De ekkor nyílódott az ajtó. Inuyasha lépett be rajta. Mikor meglátta őket az ágyon, megállt, és nem tudta, mit mondjon.

- Ez… ez nem lehet. Te.. te itt? És… vele?

Kagome ellökte magától Kazut.

- Inuyasha! Ez nem az, aminek látszik.

- Hát akkor mi? Itt aggódtam heteken át, hogy mit fog Sesshoumaru művelni a világodban, te meg… te meg itt enyelegsz vele.

- Nem, nem!

- Kérlek! Mondj valami hihető okot, hogy mit csináltál a szobában kettesben… ezzel. Kazu értetlenül ült az ágyon.

- Elnézést – szólt közbe – de nem értem az egészet.

Inuyasha erre teljesen felbőszült.

- Ne játszd az ártatlant, Sesshoumaru!

- Valakivel összetévesztesz. Én nem Sesshoumaru vagyok, hanem Kazumoto Takanachi.

Kagome gyorsan lecsillapította a dühös hanyou-t:

- Menjünk ki, Inuyasha! Kinn megbeszéljük.

Azzal egyedül hagyták Kazut.

- Szóval? – kérdezte Inuyasha.

- Hát… Sesshoumaru elvesztette az emlékezetét, és most nem tudja, ki ő valójában.

- Ez komoly?

- Teljes mértékben. Most az iskolánkba jár, s ennyi.

- Mikor megláttam – hajtotta le a fejét Inuyasha – Nem tudtam, mi történik. Ha nem ismerném őt, azt mondanám, hogy beléd szeretett, de így, hogy nem emlékszik semmire, talán így is van. Amikor a szemébe néztem, olyat láttam, amit még soha: gyengédséget és szeretetet irántad.

- Ne mondj ilyeneket!

- De ha ez az igazság.

- Szerinted megmondjuk neki ki ő?

- Isten ments! Addig jó, míg nem tudja. Ha nem jön rá magától, akkor soha.

- De az bármikor lehet. És ha pont egy tömegben van, olyan mészárlást csinál…

- Akkor sem tudhatja meg.

- Szerintem hamarosan emlékezni fog.

- Miből gondolod?

- Felismerte a Shikon no tamát.

- Micsoda!!!

- Igen. Bár nem jött rá, honnan ismeri.

- Az nem jó jel. Ha úgy látjuk, hogy itt az idő, elmondjuk neki. Jó? És átvisszük a másik világba. Most pedig menjünk be!

Így is tettek. Inuyasha bocsánatot kért, amiért összetévesztette valakivel.

...