1. rész
2005.05.20. 15:34
Egy szokásos hétfői reggel volt. Kagome épp az iskolába sietett. Ezért még futás közben is a könyvet bújta. Ráadásul késésben volt. Már az iskola kapujában volt, mikor becsengettek.
- Na tessék! - bosszankodott - Mire felérek a második emeletre, a tanár már rég ott lesz.
A lány futott felfele, ahogy csak tudott. Az osztály ajtajához érve meghallotta a tanárnő hangját. Most már biztos volt benne, hogy elkésett. Illedelmesen bekopogott.
- Elnézést a késésért - mondta, majd szemét a padlóra szegezve bekullogott az ajtón.
Bár jobb lett volna, ha előre néz, mivel majdnem neki ment valakinek. Ijedten felnézett. Egy fiú állt előtte, akit eddig nem ismert. A fiú mélyen Kagome szemébe nézett, aranyló tekintetével. Hosszú, fekete haja volt, hátul egy szalaggal bekötve, elöl két vastag tincs lógott. Egy fehér inget viselt, ami teljesen ki volt gombolva, s így kilátszott vékony, ámbár izmos mellkasa és hasa. Egy bő farmer volt rajta, lábán edző cipőt viselt. Kezei a nadrág zsebeiben lapultak.
Kagome meredten állt és nem mozdult. Kínos csönd honolt a teremben, amit a tanárnő tört meg:
- Kagome! Ne álldogálj itt! Ülj le!
A lány így is tett. A tanárnő folytatta:
- Nos. Mint látjátok, új osztálytársatok jött. Csak ideiglenesen marad itt. Erre az időre fogadjátok közétek... Ja és osztály! Nem felejtettem ám el a dolgozatot. Majd holnap megírjátok.
Kicsöngettek. A tanárnő a Kagome melletti üres helyre ültette le a fiút, majd kiment. a Fiú Kagome felé fordult:
- Szia! Hiku vagyok! És téged hogy hívnak?
- Kagome... Higurashi Kagome - válaszolta kissé bizonytalanul. Olyan furcsa érzése volt, de nem tudta volna megmondani, mi.
Nem volt idejük beszélgetni, mert az osztály összes lány tagja körülvette Hikut, és kérdezősködni kezdtek. A tanítás többi részében sem tudtak szót váltani. Akárhányszor odajutottak, mindig volt ott valaki, aki kérdések záporával öntötte le.
A tanításnak vége lett. Kagome hazafelé indult. Mikor az egyik sarkon befordult, látta nem sokkal előtte az új osztálytársát. Nem szólt oda neki, csak távolról figyelte. Szerencsére a fiú hasonló irányba ment, mint amerre Kagome lakott. Néhány percig így mentek, majd a lány döbbenten megállt. Hiku az ő házuk lépcsőjén ment föl, láthatólag szapora lépésekkel. Kagome gyorsan utánament. Mire a lány felért, Hiku mintha a föld nyelte volna el, úgy eltűnt. Ez különös volt számára.
|