Másnap reggelre a havazás elállt. A felkelő nap melegétől olvadozni kezdett a hó. Benn, a barlangban, ahol a két fiatal tábort vert, már réges rég elaludt a tűz. A bejárat ajtaja már nem volt belepve. Reggali fény áradt be.

Inuyasha és Kagome aludt. Kifáraszotta őket a tegnap történtek, és egész este nem aludtak. A ruha alatt pihentek. Szorosan feküdtek egymás mellett.

Egy kis szellő futott végig a barlangon felébresztve őket. Először Kagome ült fel. Megdörzsölte a szemét, majd egy nagyot ásított. Lenézett maga mellé.

- Tehát megtörtént - gondolta magában - Jól mondta Hiku: "Valamikor a közeljövőben lesz". Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Én és Inuyasha. Még nem is olyan rég furcsának találtam volna.

Inuyasha is felkelt. Átölelte a lányt és megcsókolta, ami viszonzásra is talált.

Felöltöztek, és elindultak. Aggódtaka barátaik miat. Nem tudták, túl élték-e a zuhanást. A hanyouban most már volt annyi erő, hogy Kagoméval a hátán szikláról sziklára ugráljon. Így értek le. Ott Inuyasha kiszagolta a nyomukat.

- Még életben vannak - mondta - Legalább is akkor, mikor elmentek innen, azok voltak.

Követték a nyomokat. A szag egy aprócska kis faluhoz vezetett egy erdőben. Mikor beértek, egy seregnyi ember rohant oda hozzájuk.

- Ti vagytok Inuyasha és Kagome? - kezdte az egyik helybéli.

- Igen - válaszolták kórusban.

- A barátaitok itt vannak. Gyertek! Elvezetünk titeket hozzájuk.

Az egyik házba vezetett az útjuk. A falusiak nem mentek be, csak Inuyasha és Kagome. Nem örültek, amit láttak. Sango több helyen is be volt kötve, és nem festett valami jól. Miroku is hasonlóan festett. Kirara betegen feküdt egy kis pikrócon. Shippou - ügyes, de félénk taktikájának köszönhetően - jól volt. A két fiatal ránézett egymásra. Szavak nélkül is tudták, hogy most jobb, ha nem mondanak semmit a tegnap estéről.

Mikor Shippou észrevette őket, a lány nyakába ugrott és erősen átölelte.

- Kagome! - sipította, s közben patakokban hullott a könnye - Úgy örülök, hogy épségben megúsztátok!

A rókaszellem hangoskodására a többiek is felkeltek. Kirara megcsóválta a farkát jelezve ezzel örömét. Miroku felállt a helyéről.

- Látom, ti jól vagytok.

Sango csak felült, mivel még nagyon gyenge volt.

- Hogy úsztátok meg?

- Fönnmaradtunk a hegyen - kezdte Inuyasha - Behúzódtunk egy barlangba, és... - Kagome megbökte - ...és ott tüzet raktunk. Egész este ott voltunk.

Kagome és Inuyasha ott maradtak a faluban. Másnap - bár Sango még nem épült fel, de már nem bírt nyugton maradni - hazaindultak. Ismét egy hetes út volt, de a csapatnak hosszabbnak tűnt.

Sango, Miroku és Kirara leváltak tőlük, Kagoméék tovább mentek a kúthoz. Ott megálltak. Inuyasha átölelte a lányt.

- Szeretlek Kagome - mondta.

- Én is szeretlek... De szeretném, ha az egész viszonyunka t titokban tartanánk, ha lehet.

- Mi? - értetelnül nézett rá.

- Még nekem is fel kell dolgoznom az egészet. Úgyhogy ha más is velünk van, csináljunk úgy, mintha semmi sem történet volna! Jó?

- Na jó. De csak a te kedvedért - majd megcsókolta a lányt.

Elváltak egymástól. Kagome átment az ő világába, Inuyasha pedig visszafordult.