Megborzoltam Sesshoumaru haját, akit egy kicsit váratlanul ért a támadásom. Gyorsan felpattantam és már futottam is. Nevetve szaladtam fel egy dombra, nyomomban Sesshoumaruval. Mosolyogva vetette rám magát, aminek az lett a következménye, hogy legurultunk a dombról. Egymáson feküdve értünk le. Én voltam alul, Sesshoumaru pedig fölöttem. Orrunk egyre közelebb ért és egy szenvedélyes csókban összeforrtak ajkaink. Elkaptuk egymás tekintetét, a másikat akartuk. Sesshoumaru lassan csókolgatta a nyakam. Amikor ajka hozzáért a sima bőrömhöz, bizsergés futott végig azon a helyen. Közben a kimonó felsőmet vette le rólam. Először csak a vállamat simogatta, majd egyre lejjebb haladt és egyik mellemet kezdte simogatni, a másikkal meg a hasam alját cirógatta. Már teljesen az erogén zónámnál volt és a feje elveszett a combom között. Mielőtt még elmentem volna, hátára döntöttem, így én kerültem felülre. Nagyon sokáig smároltunk, majd a fülét kezdtem el harapdálni. Eközben kezemmel a mellét és a hasát cirógattam, és lágyan karmolásztam. Majd én is egyre lejjebb vándoroltam. Mielőbb Sesshoumaru elszállt volna, abba hagytam. Ekkor már a levegő vibrált körülöttünk. Legurított magáról és belém hatolt. Eggyé vált a két test. Egy pillanatra megállt az idő. Kezeimmel gyengéden a hátát karmoltam. Az éjszaka csendjét halk nyögések szakították félbe. Az elején még csak lassan mozogtunk, majd fokozatosan gyorsítottunk. Nemsokára mindketten elélveztünk és fáradtan öleltük át egymást. Bőrünk kipirosodott, testünk verejtékben fürdött. Mindketten ziháltunk. Hajunk csapzott volt és szívünk szaporán vert. Egymás karjaiban aludtunk el Sesshoumaru kimonójával takarva. Reggel elég későn keltem. Nem is csodálom egy ilyen éjszaka után. Sesshoumaru még javában aludt. Úgy döntöttem lemegyek a tóhoz és megfürdök. A víz kellemesen hideg volt, hűsítette a testem. Úsztam pár hosszt, majd hallottam, hogy Sesshoumaru is bejön a vízbe. Hátulról átölelt.

- Jó reggelt. Köszönöm a csodás estét. – suttogta halkan a fülembe, amitől kirázott a hideg. Az a lágy, selymes hang.

- Neked is. – Hátrafordultam és csodálatos látvány tárult elém. Ott állt előttem Sesshoumaru. A víz a derekáig ért. A vízcseppek csillogtak ezüst haján, izmos felsőteste kilátszott a vízből. Ott helyben elolvadtam. És azok az aranysárga szemek! Mintha egy mesében lennék. Hirtelen megcsókolt. És újra egymásé lettünk. Majd úgy késő délután visszamentünk a táborunkhoz.

- Együtt voltatok az este? – kérdezte Miroku vigyorogva.

Ezt a gesztust Sango egy lecsapással díjazta. Mindenki nevetett. Az este is kellemesen telt. A lányokkal elmentünk fürödni.

- Na és mit csináltatok ilyen sokáig?- kérdezte Kagome huncut mosollyal.

- Izé… szóval miért érdekkel a téged? (Sarah)

- Csak érdeklődünk. Együtt voltatok az este? Ha nem válaszolsz, akkor is majd megtudjuk úgy 9 hónapon belül.(Sango)

- Jól van, na! Igen együtt voltuk és remélem igazad lesz Sango. Szeretnék kisbabát és tőle.

- Ennek örülünk.

- Jobban rá kéne kapcsolnotok, ha nem sokára fiam születik kihez adjam hozzá?

- Honnan tudod, hogy fiú lesz? És nem kell elkapkodni a dolgokat. Én személy szerint szeretném még egy kicsit élvezni az életet. – nevetett Kagome.

- Rossz előérzetem van.

- Neked is Sango, nekem is. Te nem érzel semmit Kagome? Kagome?

- Ékkő van a közelben. Érzem.

- Gyorsan. Öltözzünk fel! Sango, Kagoméval menyetek szólni a fiúknak, addig én itt maradok. Siessetek!

Angyallá változtam, így könnyebben el tudom intézni az ellenfélt. A bokrok megrezzentek. Gonoszság áramlott arról a részről.

- Naraku! – sziszegtem.

- Örülök, hogy ismét látlak. A nők ruha nélkül a legszebbek.

- Te, rohadék! Hogy mersz leskelődi utánunk!

- Sarah nincs semmi bajod? Naraku!(Sesshoumaru)

- Jól vagyok. Semmi baj.

- Nos kezdődjék a tánc! Ennyi szellemmel és démonnal ti sem bírtok el! Támadás!

Furcsa módon egy árva szellem se volt az utamban, így megindulhattam Naraku felé. Kihúztam a kardom, aminek pengéje gyémántból készült és markolata arany volt. Szárnyaim a levegőbe kapaszkodtam. Könnyedén elrugaszkodtam a talajtól és Naraku felé, repültem. Összecsaptunk. Elég lassú volt és a harcművészetekben nem nagyon jártas. Több helyen is megsebeztem, ezért hátat fordítottam, hogy elvégezzem a tisztító bűbájt. A bűbáj csak egy pár lelket nem szabadított föl. Ekkor fájdalmas szúrást éreztem a szárnyamon. Valaki magához ránt, és tört szegez a nyakamhoz.

- Ezzel én el is búcsúzom, és ha vissza akarod kapni a kedvesedet Sesshoumaru, ajánlom, gyere a palotámba, de egyedül! Ja és, hogy a többieknek is legyen feladatuk. – csettintett, mire 2 szellem jelent meg, megfogva a lányokat. – Addig is fogadjátok szívélyes üdvözletemet, ja és igyekezetek. Majd velünk együtt eltűnt.

A palotában tértem magamhoz. A falon valamilyen inda kúszott, ez szorított a falhoz. A két kezem szorosan a falhoz simult, az indák a húsomba vájtak. A derekamat és a lábamat is indák fogták át, de nem olyan szorosan. Megpróbáltam a kezemet elhúzni a faltól, de nem tudtam. A növények erősebbnek bizonyultak. Az ajtó nyikorogva kinyílt. És belépett rajta Naraku. Undorodva néztem rá.

- Á, látom, felébredtél. A többiek még ájultak.

- Miért hoztál ide minket?

- Azért, hogy megszabadítsam magam tőletek és, hogy téged megszabadítsalak életed baklövésétől.

- Miket beszélsz?

Ekkor egy fájdalmas ütést éreztem a hasamnál. Majd még egy. A vér egyre feljebb tört a torkomon, majd egy vékony csík folyt le az államon. Összeestem a fájdalomtól, csak a növény tartotta a testem.

- Sesshoumaru… 

- Na akkor mit csináljunk? Mert én személy szerint máris indulok utánunk. – mondja InuYasha.

- InuYasha, várj! Próbáljunk meg gondolkodni.

- A szerzetesnek igaza van öcskös. Próbálj megnyugodni.

- Hogy tudnák nyugodtan gondolkodni, mikor életem szerelme egy szadista állat fogságában van! Téged ennyire nem érdekel Sarah?

- Igenis érdekel mi fog vele történni! De ha ki akarom szabadítani, muszáj higgadtan gondolkodnom! Induljunk, nehogy túl késő legyen.

Elindultak, amilyen gyorsan csak tudtak. Naraku palotáját nem védte gonosz aura. A fiuk korai támadása váratlanul érte Narakut.

Az indák elengedték testemet és a földre estem. Jobb kezemet a hasamra tettem és fájdalmasan felüvöltöttem. Meghalt. Érzem, hogy nem tartozik a testemhez. Kisfiam, édes kisfiam. Megölöm. Megölöm! De nem bírtam felállni. A könnyeim még mindig folytak a szememből, ezzel elhomályosítva a látásom. Az ajtóban egy alak állt, de nem Sesshoumaru.

- A drága kedvesed itt van a palotában.

- Te, rohadt, szemét, szadista állat! Elvetted a fiamat, ezért az életeddel fizetsz!

- Csak ne olyan sietősen. Emlékszel, hogy azt mondtam, van egy kevés Angelus véréből? Nos ezt csak azért raktam el, hogy azzá légy, akit Angelus akart.

- Soha! Semmi pénzért! A lelkem erősebb a vérénél!

Robbanás rázta meg a falakat. Három ismerős hang ütötte meg a fülemet. Sesshoumaru berontott a szobába, ahol én voltam. A földön fekve, zokogva talált rám.

- Sarah! Jól vagy, Ugye nem bántott? – kérdezte majd letörölte a könnycseppeket az arcomról. – Sarah mi a baj? Mi történt? Sarah!

- A kicsi. Elvette. Elvetéltem miatta. – és újra zokogásban törtem ki – nem tudtam megmenteni. És örökre elment. Sesshoumaru szorosan átölelt és megcsókolta a hajam. Éreztem, ahogy valami rácseppen a hajamra. Sesshoumaru szeméből egy könnycsepp gördült le.