A csapat lassan kiheverte a sebeket, és újabbakra mentek. De most Kagome nélkül. A lánynak fontosabb dolga volt. Értesítőt kapott, amiben az állt, hogy annyit hiányzott, hogyha még sok napot kihagy, évet kell ismételnie. Így hát állandóan tanulnia kellett, hogy bepótolja az eddigieket és közben a friss leckéket is megtanulja.

Kagome az órákon sokszor elkalandozott. A középkori Japánban történteken gondolkodott. Gyakran szívesebben lett volna ott. De most ez nem történhetett meg.

Nem sokkal az értesítő megérkezése után úgy döntött, hogy jobb, ha kis időre sem megy át a másik világba, mert még ott maradna. Szeretett ott lenni. De így is értesült mindenről. Hiku folyamatosan értesítette a lányt, minden apró részletről beszámolt.

A lány betartotta a döntését. Már több, mint egy hónapja nem ment át.

Az egyik délután Hikuval tanult a szobájában. A fiú egy matematikatétel bizonyítását próbálta megértetni vele. De csak hosszú idő árán sikerült neki.

Kagome hirtelen rosszul lett. A fiú gyorsan szólt a lány családjának, akik egyből kihívták az orvost. Az megvizsgálta, majd azt mondta:

- Szeretném, ha egy pillanatra kettesben hagynának a lánnyal.

Kivonultak.

- Szóval - kezdte - Voltál-e fiúval úgy 1 hónappal ezelőtt?

- Mi? - ez kicsit megijesztette, de pirongva kibökte - I...igen.

- Mostmár érthető a rosszullét. Kagome! Te gyermeket vársz.

A lány teljesen összezavarodott. Hisz gyereket vár... Inuyashától. Kirohant a szobából egyenesen a kúthoz. Átment a másik világba. Sebesen elindult a faluba, ahol a csapat tartózkodott. Mikor odaért, berontott a házba. Ott volt Sango, Miroku, Shippou, Kirara és Inuyasha. A lány átölelte a hanyout, és csak sírt és sírt örömében. A többiek értetlenül néztek. A legnagyobb megdöbbenésükre Kagome megcsókolta őt és azt mondta:

- Inuyasha! Terhes vagyok, és a te gyermekedet várom.

- Micsoda! - szólaltak meg kórusban.

A lány mostmár abbahagyta a sírást. Miroku furcsállta a dolgot.

- Ahhoz, hogy gyereketek legyen...

- Megtörtént.

- Hát Inuyasha - csóválta meg a fejét a szerzetes - Sosem gondoltam volna, hogy nálam is nagyobb szívtipró vagy...

Sango erősen megbökte az oldalát, hogy maradjon csendben.

Kagome felállt.

- Inuyasha, gyere!

- Hová megyünk?

- Csak sétálni.

Azzal kimentek a házból. Lassan haladtak egymás mellett. Kézen fogva lépkedtek az erdő fái között a friss hóban. Majd megálltak. Pont ott, ahol az ezeréves fa állt.

- Emlékszel - kezdte a lány -, mikor először találkoztunk?

- Minden percére. Az volt életem egyik legszebb napja.

- Most újra itt vagyunk.

- Igen.

- Tudod, én sosem gondoltam volna, hogy pont te leszel... a gyermekem apja.

- Én se. Mindig azt hittem, hogy hatalmas szellemként örökké fogok élni. De mostmár nem lennék ettől boldog. A legjobb dolog, ami történt velem az, hogy itt vagy és gyermeket vársz. A közös gyermekünket.

Szorosan átölelte a lányt.

- Szeretném - folytatta -, ha örökre együtt maradnánk. Te, én és a kicsi.