- Csukjátok be az ajtót. Ne nyúljatok semmihez.

A falakon fegyverek sorakoztak. Levettem egy baltát, aminek éle furcsán volt kifaragva. Levettem még egy kaszát is. A pengéjük ezüst. Feszület. Fokhagyma bomba. Kis tőrök. A háromágú tőreim. Beléptem az öltözőfülkémbe. Átöltöztem. Farmer naci, fekete póló, edzőcipő. Bőröv a tőröknek, a fokhagymának és a feszületnek.

- Anya hamarosan hazaér és visszateleportál titeket. Addig is vigyázatok magatokra. Nekem még dolgom van egy patkánnyal.

- Veled tartok.

- Sesshoumaru ez túl veszélyes…

- Ahogy mi is.

- Köszönöm. Nos akkor. InuYasha tanítsd meg Kagomét a kardal bánni. A nyilakkal nem érsz semmit. Öltözetek át kényelmes cuccba. Nadrág, melegítő mindegy csak ne szoknya legyen. Fegyvereket a falon találtok és okosan válaszátok ki.

- Te ezekkel akarsz harcolni? (InuYasha)

- Igen. A baltával és a kaszával felettébb jól bánok.

- És akkor ki ellen kell fellépnünk, vagy most mi van?

- Miközben válogattok, elmondom, hogy mi a szitu. Létezik menny és pokol. A menny élén Isten és az angyalok állnak. Míg a pokol élén a démonok, szörnyek, vámpírok, zombik… és maga Lucifer. A két hatalom között az emberek helyezkednek el. A különböző dimenziókapukon átjutnak ide a pokol teremtményei. Az Isten nem küld segítséget, ezért vannak a Vadászok. Az idők kezdetén több Vadász élt a földön, akik gyermekei is azok lettek, de mára csak én maradtam. Miután Lucifer megteremtette a vámpírokat, nem avatkozott többet a halandók világába. Bár ami azt illeti, az én lelkemért személyesen jönne fel. – elmosolyodom- De a tiétekért is. És levinne minket a pokolba, ha Isten hagyná. Ha valaki a pokolra kerül örök időkig szenvedni fog. Miután a vámpírok megszülettek, egyre több embert véreztek meg, hogy így biztosítsák fajtájuk fennmaradását. A két legerősebb vámpír, akik az elsők között születtek meg: Angelus és Dracula. Ezt a két szörnyet szoros kapcsolat fűzi össze. Segítik egymást, ha meghall valamelyikük a másik minden követ, megmozgat, hogy megtorolja. A világot két részre osztották. – azzal felemeltem egy térképet és a felénél meghúztam a csíkot. – Az európai rész Draculához tartozott, mivel itt született. A másik rész Angelushoz. Ezeken, a területeken, még több kis klán él, amelyek a két szörny befolyása alatt élnek. Dracula még szárnyat is kapott a Sátántól, mivel ő volt az első vámpír. Ha valakit megvéreznek, az elveszti emberi mivoltát és előjön a sötét énje. Kábé ennyi.

- És hogyan lehet megölni őket? (Miroku)

- Szíven szúrás, fej levágás, felgyújtás, szentelt vízzel leönteni, kereszt, napfény, fokhagyma, feszület. Ennyi. Lehet válogatni. Na ki milyen fegyvert választott?

Végignéztem a társaságon. Szinte mindenki a kardot választott. De még a saját cuccaikat is vittük. Felmentünk megvacsizni és lepihenni. Hosszú éjszakánk lesz. A lemenő nap vörösen izzott. Lassan elkezdtünk készülődni. Mindenki farmerbe volt (még Kagome is). Elindultunk. Az utcákon árnyak követtek minket. Rég volt mikor ilyen csendes volt az este. A holdból csak egy kevés látszott.

- A fenébe! Holnap újhold lesz, és én megint ember leszek.

- Ez van, ezt kell szeretni. Menjünk először a temetőbe. Gyertek.

- A temetőbe? (Kagome)

- Jaj, Kagome ne hisztiz már! Nem sok minden szokott a temetőbe lenni. Legfeljebb zombik, de azokkal nagyon könnyű elbánni. Csak levágod a fejét. Vagy lehet, hogy ott lesz a buli. Remélem nem baj, ha csak így berontunk.

- Sarah, hogy tudsz ilyen helyzetben is viccelődni?! (Kagome)

- Oldom a feszültséget.

Nevettünk egy jót és a többiek is lazábbra, vették a figurát. Az utcán egy lélek sem volt.

- Sarah, miért nincs senki az utcákon? (Sango)

- Tudnak róluk. Zárlat van sötétedés után. A vámpírok csak akkor mehetnek be a házba, ha behívják őket. Egyébként védővarázslat veszi körül a házakat. Az itt élő emberek tudnak a létezésükről. Ismerik őket. Engem is ismernek. Megérkeztünk. Ideje csendben maradnunk. 

Behatoltunk a temető kapuján. Nyám-nyám-nyám. Valami eszik valamit vagy valakit. Hátranéztem és láttam rajtuk, hogy ők is hallják a gusztustalan hangot. Óvatosan közeledtünk. Az egyik sír háta mögött egy vérfarkas egy frissen eltemetett gyermek fölött lakmározott. Felfigyelt ránk. Felemelte véres pofáját, amelyből bélcafatok lógtak ki. Átugrott a hullán és nekem rontott. Egy suhintás és a dög a földön feküdt. A gyermekhez mentem, már ami megmaradt belőle. Felemeltem és visszahelyeztem a sírba.

- A dögöt a napra bízzuk. Kagome, Sango jól vagytok?

- Igen csak egy kicsit hirtelen jött.

- Nyugodtan lehet rókázni. Az én gyomrom bírja a kiképzést. Maradjatok itt és pihenjetek. Gyorsan körbe járom egyedül.

Elhaladtam az egyik irányba. Mentem de semmi sem volt sehol. Furcsa. Lehet, hogy mindenki a bárnál van. Akkor indulás.

- Jobban vagytok? Mert akkor indulhatunk.

- Igen, menjük. De hova?

- A Pokol bárba. Ott van a buli. Egy ilyet nem hagyhatok ki.

Hamar odaértünk. Eszméletlen sokan voltak. Mikor észrevették közeledésünket, félreugrottak előlünk. Én mentem elől és néha lekaszaboltam egy-egy vámpírt. Az ajtóban álló testőrök nem akartak beengedni.

- Ma este ide nem léphetsz be, Vadász!

- Úgy gondolod?

Sesshoumaru gyorsabb volt és elintézte a vámpírokat. Beléptünk. A zene hangosan lüktetett a fülünkben. De egyszer csak lehalkították. Minden fekete volt.

- Légy üdvözölve, Vadász! Már vártuk rád és ezt a kis összejövetelt csak neked hoztuk össze.

- Ezzel is megkönnyítettétek a dolgom. – a kasza sebesen suhogott. A többiek is kivették a harcból a részüket. Néha–néha kiáltások szakadtak fel. A földet hamu borította. Pár perc múlva egy vámpír se volt ott. Kivéve egyet, ami fogadott minket. El akart menekülni, de megfogtam a nyakát és a földre taszítottam.

- Hol van Dracula?

- Nem tudom.

- Rendben. Te akartad, én figyelmeztettelek.

Azzal fogtam és leöntöttem a vámpírt szentelt vízzel. Az üvöltött fájdalmában, ahogy a szenelt víz lemarta arcáról a bőrt, majd a húst és a fájdalom már a csontjáig hatolt.

- Még mindig nem tudod, hol van Dracula?

- Nem tudom.

- Ha azt hiszed, megdicsérnek ezért, tévedsz. – és egy keresztet nyomtam a nyakához. Elvettem, és mint egy tetkó beleégett és füstölgött. A többiek köpni – nyelni nem tudtak döbbenésüktől.

- Hol van?

- Hátul, a bár melletti ajtón kell bemenni.

- Köszönöm – és beleállítottam a fejébe a baltát.

- Indulhatunk. Ne nézzetek már így! Valahogy ki kell szedni ezekből, a dögökből az infókat.

- De ennyire eldurvulni! (InuYasha)

- És még talán élvezted is. (Kagome)

- Nem értem miért piszkáljátok. Ilyenkor el kell durvulni. És nem tudsz rá hatást gyakorolni, ha nem élvezed. (Sesshoumaru)

- Na végre valaki mellettem áll. NA de induljunk.

Felértünk a lépcsőn, berontottunk az ajtón. Egy kislány állt ott. Nekünk háttal. Előtte egy széken ült egy férfi. Hosszú fekete haját összefogta, szeme feketén csillogott, fekete ruhát viselt.

- Szia Nővérkém.

_ Ez nem lehet!!!!!! – a kislány megfordult és láttam a húgom. Az ártatlan arcocska, a tágra nyílt szemek és a hosszú haja. Ez ő. Térdre rogytam. Minden kiesett a kezemből. Kis kezét felém, nyújtotta.

- Nővérkém segíts!

- Mit tettél vele?

- Kit öljek meg először, nővérkém? Hihihi. Hallom megölted Angelust. Anyáék, hogy vannak? Majd egyik este meglátogatom őket. – felkacagott.

- Nyugi, Sarah. Ez biztos nem ő. Itt vagyok melletted, és itt vannak a barátaid is. – suttogta Sesshoumaru a fülembe.

- Nem. Ez nem ő. Nekem már nincs húgom. Meghalt. Eltemettem és megsirattam.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Ne!!!!!!!!!! A húgod vagyok. Élek! – eltűnt.

Feltápászkodtam a földről. Visszanyertem erőmet. Dracula felállt és tapsolni kezdett.

- Ez szép volt, Sarah. Nem csodálom, hogy Angelus megbolondult érted. Gondolom te is, tudod, hogy miért vagyok itt. Érted jöttem. Mivel úgy látom, többen vagyunk szóltam egy pár régi ismerősnek. – csettintett és megjelent10 vámpír – ezek a legerősebbek a tartományainkban. És most foglaljátok le őket, amíg elbeszélgetek a Vadásszal!

A vámpírok neki támadtak a többieknek. Én Draculához vettem az irányt.

- Harc nélkül nem állsz mellém, angyalom?

- Nem. Ja és semmi hasznotok nem származik belőlem nektek. Ugyan is terhes vagyok. És így már nem tudok vámpírgyereket kihordani.

- Ki az apa? – sziszegte és arcizmai a dühtől megrándultak.

- Egy démon. Sesshoumaru.

- Nem baj. Akkor is megvérezlek. Túl nagy az erőd, hogy megkockaztasalak elengedni.

Kivonta kardját és egymásnak estünk. A többiek is ügyesen harcoltak. Két vámpírral, kevesebbel gyűlt meg a bajuk. De tele voltak sérülésekkel. Gyorsan megfogtam egy fokhagyma bombát és hátradobtam. Az összes vámpír elmenekült. Sesshoumaru segíteni akart, de nem engedtem.

- Kérlek, ne avatkozz bele!

- Á, szóval ő az apa. Hamarosan nem lesz az!

Dracula már tombolt a dühtől. Azok a vámpírok, akik elmenekültek, újra visszajöttek. Sesshoumarunak estek. A többiek segítettek neki, de így is alulmaradtak a küzdelemben.„Ha ez így megy tovább, megölik.” Megint átváltoztam. A kasza fehéren ragyogott a kezemben.

- Elegem van már belőletek! Most végetek!

- Nem hinném.

Valaki oldalról erőteljesen meglökött. A falnak estem. Oldalra néztem és megláttam Draculát, fekete bőrös szárnyaival. Rám nézett. Mindenki tele volt sebekkel. A kardok sebesen suhogtak. Néha- néha fájdalmas kiáltások szakadtak fel. Hallani lehetet a vér fröccsenését, ahogy a penge átszakítja a bőrt, és a húsba hatol. A kardok csattogása. Imádtam ezeket, a hangokat. De Dracula kiábrándított ezekből. Nekem jött, olyan gyorsan, hogy nem maradt időm védekezni. Puszta kézzel estünk egymásnak. Ütöttük- vágtuk egymást. Az elején rengeteget kaptam, de utána feléje kerekedtem. Rúgtam, könyököltem, térdeltem, fejeltem és öklöztem. Az utolsó ütéstől elterült a földön. Zihálva felemeltem a kaszát és felé fordultam.

- Én megmondtam. Nem leszek egyikőtök- é sem. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében – egy keresztet rajzoltam le a levegőben - ÁMEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – és megemeltem a kaszát, hogy lesújtsak.

- Ha meghalok akkor is magammal, viszlek a túlvilágba! Nem hagyom, hogy másé légy!

Fájdalom hasít a hátamba. Egy tört irányít az erejével és meg akar ölni. Újabb fájdalom. A kasza kiesik a kezemből. De ő fel kell, míg én lerogyok a földre. Megint egy szúrás. Előre esek, de elkap, és az ölébe vesz.

- Eressz, te rohadék. Nem akarok vámpír lenni, így is hosszú életem lesz.

- Nem is akarlak olyanná tenni. Csak légy az arám és szeress, ahogy én szeretlek. Uralkodjunk az egész világon együtt. Nem akarlak mássá tenni, mint amilyen most vagy.

- Nem, nem és nem! Eressz! Nem érted?! Engedj el! Sesshoumaru, segíts!

- Te akartad, hogy ezt tegyem. – egy villanásnyi fájdalom a nyakamnál. Miért nem védekezek? Ahol az ajkai a nyakamhoz érnek meleg. Olyan mintha eltűnnék. Olyan nyugodt minden. Olyan csendes. Bárcsak minden így maradna egy örökké valóságig.