sesshoumaru, de InuYasha volt az.

- Jobban vagy már? Délután nagyon rosszul néztél ki.

- Igen, már jobban. Felhasználtam a tartalék energiáimat, ezért voltam olyan rossz bőrben. De már nincs nagy bajom.

- Ennek örülök. És tényleg, te és a bátyám tényleg jártok? Amióta itt vagytok, folyton elmentek titokban és nem látunk benneteket egész nap. Meg már kézen fogva jöttetek hozzánk.  

- Van valami kifogásod ellene? Igen járunk. Én szeretem a bátyádat és ő is engem. Te meg mért nem mész oda Kagoméhoz és mondod meg neki, hogy szereted? Ha már, itt járunk.

- Nem tudom. Szerintem még magamnak is nehéz bevallanom, hogy szerelmes vagyok belé.

- Akkor itt az ideje.(Ásítás) na, én húzok, mert nagyon fáradt vagyok. Gondolkozz el azon, amit mondtam. Jó éjt!

- Ok. Jó éjt neked is!

Visszamentem és Sesshoumaru már kétségbe volt esve, hogy eltűntem. Kérdezte, hogy miért hagytam őt ott csak úgy. Hirtelen megcsókoltam és elpárolgott belőle minden indulat. Egymás karjaiban aludtunk és keltünk fel. InuYasha egy fán aludt el. A nap sugaraival ébredtünk. Miután elrendeztünk mindent, elindultunk. Hamar belebotlottunk egy farkas falkába, akinek a vezetője Kouga volt, az ifjú farkas szellem. Kouga Kagoméhoz szaladt, asszonyomnak szólította és bókolt neki. Ránéztem InuYashára aki féltékenységi lázban égett. A pillantásunk találkozott és rámosolyogtam. InuYasha megindult Kouga felé.

- Kouga légy szíves szállj le Kagoméról.- a hangja nyugodt volt és mindenki csodálkozott, hogy nem ordibál.

- Mert ha nem akkor mi lesz, te korcs?

- Nem korcs. És mielőtt ilyeneket mondasz, gondolkozz. Ha netán valami véletlen folytán Kagometól lesz gyereked, az fél démon lesz. A saját gyerekednek is ezt fogod mondani?

- De nagyon felvágtad a nyelved halandó! Harcolni akarsz? Akkor küzdj meg velem!

- Egy: nem vagyok halandó. Kettő: igen kiállok ellened.

- Sarah, várj!

- Nyugalom. Nem vettem be az összes erőmet, csak amennyit kell.

Újból harcoltam. Kouga egy kicsivel volt nehezebb ellenfél, mint InuYasha. De hamar végeztem vele.

- Nem áll szándékomban megölni. Nem ölök ok nélkül és nem bántom a jókat.

- Ki vagy te?

- Én vagyok a Vámpír vadász.

- Értem. Kár, hogy már foglalt vagy.

- Ez van. Most, pedig menj, és keress magadhoz illő párt.

Kouga ezzel elviharzott. Azóta nem is láttam. Tovább indultunk. InuYasha és Kagome lemaradoztak. Végre összejöttek! Egész jó kedvem volt egész nap. Hirtelen fekete lett az ég. Már mind tudtuk, hogy Narakuék azok. Felvettük harci állásunkat. Hamarosan megjelent Naraku és Angelus. Angelus arca eltorzult a dühtől. Megjelent még két lány is: Kagura a szélboszorkány és Kanna az üresség. Minden volt ott szörny és vámpír egyaránt. Körbe vettek. Angelust figyeltem és haraggal néztem rá. Ha ölni tudnák a pillantásommal, már rég megöltem volna. Senki nem szólalt, csak a szél suhogását lehetett hallani. Hirtelen megindult a csata. Mindegyik oldalról támadtak. Párokba álltunk, hátunkat egymásnak vetve harcoltunk. Ütős kis csapat voltunk, álltuk a sarat. Mindenki bevetette minden fegyverét. Miután végeztünk a szellem és vámpír csordával, a maradékhoz fordultunk. Mindenki véres és mocskos volt. Szaporán lélegeztünk.

- Kagura, Kanna! Ti jösztök!(Naraku)

- Pengetánc!

- Védőburok! Ez nem jött össze! Kagome törd szét a tükröt!

- Rendben.

A nyíl széttörte a tükröt. Kanna meghalt.

- Most én jövök! Sárkány tűz!

Kagurát mintha a föld nyelte volna el. Semmivé lett, a földel egyenlő.

- Mi van Naraku? Ki fogytál a csicskásokból? (InuYasha)

- Még nem győztetek le minket! Még van egy meglepim. Angelus kérlek.

- Máris.- Angelus megindult InuYasha felé, de olyan gyorsan, hogy nem is láttuk. Ekkor hatalmas ordítás. Mindenki oda fordult. InuYasha szellem lett! Szeme nem tükrözött könyörületességet, szája gonosz vigyorra húzódott. Mindenki ledermedt. Angelus egy szennyezett égkőszilánkot rakott bele. A „fél szellem” lassan végig nézett rajtunk.

- Na most már folytathatjuk a harcot. Angelus küzd Sarahval, InuYasha Sesshoumaruval és én Sangoval, Kagomával és Mirokuval. Természetesen be fogunk segíteni egymásnak. És számítsatok az aljas húzásokra is!- mondta Naraku és elkezdődött a végsőnek hitt harc.

Angelus jutott nekem. Tudtam, hogy nagyon aljas, erős és gyors. Mindvégig Sesshoumaru járt az eszemben, hogy minél hamarabb le kell győznöm ezt a szörnyet. Egy európai kardja volt +karmok, fogak. Előnyben voltam, hogy én kezdtem. Csak támadtam és támadtam, ő viszont ügyesen védekezett.

- Nagyon jó formában vagy Sarah, de még így sem győzöl le. Ha az enyém leszel, életben hagyunk mindenkit!

- Ja, persze. Mint tavaly a discós mészárlásnál. Nem dőlök be megint. Igenis le tudlak győzni. Csak egy kis akarat és egy kis szerencse kell hozzá.

Jól időzítettem és levágtam a fejét. Végre!!!!!!!!!!!!! Angelus halott és vele minden, amit ő teremtett! Oldalra fordultam, és InuYasha a kegyelemdöfést akarta Sesshoumarunak adni. Ne!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!  Futottam és félre löktem az útból, így én kaptam meg a támadást. De szerencsére csak az oldalamat érte.

- Sarah, élsz még? Kérlek, mondj valamit!

- Élek. Csak az oldalamat érte. Te viszont súlyosan megsebesültél! Átveszem ezt a küzdelmet.

- Azt már nem! Nem bírsz el vele! És bántani fog! Az ékkőszilánk átvette felette a hatalmat. Ki kell venni belőle, hogy újra önmaga lehessen. Szellem vagyok így tudom folytatni. - felszisszent a fájdalomtól.

- Maradj fekve. Van még egy kis tartalék erőm. Begyógyítom a sebeidet. – elmondtam a gyógyító varázsigét. Az erőm lassan begyógyította a sebét, de közben elájult. Időközben legyőzték Narakut. Eggyel megint kevesebb. Már csak InuYashát kell észhez téríteni.

- Nincs meg az ékkő! Pedig ez az igazi Naraku volt.(Kagome)

- Azért mert nálam van.(InuYasha)

- Hogy került hozzád? Mindegy. InuYasha add oda Kagoménak. (Miroku)

- Haha úgy se adom vissza. A hatalom végre az enyém! Csak most nem tudom eldönteni kit, öljek meg először? Ki van annyira legyengülve, hogy érdemes legyen megkockáztatni. Kagome kiestél! Te bármikor megtisztítod az ékkövet, és akkor én eltűnök. Majd később végzek veled. Ki legyen az, ki legyen az? Á, megvan. – gonoszan mosolygott és kezeit recsegtette. Szemei tűzvörösen égtek, mint a pokol tüze. – a, kiszemelt nem más, mint a Vadász!