- Ezt megkeserüli! Még azt is, hogy a világra jött! Naraku! Te szellemek szégyene, gyere elő!

Sesshoumaru vonyított, mint a farkas, ha kikerekedik a hold. A többiek is közeledtek. Lassan felálltunk, én Sesshoumarura támaszkodtam, mert nem bírtam megállni. A többiek is berontottak a szobába. Kagome InuYasha karjaiban feküdt, Sango úgy, mint én Mirokura támaszkodott. Senki nem szólt semmit. Elindultunk a kijárat felé, de egy akadályba ütköztünk. A palotát őrző testőrök az utunkat állták.

- Álljatok félre.(Sarah)

- Mire készülsz? Ezek ártatlan emberek.(InuYasha)

- Nem érdekel. Azt a rohadékot szolgálják. De legalább nem az ő kezétől halnak, meg hanem az enyémtől.

- De Sarah. Bátyó, kérlek, beszéld le róla. Ezek ártatlan emberek.

- Én nem fogom lebeszélni róla. Ha úgy gondolja, akkor megöli őket. Én nem szólok bele.

Döbbent csend.

- Istenek haragja!

A testőrök szénné égtek. Egy túlélő sem volt köztük. Elindultunk a kijárat felé. Én és Sesshoumaru lemaradoztunk, mert nem bírtam az iramot. Kiértünk a palotából, de a gonosz aura miatt nem tudtunk elmenni. Miután visszahátráltunk az akadály miatt, a palota előtt Naraku állt.

- Üdv mindenkinek. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar meglátogattok. Ezért nem tudtalak titeket ünnepélyesen köszönteni.

- Elegem van belőled, Naraku! Az rendben van, hogy kihasználtál, de a családomat ne merészeld bántani!!! – ordítja Sesshoumaru. Senki se tudta miről beszél, csak én. Újra éreztem, hogy rajtam van a sírás, de erősnek kell látszanom az ellenség előtt. Egy könnycsepp mégis legördült az arcomról. Elfordítottam a tekintettem, hogy senki se lássa. Sesshoumaru nekirontott a szellemnek. InuYasha letette Kagomét és ő is beszállt a küzdelembe. Sesshoumaru elesett és majdnem felnyársalta egy gyökér, ami Naraku testéből jött elő. A csizmáimon megláttam a tőreimet. Én is beszálltam a harcba.

- Sesshoumaru, InuYasha egyesítsétek a kardotok erejét! Dolgozatok együtt! Gyorsan!

A két testvér megfogadta a tanácsom, és kardjaikat egyszerre vetették be. Naraku elporladt. Vége. Az aura és a palota is eltűnt. Az ékkövet megszereztük, ami teljes lett. De a kő három egyenlő részre tört. Az egyik Kagoméba, a második Sangoba és a harmadik Mirokuba szállt. Ezzel a kő megsemmisült és a barátaink hosszú életet kaptak. Mindenki boldog volt kivéve a mi párosukat. Örültünk, hogy barátaink sokáig velünk maradnak majd, de a kicsi elvesztése minden örömöt felmorzsolt. A csapatnak még nem mondtuk el, hogy mi történt, de el kellett mondanunk méghozzá hamar. És a lányokkal, ha elmentünk fürödni, akkor a kérdéseikre meg kellett adni a választ. Elmentünk egy kicsit sétálni a lányokkal, hogy beszélgessünk egy kicsit.

- Na és mi lesz a kicsi neve?(Sango)

- Tényleg, mi lesz?(Kagome)

- Nem fogok gyereket szülni. – az utolsó szót már suttogtam.

- Hogy-hogy?(Sango)

- Sarah, mi történt?(Kagome)

- Elvetéltem. Nem tudtam megvédeni! – újra zokogásban törtem ki és a földre rogytam.

- Cssssss. Nyugi. Most már nincs semmi baj. Ha kibeszéled magadból sokkal jobb lesz (Kagome)

Elmeséltem nekik az egészet. Kagoménak igaza volt, kissé jobban lettem. Sesshoumaru is elmondta mi a helyzet. Lassan kezdtük kiheverni a dolgot. Egyik este megint együtt voltunk. Azóta eltelt egy hónap. Biztos voltam benne, hogy terhes vagyok megint. Most már mindenki boldog volt. Kagome felajánlotta, hogy menjünk át az ő világába egy kis időre. Ha átjutunk, talán eljuthatok a szüleimhez. Átjutottunk a kúton. Kagoméék háza nagyon jó és a kertjük meseszép. Tél volt. A kis hópelyhek a földre hullottak. Kagoméval megbeszéltem, hogy elmegyek a bankhoz és veszek ki pénzt a kötvényeimből. Már rajtam volt a vásárlási láz. Sesshoumarut is magammal ráncigáltam. Vettem magamnak egy farmernacit és egy fehér pólót, amiből kint volt a hasam. Vettem egy deszkás cipőt is. Fekete volt a cipő és narancssárga a fűző. Egy pár szöges karkötőt és nyakláncot. Fekete szemcerkát. Mindig is rocker voltam és az olyan cuccokat szerettem. Ja és egy fekete szövet kabát egy hosszú fekete-piros csíkos sállal. Sesshoumarunak is bevásároltam. Egy kék pólót, egy rapperes farmernacit, egy sportcipőt és egy kabátot. Vettem neki egy kendőt, amit a csuklójára kötöttem. Végül rendeltem két repülőjegyet. A többiek nem tudtam, hogy jönnek-e, de Sesshoumarut magammal viszem. De nagy meglepődésemre velem tartottak a többiek is. Kagome mindent lerendezett. Az utazásnál nem volt probléma, még a fiuk is jól viselkedtek. Miután leszálltunk, Kagome bérelt egy kocsit én meg egy motort. Nem szeretem a kocsit, mert túl zárt. Én mentem elől és a többiek követtek. Hamar odaértünk a szülővárosomba. A házunk egy kis utcában volt. Nagy tágas terület, a kertben egy kis tavacska állt, amin egy fahidacska ívelt át. A kert tele volt még fákkal, tujákkal és virágokkal. A gyümölcsfákon ízletes termések termeltek. A kertben még egy husky kutya is futkározott. Ő volt Riki. A világ leges- legjobb kutyája. Mivel nem tudott ugatni, vonyított az érkezésemre. Mikor megláttam csapott- papot, otthagytam és a kutyámhoz szaladtam.

- Szia kicsim. Itthon vagyok. Én is örülök neked. Remélem, vigyáztál a szüleimre.

Riki boldogan csaholt, de mikor Sesshoumaru hozzám közeledett vadul morogni kezdett.

- Nem értem mért morog meg. Senki mást csak téged. Lehet, hogy féltékeny. Hihi.

- Lehet is. De ez nem is kutya, hanem farkas és én nem rajongok a farkasokért.

- Ez kölcsönös. Na de idővel majd összebarátkoztok.

Végre beértünk a házba. Az előtérből pont a konyhára. Anya az ajtóra nézett és a főzőkanál megállt a kezében.

- Sarah, te vagy az?

- Ismersz más Saraht is, aki ilyen cuccokban járna?

- Kicsim! Jaj, annyira örülök, hogy ismét látlak. Már a legrosszabbtól tartottam. És hol voltál? Épp jókor jöttél, mindjárt késsz az ebéd.

- Anya szeretnék neked valakit bemutatni. Ő itt Sesshoumaru.

- Ha jól látom démon vagy. És a többiek?

Sorra bemutattam mindenkit és apa is végre bejött és üdvözölhettem és ugyanezt megint megtettem. A kertben ebédeltünk, mivel egy kicsit túl sokan voltunk. Meg persze azért is, mert szép nyári idő volt. Anya ma is kitett magáért. Minden elfogyott és mi már gurultunk, mint a gombócok.

- És mi újság van itthon?

- Semmi jó kislányom. Suzanna egyre jobban szenved a farkas átoktól. Már én se bírom megfékezni, a benne lévő fenevadat. A vámpírok megint elszaporodtak. Mondhatjuk úgy is, hogy a dögök ellepték a várost.

- Akkor itt az idő egy kis féregirtáshoz, igaz anya? – dörzsöltem össze a tenyeremet - Ma este meglátom az egyik bárt és meglátjuk, mi van a városban. Úgyis régen voltam arrafele.

- Én is veled megyek. (Sesshoumaru)

- Nem, muszáj. Itthon maradhatsz. De ha jönni akarsz, akkor gyere.

- Nagyon köszönjük az ebédet (Kagome)

- Jaj gyerekek, ne bolondozatok. Nyugodtan tegeződjünk. Én Moly vagyok, ő pedig Thomas.

- Rendben.

A lányokkal együtt segítettünk anyának bevinni a dolgokat és elmosogatni. A fiúk addig kint beszélgettek. A lusta dög fiuk is bejöttek.

- Anya elmegyek Suzannához. Viszek magammal egy pár dolgot. Meg kell néznem hogy, hogy van.

- Én is veled megyek!

- Bocs Sesshoumaru, de most nem. És a többiektől is bocs, de most nem. Próbáljátok lefoglalni magatokat, amíg távol leszek. Sietek, ahogy tudok. Anya légyszi agy Sesshoumarunak estére fegyvereket.

Elrohantam. Suzanna a legjobb barátnőm. Pár évvel ezelőtt megharapta egy vérfarkas, és az óta szenved. Amíg itt voltam a tudatát a felszínre tudtam hozni, így nem bántott senkit. De a mióta elmentem egy vérszomjas dög lett. Hamar a házukhoz értem. Becsengettem és vártam. Suzanna nyitott ajtót. Egykor csinos és élénk színű lányból nem sok minden maradt. Sovány volt, kórósan sovány. Arca, mint a fal olyan sápadt volt.

- Sarah, de örülök, hogy látlak!- kiáltotta erőtlenül.

- Nekem is hiányoztál. Nagyon rosszul nézel ki. Meggyógyítalak, és közben mesélek.

Belekaroltam, mert attól tartottam, hogy a törékeny test összetörik. A szobájában lefektettem az ágyára, elmondtam a megtörő bűbájt, és közben kajával tömtem. Miután jobban lett elbúcsúztam és mentem volna, ha nem fogja meg a karom.

- Sarah! Dracula ma este itt! Ebben a városban és szerintem a Pokol bárban fog megszállni.

- Jól értettem? Dracula itt lesz ma este?

- Igen. De a legfontosabbat nem mondtam. Érted jött.

- Na elegem van ezekből, a bőregerekből. Ideje szétrúgni a hátsójukat! Csá!

Rohantam haza, ahogy csak tudtam. Az ajtó majdnem kiesett a helyéről, ahogy berontottam.

- Anyaaaaa!!!!!!! Gáz van, de nagyon nagy! Hol vagy?

- Mi az kicsim? Mi történt? Nagyon rémült vagy.

- Dracula itt ma este. És a legrosszabb értem jött!

- Biztos? Tuti? Mit akar tőled?

- Igen, biztos. És meg akar vérezni. Gyorsan! Csinálni kell valamit!

- Igen. Én elmegyek a Figyelők tanácsához, hogy segítsenek. Te addig készülj fel az esti harcra.

- Nem értem minek mész oda. Úgyse segítenek. De mindent megteszek, ami tőlem telik.

Leszaladtam a pincelépcsőn és a szemközti falon nyitottam egy ajtót. A többiek tágra nyílt szemmel jöttek utánam. Amint átértek az ajtón egy másik világ tárult a szemük elé. Boltíves mennyezet és egy tágas tér. A polcokon könyvek az okkultizmusról. Gyógynövényes üvegcsék, üstök, varázskönyvek és még sok más minden sorakozott a polcokon és az asztalokon. Az egész terem gótikus stílusú volt.