Nem figyeltem arra, amit mond. Teljesen lefoglalt Sesshoumaru gyógyítása. Istenem add, hogy meggyógyuljon! Pihennem kéne, de most nem lehet. Meg kell menteni InuYashát. Nagy nehezen feltápászkodtam. Fájt minden mozdulat, az oldalamból folyt a vér, tele volt a testem sebekkel, zúzódásokkal és horzsolásokkal. A többiek körém álltak. Ekkor belém nyilallt a felismerés.

- Srácok, ez nem az igazi Naraku és Angelus volt! Ezek csak a hasonmásaik. Azért tudtuk ilyen hamar legyőzni őket!

- Ez képtelenség! Ez nem lehet!- siránkozott Kagome.

- De, de. Ha jól érzem, mindjárt ideérnek, és akkor nektek annyi.(InuYasha)

A eget sűrű fekete felhők borították be. Villámok cikáztak át az égen. Először csak egy csepp majd, egyre sűrűbben kezdett esni az eső. Három alak rajzolódott ki a villámcsapásnál.

„Így halok meg, hogy nem is láttam a családomat? Micsoda ostobaságokat beszélek! Nem fogunk itt meghalni! Még most nem! Nem szabad!” előre léptem. A többiek köré védőburkot varázsoltam. Sesshoumaru felébredt és mellém állt.

- Szeretlek. – suttogta Sesshoumaru.

- Én is téged.

Sárosak és mocskosok voltunk. A testünk tele volt sebekkel, zúzódásokkal de ez most nem számított. Sesshoumaru és én készenálltunk az utolsó táncra. Zuhogott az eső és így a látási viszonyok is egyre rosszabbodtak. Felvettük harci állásunkat és vártunk. Csend ereszkedett le, nem hallottunk mást csak egymás lélegzetét és néha a páncélokon koppanó esőcseppeket.

- Lám-lám hát újra találkozunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó állapotban lesztek még. Alábecsültelek benneteket. De most kezdődjék a harc! Mivel ti ketten vagytok mi meg négyen, ha jól számoltam mindkettőtöknek két ellenfél jut. – gonosz mosoly jelent meg az arcán és folytatta – Sesshoumaru te velem és InuYashával fogsz küzdeni, míg Sarah Angelussal és Spikeval. Szólok, előre számítsatok a csalásra. Aki életben marad, az győz.

Elkezdődött, az utolsó harc. „Mindent beleadok, és én győzök!” Angelus és Spike két oldalról támadtak, az egyik előröl a másik hátulról próbált megsebezni. Csak a védekezésre maradt időm. Közben a másik oldalon Sesshoumaru helyzete sem volt jobb, de ő tudott támadni is. Nem figyeltem és ez majdnem a vesztemet okozta. Angelus átdöfte a bal vállamat szemből, Spike meg a jobb vállamat hátulról. Nagy nehezen kiráncigáltam magamból a kardokat. A vér eláztatta a ruhámat, már az ujjaimról is csepeget a vér, ami halkan szétfröccsent a földön. Egyre több vért vesztettem, valahogy nem akart megalvadni.

- Nem kéne így elpazarolni a drága véredet, kedvesem. Csak nem az a baj, hogy nem alvad meg? Akkor elárulom, hogy a pengék alvadásgátlóval vannak bekenve. Így, ha élni akarsz, muszáj leszel élőhalottá válni.(Angelus)

- Azt hiszed, ezzel megijesztesz? Bocsánat de, én nem leszek vámpír! Semmi pénzért! Inkább itt helyben elvérzek!

Nem bírtam tovább a vérveszteséget és összeestem. A szemem csukva volt, de nem ájultam el. Miután Sesshoumaru látta, hogy a földre kerültem, nagyon dühös lett. Felvette igazi démon alakját. A mancsával félresöpörte Narakut és az öccsét. Angelus felé fordult, aki épp inni akart belőlem. Spikét kettévágta a körmével. Egy kifulladt. Sesshoumaru Angelusnak esett. Már majdnem végzett vele amikor, Angelus megsebezte a mancsát. Angelus mellettem ért földet. Óvatosan felemelte a fejem az egyik kezével, a másikkal meg a csuklóm után kapott. A csuklóm fölé hajolt és belém harapott. A vérem nem keringett tovább, hanem csak Angelus szájához ment. Ha így folytatja, meghalok. De még időben abbahagyta. Aléltan tértem magamhoz. Nem volt szép látvány: Angelus ajka véres volt, Sesshoumaru tombolt a dühtől. Lassan megemelte a fejem és megcsókolt. A vér hozzáért az ajkamhoz, éreztem a sós ízét.

- Köszönöm, angyalom, hogy megmentettél. Hálás vagyok érte. A csókod még a vérnél is édesebb. Velem fogsz jönni, a halhatatlanságba és együtt fogunk uralkodni a világon. De előtte még megölök itt mindenkit.

Sesshoumaru éktelen haragra gerjedt. Mint egy veszett kutya, úgy rontott Angelusnak. Angelus csak mosolygott Sesshoumaru tombolásán. De egy óvatlan pillanatban Angelus elporladt, Sesshoumaru karma szíven találta. Sesshoumaru visszaváltozott és letérdelt hozzám, majd óvatosan felemelt.

- Bocsáss meg, kedvesem. Nem akartam, hogy bajod essen! Nem akartam, nem akartam… Kérlek, bocsáss meg! Ne hagyj itt! Az életem nélküled fabatkát sem ér. Nem mehetsz el! Nem! Nem! ...

- Ne félj, nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem. Nem hagylak magadra. A szerelem még életben tart, de ha így folytatom nem sokáig. Ssssssszzzzzz…

- Nagyon fáj? Várj, a többiekkel együtt megyünk mindjárt és Kagome meggyógyít. Csak marad ébren.

- Megpróbálok. De nem biztos… hogy sike… rül.

- Kagome! Kagome! Kérlek, gyere, segíts, mert Sarah meghal.

- Mi történt? Úristen! Gyorsan menjünk be abba a barlangba, mert itt helyben elvérzik. (Kagome)

Sesshoumaru bevitt a barlangba és Kagome megkérte, hogy menjen ki. Kagome megkérte Sangot mossa ki a ruhámat, addig Mirokut elküldte gyógynövényért, ami megalvasztja a vért. Kagome eközben elkészítette a teát, nehogy kiszáradjak és vizes borogatást rakott a homlokomra, mert időközben lázam is lett. Miroku hamar visszaért a gyógyfüvekkel és Kagome elkészítette a gyógyszert. Valamelyest megállította a vérzést, de még így is nagyon rosszul néztem ki. Kagome megengedte Sesshoumarunak, hogy bejöjjön hozzám. Végig mellettem ült és várta mikor kellek fel. 2 nap múlva felkeltem. Sesshoumaru nagyon örült, hogy végre felkeltem.

- Jobban vagy?

- Fogjuk rá.

Mosolyogtam és visszamosolygott rám. Fel akartam kelni, de nem engedte. Végül kiharcoltam, hogy vigyen ki egy kicsit a levegőre. Még mindig látszott, hogy pár nappal ezelőtt nagy csata zajlott. A legtöbb helyen csak a csupasz föld látszott. A többiek is nagyon örültek, hogy végre felkeltem. A bokrok mögül valaki figyel. Hirtelen eldobtam egy dobócsillagot. Nem tudtuk ki volt, de eltaláltam.

- Kagome vigyázz Sarahra!(Sesshoumaru)

- Oké. Legyetek óvatosak.

- Én is menni akarok! Nem vagyok olyan rosszul.

- Sarah, pihenned kell. Így is csoda, hogy életben maradtál. Olyan vagy akár InuYasha. Ő se tudott megmaradni mikor már felébredt. – Kagome szemében könny csillogott.

- Kagome meg fogjuk találni, és vissza fogjuk változtatni. Ne izgulj.

Hatalmas robaj rázta meg a tájat. A robbanás attól a valakitől jött, aki elbujt a bokrok mögött. Nagy nehezen felálltam és a tőreimért nyúltam. Kagome vissza akart húzni, de nem tudott.

- Kagome, lehet, hogy a többieknek baja esett! Meg kell néznünk!

- Rendben. De csak óvatosan.

A füsttől nem láttunk semmit. A szél kicsit meglibbentette a füstfelhőt és egy alak rajzolódott ki a füstből. Mindenki a földön feküdt. Az alak nem volt más, mint InuYasha, aki használta a „Kaze no Kizut”. Rögtön Sesshoumaruhoz futottam, aki most akart felkelni.

- Nem szabadna itt lenned. Azt mondtam, hogy maradj ott Kagoméval. Meneküljetek innen. Meg állítjuk InuYashát. Csak menjetek biztos helyre.

- Nem megyek sehova. Itt maradok veled és besegítek a harcban.

- De még nem gyógyultál meg! Nem akarlak elveszíteni!

- Nem fogsz. Nem lesz semmi baj.

Nehezemre esett minden mozdulat, de mennem kellett. „Igaza volt Sesshoumarunak. Tényleg nem gyógyultam meg teljesen. Na de mindegy.” Elindultam InuYasha felé. A nappali napfényben megcsillant ezüst haja, amit a szél az arcába borzolt. Szeme vörösen ragyogott, száján gonosz vigyor ült, arcán két méregcsík húzódott. Egymással szemben álltunk. Sesshoumaru elém állt.

- Én küzdök meg vele. Te még túl gyenge vagy. Nem akarom, hogy meghalj.

- De már jobban vagyok és valakinek meg kell tisztítania a lelkét ettől a démontól! Ha leütöd, vagy le fogod, meg tudom csinálni! Csak annyi segítségre van szükségem, hogy leüsse valaki!

- Nem veled van dolgom, Sesshoumaru, hanem a drága kis barátnőddel.

- Miket beszélsz? Mit akartok tőle? Angelus már halott, így nem válhat a hasznotokra.

- Igen. Angelus halott, de mielőtt meghalt volna, a véréből eltett egy keveset. Ha megszereztem a Vadászt, a vérét veszem és megitatom Angelus vérével. A többi Naraku dolga.

- Az a szemét! Gyere elő Naraku! Tudom, hogy itt vagy! Érzem a szagodat. Te nyomorult féreg, te szarházi!

A szél felerősödött, sőt már viharossá fokozódott. Az egyik fától csak egy villanást lehetett látni, ami Kagoméhoz közeledett és eltalálta. Kagome eszméletlenül esett a földre. Megpróbáltam odaszaladni, de nem tudtam elindulni, így a földre estem. Sesshoumaru ölébe vett és odavitt Kagoméhoz. Megvizsgáltam Kagomét, de csak leütötték. Kivettem az íjtartójából egy nyilat és a földbe szúrtam. A többiek fel lett egy védőpajzs keletkezett. Ők már nem voltak életveszélyben.

- Maradj a védőpajzson belül. Nemsokára itt leszek

- De…

- Semmi de. Itt maradsz és kész! Ez neked még túl veszélyes.    

Mielőtt válaszolhattam volna, már el is ment. InuYasha csak állt és várt türelmesen, hogy végre harcolhasson Sesshoumaru ellen. Egy kis idő múlva valami meleget éreztem lefolyni a kezemen. Az összes sebem átszakadt és a ruhám is átázott a vértől. Az ájulás szélén voltam. Sesshoumaru hozzám akart futni, de InuYasha az útjába állt. Sesshoumaru elgáncsolta InuYashát és a földre teperte, majd óvatosan kiszedte InuYasha nyakából a szilánkot. A fiú arcáról eltűntek a méregcsíkok, szeme aranybarnán ragyogott. Nehezen feltápászkodott, majd szeme bátya tekintetét kereste.

- Én… én nem akartam. Én, sajnálom.

- Nem a te hibád, öcskös. Az nem te voltál. Na gyere, mert a többieket bekel vinni a barlangba.

- Kagome… Kagome!- InuYasha az eszméletlen lányhoz futott. Óvatosan a kezébe vette a fejét és megcsókolta. Kagome rögtön fel is kelt. Miután elszakadtak egymástól, Kagome sírva InuYasha nyakába ugrott, ezzel felborítva őt. Sesshoumaru csak mosolygott az eseményeken, majd sietős léptekkel felém közeledett. Mikor odaért hozzám, letérdelt és letépett a kimonó felsőjéből egy darabot. Azzal átkötözte a sebemet és óvatosan az ölébe vett.

- Kagome, kérlek, segíts! Sarahnak átszakadtak a sebei, és mindjárt elvérzik.

- Jézusom! Azonnal vidd be a barlangba! Én addig elmegyek gyógyfüvekért. InuYasha vidd be a többieket is a barlangba!

- Rendben. –válaszolta InuYasha, de a lány már messze járt.

- Ááááááááááá!

- Sarah, mi van veled? Válaszolj, Sarah!(Sesshoumaru)