Egy nap Kagome egyedül maradt. Inuyashának segítségre kellett sietnie a másik világban, Souta iskolában volt, a lány anyukája a nagypapát vitte orvoshoz. Az elején minden rendben volt. A kis Hiku csöndesen pihent az ágyikójában, a fiatal anyuka lenn a konyhában tevékenykedett.

  Kagome zajt hallott kintről. Az emeleten betört az ablak. Gyorsan felrohant. Mikor felért rémülten megmerevedett. Naraku jött át a középkori Japánból. Az egyik kezébe tartotta a gyereket, aki hangos sírásba kezdett, a másikban az Inuyasháék által eddig megszerzett égkődarabokat. Gonosz mosollyal nézett rá, majd elindult a kút felé és ott eltűnt.

  Kagome követte, de mikor átért, Naraku már nem volt sehol. A lány térdre rogyott, s arcát kezébe temetve sírt. Sokáig hullottak a könnyei. Szemei kivörösödtek már.

De abbahagyta a sírást, mikor valaki közeledtét vette észre: Inuyasha volt az.

- Mi történet? - kérdezte aggódva, mikor meglátta a lányt.

- A kid Hikut... elvitte magával... Naraku!

Erre a hanyou nagyon feldühödött. Hátára kapta a lányt és elindult a szagot követve. Sebesen száguldottak erdőkön, hegyen-völgyön át. Azok a faluk, amiken áthaladtak, üresek és némák voltak. Az emberek egy része holtan hevert a porban, s akik túlélték, még a rejtekhelyükön lapultak.

Már beesteledett, mikor egy égő falut pillantottak meg a távolban. Arra irányították útjukat. De elkéstek. Mindenkit elpusztítottak. Az egyik háztetőn Naraku állt, gonosz, elégedett mosollyal szemlélte tettét. Majd észrevette a két jövevényt.

- Hol van a fiam? - kérdezte őrjöngve Inuyasha.

De még mielőtt választ kaphatott volna, a romok alól egy szörnyeteg ugrott elő. Egy hatalmas kutyadémon volt. Kagome rengeteg égkődarabot látott benne. Talán több száz is volt. A démon a hanyou felé támadt. Az előrántotta a Tessaigát, majd lecsapott vele. De a célt eltévesztett, mivel valaki oldalra lökte, hogy ne találja el a szörnyet. Kagome rögtön felismerte, ki volt az: a jövőből érkezett Hiku hanyou alakban. De még így sem értette szándékát. Inuyasha csodálkozva nézett az eltérítőjére.

- Mit akarsz? - kérdezte mérgesen tőle - Tán csak nem Naraku szolgája vagy?

- Nem. Én sose lennék az... Olyan ostoba vagy! Ha minden szembe kerülő démont megölsz, még te is pórul járhatsz. Nézd meg jobban az ellenfeledet!

Inuyasha szemlélni kezdte a szörnyet. Kis idő múlva felkiáltott.

- Ez nem lehetséges!

Kagome nem értette az egészet, így ő is követte szerelme példáját. S mikor rájött, csak ennyit mondott:

- Hiku?

A kérdésére Naraku válaszolt:

- Bizony ő az. Ez a hatalmas kutyadémon a ti fiatok. Temérdek égkődarabra volt szükségem, hogy irányítani tudjam, de az eredményért megérte. Na hogy tetszik? - gúnyolódott - Ugye milyen fenséges teremtmény? Hát még milyen erős!

Intett a szörnyetegnek, aki megindult Inuyasha felé, de a kamasz Hiku oldalba lökte.

- Maradj ki ebből kölyök4 - mondta Inuyasha - Ez a mi dolgunk, nem a tiéd. Neked semmi közöd nincs az egészhez.

- Azt csak te hiszed!

Elővette a korábban általa megtisztult égkődarabokat - amihez láthatólag a közelmúltban újakat csatolt hozzá - és bekapta. Arany szemei vörösre váltottak, majd teste nőni kezdett.

- Menj! - szólt oda a hanyounak - Ha Narakut legyengíted, a fiadat is visszakapod...

De többet nem tudott mondani. A szilánkok ereje a tetőfokára hágott. A kamasz Hiku átváltozott hasonló kutyadémonná, min amilyet Naraku hozott létre a bébiből. De egy kicsit nagyobb volt annál.

Megindult a két szörny között a harc. Igazi farkasviadal volt. Harapás harapást követett.

Inuyasha is támadásba lendült Naraku ellen. A Tessaitgával sűrű ismétlésekkel csapott le, de célpontját csak nem sikerült eltalálnia: fürgén kitért előle. Sebesen ugrottak át egyik helyről a másikra. Útjukat nem lehetet halandó szemmel követni. Csak néhol lehetett észlelni egy-egy villanást, vagy a kard által okozott rombolás eredményét. De Naraku nem tartozott ebbe a sorba. A gonosz hanyou megelégelve a "játszadozást", védekezésről támadásba állt át. Egy gyors mozdulattal kiütötte Inuyasha kezéből a Tessaigát, ami a földbe szúródott. Majd leterítette ellenfelét.

A végső csapásra készült. Már emelte is a kezét, hogy lecsapjon, de valamiről elfeledkezett: a helyszínen volt Kagome is. A lány az ott talált íjból kilőtt Naraku felé egy szintén ott lelt nyilat, ami mágikus erő által irányítva beleszúródott a jobb vállába és át is ment rajta. Az felordított a fájdalomtól. A nyíl az egész jobbját leszabta. Kagome új nyilat készült kilőni, de esküdt ellenségük elmenekült.

A kis Hiku így visszaváltozott halandó kisbabává. A jövőből jött jövevény is ugyanígy tett. Majd felvette a csöppséget és az égkődarabokat. A kicsi nem volt jól: a kutyadémonként kapott sebek emberi testén is megjelentek. Kagome és Inuyasha aggódva nézték gyermeküket. De még mielőtt megszólalhattak volna, a kamasz letette a gyereket a földre, egyik kezét a csöppség testére, másikat a szilánkokra rakta. Fény áradt az egyes helyekről és a kis Hiku sebei begyógyultak.

- Mostmár jól van - mondta a jövőbeli Hiku.

De nem volt több ereje mást szólni. Az ő sebei súlyosabbak voltak, és a sok vérveszteségtől elájult. Visszaváltozott emberré.

- Majd otthon elmagyarázom - kezdte Kagome az ámult Inuyasha láttán.